Ludas lepény

 
Tudom, tudom, olyan a ludak közé bújt Márton a lepényen, mint valami görög hős egy domborművön. De a történet drámaisága azért passzol. Szegfűborstól és fekete borstól illatozó libazsíros tésztából sütöttem, a lenti adag harmadából. A maradék tésztából is kisütöttem valamit: ropogós libákat a gyerekeknek.
   
60 dkg finomliszt
2 teáskanál só
10 szem fekete bors és 10 szem szegfűbors őrölve
1 dl tej
20 dkg libazsír
15 dkg kovász (már nagyon régóta etettem, fel kellett végre használni, de alternatívának ez is megteszi: 1 dl tej + 3 dkg élesztő + 1 evőkanál liszt)
0,5 dl aszalt piros gyümölcsön érlelt ágyas pálinka
3 tojás

A lisztet összekevertem a fűszerekkel, majd a közepébe öntöttem a tojást, a tejet, a zsírt, a kovászt és a pálinkát. Bedagasztottam, és hagytam kelni egy órát. A tésztát három részre osztottam, az egyikből készült ez a 23 cm átmérőjű lepény. A többi tésztát kinyújtottam, fánkszaggatóval kiszaggattam, és késsel ludakat formáztam a korongokból.
200 fokos sütőben sütöttem őket pirosra.

Szünetindító pizsamaparti


Ez volt a kívánság az októberi pótszülinapra. Négy fiú indította így az őszi szünetet, és a szokásos buli ebben az évben átment pizsamapartiba. Már nem várták a gyerekek, hogy közösen játszunk, elmaradt az árnyjátékozás is, már csak a rémes sütik kellettek. Mindenesetre vicces volt hallgatni, miről beszélget a másik szobában négy kiskamasz :). 
A díszítést a netről szedtem, csokimáz, citromos cukormáz, fogvájó. A keksz receptje pedig kattintás után olvasható. 

Diós keksz
   
20 dkg liszt
15 dkg cukor
15 dkg dió
1 teáskanál sütőpor
1 kiskanál őrölt gyömbér
1 kiskanál őrölt szegfűszeg
1 csipet só
15 dkg vaj
1 tojás
   
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd elmorzsoltam a vajjal, végül hozzáadtam a tojást, és összegyúrtam. Fél centi vastagságúra nyújtottam, majd kiszaggattam. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

Sajtos-körtés pumpedli, imidzs meg ilyesmi


Körbevettem magam mindennel, aminek feltétlenül karnyújtásnyira kell lennie az írás alatt, és befészkeltem magam a kanapé sarkába. A villanyt azért felkapcsolhattam volna, rám fog sötétedni, de mindegy, ha most felkelek, akkor megint indul a halogatás, mint tavasz óta minden alkalommal, amikor a blogírás eszembe jutott.
Valami vidámmal akartam indítani, ezért a sok várakozó recept közül ez a pumpedli előre tolakodott. Az udvarban már senki se mer a gesztenyefa alá állni, mert folyamatosan potyognak a kis bombák, így még a kép is nagyon aktuális.
A recept majd lentebb kattintás után olvasható lesz, de előbb még van pár elmaradásom. Az egyik a díj, amit Anikótól kaptam, és tovább kellene adnom néhány kérdés megválaszolása és újabbak feladása mellett, a másik meg egy kis számvetés. A kettő kissé összecsúszott a fejemben, úgyhogy most ömleszteni fogom.

