Kívül-belül szarvasos pite



Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a karácsonyi felhajtás után a szilveszteri készülődés már gondot jelent. A mai menü összeállításánál elsődleges szempont volt, hogy abból készüljön, ami van. Nos, ezt ebben az évben elég jól teljesítettem, a bevásárlólistán az innivalón kívül csak lilahagyma, zsír, lencse és tejföl szerepelt.
A pite tésztáját úgy készítettem, mint Éva. A töltelék a karácsonyi, szekszárdi bikavérrel és aszalt feketecseresznyével készült szarvaspörkölt maradéka volt (adagokban lefagyasztva, egy adag kiolvasztva). Sütöttem még csörögét (teljesen szokványosan), és mivel 3 tojásfehérje megmaradt, Erzsi liszt nélküli diós-kakaós sütijét sütöttem, igaz, cukorral, és jelentem isteni. A lencsesalátám teljesen szokványos, nem pazarolnék rá időt.
Bevallom, a szilveszteri szarvasos pite ötlete már korábban megszületett. A szarvas, mint szimbólum nem csak a magyar őstörténetben bír jelentőséggel, a világon szinte mindenhol pozitív jelentést hordoz. A szarvas kapocs a föld és az ég között, az idő múlásának szimbóluma, a változásé, a helyváltoztatásé, kapcsolatban áll a természetfelettivel, agancsai között hordja a napot, a csillagokat... Aki csodát vár az új évtől, mivel mással varázsolhatná ezt előre?
Boldog új évet!
Helga