Füstölt lazacos kalács

Kisnagy fiam egy hete nem napközis, és hosszas tárgyalások után úgy döntöttünk, nem is eszik a menzán. Az első héten bebizonyosodott, hogy a házikoszttól nem fog éhen halni, feltalálta magát a konyhában, és nekem sem jelentett olyan nagy erőfeszítést másnapra összedobni valamit. Lefektettünk bizonyos szabályokat: pénteken tészta lesz, egyszer a héten hal, a szendvicsben mindig lesz zöldség, az ésszerűség határáig megengedett a kívánságműsor, és most próbáljuk ezeket betartani.

Holnap füstölt lazacos kalács lesz az ebéd, mellé tzatziki. Na, azért nem kerítünk a főzésnek minden nap ekkora feneket! De már jólesett valaminek megadni a módját. Az ötlet nem új, a halas díszítésre már volt a blogon egy példa, azonban most jóval nagyobb szerep jutott a tésztának, a töltelék inkább csak ízesített. A pikkelyek ropogósra sültek, a tészta belül pihe-puha. 

Füstölt lazacos kalács

A tésztához

50 dkg liszt

2 teáskanál só

1 kávéskanál őrölt fekete bors

1 dl tej

1,5 dl víz

2 dkg élesztő

0,7 dl olívaolaj

+ a pikkelyekhez 2 teáskanál szárított kapor

A töltelékbe:

10 dkg szeletelt füstölt lazac

2 teáskanál mustár

egy kis csokos snidling

1 tojás a kenéshez

Az élesztőt felfutattam a langyos tej és víz keverékében. A lisztet összekevertem a sóval és a borssal, a közepébe öntöttem az élesztős masszát és az olajat, majd bedagasztottam.

Nem kelesztettem, rögtön kinyújtottam a tésztát, és kivágtam a hal formákat, mert a díszítés alatt bőven volt ideje kelni a halacskáknak. Két tésztát a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, megkentem mustárral, rászórtam az apróra vágott snidlinget, és elosztottam rajta a lazac szeleteket. Rátettem a felső tésztát, körben alaposan összenyomkodtam. A maradék tésztába (nagyjából egy zsömlényi gombóc) a deszkán alaposan belegyúrtam a szárított kaprot, majd 1 mm vékonyra nyújtottam. Egy csepp formájú kiszúróval kivágtam belőle a pikkelyeket, a maradékból pedig az uszonyokat. A halak testét átkentem vízzel, a farkától indulva rárakosgattam a pikkelyeket, majd elrendeztem az uszonyokat, a szemet, és vágtam nekik mosolygós szájat is. A végén megkentem egy felvert tojással, és 200 fokos sütőben ropogósra sütöttem őket.

Tzatzikivel, paradicsom salátával, avokádó krémmel kínálva hat személynek vígan elég ebédre vagy vacsorára.

Fürjtojásos - kapribogyós, snidlinges, petrezselymes - húsvéti sós kalács

 

A húsvéti készülődés két kemény nap volt, de megérte. Először van tojásfa az asztalon - egy órán keresztül festegettem, rendezgettem az ágakat -, és a fürjtojásos kalács egyszerűen szuper lett. A hűtőben érik a zuccotto a holnapi ebédhez, szóval most már csak pihenés... Boldog húsvétot!

  

Két 20 cm átmérőjű kalács lesz belőle 

   

50 dkg liszt

2 teáskanál só

2,5 dkg élesztő

1 dl tej

1,5 dl vörösbor (most zweigelt)

1 tojás

0,5 dl olívaolaj + a kenyér tetejére

1 maréknyi kapribogyó

egy csokor petrezselyem zöldje

egy csokor snidling

egy kis kalácshoz: 10 db fürjtojás 

   

A fürjtojásokat megfőztem, megtisztítottam. 

A lisztet összekevertem a sóval, az élesztőt feloldottam a langyos tejben, a petrezselymet, a snidlinget és a kinyomkodott kapribogyót felaprítottam. A lisztbe beleöntöttem az élesztős masszát, a fűszereket, a (szobahőmérsékletű) vörösbort, a tojást és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát kelesztettem, majd lisztezett deszkán átgyúrtam. 

A tésztát két részre szedtem. Az egyik cipót húgom elvitte, holnap lesz belőle kenyérke. A másikat két részre osztottam, az egyiket kézzel kinyújtottam, és egy kis (20 cm átmérőjű), sütőpapírral bélelt tortaformába tettem. Erre ültettem a főtt tojásokat, majd beborítottam a tészta másik kilapított felével. Egy órát hagytam kelni, amíg a tszta elérte a forma peremét, alaposan megjentem olívaolajjal, majd 200 fokos sütőben megsütöttem. Még melegen átkentem újra olajjal. Szeretjük.

Ludas lepény

 

Tudom, tudom, olyan a ludak közé bújt Márton a lepényen, mint valami görög hős egy domborművön. De a történet drámaisága azért passzol. Szegfűborstól és fekete borstól illatozó libazsíros tésztából sütöttem, a lenti adag harmadából. A maradék tésztából is kisütöttem valamit: ropogós libákat a gyerekeknek.

   

60 dkg finomliszt
2 teáskanál só
10 szem fekete bors és 10 szem szegfűbors őrölve
1 dl tej
20 dkg libazsír
15 dkg kovász (már nagyon régóta etettem, fel kellett végre használni, de alternatívának ez is megteszi: 1 dl tej + 3 dkg élesztő + 1 evőkanál liszt)
0,5 dl aszalt piros gyümölcsön érlelt ágyas pálinka
3 tojás

A lisztet összekevertem a fűszerekkel, majd a közepébe öntöttem a tojást, a tejet, a zsírt, a kovászt és a pálinkát. Bedagasztottam, és hagytam kelni egy órát. A tésztát három részre osztottam, az egyikből készült ez a 23 cm átmérőjű lepény. A többi tésztát kinyújtottam, fánkszaggatóval kiszaggattam, és késsel ludakat formáztam a korongokból.

200 fokos sütőben sütöttem őket pirosra.

Kacsás lepény

     

Ez a lepény maradék-felhasználás a köbön. Az olajbogyós rudakat szinte mindig úgy készítem, hogy egy jó nagy adag tésztát begyúrok, és egyszerre csak a harmadát vagy felét sütöm ki. Ilyenkor a tészta másik része szunyókálni megy a mélyhűtőbe. Nincs annál jobb, mint reggel kitenni egy tálra egy csomagot, és este munka után csak sodorni a rudakat, és már mehet is a sütőbe. Vagy fordítva, este kitenni, és reggel frissen sütve a reggeliző asztalra tenni. Naszóval, a lényeg, hogy mindenfélét megtakarítok, és a maradékból igenis lehet ünnepit készíteni. Most épp füstölt kacsamelles lepényt.

Elég sokszor készítek ilyesmit, és már megtanultam, hogy nem elég egyszerűen megtölteni hússal a tésztát, valahogy meg is kell neki ágyazni. Ebben a receptben egy nem szokványos krumplipüré az alap, ami fehérborral, snidlinggel és egy kis mustárral készült. Erre terítettem a darált füstölt kacsamellet és a fekete olajbogyót.  

A tészta hozzávalói megtalálhatók az olajbogyós rúdnál, az ott található adagnak az épp a harmada volt, de a receptben leírtam egy tésztát, ami épp ekkora lepényre elég, és már bevált.

Kacsás lepény

A tésztához:

25 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű liszt

1,5 dl langyos tej

1 dkg élesztő

1 tojás + 1 a kenéshez

1 kávéskanál cukor

3 dkg vaj

1 teáskanál só

Összekevertem a kétféle lisztet a sóval. Felfuttam az élesztőt a tejben a cukorral. A liszt közepébe öntöttem az élesztős masszát, a vajat és a tojást, majd bedagasztottam a tésztát. Negyven perc alatt a duplájára kelesztettem.

  

A töltelékhez:

3 közepes krumpli

3 dkg vaj

1 dl fehérbor

1 teáskanál mustár

1 teáskanál só

1 csapott kávéskanál bors

snidling ízlés szerint

és még:

25 dkg füstölt kacsamell (vagy bármilyen nem halálra sütött hús)

10 dkg olajbogyó (fekete jobban passzolt)

fél kápia paprika

a kenéshez egy tojás

A krumplit kockákra vágva sós vízben megfőztem, hozzáadtam a sót, a borsot, a vajat, a mustárt és a bort, majd összetörtem, és jól kikevertem. Végül hozzáadtam az apróra vágott snidlinget.

A kacsamellet, a kápia paprikát és az olajbogyót ledaráltam az aprítógépben.

A tészta kéthamadát kinyújtottam lisztezett deszkán, belefektettem a vajazott, lisztezett tálba úgy hogy két cm-es pereme legyen. A maradék tésztával kreatív szakkört játszottam, és feldíszítettem vele a lepényt. A tetejét megkentem tojással, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt pirosra sütöttem. 

Olívás rúd - megint

  

Ez nálunk igazi etalon, minden bulira elkészül, nem lehet elrontani. A lényeg az, hogy az arányok megmaradjanak, azon túl viszont végtelen a variációs lehetőség, amit nálam elsősorban az befolyásol, mi lapul a kamrában. Van már egy recept itt, az elkészítés most is ugyanaz volt, csak a tészta összetevőin változtattam.

Olívás rúd
  
40 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 csapott evőkanál só
1 tojás
2,5 dkg élesztő
1 dl olívaolaj
1 dl barna sör
csipet cukor
1,5 dl kefír
15 dkg olívabogyó
5 dkg sajt
1 kávéskanálnyi bors
1 marék friss bazsalikom és ugyanennyi snidling
1 tojás a kenéshez

Kapros-spenótos leveles lepény

    
Íme egy régi recept. Addig érdemes kipróbálni, amíg van friss kapor. Sütés után a kosárkák könnyen szétválnak, remek reggelire (előző este is összerakható), vacsorára vagy akár piknikre.

40 dkg leveles tészta

Itt található a leírása. A kerek lepényhez a házilag készített tészta fele szükségeltetik, de 40 dkg bolti tésztával is elkészíthető.

