Hüp-hüp-hüp...



Sok receptet végignéztem, a legtöbb helyen a szalalkális változatot olvastam, és a barátnőm is erre esküszik, de ódzkodtam tőle. Aztán a Dr. Oetker honlapján (itt) találtam egy babapiskóta alapreceptet, ami annyira egyszerű volt, hogy meg kellett próbálnom. Semmi extra összetevő, csak 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt. Villanysütőben 200 fokon 10-12 percig sütöttem (figyelni kell), 45 darab lett belőle. Nem volt türelmem megvárni, amíg szép lassan kiszáradnak, ezért egy tepsibe visszarakva betoltam őket a még meleg sütőbe, és az ajtót résnyire nyitva hagyva, szárítottam ki a sütiket. Szerintem ez is babapiskóta.

Füge, füge, füge

Hétvégén kaptunk egy óriás adag fügét is, csak segíteni kellett összeszedni, aztán persze rögtön fel kellett dolgozni. Az egész család szereti, ettük is rendesen, már csak mutatóba maradt néhány szem, de készítettem egy jó adag aszalt gyümölcsöt is, aminek egy részét már bele is potyogtattam pálinkába. Nem aszaltam teljesen ropira, rugalmasak a szeletek, és az ízük is megmaradt. Ízben és színben is veri a bolti aszalékot.
           
    
Aztán füge (3,5 kg) és füge-körte (2,5 kg - 1 kg) lekvárt főztem. Nem volt időm kísérletezni, ezért rövid programra állítottam magam, aprítottam, főztem.
Mindenesetre isteni lett az eredmény, a körtés változatnak birshez hasonlít az íze, nagyon könnyű lett. Piritóssal fantasztikus.
    

Krumplipüré mentő akció

A szüreti vendégség után felmértem, mi maradt az ebédből, és megállapítottam, hogy a joghurtos, snidlinges krumplipüréből (2 kg krumpli, 2 nagy doboz natúr joghurt, snidling, só, bors, cukor) nem sok fogyott. Egy részével begyúrtam egy adag pogácsát, aztán a maradék masszából ma is sütöttem egy adagot, és nagyon fogy.
       
  
A tésztához:
60 dkg liszt
50 dkg krumplipüré (elég lágy)
1 teáskanál só
1 dl tej
0,5 dl olaj
2 dkg élesztő
egy csipet cukor
1 tojás a tésztába és 1 a kenéshez
  
  
A langyos tejben a csipet cukorral felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, erre öntöttem a pürét, beleöntöttem a kissé felvert tojást, az élesztős tejet és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát hagytam kelni, majd átgyúrtam, és két cm vastagra nyújtottam. Megkentem tojással, bevagdostam a tetejét, kiszaggattam, és 220 fokos sütöben megsütöttem.
A receptbe bele kell kalkulálni, hogy nem hagyományos krumplipüréből készítettem, hanem egy híg, szinte krémszerű masszából, amiben már volt némi fűszer. 

Mézes fonott kalács, avagy össze-vissza fogok álmodni

Ezen szent pillanatban vettem ki a sütőből a mézes fonott kalácsot, még van egy kis munkám, hát hosszú lesz az este, úgyhogy tutira meg is kóstolom. A tészta ötletét az adta, hogy az új mézes üveget beleállítottam a nagy fél literes bögrébe - mert egyébként mindenhova odaragad, így meg a bögrét és az üveget néha el- és lemosom, és kész -, a régiből meg valahogy ki kellett műteni a maradék beleragadt mézet. Mivel mikróm itt nincs, és egyébként a melegítős ötlet sem ad valódi eredményt, inkább feloldottam egy kis meleg tejjel, és begyúrtam vele ezt a tésztát. Leginkább a tejlevesre emlékeztet az illata, vagy a mézes tejes puliszkára. Ma éjjel össze-vissza fogok álmodni, de vállalom, ennem kell még egy szelet.
   

A tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt (attól lett ilyen szép sárga)
1 csipet só
1 tojás
3 dl tej (meg a végén egy evőkanálnyi a kenéshez)
2 dkg élesztő
10 dkg vaj (9 dkg a tésztába, egy kicsit a tepsi kenéséhez, és a maradék a fonáshoz a kézre)
5 evőkanál méz (meg a végén egy teáskanálnyi a kenéshez)

A mézet a langyos tejben feloldottam az élesztővel együtt, hagytam felfutni. A liszteket öszekevertem a sóval, ráöntöttem a tejes keveréket, az olvadt vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Háromnegyed órát pihent, akkor átgyúrtam, és hat cipót formáltam belőle. A cipókat 35-40 cm-es rudakká sodortam, a rudak végét jól összenyomtam, és vajas kézzel összefontam őket. A tepsiben még hagytam kelni fél órát, aztán a 200 fokos sütőben készre sütöttem.
Az utolsó előtti pillanatban még megkentem a tetejét 1 evőkanál tej és egy teáskanál méz keverékével, és néhány percre még visszadugtam a lekapcsolt sütőbe.

Lefényképeztem egészben is, de ez nem lett egy nyertes kép, ezért eldugtam ide hátra: