Malac honfoglaló

   
Kis-nagyfiam minap a húspultnál nézegette a falon a képeket, amik a sertés és szarvasmarha bontási részeit voltak hivatottak bemutatni, aztán így szólt: Nézd anya, malac honfoglaló!
Az előbb húztam ki a sütőből ezt a saját malac honfoglalót. Ezzel kívánok boldog új évet mindenkinek!
A tészta lentebb, de ebből a mennyiségből lett a malacon kívül még 16 malacfej is, ami már kihagyhatatlan nálunk szilveszterkor.
   

A tészta:
Csak a hozzávalók, mert kezdődik a buli. :-)
50 dkg liszt
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dl tej
egy csipet cukor
1 teáskanál só
2 dkg élesztő
0,5 dl olaj
5 dkg vaj

Kalácsony

    
Nem variálok, mindig a Horváth Ilona féle bejglit sütöm, mert az finom, bár a tölteléket nem úgy csinálom. Persze az egész család szeretne belőle, így dupla adagot készítettem minden évben, és mivel a szépeket visszük ide-oda karácsonykor, hazaérve nekünk csak a repedt, a csálé, meg a vége jutott. Megelégeltem. A recept maradt, mert mint mondtam, finom, de a forma változott. Így született a karácsonyi kalács: a kalácsony. Egy adag tésztából két 22 cm-es kerek kalács lesz, négy-négy réteg tészta között három-három réteg töltelék. A tészta itt.
    
A leírt tésztát bedagasztottam, megkelesztettem, majd két részre osztottam, amelyeket cipóvá gyúrtam. Egy cipót négy részre vágtam, majd három részből egy-egy kis darabot lecsippentettem, és a negyedik kis cipóhoz gyúrtam. A lényeg, hogy a legfelső rétegre több tészta jusson, mert ez teljesen körbeveszi a kalácsot, és fontos, hogy ne repedjen meg. (Na tessék visszaértem az eredeti problémához! Csak itt kézben tartom a dolgokat.) Kikentem a tálat (22 cm-es kerek) margarinnal, majd jól beliszteztem. A kisebb gombócokat kinyújtottam épp akkorára, mint a tál belseje (ha nagyobb lett, és nagyobb lett az tuti, akkor levágtam, ebből lett rajta a dekoráció), és sorban belefektettem őket, közéjük kenve a töltelék harmadát-harmadát. A legnagyobb gombóc tésztát nagyobbra nyújtottam, mit a tál, majd ráfektettem a rétegekre. A széleket szépen behajtogattam a tésztarétegek alá. Amikor kész, akkor úgy néz ki, mint egy nagy lapított cipó. Az itt-ott lecsippentett maradékokból fenyő és csillag formákat vágtam, és egyik oldalukat vízzel megnedvesítve a kalács tetejére ragasztottam őket. Végül megkentem tojással, és hogy a gőz is kiszabadulhasson, szívószállal lukakat fúrtam a tésztába. 200 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsül.
  
Mákos:
2 kerek kalácsra elegendő:
20 dkg mák
1,5 dl tej
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
A mákot a cukorral összekevertem, közben felforraltam a tejet. Amikor a tej forrni kezdett, félrehúztam a tűzhelyről, beleöntöttem a cukros mákot, majd belereszeltem a citrom héját. Összekevertem, és lehűtöttem. Mivel a máktöltelék elég sűrű massza, a kalács utolsó rétege alá szoktam kenni egy kanálnyi lekvárt, hogy már ne kelljen nyomorgatni a tésztát. Szerintem ide a szilvalekvár a tuti.
   
Diós:
Na ezt nem cifrázom:
20 dkg dió (ha minden mindegy 25 :-)
15 dkg cukor
baracklekvár
Nem szoktam összekeverni, hanem a tésztarétegeket megkenem lekvárral (vékonyan), majd rászórom a cukros diót. Ennyi.  

Mézes mese

A Konyhatündér leszek oldalon meghirdetett mézeskalács szépségversenyre készítettem ezt a mézes képet. Egy hajóskapitány és türelmes asszonya története mézbe gyúrva. Nézzetek át, és szavazzatok!
  

Vaskarika lepény

  
A tészta a Horváth Ilona féle bejgli recept szerint készült (tulajdonképpen a karácsonyi kalácsom is az, csak más a forma, és ebből készítem a pozsonyi kiflit is), ami az egyik olyan recept, amelyhez mindenáron ragaszkodom.
És most itt az új oldala. Fából vaskarika.

Málnás lepény

A bejgli tészta eredeti arányai:
Ennek a mennyiségnek a harmadából lett a 22 cm átmérőjű lepény! Megsülve 3,5 cm magas lett (kábé).
0,5 kg liszt
1 csipet só
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 dl tej
25 dkg margarin
2 tojás (+ a kenéshez, persze akkor, ha bejgli lesz belőle)
   
A tetejére:
(A málnás sütire.)
0,5 doboz tejföl (kis doboz)
3 evőkanál méz
málna (ez még saját fagyasztott málna volt)
A tésztát kinyújtottam, megkentem tejföllel, rácsorgattam a mézet, majd belenyomkodtam a málnát. 200 fokos sütőben sütöttem meg.

Hekvanc a facebookon + tekert sajtos muffin

Rövid unszolásra, vagy nem is, inkább csak a Micsoda! Nincs fent a blog a facebookon?! csodálkozásra reagálva vettem a lapot, regisztráltam, és eztán igyekszem majd ott is jelen lenni. Szóval (kedvenc szavam), arra biztatlak Titeket, hogy nyomjatok egy tetszik-et, ha tetszik, vagy írjátok le a véleményeteket a hekvancról.
Mivel ilyen sovány bejegyzést nem szívesen írtam volna, ezért itt van egy tartalék recept. Őszintén megvallva, nem vagyok oda a sajtos pogácsákért. Mit nem csípek benne? Hát pont a lényeget, a tetején barnára sült olvadt sajtot. Azért megeszem, ha úgy van, és... ez a tekercs a tetején megpirult sajt ellenére is jó. Nézzétek a belsejét!
    
  
Tészta: 
30 dkg liszt
1 dkg élesztő
0,5 dl langyos víz
1 dl langyos tej
1 dl olaj
1 csipet cukor
1 tojás
1 kávéskanál só
1 kávéskanál őrölt kömény
A vizet, a  tejet és a cukrot összekevertem, ebben pedig feloldottam az élesztőt. A lisztben elkevertem a sót és a köményt, majd a közepére öntöttem az élesztős keveréket, az olajat és a kissé felvert tojást. Végül bedagasztottam, és félretettem kelni.
  
Kence:
1 dl kefír (jó tejföllel vagy natúr joghurttal is)
15 dkg reszelt sajt (nem kell bele extra, lehet edami vagy valamilyen füstölt sajt is)
(Szerintem ide még jöhetett volna egy kis őrölt bors, de a gyerekek miatt kihagytam.)
A tésztát fél óra kelesztés után átgyúrtam, majd fél cm vékonyra kinyújtottam. Megkentem kefírrel (az egyik hosszabb végénél kihagytam egy 5 cm-es sávot), megszórtam a sajttal, majd feltekertem. A tekercset felvágtam, és a vajazott, lisztezett muffin formákba ültettem őket. Sütés előtt még hagytam kelni 20 percet, majd 200 fokon pirosra sütöttem őket. A sütőformához igazodva szoktam kisebb vagy nagyobb tekercseket sütni: ha nagyokat szeretnék, akkor 12 részre vágom a rudat, és a süti jól kikel a formából (eggyel is jól lehet lakni), ha kisebbeket, akkor 18-24 darabra vágom, és két formában kisütve kis csinos muffinok lesznek belőle.

Cantuccini

    
30 dkg finomliszt
20 dkg mandulaliszt
15 dkg cukor
7 dkg vaj
4 tojás
3 teáskanál vaníliás cukor
1,5 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 kávéskanál só

A lisztet, a mandulát, a sütőport, a reszelt citromhéjat és a sót összekevertem. A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral felvertem, majd a puha vajjal együtt a lisztes keverékre öntöttem, és összegyúrtam. Elég lágy tésztát kaptam, amiből 4 cm átmérőjű rudakat formáztam. Két rudat így tettem a vajjal megkent és belisztezett sütőlapra. A másik kettőt hosszában végigvágtam, szétnyitottam a tésztát, majd kis kockákra vágott aszalt őszibarackot és mazsolás csokidrazsét szórtam bele. Ezután a rudakat összezártam, és a másik kettő mellé fektettem, majd 180 fokos sütőben aranysárgára sütöttem őket. A kész rudakat 1 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve két tepsibe rakosgattam, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.

Tök jó fej kekszek

Rengeteg képet és blogot böngésztem át, hogy valami egyszerű, gyors, de látványos sütit találjak erre a napra. Végül begyúrtam egy könnyű, mandulás kekszet, a felének arcot vágtam - ez volt a legmacerásabb része, és nem lett két egyforma -, majd kettőt-kettőt összeragasztottam csokival.

   
  
Tészta:
15 dkg finomliszt
5 dkg kukoricaliszt (Ha mandulásabb kekszet szeretnénk, akkor a kukoricaliszt helyett is jöhet az őrölt mandula, de most szempont volt, hogy ki tudjam vágni az arcokat, és már így is korcogott a kés alatt.)
5 dkg darált mandula
10 dkg cukor
15 dkg vaj
1 tojás
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
A hozzávalókat összegyúrtam, fél cm vastagra kinyújtottam, és 8 cm átmérőjű korongokat vágtam belőle. 15 keksznek arcot vágtam késsel, és 200 fokos sütőben megsütöttem.

Ragasztó:
5 dkg tejcsoki
5 dkg étcsoki
2 dkg vaj
1 evőkanál tej
A csokit felolvasztottam, összekevertem a vajjal és a tejjel, majd vékonyan megkentem a tele kekszeket, és ráragasztottam a tetejüket. A megfelelő fekete-fehér kontraszt miatt jó sötét töltelék kellett - ezért az étcsoki, de a meglepetés gyerekeknek készült - ezért a tejcsoki, így kompromisszumként jött a keverék.
Ez egy nagyon egyszerű Halloween keksz, és pont ezért olyan jó.

Aszalt gyümölcsös, kukoricapelyhes keksz

Megsütöttem a tegnapi keksz aszalt gyümölcsös változatát. Írtó jó lett. Nem is fűznék hozzá egyebet.
   
 
15 dkg kukoricapehely zacskóban sodrófával vagy klopfolóval apróra törve vagy aprítógépben megőrölve
10 dkg finomliszt
10 dkg aszalt gyümölcs (itt vörös áfonya és körte)
5 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 csipet só
15 dkg vaj
1 tojás

Ugyanúgy készítettem, mint a mandulás kukoricapelyhes reggeli kekszet. 32 db lett belőle.

Mandulás-kukoricapelyhes reggeli keksz

Itthon általában nem reggelizünk. Kávéval, kakaóval indul a nap, néha mégis hiányzik hozzá valami, mondjuk egy szelet fonott kalács, vagy egy pogi. A bolti reggeli kekszek kiváltására sütöttem meg ezt a mandulás, kukoricapelyhes ropogós finomságot, és nekünk nagyon bejött. Este sütöttem, reggelire nem sok maradt, ma készíthetek még egy adagot.
   

Hozzávalók:
10 dkg finomliszt
10 dkg darált mandula
10 dkg kukoricapehely aprítógépben ledarálva vagy apróra zúzva
10 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
20 dkg puha vaj
1 tojás

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd a tojással és a vajjal begyúrtam. Ez a tésztát nem lehet nyújtani, ezért négy cipót készítettem belőle, majd mindegyiket nyolc részre vágtam. A sütőpapírral kibélelt tepsire ráhelyeztem a nagy fánkszaggatót, és lisztes kézzel szétnyomkodtam benne egy darab tésztát. A műveletet addig folytattam, amíg a tepsi megtelt. Nem kell nagy helyet hagyni a korongok között, mert nem nőnek meg jelentősen. 220 fokos sütőben elég hamar sülnek, figyelni kell. Érdemes megvárni, amíg elkezd a szélük pirulni, így sokkal ropogósabbak lesznek.


Cápaharcsafilé spenóttal, tésztába takarózva

Ezt a halas tésztát harmadszor készítettem el. Nem különösebben kedvelem a cápaharcsa filét, de rendesen fűszerezve azért előfordul a konyhámban. A spenótos változatot egyszer a neten találtam, betakargatni már saját ötlet volt, és nagy sikere lett. A tészta díszítését már az első alkalommal kitaláltam, és azóta sem tettem lejjebb a mércét, a maradék tészta erre pont elég.

            

Tészta: 
25 dkg liszt
1 dkg élesztő
1 dl meleg víz
1 dl olaj
1 tojás (meg 1 a kenéshez)
1 púpozott evőkanál tejföl
1 kávéskanál só
A tejfölt és a meleg tejet összekevertem, ebben pedig feloldottam az élesztőt. A lisztben elkevertem a sót, majd a közepére öntöttem az élesztős keveréket, az olajat és a kissé felvert tojást. Végül bedagasztottam, és félretettem kelni.

Spenót:
30 dkg fagyasztott spenót
4 gerezd fokhagyma (tőlem lehetett volna több is)
5 dkg vaj
2 evőkanál liszt
2 dl tej
1 kávéskanál só
Az aprított fokhagymát megfuttattam a vajon, majd rászórtam a lisztet, és sűrű rántást készítettem. Ezt felöntöttem a tejjel, és beleborítottam a spenótot. Megsóztam, és kevergetve úgy 5 percig főztem, majd botmixerrel pépesítettem.

Hal:
70 dkg cápaharcsafilé
2 gerezd fokhagyma
só és bors
liszt
A halat feldaraboltam úgy 5x5 cm-es darabokra, sóztam borsoztam, megszórtam zúzott fokhagymával, hagytam állni, majd mielőtt a tésztára halmoztam volna, megforgattam lisztben.

A nagy üvegtálat kiolajoztam, és beliszteztem. A tészta felét kinyújtottam, és a tálba fektettem úgy, hogy két cm-es pereme legyen. Ebbe tettem a haldarabokat, amik épp egy rétegben fedték be a tésztát. Ráhalmoztam a spenótot, majd a tészta másik felét is kinyújtottam - nagyobbra, mint a tál -, és befedtem vele a tölteléket. Körben levágtam a kilógó tésztát, és villával benyomkodtam a széleket. A maradék tésztát összegyúrtam, és nagyon vékonyra kinyújtottam. Egy - egész kicsi gomba alakú - kiszúróforma segítségével pikkelyeket vágtam. A tészta tetejét vizes ecsettel átkentem, és feldíszítettem. Végül megkentem tojással, és 180 fokos sütőben lassan megsütöttem.

Málna- és borzselés piskótatallér

Névnapomra kaptam egy szép nagy habzsákot. Kifogásból kifogytam, viszont a sütéshez volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy nekiálltam egy újabb adag babapiskótának, hogy piskótatallért készíthessek. Így sikerült:


Babapiskóta ahogy itt készítettem, csak korong alakúra sütve, és szerintem nem kell annyira kiszárítani.
  
Málnazselé: Mivel ezzel nem rendelkezem, és egyébként is csak egy kis adag, kimondottan kemény zselé kellett, 10 dkg fagyasztott málnából készítettem, 1 dl vízzel, 3 evőkanál cukorral és 1 púpozott evőkanál zselatinnal. A málnát villával összenyomtam, a vízzel és a cukorral felforraltam, majd levesszűrőn átpaszíroztam. Egy evőkanál zselatint feloldottam 2 evőkanál vízben, a málnaléhez kevertem, és még egyszer felforraltam. Leszedtem a habot a tetejéről, és félretettem hűlni.
   
Borzselé: Ebből sem kellett nagy adag, ezért csak 3 dl borból készítettem. A bort 5 szem szegfűszeggel, egy nagyobb darab fahéjjal és 3 evőkanál cukorral felforraltam, majd takarékon a felére sűrítettem. A léből kivettem a fűszereket, beletettem 2 evőkanál vízzel elkevert púpozott evőkanálnyi zselatint, majd miután még egyet rottyant, félrehúztam.
   
Csoki: Csak étcsoki jöhetett szóba, úgy rémlik, hogy a bolti piskótatallérokon is az van, úgyhogy a gyerekek sem tiltakozhattak. Gőz fölött kis darabokra tördelve olvasztottam meg. Igyekeztem a lehető legvékonyabban kenni a csokit a sütik tetejére, mégis fel kellett olvasztanom két 20 dkg-os csokit (persze így meg maradt belőle, de este fél 11-kor már nagyon nem volt kedvem ezen mérgelődni).
Teáskanállal a piskóták közepére kanalaztam a már majdnem rezegős zselét, majd miután megszilárdult, bevontam csokival. Először bénáztam, hogy rácsra tegyem őket, aztán rájöttem, hogy nincs, ami lecsöpögjön, úgyhogy jó volt egy tálca is. A málnásból 14 db lett, a borosból meg 12, de maradt néhány borzselés piskóta, amire már nem jutott csoki, illetve jutott volna, ha újra felolvasztom, de nem tettem. Mentem inkább aludni.

Zelleres keksz

Nagyon szeretem a zellert. Főleg párolva, köretként, más zöldségekkel vagy csak magában, krémlevesként vagy egyszerűen csak a húslevesből kihalászva. A tuti befutó nálam a zelleres-tejszínes tészta, meg ez a keksz, amit a végtelenségig lehet variálni, és ezerféleképpen lehet az asztalra tenni. Vigyázat, zeller ízű!

    

50 dkg liszt
2 dl olivaolaj
12 dkg zellergumó lereszelve vagy aprítópépben ledarálva
10 dkg sajt szintén reszelve (bármilyen lehet)
2 evőkanál tejföl
egy jó nagy csokor zellerzöld (ezt nem tudom mérni, aprítógép esetén mehet bele a zellerszár is)
2 teáskanál só
1 csapott teáskanál fehérbors
a kenéshez 1 tojás
    
A hozzávalókat össze kell gyúrni, ki kell nyújtani, majd a fél cm vastagra nyújtott tésztát tetszőleges nagyságú négyszögekre vágva vagy kiszaggatva, tetejét tojással megkenve 220 fokos sütőben aranybarnára kell sütni. 
    