A töltelékhez:
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál liszt
4 dl tej
20 dkg fagyasztott parajpüré
1 csokor kapor
só és cukor ízlés szerint
4 szelet sonka

A lisztet és az apróra vágott fokhagymát vajon megpirítottam, felöntöttem tejjel, és alaposan elkevertem. A mártást két részre osztottam. Az egyik feléhez adtam a felengedett spenótot, megsóztam, és felforraltam. A másik felébe beleszórtam az apróra vágott kaprot, megsóztam, és tettem bele egy kávéskanálnyi cukrot.  A leveles tésztát fél cm vastagságú körré nyújtottam, sütőpapírra tettem, majd 16 szeletre vágtam. A tészta darabokat középen kezdve egymás mellé húztam, és összenyomkodtam, hogy kosárkákat kapjak, majd a papírról a kivajazott, kilisztezett piteformába csúsztattam. A mélyedéseket felváltva kaporszósszal és spenóttal töltöttem meg. A sonkaszeleteket hosszában két részre vágtam, és feltekerve a kapros töltelékbe nyomkodtam.

Sós fordított lepény

  

Íme a fügés-körtés fordított lepény testvére. Ugyanabból a tésztából készült, csak sós "feltéttel". A tészta készítése itt olvasható. A sütőpapírt beolajoztam, mert itt nem volt cukor vagy méz, ami karamellizálódva megakadályozta volna, hogy a papír a tésztára ragadjon. A papíron elrendeztem a bevagdalt szalonnát, a csípős kolbász szeleteket és a szintén méregerős paprika karikákat. A kinyújtott tésztát megkentem egy kanál tejföllel (épp csak azért, hogy kissé ragadjon), és enyhén megsóztam (csak enyhén, mert a szalonna és a kolbász amúgy is igen sós). A tésztát a tejfölös felével lefelé a papírra borítottam, majd 200 fokos sütőben 25 perc alatt pirosra sütöttem.

Gombás lepény

  

A bazsalikom nem akar megerősödni a kertben. Vártam, vártam, de mégiscsak azért zöldell, hogy leszedjük, hát módszeresen körbecsipkedtem a növénykéket, és lett egy kis kupac levelem a tésztához. Igaz, nem is kell sok, hogy az illat átjárja a tésztát.

Bedagasztottam, és a hűtőbe tettem, hogy másnap munka után friss lepényt vacsorázhassunk. Körbejártam a város zöldségeseit, égen-földön fügét kerestem egy recepthez. Azt persze nem találtam, viszont vettem újhagymát (lilát), gombát, szárított paradicsomot és friss fokhagymát is, úgyhogy a feltét is összeállt a tésztához.

  

2 lepényhez!
  
A tésztához:
60 dkg liszt
3,5 dl langyos víz
1 dl olívaolaj
2 teáskanál só
2 dkg élesztő
egy marék bazsalikom levél apróra vágva
 

Az élesztőt elmorzsoltam a langyos vízben. A lisztet a sót és a bazsalikomot összekevertem, majd a közepébe öntöttem a feloldott élesztőt és az olajat. Bedagasztottam, és a hűtőbe tettem. Sütés előtt egy fél órával kivettem, átgyúrtam, két cipóra szedtem, és a deszkán hagytam kiengedni. Ha rögtön készül, akkor negyven percig kell keleszteni, majd átgyúrni, és két részre szedni. A cipókat olajos kézzel kb 40 cm átmérőjű lepényekké nyújtottam, majd sütőpapírra fektettem őket.

 
A feltét:
1 kis doboz tejföl
6 nagy fej csiperke
6-8 szárított paradicsom
3 fej lila hagyma
6 gerezd fokhagyma
só, bors
olívaolaj
  

A lepényeket vékonyan megkentem tejföllel, megszórtam az apróra vágott fokhagymával, megraktam a felszeletelt gombával, hagymával és szárított paradicsommal. Sóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal, és 200 fokos sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Rukkolás nyári lepények

      

A képen minden látszik, csak a rukkola nem, pedig azé a főszerep. Anyu barátnőjétől kaptam egy jó marékkal. Az illatos, csípős, mustáros leveleket gyorsan a sajtba kevertem, mielőtt az egészet felfaltam volna. Nagyon szeretem az illatát. Átjárta, és "meghatározta" a lepényt.

   

A tésztához:

40 dkg liszt

1 dl langyos víz

1 dl kefir (nálam kaukázusi, de nem feltétel)

1 dl olívaolaj

1 dkg élesztő

2 teáskanál só

A lisztet összekevertem a sóval. Az olajat, a kefirt és a langyos vizet a liszt közepére öntöttem, elmorzsoltam benne az élesztőt, majd gyorsan összegyúrtam. 40 percig hagytam kelni.

A megkelt tésztát lisztes deszkán átgyúrtam, vékonyra nyújtottam, majd hat hosszúkás szeletre vágtam. A szeletek széleit kissé behajtottam, és összenyomkodtam, majd sütőpapírral bélelt tepsiben egymás mellé rendeztem őket. 



A tetejére:
1 doboz cottage cheese (20 dkg)
1 dl kefir
1 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
egy marék rukkola
3-4 paradicsom és ugyanennyi paprika vékonyan felszeletelve

A sajtot és a kefirt egy tálban összekevertem, sóztam, borsoztam. Belekevertem az összezúzott fokhagymát és a durvára vágott rukkolát.