Amikor három éve elkezdtem a blogot, akkor őszintén bevallom, csak azért lett gasztro, hogy hamar figyelmet kapjon. A lényeg nekem a történeten volt, amit bejegyzésről bejegyzésre találtam ki, és néha beleszövögettem pillanatnyi érzéseket, történéseket, néha még azt is megengedtem magamnak, hogy üzenjek vele annak, aki veszi az adást. A süti azonban egyre fontosabb lett, és amíg a sztorik kiverték a biztosítékot néhány embernél - "Mondd, te miről írsz?" "Ezeket honnan szeded?" "Mit akarsz ezzel?" "Ezt te kitalálod?" vagy a legjobb, így egyszerűen: "Te írsz?" - addig a sütikre egyre többen szimatoltak. Így elkerülhetetlen volt a profilváltás. :)
Amikor a Blikk Nők Konyha magazin másfél éve elkezdte átvenni a receptjeimet, rá kellett szoknom a rendszerességre, és ekkor terjedt el az ismeretségi körben, hogy tudok sütni, többen megállítottak, hogy megveszik a folyóiratot, és sütik a sütiket belőle, és ez nagyon jólesett. Akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy rá kellene erre startolni, szakmát tanulni, vállalkozni, de egyrészt gyáva voltam... és ugye a több ok kevesebb, úgyhogy maradjunk ennyiben: gyáva voltam. 
Ma már csak bólogatni tudok az akkori döntésemre, mert szeretem azt, amivel foglalkozom, nagyon sokat tanultam, hogy ezt a munkát végezhessem, és büszke is vagyok rá, nem adnám már fel semmiért. Na jó, ha a rajzolásból felvetne a pénz...
Mindenesetre a blog része a mindennapjaimnak, ahogy a sütés is. Nagyon szeretem, amikor elkészül a süti, szép, finom. Szeretem, ha örül neki a családom, ha felcsillan a barátok vagy a munkatársak szeme, ha meglepem őket. Sütivel egyszerűen nem lehet hibázni.
A rajzolásra visszatérve: jópár év pangás után megint fontos helye van az életemben. Ezt a felemet kissé elapróztam az elmúlt 10 évben, főleg a kreatív anyuka imidzs építésére, most viszont van ihlet, és van érdeklődés is a munkáim iránt (nem mellesleg van róla papírom is, mert ugye az is számít), ezért úgy döntöttem ebbe az irányba fordulok, és vállalkozom.
A tervezgetésre gyakorlatilag ráment a nyár, ezért is volt a kis adásszünet. Nyilvánvaló, hogy a hekvancot nem hagyom veszni, mert rengeteg örömöt ad, de egy kicsit gatyába kell ráznom.

És akkor most tényleg rám sötétedett, úgyhogy pilácsot gyújtok, és iszom egy teát, aztán folyt. köv.

Szóval, akkor a díj.
Köszönöm szépen Olajbogyónak!
Anikó kérdései, és a válaszaim:

1) Mi az, ami megmozgatja a fantáziád? Mi inspirál a receptek megvalósításához vezető "ízes" úton?
   
Kétféleképpen sütök: a jól bevált receptjeimet (szinte) változtatás nélkül használva, mert kell a mindennapokhoz a megbízhatóan finom, egyszerű sütemény (muffin, linzer, zserbó, almás pite, kekszek, hókifli, pogácsák...), másrészt szemem előtt a kihívással, hogy valami egyedi legyen abból, ami készül. A kérdés nyilvánvalóan az utóbbi sütikről szól, és nekem először a látvány születik meg a fejemben, aztán jön a "miből legyen".
   
2) Ha lehetőséged adódna, mely ország ételeivel ismerkednél meg behatóban? Hol lennél kukta a nagyvilágban?
   
Okés! Ezen a kérdésen gondolkoztam a legtöbbet! Lásd 5. kérdés, főleg a saját kis konyhámban szeretek kukta lenni, a ritka, de örömteli pillanatok egyikén, amikor nem én készítem az ebédet. :D Komolyra fordítva a szót, konyhai szempontból: fogalmam sincs, akárhol, minden pont ugyanannyira lehet érdekes. Nem sokat tudok külföldiül, úgyhogy kuktaként mindenhol megbuknék. :D (És csupa feltételes módban: ha nem csak ételről lenne szó, akkor azt mondanám, ha rám szakadna a bank, meg sem állnék Nápolyig.) 
   
3) Van kedvenc fűszered, fűszernövényed, amit semmiképp sem hagynál ki szinte egy ételből sem?
   
Viszonylag ritkán főzök, ezért ezt nehezen tudom megválaszolni. Sokszor használom a borsot, vannak ételek, amiben szeretem a köményt és a szerecsendiót, és imádom a gyömbért, de csak édességben.
      
4) Előfordult már veled az a gondolat, hogy feladod a blogírást?...ha igen mi/ki volt a mozgatórugó, hogy semmiképp se tedd meg? :D 
   
Igen, előfordult. Legutóbb most nyáron. :D De nem hagyhatom veszni ezt a népszerűséget. :D Na jól van, jól van! :D Túl sok munka van benne, hogy csak úgy feladjam.
   
5) Hétköznapi vagy inkább a multikulturális irányvonalat képviseled ételeiddel, süteményeiddel?
   