Répás-körtés lepény

Még az előző hétvégén felszedtük otthon a kertből a répát, a zöldséget és a krumplit. Ilyenkor mindig megsajnálom a túl apró krumplikat és répákat, meg azokat, amikbe véletlenül beleszaladt az ásó. Szóval megmentek egy csomó macerás zöldséget, aztán a konyhában szembesülök azzal, hogy ezeket nem lehet túl soká tárolni, rövid idő alatt fel kell dolgozni, viszont kétszer annyi idő megpucolni. Most már muszáj volt valamit kezdeni a répával, mert különben hiábavaló volt a mentőakció, és azzal a néhány kavicsos körtével is, ami a párkányon érett be, de így önmagában evésre nem volt alkalmas.
  

40 dkg répa és 30 dkg körte reszelve
Az arányok és a gyümölcsök változtathatók, szerintem menne sütőtökkel is.
40 dkg cukor
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2 dl olaj
1,5 dl tej
5 tojás
1 csipet só

A tojássárgáját a cukorral felvertem, belekevertem a tejet és az olajat. A lisztet, a sütőport és a sót szintén összekevertem, majd a folyadékra öntöttem, és összevegyítettem. Beleforgattam a reszeléket, végül a tojásfehérje habot is. Kiolajozott és lisztezett (nagy) tepsiben 220 fokon megsütöttem. Másfélszeresére emelkedett a tészta, 3 cm vastag lett. A képen látható szeletek 10X10 cm-esek.
Van, hogy az almásba tej helyett kefír vagy tejföl kerül - az eredeti recept is tejfölös volt -, és abba fahéjat és szegfűszeget is szoktam tenni. Ebből ez most kimaradt, de nem is hiányzott.

Túróspite keksz - nem, nem az

Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!
A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.

   
Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejre állítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?

35 dkg finom liszt
10 dkg kukoricaliszt
1 tojás és 1 sárgája
17,5 dkg cukor
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve
20 dkg vaj
csipetnyi só

Összegyúrtam, diónál kisebb golyókat gyúrtam, és ezekből lapítottam a kekszeket. 220 fokos sütőben sütöttem meg.

Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    
  
A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.
   
Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept:
     
Mézes keksz
  
25 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
7,5 dkg cukor
10 dkg méz
20 dkg vaj
1 egész tojás és 1 sárgája
1 nagyobb csipet só
Nem tettem bele, de szerintem elbírna a tészta egy kis reszelt citromhéjat.

Mindent összegyúrtam. A tészta nem lett ragadós, elég jól lehetett vele dolgozni. Nem volt sok időm, ezért nagy kekszeket szaggattam a fél cm vékonyra kinyújtott tésztából.
Először használtam sütipecsétet, és eleinte nem sikerült úgy belenyomnom a tésztába, hogy a felét fel ne szedje. Így minden második-harmadik keksz előtt megkentem a pecsétet olvasztott vajjal, így könnyen elvált a tésztától, de ez elég macerás volt. Könnyebb volt úgy dolgozni, hogy a kinyújtott tésztán először csak finoman bejelöltem a keksz helyét a szaggatóval, és csak miután belenyomtam a mintát, vágtam ki vele a sütit.
Ez is igazi elállós keksz. 

Hüp-hüp-hüp...



Sok receptet végignéztem, a legtöbb helyen a szalalkális változatot olvastam, és a barátnőm is erre esküszik, de ódzkodtam tőle. Aztán a Dr. Oetker honlapján (itt) találtam egy babapiskóta alapreceptet, ami annyira egyszerű volt, hogy meg kellett próbálnom. Semmi extra összetevő, csak 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt. Villanysütőben 200 fokon 10-12 percig sütöttem (figyelni kell), 45 darab lett belőle. Nem volt türelmem megvárni, amíg szép lassan kiszáradnak, ezért egy tepsibe visszarakva betoltam őket a még meleg sütőbe, és az ajtót résnyire nyitva hagyva, szárítottam ki a sütiket. Szerintem ez is babapiskóta.

Füge, füge, füge

Hétvégén kaptunk egy óriás adag fügét is, csak segíteni kellett összeszedni, aztán persze rögtön fel kellett dolgozni. Az egész család szereti, ettük is rendesen, már csak mutatóba maradt néhány szem, de készítettem egy jó adag aszalt gyümölcsöt is, aminek egy részét már bele is potyogtattam pálinkába. Nem aszaltam teljesen ropira, rugalmasak a szeletek, és az ízük is megmaradt. Ízben és színben is veri a bolti aszalékot.
           
    
Aztán füge (3,5 kg) és füge-körte (2,5 kg - 1 kg) lekvárt főztem. Nem volt időm kísérletezni, ezért rövid programra állítottam magam, aprítottam, főztem.
Mindenesetre isteni lett az eredmény, a körtés változatnak birshez hasonlít az íze, nagyon könnyű lett. Piritóssal fantasztikus.
    

Krumplipüré mentő akció

A szüreti vendégség után felmértem, mi maradt az ebédből, és megállapítottam, hogy a joghurtos, snidlinges krumplipüréből (2 kg krumpli, 2 nagy doboz natúr joghurt, snidling, só, bors, cukor) nem sok fogyott. Egy részével begyúrtam egy adag pogácsát, aztán a maradék masszából ma is sütöttem egy adagot, és nagyon fogy.
       
  
A tésztához:
60 dkg liszt
50 dkg krumplipüré (elég lágy)
1 teáskanál só
1 dl tej
0,5 dl olaj
2 dkg élesztő
egy csipet cukor
1 tojás a tésztába és 1 a kenéshez
  
  
A langyos tejben a csipet cukorral felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, erre öntöttem a pürét, beleöntöttem a kissé felvert tojást, az élesztős tejet és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát hagytam kelni, majd átgyúrtam, és két cm vastagra nyújtottam. Megkentem tojással, bevagdostam a tetejét, kiszaggattam, és 220 fokos sütöben megsütöttem.
A receptbe bele kell kalkulálni, hogy nem hagyományos krumplipüréből készítettem, hanem egy híg, szinte krémszerű masszából, amiben már volt némi fűszer. 

Mézes fonott kalács, avagy össze-vissza fogok álmodni

Ezen szent pillanatban vettem ki a sütőből a mézes fonott kalácsot, még van egy kis munkám, hát hosszú lesz az este, úgyhogy tutira meg is kóstolom. A tészta ötletét az adta, hogy az új mézes üveget beleállítottam a nagy fél literes bögrébe - mert egyébként mindenhova odaragad, így meg a bögrét és az üveget néha el- és lemosom, és kész -, a régiből meg valahogy ki kellett műteni a maradék beleragadt mézet. Mivel mikróm itt nincs, és egyébként a melegítős ötlet sem ad valódi eredményt, inkább feloldottam egy kis meleg tejjel, és begyúrtam vele ezt a tésztát. Leginkább a tejlevesre emlékeztet az illata, vagy a mézes tejes puliszkára. Ma éjjel össze-vissza fogok álmodni, de vállalom, ennem kell még egy szelet.
   

A tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt (attól lett ilyen szép sárga)
1 csipet só
1 tojás
3 dl tej (meg a végén egy evőkanálnyi a kenéshez)
2 dkg élesztő
10 dkg vaj (9 dkg a tésztába, egy kicsit a tepsi kenéséhez, és a maradék a fonáshoz a kézre)
5 evőkanál méz (meg a végén egy teáskanálnyi a kenéshez)

A mézet a langyos tejben feloldottam az élesztővel együtt, hagytam felfutni. A liszteket öszekevertem a sóval, ráöntöttem a tejes keveréket, az olvadt vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Háromnegyed órát pihent, akkor átgyúrtam, és hat cipót formáltam belőle. A cipókat 35-40 cm-es rudakká sodortam, a rudak végét jól összenyomtam, és vajas kézzel összefontam őket. A tepsiben még hagytam kelni fél órát, aztán a 200 fokos sütőben készre sütöttem.
Az utolsó előtti pillanatban még megkentem a tetejét 1 evőkanál tej és egy teáskanál méz keverékével, és néhány percre még visszadugtam a lekapcsolt sütőbe.

Lefényképeztem egészben is, de ez nem lett egy nyertes kép, ezért eldugtam ide hátra:
   



Szárított paradicsomos, olivabogyós focaccia

Sienában ettem focacciát, háromfélét is.
Az első lepény: két cm vastag tészta, a tetején csak só, meg némi fűszer, a szelet félbe volt vágva, és meg volt rakva sonkával, mozzarellával és paradicsom karikákkal, mint egy szendvics.
A másik két lepény: laposabb, olajosabb, ropogósabbra sült tészta volt, az egyikbe rengeteg egész zöld olívabogyó, a másikba fél dió volt belenyomkodva. Amikor téptem, olajos lett tőlük a kezem. (Szerencsére olyan négyzet alakú, két oldalán lehegesztett fóliába csúsztatták, mint régen a hamburgert. Lehet, hogy valahol még most is?) Villányban egy borkóstolón egyszer ettem egy zsíros, lapos kenyeret, amelybe diódarabok voltak belesütve, egy kicsit arra emlékeztetett az íze, csak az egy puha, összenyomható, vastag tészta volt, ez meg egy ropogós vékony lepény.
Mindhárom tésztát ugyanott vettük, és mindegyiket focacciának hívták. Az első nem volt semmi különös, finom ízű volt, de így, megrakva minden jóval, inkább egy éhségűző, extra szendvicsnek tűnt. A másik kettő viszont meghozta a kedvem a sütéshez.
Úgy terveztem, hogy a szombat esti borozgatáshoz sütök egyet, de aztán kettő jó nagy lepény lett a tésztából, ebédre elfogyott az egyik, uzsonnára pedig a másik is. A bort a vacsorához bontottuk - hagymás, zöldborsós csirkemáj volt jó sok szafttal és friss kenyérrel -, és azzal is lement.
    
     
Szárított paradicsomos, olívabogyós focaccia

A tésztához:
35 dkg finomliszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 kávéskanál só
2 dkg élesztő
2,5 dl víz
1 csipetnyi cukor
0,5 dl olívaolaj

A tésztára:
olívaolaj
sült paradicsom
olívabogyó
durva szemű só

A lisztet és a sót összekevertem, az élesztőt a cukorral feloldottam a langyos vízben, majd az olajjal együtt a lisztre öntöttem, és bedagasztottam. A tészta háromnegyed óra alatt a duplájára kelt. Ekkor átgyúrtam, és két cipót készítettem belőle. A tésztát ezután lisztes kézzel formáztam lepény alakúra, kiolajozott, kilisztezett tepsire fektettem, és a tetejüket az ujjammal benyomkodtam.
A szárított paradicsomot néhány napja készítettem, vagyis több napig szárítottam, néhány napja lett kész. Egyik része egészen kiszáradt, ezt ledaráltam, és megy majd egy másik tésztába, a másik része viszont félig puha maradt, ezt apróra vágott fokhagymával kis üvegbe tettem, és felöntöttem olívaolajjal. A focacciákat ezzel a paradicsomos, fokhagymás olajjal locsoltam meg, a tésztákba belenyomkodtam néhány darab paradicsomot, és félbe vágott fekete olívabogyót. A tetejüket megszórtam durva sóval, és 220 fokos sütőben megsütöttem. Amikor kisültek, megkentem a tetejüket még egy kis olívaolajjal, és rácson hagytam kihűlni őket.

És a csomagolás...

Mivel nagy társaság utazik két busszal, méltó csomagolást kerestem a sósaknak. Ez az ötkilós papírzacskó pont megfelelt, a rajzot fekete zselés tollal készítettem. Íme:

Sósat, sósat, jó ropogósat...

Ma este utazunk, ezért tegnap este sütöttem az útra olívás rudakat, kerek perecet, és csillagsütit (lefagyasztott fél tésztából, most dió nélkül, csak cukorral szórva, apró változatban, keksz helyett). Mindegyik eláll, és borozgatós útnak nézünk elébe, úgyhogy kell valami kis túlélő csomag. Irány Toszkána!
  
  
Olívás rúd

Nagyon tetszenek a kenyérrudak, de nem szeretem, hogy olyan szárazak, a száraz eszegetős nálunk a perec. Ezért találtam ki azt az olivás rudat, ami nálunk mára már etalon a bulikban.
A recept a tegnapi adag összetevőit tartalmazza, a liszt, a só, a tojás, a víz, az olaj és az élesztő mennyisége nem is változik soha, de az ízesítésre szánt anyagok mennyisége igen. Csak arra kell figyelni, hogy a massza állaga közel hasonló legyen, például, ha szárazabb sajt kerül bele, akkor lehet egy kicsit több tejfölt használni...

A tészta:
70 dkg liszt
1 csapott evőkanál só
1 tojás
2,5 dkg élesztő
1 dl olívaolaj
1 dl langyos víz
csipet cukor
és még:
1 doboz tejföl
15 dkg olívabogyó
5 dkg sajt
1 kávéskanálnyi bors
a tetejére:
1 tojás a kenéshez
len- és szezámmag a szóráshoz

A langyos tejben egy csepp cukorral felfuttattam az élesztőt. Közben az aprítógépbe öntöttem a tejfölt, a tojást, az olívaolajat, az összedarabolt sajtot, az olivabogyót, és masszává aprítottam. Ebbe a masszába mindig olyan sajt kerül, ami éppen van otthon, lehet füstölt is (bár ez kissé elnyomja az olivabogyó ízét), a bogyó is lehet zöld, de készítettem már vegyesen is. A lisztben elkevertem a sót és a borsot (ide is jöhet bármilyen fűszer), majd ráöntöttem a masszát, a felfuttatott élesztőt, és bedagasztottam. Egy olajos, lágy tésztát kaptam, ami fél óra alatt a duplájára kelt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert isteni jó illata van. A tésztát jól átgyúrtam, négy cipót készítettem belőle. Ezen a képen egy korábbi adag látható, a rudak általában olyan hosszúak, mint a tepsi (rövidebb oldala), ebben az esetben egy cipóból 16 rúd lesz. (A képen látható adag 3 cipóból készült, egy cipót lefagyasztottam.) Tegnap este a kisodort rudakat elvágtam kétfelé, mert út közben nem lehetne kezelni a hosszú pálcikákat, így egy cipóból 32 darab lett. (Összesen: 128, de tényleg sokan leszünk!)
A rudak tetejét megkentem a felvert tojással, és a felére magokat is szórtam. (Egyébként mehet rá bármi: durva szemű só, bors, köménymag, mák...) 220 fokos, előmelegített sütőben sütöttem meg, akkor lehet kivenni, ha az oldala is megpirult. A rudak elég puhák, általában kenyérpapírba csomagolom, és lefedem egy konyharuhával, így még két napig puha marad. Ha nem fogy el, akkor pár nap múlva megszárad, de mifelénk még így is elfogy.
  

A kerek perec

Rengeteg perec receptet - mondd gyorsan: rengeteg perec receptet - néztem végig, aztán ezt alkottam. Nálam a perec ropogós, nem kőkemény, de száraz tészta. Ebből a mennyiségből 32 darab lett.

A tészta:
50 dkg liszt
1 dkg élesztő
1 kávéskanál cukor
1 teáskanál só
2 dl langyos víz
7 dkg olvasztott vaj
3 tojás
A tetejére:
1 tojás
sóból lisztből és vízből kevert sós kence vagy köménymag

Az élesztőt felfuttattam a langyos vízben a cukorral. A lisztet összekevertem a sóval, majd ráöntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojásokat, az olvasztott vajat, és bedagasztottam. Az előző tésztától eltérően ez kimondottan kemény tészta, de nagyon tuti sima lesz, és szépen megkel.
A kelesztés után átgyúrtam, 4 cipót készítettem belőle, és mindegyiket 8 részre vágtam (egy tepsibe pont elfér 8 perec). Ezután minden kis darabból kisujjnyi, 20 centis rudakat sodortam (nagyon kevés liszttel), majd az egyik kezemmel lefogtam a rúd egyik végét, a másikkal pedig sodortam egyet a másikon, és az így megcsavart tészta végeit alaposan összenyomkodtam. Egy kicsit talán látszik is a képen, hogy csavarodik a gyűrű tésztája.
Nem érdemes sütőpapírt használni sem az olivás rúdnál, se a perecnél, mert ráragad a tészta, viszont ki kell olajozni a tepsit. A kész gyűrűket megkentem a felvert tojással, és az egyik adagot megszórtam köménymaggal. 200 fokos sütőben, viszonylag lassan sütöttem meg őket, csak akkor locsoltam meg a sós kencével, amikor már  majdnem kész voltak, és még pár percre visszadugtam a pereceket hogy megszikkadjon a sós massza. A négy adagból egyet bővebben sóztam, mert vannak olyan elvetemültek, mint én is, aki ezt szereti, és egy adag lett köménymagos, ezen viszont nem volt só.
  

Fázós körték


   
Fázós körte. De miért is?
   
Mert a negyed körtéket szépen sálba csomagoljuk, és úgy sütjük ki.
A tészta a szokásos édes kelt tészta (50 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 2 dl tej, csipet só, 1 tojás) aminek a feléből egyik nap lepényt készítettem, rásoroztam a vékony körteszeleteket, és három evőkanál mézzel elkevert joghurttal nyakon öntöttem. Itt a kép:
  
  
A tészta lefagyasztott másik felét ma használtam fel.
Nyolc negyed körte kellett hozzá, pontosabban nyolc körte negyede, mert a szárával együtt szerettem volna megsütni.
  
             
A negyed körtéket borecettel meglocsoltam, és egy kis vajon kristálycukorral karamellizáltam. A kis cserepeket kivajaztam, és megszórtam kiszttel.
  