A krémet elosztottam a lepényeken, majd megraktam őket paprikával és paradicsommal. Néhány rukkolalevelet még a tetejére csipkedtem.

Az összeállított lepényeket 20 percig hagytam dagadni, addig bemelegítettem a sütőt.

200 fokra előmelegítet sütőben 25 perc alatt pirosra sütöttem őket.

Nyár a tavaszban: medvehagymás lepény

  

A múlt héten eltettem a mélyhűtőbe a begyűjtött medvehagymát. Évekig tartotta magát a nézet, hogy a megmosott leveleket bátran fagyaszthatjuk, erre most azt látom mindenhol, hogy nem. Mivel nekünk nem jött be akármibe a medvehagyma, csak tésztába használom, ezért új módszert találtam ki a fagyasztásra. 25-30 megmosott és megszikkasztott levelet 10 dkg vajjal az aprítógépben apróra zúztam. A kapott masszát kétfelé vettem, és zacskóban lefagyasztottam. Egy-egy ilyen 5 dkg-os adaggal jól tudok számolni, ha sütök. Ebbe a tésztába is egy ilyen kis adagot használtam fel, aztán másnap még egyet. Elég gyorsan fogy.

 

Medvehagymás pogácsa receptet bárki könnyen talál a neten, nekem is megvan a sajátom. Szeretjük, leírom, de ennek a posztnak a témáját nem ez adja. A pogácsa szaggatás után, a megmaradt, összegyúrt tésztából készítettem a képen látható uzsonnát szombatra, aztán vasárnap egy egész adag tésztából két 25X35 cm-es tepsivel.
  

A tésztához:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2 dkg élesztő

1 teáskanál cukor

2 teáskanál só

2 tojás (+ 1 a kenéshez)

5 dkg vaj + 5 dkg medvehagymás vaj (vagy 10 dkg vaj + 12-15 levél medvehagyma apróra vágva)

1 kávéskanál  őrölt fekete bors

Az élesztőt felfuttattam a cukorral elkevert langyos tejben. A lisztet összekevertem a sóval és a borssal, majd összemorzsoltam a medvehagymás és nem medvehagymás vajjal. Ráöntöttem a kissé felvert tojásokat, a felfutott élesztőt, és bedagasztottam. Negyven perc alatt a duplájára kelt.

  

Ha pogi készül belőle:

A tésztát fél cm vékonyra nyújtottam, és elkezdtem hajtogatni. Mindkét oldala felől háromrét hajtottam, és újra vékonyra nyújtottam. Ezután a hajtogatást megismételtem, de a kész tésztát már csak 1,5 cm vastagságúra nyújtottam.

Egy 3 cm átmérőjű pohárral kis pogikat szaggattam, és sütőpapírral bélelt sütőlapra rendeztem őket. 60 db lett belőle.

Letakarva 1 órát hagytam kelni, majd megkentem a tetejüket a felvert tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

  

Ha a fenti lepény készül belőle:

Kihagytam a hajtogatást, az átgyúrt tésztát két részre osztottam. Egy-egy adagot kinyújtottam a tepsi méreténél minden irányba 5-5 cm-rel nagyobb téglalapra. Ráfektettem a sütőpapírra, és felvágtam 5X6 négyzetre. A négyzetek oldalát sorban haladva összecsippentettem, így kis kosárkákat kaptam. A tésztát a sütőpapírral együtt átemeltem a tepsibe, megtöltöttem a töltelékkel, és 200 fokos sütőben 30 perc alatt pirosra sütöttem.

A tészta elég vajas, ezért a kis szeletek kés nélkül is könnyedén szétválaszthatók.

  

A töltelékhez (egész adag tésztával számolva):

1 nagy pohár tejföl

5 dkg kék sajt

a tetejére ízlés szerint paradicsom, csípős paprika, petrezselyem zöldje, vagy amit akartok :)

A sajtot kikevertem a tejföllel (ez amúgy nálunk a szokásos mártogatós), elosztottam a tészta mélyedéseiben, és felváltva megraktam felszeletelt koktélparadicsommal, csípős paprika szeletekkel, petrezselyem zöldjével.

A nyár illúziója

   

Ebben a szürke időben, amikor még a tavasz is csak ábránd, ki gondol a nyárra? Még többször jut eszembe, mi volt tavaly, még messze a tervezgetés, és még eszemben sincs aggódni a vonalaim miatt. Tehát jöhet még egy kis tészta, igaz, ennek sosincs akadálya.

Vadásznom kellett a fényre, a képeknek mégis fura nyári hangulata lett. Dekadens augusztus, imádom. 

 
Cukkinis-sonkás csiga
  
A töltelék:
1 közepes nagyságú cukkini
10 szelet császárszalonna
bors
a sütéshez olivaolaj
  
A cukkinit megmostam, majd vékony szeletekre vágtam. (Erre nagyon jó a zöldséghámozó, mert szép vékony szeleteket készít, és ezeket könnyebb feltekerni.) Csak borsoztam (de alaposan), mert a szalonna elég sós.
  
A tésztához:
25 dkg liszt
1 dl tej
1 dl szóda
0,5 dkg élesztő
1,5 teáskanál só
  

Az élesztőt feloldottam a tejben, hozzáadtam a szódát, és a sóval elkevert liszt közepére öntöttem. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. Kevés élesztő van a tésztában, ezért kell neki az idő, másrészt pont ez az előnye, hogy előző nap sitty-sutty elkészíthető, és olyan laza lesz.

A tésztát a hűtőből kivéve lisztes deszkán alaposan átgyúrtam, majd 40 X 20 cm nagyságúra nyújtottam. Tíz - 20 cm-es - csíkra vágtam, elosztottam rajta a cukkini szeleteket, ráfektettem egy-egy szelet szalonnát, majd lazán feltekertem. Egy kis (16 X 24 cm-es) tepsit meglocsoltam olajjal, meghintettem liszttel, és elrendeztem benne a csigákat. Fél órát kelesztettem meleg helyen, ezalatt szépen megnövekedtek. Megkentem a tetejüket olivaolajjal, és 200 fokos sütőben 45 perc alatt pirosra sütöttem őket. Még forrón ismét megkentem a csigákat olajjal, és mehetett az asztalra.

Malacfülek

   

  

Már nagyon szeretnék kikerülni ebből a tömény fahéj-szegfűszeg-gyömbér-narancs illat varázsból, és elsején egy jó nagyot szippantani az új év csípősen friss levegőjébe. Sokáig keresgéltem a bűbájbontó receptet, mire megtaláltam, és mellé ezt a végtelenül egyszerű varázsigét (népköltést). Boldog új évet kívánok!

  

   

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

   
Itt egy ötlet tavalyról: malachonfoglaló és malacfejek.

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 csipet cukor
1 csipet só
1 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg vaj
a tetejére: nádcukor vagy só és bors
  

Az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. A lisztet megsóztam, majd ráöntöttem az élesztőt, a puha vajat és a kissé felvert tojást. Kemény tészta lesz, nem lehet dagasztani, gyúrni kell. Meleg helyen fél óra alatt a duplájára kelesztettem. Két részre osztottam, cipókat formáltam belőle, és hagytam állni negyed órát. A cipókat egyenként kinyújtottam fél cm vastagságúra. Egy 5 cm átmérőjű szaggató és egy kés segítségével vágtam ki a füleket úgy, hogy a kivágónak csak az egyik oldalát mélyesztettem bele a tésztába, a hegyes felét pedig a késsel szabtam ki. A tésztát sütőpapírra helyeztem, megkentem tojással, és egy szívószál segítségével kis lyukat vágtam a tésztán. Összesen 32 fület készítettem, 16 darabot nádcukorral szórtam meg, a többit pedig sóval és borssal. 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Miután kihűlt, újévi jókívánságokat kötöttem rájuk.

Először mindenkinek más-más üzenetet szántam, de ennél a népi rigmusnál tökéletesebben nem tudtam volna megfogalmazni azt, amit szeretnék mindannyiunknak.

Szellőztetés - Füstölt sajtos pogácsa



Szellőztetek, pogácsát sütök, ki kell űznöm a karácsonyi illatokat, mert már a torkomat szorongatják. Bár az ünnepre magunknak nem sütöttem, tegnap este belemerültem a készülődésbe, mert még futunk pár ünnepi kört a családban. Felhasználtam a mikuláscsomag árválkodó narancsait a narancs tortához, begyúrtam a diós kekszet, amihez csak a vaj és a tojás hiányzott, a száraz összetevők már zacskóban várták a finálét, és még este bedagasztottam a füstölt sajtos pogácsát, ami reggelre szépen megkelt a hűvösben. Most sül, és már jön az illata.

Semmi extra, de cserébe gyors.

   
30 dkg liszt
15 dkg reszelt füstölt sajt
1 tojás + 1 a kenéshez
1 teáskanál só
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
ízlés szerint bors

A langyos tejben elmorzsoltam az élesztőt. A lisztet összekevertem a reszelt sajttal és a sóval. A lisztes keverékre öntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojást, az olajat, összegyúrtam, és letakarva félretettem kelni. A duplájára kelt tésztát gyúródeszkán átgyúrtam, 2 cm vastagságúra kinyújtottam, a tetejét éles késsel bevagdostam, és megkentem a felvert tojással. 200 fokra előmelegített sütőben gyorsan megsütöttem. 5 cm-es kiszúróval 40 db lett belőle.

Pástétomos kalács

  
Tavaly ilyenkor már elborított minket a karácsonyi várakozás, tele voltunk csokival és gyümölccsel, aszalttal is. A csomagokban mindig ott lapul egy, ami szép-szép, de nem szeretjük, a datolya. Bőven benne jártunk már a farsangban, amikor még mindig ott árválkodott a polcon az aszalt gyümölcs, kezdeni kellett vele valamit, és ekkor jött az ötlet a pástétomra.
Ebben az évben sem úsztuk meg datolya nélkül. A szombat esti borozgatás után maradt egy kis fehérbor, és épp kimúlni készült a hűtőben, ezért gyorsan kimagoztam a gyümölcsöt, és rálöttyintettem a bort, aztán másnap megvettem a gombhoz a kabátot a tavalyi recept szerint. Csak most egy kicsit csavartam rajta.

A pástétommal kezdem, mert ez így magában is nagyon finom, és ez a tölteléke a kalácsnak azzal a különbséggel, hogy nem kell pépesíteni.
  