A tésztát nyolc részre vágtam, fahéjas porcukorral megszórt deszkán 1 cm vastag 25-30 cm hosszú rudakká sodortam, és a negyed körtéket betekertem velük. A bebugyolált körtéket a cserepekbe állítottam, azokat egy tepsibe, a körték szárához egy csepp vajat és még egy kis cukrot szórtam, és a sütit 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.
  


Mégegyszer csillagsüti

Ma készítettem egy adagot mogyoróval. A képeken is látszik, hogy a sütőben a tészta kicsit megemelkedik, de aztán visszalapul, olyan lesz, mint egy keksz, és pont ez benne a jó.


Sült paprikás - olivás kelt

Sült paprikát készítettem, és most nem bírom abbahagyni az evést. Nemrégiben láttam egy magazinban egy tésztát, aminek a tetejét kis sült-paprika csíkok díszítették. Nagyon guszta volt, de a paprikák annyira megsültek rajta - másodszorra -, hogy szinte sajnáltam őket, mármint így elpazarolni ezt a finomságot. Ezért megalkottam a saját verziómat, és bejött.
  

  
A sült paprika receptem semmi extra: sütőben megsütött paprika húsa és a sütéskor a paprika belsejében összegyűlt leve + olívaolaj + fokhagyma + só. Az arányok a paprika mennyiségétől függnek. Kápia paprikából szeretem a legjobban.
Most kilenc paprikát sütöttem meg (azért ennyit, mert a harmadát a tésztába szántam). Amikor már kirepedeztek, és körben több helyen megfeketedtek, akkor kivettem a sütőből a tepsit, és ráborítottam a tetejére egy másikat, hogy a gőz meglazítsa a paprikák héját. Tudom, van a zacskós módszer is, de - itt az újabb fóbia - nálam nem használatosak sem a sütőzacskók, sem a szilikon formák, sem egyéb zacskók és fóliák meleg ételekhez, sütéshez, főzéshez. Ez van.
Nagyjából tíz percet hagytam így állni a paprikákat, aztán óvatosan lehúztam a héjukat, egy tálba csorgattam a levüket - ha volt nekik -, kiszedtem a csumákat, a magokat, az ereket, és az edénybe halmoztam a húsát. Ha nem szempont, hogy minél nagyobb darabban maradjon meg a paprika, akkor 3-4 csíkra is szét szoktam szedni, ahogy most is. Amikor mindez kész volt, megszórtam egy csipet sóval, 3 gerezd zúzott fokhagymával, és annyi olívaolajat öntöttem rá, hogy mindenhova jusson rajta. Jól összeforgattam, és kész. Lehűtve az igazi, de állja meg, aki tudja...
  

Sült paprikás - olivás kelt
  
A tészta:
50 dkg liszt
Most rögtön közbevetem, hogy igen, finomliszt, főként ezt használok, és bár sütési és főzési szokásaimat tekintve egy jól körülhatárolható területen mozgok, tervezem a kirándulásokat. Ha veszem, akkor már ritkábban jön szóba a fehér kenyér, nem vagyok megrögzött, csak a saját konyhámban - itt be kellett volna fejezni a mondatot - nehezen mozdulok.
2,5 dkg élesztő
2 dl langyos víz (vagy majdnem meleg, mert a tejfölt is bele kell keverni, és még így sem szabad hidegnek lennie; vagy a tejfölt kell előbb kivenni a hűtőből, szóval értitek...)
1 dl olívaolaj
3 evőkanál tejföl
1 teáskanál só
1 tojás
  
A töltelék:
sült paprika - A fent leírt módon elkészítve, vagy ki, hogy szereti, és ízlés szerinti mennyiség, én nagyjából 3 paprikából készítettem.
10 dkg olívabogyó - Így pár szemet még be is lehet falni, feketét használtam, mert szerintem az jobban illik a paprika édességéhez, de akár lehetne zöld is, pláne mindkettő!
olívaolaj
só, bors, bazsalikom
  
A lisztben elkevertem a sót, és mélyedést csináltam a közepébe. A vizet és a tejfölt összekevertem, feloldottam benne az élesztőt, a liszt közepébe öntöttem, egy kevés liszttel is összekevertem. Hagytam néhány percig állni, mehetett bele a kissé felvert tojás, az olívaolaj, és indulhatott a gép. Amikor a tészta már szépen elvált az edénytől, letakartam, és hagytam állni egy fél órát. Ezután deszkán újra átgyúrtam, két cipót készítettem belőle, és vártam még 20 percet. Ezután vékony lappá nyújtottam őket (lemértem: 30-35 x 40-45 cm-esre). A tésztát meglocsoltam olívaolajjal, a paprika szeleteket vékony csíkokra szedve ráfektettem, megszórtam az összevágott olívabogyóval, és a fűszerekkel. Feltekertem, aztán srégen bevagdostam a tetejét.
Félbevágtam a rudakat, így befért az összes egy tepsibe, és betoltam a 200 fokosra előmelegített sütőbe. A meleg kelt tésztának nincsen párja, de az ízek jobban kijönnek, ha kihűlt.

Csillagsüti

A tésztába:
45 dkg liszt
17,5 dkg kristálycukor (Szigorúan csak az!)
20 dkg vaj (Nem margarin!)
1 egész tojás és 2 sárgája
csipet só
  
A tetejére:
2 tojás fehérje
kristálycukorral elkevert darált dió vagy mogyoró
  
A lisztet a cukorral és a csipet sóval összekevertem, aztán összemorzsoltam a vajjal, végül jó összegyúrtam a tojással. A tésztát érdemes egy kicsit pihentetni a hűtőben, mondjuk fél órát, majd deszkán jól át kell gyúrni, és úgy 7 mm vastagságúra - maradjunk annyiban, hogy a 0,5 cm kevés, az 1 cm sok - ki kell nyújtani. A nevéből adódóan érdemes maradni a formánál.
Eredetileg úgy készült a süti, hogy a sütőből kivett forró csillagok tetejét rögtön megkenték jól felvert tojásfehérjével, majd cukros darált dióba vagy mogyoróba nyomták, és hagyták kihülni, száradni. Akinek ez szimpatikus, csinálja így, nekem személy szerint a nyers hús vagy tojás nem nyerő az ételekben - volt már kivétel, bizalom kérdése az egész -, azért fordítottam a sorrenden.
Egybe nyújtottam ki a tésztát, még a kiszúrás előtt bekentem fehérjével, jól megszórtam darált dióval és cukorral, majd kézzel egy kicsit bele is nyomkodtam mielőtt kiszúrtam a csillagokat. Az újra összegyúrt tésztába így került egy kis fehérje, cukor és dió, de nem rontotta el.
Ez a süti akármeddig boldogan eláll.
  