Pástétom/töltelék:
   
50 dkg csirkemáj összevágva (nem kell apróra)
1 fej vöröshagyma
1 birsalma
5 dkg datolya
1+1 dl száraz fehérbor vagy pezsgő
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem zöld
só és bors bőven mérve (persze ízlés szerint)
6 dkg vaj

Az előző nap kimagozott és 1 dl borba beáztatott datolyát kinyomkodtam, és összevágtam. (A bort, amiben a datolya ázott, kiöntöttem, mert olyan volt, mint a márc, ennyi édesség már nem fért volna el a pástétomban!) A birsalmát meghámoztam, kisebb darabokra vágta. A csirkemájat 3 dkg vajon serpenyőben gyorsan megsütöttem, nagy lángon, nem baj, ha kicsit megpirul, de ne száradjon ki. Ezután sóztam, borsoztam, és kiszedtem egy tálba. A serpenyőbe tettem még 3 dkg vajat, rádobtam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és birsalmát, együtt pár percig pirítottam, majd rászórtam a datolyát, ráöntöttem 1 dl bort, és az egészet hagytam kicsit főni. Végül a májat összekevertem a gyümölcsös keverékkel és az apróra vágott petrezselyemmel.
Hagytam hűlni, majd aprítógépben ledaráltam. Nem kell teljesen pépesíteni!
Végül ismét sóztam, és borsoztam, mégpedig bőven, mert a gyümölcstől elég édeskés lett a krém.
Legközelebb megbolondítom egy kis apróra vágott csilivel.

Ez egy elég nagy adag, de kis dobozokban le is lehet fagyasztani.

Ebben az évben ugyanezt az adagot készítettem el, csak nem pépesítettem, hanem tésztába csomagoltam. Ez a mennyiség egy kb. 20X30 cm-es tepsire elég.

A tésztához:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 kávéskanál só
1 tojás (+ a kenéshez)
2 dkg vaj

Az élesztőt a langyos tejben gyorsan felfuttattam. A lisztet összekevertem a sóval, majd beleöntöttem az élesztős masszát, a kissé felvert tojást és a vajat. Jól összedolgoztam, és félretettem kelni.
A duplájára kelt tészta harmadát félretettem a rácsoknak, a másik részét akkorára nyújtottam, hogy a vajazott, lisztezett tepsibe fektetve 2 cm-es pereme legyen. A tölteléket a tésztára kanalaztam, elegyengettem, majd a maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére. Végül megkentem a felvert tojással, és 200 fokos sütőben megsütöttem.
Mivel a töltelék nem volt nyers, csak a tésztára kellett figyelni, amikor szépen megpirult, el is készült a vacsora.
Melegen is finom, de egy éjszakára hűtőbe téve másnap istenien szeletelhető, ezért hidegtálakra is bátran ajánlom. Legközelebb én is téglaformában sütöm meg. 

Medve kifli

 

   

Annyi mindent le kellene írnom, de most mégis fordítva kezdem a bejegyzést, a péntek esti kávéról majd később, mert hosszúra sikeredett.

Van, hogy a kelt tészta a maradék felhasználás jegyében készül, így sütöttem már kalácsot sörrel  és gyümölcslével is. A kész, megkelt tészta pedig attól függően, hogy édes vagy sós, a gyúródeszkán bármilyen alakot ölthet. Ezt a tésztát először akkor sütöttem, amikor egy hatalmas adag nudlihoz készítettem sajtszószt, túl nagy adagot, mert a nudli fogyott mákkal is, a maradék szósszal pedig kezdeni kellett valamit.

Gyerekkoromban a szombati ebéd gyakran volt valamilyen finom leves, és hozzá édes kísérő: palacsinta, fánk, rizsfelfújt. Szokásunk volt együtt enni az édes tésztát a levessel, és bármilyen fura is, ezt még ma is szeretem. Így jutott eszembe másodszor is ilyen tésztát begyúrni egy zöldségleves mellé, akkor pontosítottam az arányokat, és nagy sikere lett, úgyhogy ez a recept már marad. A kiflibe nem kell töltelék, mert ez egy kimondottan édes tészta, és szinte viccesen puha. Nem érdemes tartogatni, frissen, melegen az igazi. A sok duma alatt, kattintás után ott a recept.

        

A tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csipet só
1 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg natúr tömlős sajt (nálam Medve)
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dkg élesztő

A lisztet, a cukrot és a sót kimértem, és összekevertem. A tejet, a tejszínt és a sajtot egy edénybe tettem, és kevergetve felmelegítettem, csak addig, amíg egyneművé vált. Félrehúztam, és visszahűtöttem, hogy az élesztő meg ne főjön benne. Amikor langyosra hűlt, elmorzsoltam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. Végül ráöntöttem  a lisztes keverékre, hozzáadtam a kissé felvert tojást, és bedagasztottam.