Sárközi, szeremlei, bogyiszlói, decsi... tejfölös-borsos kalács

Mindenhogyan rákeresve a tejfölös-borsos kelt receptjére, megállapítottam, hogy ez bizony nagyon hasonlít a sárközi (szeremlei, bogyiszlói, decsi) tejfölös-borsos kalácsra, csak a tésztám nem édes, viszont zsírosabb, és a tejfölös kencében nincs zsiradék. Meg persze más a forma is!
Ez a régi recept egycsapásra feltűzött a térképre, a hasonlóság megmutatja a tájegységet, a különbségek az attól való távolságot.

Borozgatás, beszélgetés

  
  
               
Cukkini-lilahagyma kendermagos tepsiben
  
Hozzávalók:
3 kis cukkini
2 nagy fej lilahagyma
olivaolaj
só, bors (saját szájízünk szerint bőven), bazsalikom
A cukkiniket felkarikáztam, sóztam, borsoztam és megszórtam bazsalikommal. A lilahagymát félkarikákra vágtam. A cukkinit meglocsoltam olivaolajjal, majd a tepsiben négy sorba rendeztem, és közé egy-egy félkarika hagymát dugtam. (A tetejére még szórtam egy kis borsot és bazsalikomot.)
Alapesetben ez egy köret, de nem vagyunk nagy húsevők, ezért forrón kitettük az asztalra, meglocsoltuk még egy kis olivaolajjal, és a piritósokra kanalaztuk (a levét is). Utánozhatatlan!
Persze a piritós sem kenyérpiritóban készült, mert itt olyan nincs, hanem a kályhán a vaslapon (fakanállal nyomtuk hozzá a kenyeret, aztán jól bedörzsöltük fokhagymával).
Akinek ez így mégis üres, az olvaszthat rá sajtot, vagy tehet közé sonkát.

Tejfölös-borsos kelt
  
A tészta:
(24 rolád lesz belőle.)
40 dkg liszt,
1 teáskanál só,
2 dl tej,
egy csipet cukor,
2 dkg élesztő,
10 dkg zsír (kacsazsírral sütöttem), és erre tuti emlékszem, hogy, ha margarin, akkor egy kicsit több kell, mondjuk 12 dkg,
1 tojás.
A lisztet összekevertem a sóval, az élesztőt felfuttatam a cukros, langyos tejben, majd a tojással és a zsírral együtt a lisztre öntöttem, és már dagasztotta is a gép. Nagyjából 20 percet kelt a tészta, közben szárazra töröltem, és ecsettel bezsíroztam a pálcákat. A tésztából lett két cipó (az egyik rész ment a hűtőbe, mert igazából csak frissen finom), majd az egyiket négy részre, és mindegyik részt újabb három részre vágtam. Szóval ki kell sodorni a tésztát nagyjából 1 cm vastagságúra, és feltekerni a rúdra. (Egy 40-42 cm-es rúdon három rolád fér el.) Aztán mehet a 200 fokra előmelegített sütőbe úgy, hogy a pálcák széleit egy tepsi pereme támassza alá. Addig kell sütni, míg elkezd pirulni, de nem szabad megvárni, amíg ropogós lesz. Amikor kivesszük a sütőből le kell húzni a roládokat a rudakról. Nem kell megtölteni semmivel, csak sóval-borssal-paprikával ízesített tejföllel jó vastagon meg kell kenni. A tészta néhány perc alatt szinte teljesen beissza a tejfölt. Egy gazdag leves mellé tuti kísérő. 

Barackos kelt

Imádom a kerek sütiket, kalácsokat, ezért egy  - mindjárt lemérem, igen - 22 cm átmérőjű üvegtálban sütöttem meg a sütit, a tál aljában és tetejében is sütöttem egyet! Szóval, nem érdemes nagy tepsiben készíteni, mert fontos, hogy minden szelethez jusson a ropogósra sült vastag kelt tésztából és a krémes-barackos közepéből is. Szerintem.
   
A tésztához valók:
40 dkg liszt (mértem)
12,5 dkg vaj
5 dkg cukor (A tésztának nem kell túl édesnek lennie, arra ott a krém.)
2 dl langyos tej
2 dkg élesztő
1 tojás
csipet só
  
A lisztet a cukrot és a sót összekevertem. Egy kis tálban langyosra melegítettem a tejet - itt nincs mikró -, beletettem a vajat, majd az élesztőt, és simára kevertem (kézzel:-). Villával kicsit felvertem a tojást a pohárban, amibe felütöttem, aztán ez is ment a tejes keverékhez.  A folyadékot a lisztre öntöttem - nem vártam az élesztőre -, és beindítottam a dagasztót (még én vettem a mamának, újabb, mint az enyém otthon.)
Egy isteni sima, puha tészta lett belőle, amit kétfelé szedtem, majd kézzel széthúztam a tál nagyságára. A vajjal kikent és liszttel megszórt formákba nyomkodtam a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen.
  
Erre jött a krém:
20 dkg natúr vajkrém (Nem tévedés! Egy 250 grammos kiszerelésű, sajátmárkás terméket használtam.)
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
Csak kanállal jól kikevertem, és megkentem vele a tésztát.
Erre jött a barack, a kettőre hét szem - elég kicsi - barackot szeltem rá.
200 fokos sütőben hamar megsült. Na jó, a lényeg, hogy az alja is szépen megpiruljon, és ez az üvegedényben tökéletesen ellenőrizhető is.

Mennyei, tömény édesség.
Figyelem! Melegen az igazi. Ebéd után, egy fekete mellé...