Háromnegyed órát hagytam kelni, majd lisztes deszkán átgyúrtam, és ismét félretettem kelni fél órára. Végül négy részre osztottam, a négy cipót egyenként kör alakúra nyújtottam (kb. 30 cm átmérőjű legyen). A tésztát 12 cikkre vágtam, és feltekertem őket. A kifliket még hagytam kelni negyed órát, majd megkentem őket tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Most eltértem ettől a készítési folyamattól, mert pénteken nem lett volna időm mindenre. A tésztát csütörtök este gyúrtam be, rögtön a hűtőbe tettem, aztán péntek délután elővettem, és akkor jött az átgyúrás és a második kelesztés. Ez utóbbi így tovább tartott, egy órát kelt a tészta, mert hideg volt. A végeredmény ugyanolyan lett, mint máskor.

Őszi húsos lepény

Nem múlhat el úgy az ősz, hogy nem szüreteltem, pedig ebben az évben úgy tűnt, ez mégis kimarad. De nem lehet így nekifutni a télnek, mindenféle, vagy inkább bármiféle megelégedettség érzés nélkül, mert a szüret azt ad, megelégedettséget. Szőlő szüretre - ebben az évben talán először - nem voltam hivatalos sehova, pedig ilyenkor - egy napra - még a derekam sem fáj, és este a koszos ruhát a gépbe dobálva még a körmöm alatti kosznak is tudok örülni. Tudom, tudom...

No de hétfőn délelőtt sikerült pótolni a nagy hiányt, megpakoltuk a lelkünket egy kis hümmögéssel, hogy nem múlt el ez az év sem haszontalanul, szedtük a bogyókat, a hosszú tüskék és ágak karistolták a kezünket, és olyan jó munka illata lett a ruhánknak, bőrünknek ebben a szép meleg időben. Jöhet a tél.

Kökényt és csipkebogyót szedtünk lekvárnak. A kökénnyel nem kellett túlzottan erőlködnünk, bőven hajlott az útra teli ág, csak szedni kellett, a csipkebogyó már problémásabb volt. Megyünk még, mert a gyerekeket úgy csaltuk ki, hogy kirándulunk, ezért lassan sétálva, bokorról-bokorra - tudom, a kökény cserje, de az hogy hangzik: cserjéről-cserjére - bandukoltunk a határban, és egy helyen csak rövid időre tudtunk megállni. Az előző napi mákosguba (hasonlóan elkészítve, mint a kiflifelfújt, így hidegen kockákra szeletelhető) volt a gondosan becsomagolt tízórai, otthon már készen várt minket a bableves, és félkészen a húsos lepény, ami a három évestől a hatvanhárom évesig mindenkinél nagy sikert aratott.

Íme a kép, és lentebb, kattintás után a recept.

   

  

Az a krumplis pogácsás csaj

   

Voltam már "tudod, az a csaj, aki azt a finom krumplis pogit hozta", ezért szívesen sütöm ezt a keltet, ez az egyik etalon. Van már egy recept a blogon, az krumplipüre mentő, és valóban gyakran készül - mert van, mit menteni -, ez most más. Jó nagy adag, de költözködéshez készült, és sokan voltunk.

   

Krumplis pogácsa:

   

Pontosan nem tudom, hány pogi lett, de biztosan kisült négyszer 23 pogácsa, meg egy utolsó tepsin még a maradék, szóval sok.

1 kg főtt krumpli

1 kg finomliszt

2,5 dl kefír

2 dl tej

5 dkg élesztő

3 csapott teáskanál só

1 csapott teáskanál szerecsendió

1 csapott teáskanál fehérbors

20 dkg zsír (most kacsazsír)

3 tojás (+ a kenéshez nekem most ráment 2)

A lisztet, a sót, a szerecsendiót és a borsot összekevertem egy nagy tálban. Egy másikban összezúztam a krumplit, majd összekevertem a langyos tejben feloldott élesztővel, a kefírrel, a tojásokkal és a zsírral. A lisztre öntöttem a krumplis masszát, és bedagasztottam.

Mivel reggel frissiben akartam az asztalra tenni, a tésztát kitettem az erkélyre, reggelre kétszeresére kelt, akkor átgyúrtam, és ezután szaggattam ki a pogácsákat. Ha rögtön készítem, akkor a dagasztás után háromnegyed órát kell keleszteni. A tésztát két részre osztottam, és egyenként két cm vastagra nyújtottam, bevagdostam, majd megkentem tojással, és kiszaggattam.

(Nem utólag kenem meg tojással, mert én úgy tanultam a szaggatást, hogy a tészta kilógó csücskét folyton aláhajtom a nagy tésztának, így nincs maradék, amit újra át kellene gyúrni. Bár így nem lesznek olyan szép, szabályosak a pogácsák, de van, amikor ez nem is szempont.)

Malac honfoglaló

   

Kis-nagyfiam minap a húspultnál nézegette a falon a képeket, amik a sertés és szarvasmarha bontási részeit voltak hivatottak bemutatni, aztán így szólt: Nézd anya, malac honfoglaló!

Az előbb húztam ki a sütőből ezt a saját malac honfoglalót. Ezzel kívánok boldog új évet mindenkinek!

A tészta lentebb, de ebből a mennyiségből lett a malacon kívül még 16 malacfej is, ami már kihagyhatatlan nálunk szilveszterkor.

   

A tészta:

Csak a hozzávalók, mert kezdődik a buli. :-)

50 dkg liszt

1 tojás (+ 1 a kenéshez)

2 dl tej

egy csipet cukor

1 teáskanál só

2 dkg élesztő

0,5 dl olaj

5 dkg vaj

Hekvanc a facebookon + tekert sajtos muffin

Rövid unszolásra, vagy nem is, inkább csak a Micsoda! Nincs fent a blog a facebookon?! csodálkozásra reagálva vettem a lapot, regisztráltam, és eztán igyekszem majd ott is jelen lenni. Szóval (kedvenc szavam), arra biztatlak Titeket, hogy nyomjatok egy tetszik-et, ha tetszik, vagy írjátok le a véleményeteket a hekvancról.

Mivel ilyen sovány bejegyzést nem szívesen írtam volna, ezért itt van egy tartalék recept. Őszintén megvallva, nem vagyok oda a sajtos pogácsákért. Mit nem csípek benne? Hát pont a lényeget, a tetején barnára sült olvadt sajtot. Azért megeszem, ha úgy van, és... ez a tekercs a tetején megpirult sajt ellenére is jó. Nézzétek a belsejét!

    

  

Tészta: 

30 dkg liszt

1 dkg élesztő

0,5 dl langyos víz

1 dl langyos tej

1 dl olaj

1 csipet cukor

1 tojás

1 kávéskanál só

1 kávéskanál őrölt kömény

A vizet, a  tejet és a cukrot összekevertem, ebben pedig feloldottam az élesztőt. A lisztben elkevertem a sót és a köményt, majd a közepére öntöttem az élesztős keveréket, az olajat és a kissé felvert tojást. Végül bedagasztottam, és félretettem kelni.

  

Kence:

1 dl kefír (jó tejföllel vagy natúr joghurttal is)

15 dkg reszelt sajt (nem kell bele extra, lehet edami vagy valamilyen füstölt sajt is)

(Szerintem ide még jöhetett volna egy kis őrölt bors, de a gyerekek miatt kihagytam.)

A tésztát fél óra kelesztés után átgyúrtam, majd fél cm vékonyra kinyújtottam. Megkentem kefírrel (az egyik hosszabb végénél kihagytam egy 5 cm-es sávot), megszórtam a sajttal, majd feltekertem. A tekercset felvágtam, és a vajazott, lisztezett muffin formákba ültettem őket. Sütés előtt még hagytam kelni 20 percet, majd 200 fokon pirosra sütöttem őket. A sütőformához igazodva szoktam kisebb vagy nagyobb tekercseket sütni: ha nagyokat szeretnék, akkor 12 részre vágom a rudat, és a süti jól kikel a formából (eggyel is jól lehet lakni), ha kisebbeket, akkor 18-24 darabra vágom, és két formában kisütve kis csinos muffinok lesznek belőle.

Cápaharcsafilé spenóttal, tésztába takarózva

Ezt a halas tésztát harmadszor készítettem el. Nem különösebben kedvelem a cápaharcsa filét, de rendesen fűszerezve azért előfordul a konyhámban. A spenótos változatot egyszer a neten találtam, betakargatni már saját ötlet volt, és nagy sikere lett. A tészta díszítését már az első alkalommal kitaláltam, és azóta sem tettem lejjebb a mércét, a maradék tészta erre pont elég.

            

Tészta: 

25 dkg liszt

1 dkg élesztő

1 dl meleg víz

1 dl olaj

1 tojás (meg 1 a kenéshez)

1 púpozott evőkanál tejföl

1 kávéskanál só

A tejfölt és a meleg tejet összekevertem, ebben pedig feloldottam az élesztőt. A lisztben elkevertem a sót, majd a közepére öntöttem az élesztős keveréket, az olajat és a kissé felvert tojást. Végül bedagasztottam, és félretettem kelni.

Spenót:

30 dkg fagyasztott spenót

4 gerezd fokhagyma (tőlem lehetett volna több is)

5 dkg vaj

2 evőkanál liszt

2 dl tej

1 kávéskanál só

Az aprított fokhagymát megfuttattam a vajon, majd rászórtam a lisztet, és sűrű rántást készítettem. Ezt felöntöttem a tejjel, és beleborítottam a spenótot. Megsóztam, és kevergetve úgy 5 percig főztem, majd botmixerrel pépesítettem.

Hal:

70 dkg cápaharcsafilé

2 gerezd fokhagyma

só és bors

liszt

A halat feldaraboltam úgy 5x5 cm-es darabokra, sóztam borsoztam, megszórtam zúzott fokhagymával, hagytam állni, majd mielőtt a tésztára halmoztam volna, megforgattam lisztben.

A nagy üvegtálat kiolajoztam, és beliszteztem. A tészta felét kinyújtottam, és a tálba fektettem úgy, hogy két cm-es pereme legyen. Ebbe tettem a haldarabokat, amik épp egy rétegben fedték be a tésztát. Ráhalmoztam a spenótot, majd a tészta másik felét is kinyújtottam - nagyobbra, mint a tál -, és befedtem vele a tölteléket. Körben levágtam a kilógó tésztát, és villával benyomkodtam a széleket. A maradék tésztát összegyúrtam, és nagyon vékonyra kinyújtottam. Egy - egész kicsi gomba alakú - kiszúróforma segítségével pikkelyeket vágtam. A tészta tetejét vizes ecsettel átkentem, és feldíszítettem. Végül megkentem tojással, és 180 fokos sütőben lassan megsütöttem.