Egyértelműen hétköznapi. Nagyon nem vagyok vevő a divatokra, nem hiszek a(z ok nélkül!) "mentes" sütikben, csak a mértékletességben, és csak olyat sütök, ami nekem ésszerű, nem vagyok kísérletezgető.
     
6) Ha tartanánk egy össznépi blogger-workshopot, te mivel/miben tudnál hozzátenni a többiek sikeres, élménydús blogolásához? 
     
Ha az a kérdés, mi az egyedi a hekvancban: csak azért van rá válaszom, mert a Vidék íze magazinos riport után olvastam magamról a cikkben. :D De tényleg, néha kell, hogy az ember más szemén át nézzen magára! Szóval a borral készült sütemények és a tészták díszítése talán adna valamit a közös sikerhez.
   
7) Szívesen veszel részt játékokban, vagy csak inkább a háttérből drukkolsz a többieknek? 
   
Lusta szemlélő vagyok általában. Ebben nem vagyok jó. :( Még saját játékomtól is elfáradok néha. :D
   
Csupa hülye kérdésem van! Íme:
1) Az élesztőnek szaga van, vagy illata?
2) A túrós tészta (csusza): cukorral vagy pörccel? (X - Mindkettővel, de sokkal! :D)
3) Mi jut eszedbe erről: háztartási keksz?
4) Tejfölös uborkasaláta is van az asztalon, húst, köretet már szedtél. Kérsz tányért a salátának, vagy a tányérodra szeded? (X - Nem szereted a tejfölös uborkasalátát.)
5) Melyik az a süti/étel, amit imádsz, de sosem sütsz/főzöl, mindig csak másnál/máshol eszel?
6) Iszol, vagy vezetsz? És, ha nem vezetsz, mit iszol? :D
7) Melyik virággal játsszák: "Sör, bor, pálinka?" (Mentő kérdés: Sör, bor vagy pálinka?)

És akiket megajándékozok a díjjal, és egyben kihívok (totálisan szubjektív döntés indokolással):
Punkaa, az egyetlen blogger vagy, akit azóta követek, amióta a hekvanc megy, mert nagyon bírom amit és ahogy írsz még akkor is, ha nincs süti.
Hankka, csodálom a precizitásod és azt a rendet, átgondoltságot, ami a virtuális konyhádban van. 
Trollanyu, tudom, hogy blogszünet van, de muszáj! :D Te vagy az egyetlen, akinek a mentes sütijei meggyőztek. 
Beastie, mert a családi konyhában kísérletező szellemben sütsz és főzöl, és nálad a cukkiniből is süti lesz.
Karina, mert most már lassan hagyomány lesz a közös munka azon a bizonyos jó helyen, jó időben. ;)
  
Hajrá!
És annak, aki ezt mind kibírta, itt a recept.

Körtés-sajtos pumpedli  (12 db)

A tésztához:
20 dkg liszt
1 evőkanál kakaópor
2 teáskanál sütőpor
1 csipet só
15 dkg cukor
1 tojás
1 dl olaj
1 dl kefir

A töltelékhez:
10 dkg krémsajt
1 evőkanál méz
2 evőkanál körtelekvár

Egy edényben összekevertem a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a sót. A tojást kikevertem a cukorral a kefirrel és az olajjal, végül a lisztes keveréket is hozzáadtam, és jól összekevertem. diónyi halmokat kanalaztam a sütőpapírral bélelt tepsire egymástól 3 cm távolságra, és 200 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem a pumpedliket.
A krémsajtot összekevertem a mézzel és a lekvárral, majd a kihűlt kekszeket megtöltöttem. Érdemes dobozba tenni, és jól lehűteni, így összeérik a süti. De nem kell bánkódni, ha már a ragasztáskor elfogy.
Gyerek sütinek ideális. Narancs- és fügelekvárral is isteni.

Füge, szőlő, méz, hmmm...

 
Tudom, tudom, idénygyümölcsöt kellene, de már lassan azért lesz füge is. A sok kis zöld apróság mellett már van érett gyümölcsöt is védett, napos sarokban, igaz hatalmas cserépben, és üvegtető alatt, de akkor is... A füge maga az édes, tömény nyár!

Fügés-szőlős fordított süti

A tésztához:
3 tojás
10 dkg vaj
1 dl tej
10 dkg cukor
10 dkg méz
1 teáskanál szegfűszeg
1 teáskanál fahéj
2 teáskanál sütőpor
1 csipet só
17 dkg liszt

A tészta alá:
6-8 füge
20-25 szem szőlő
2 evőkanál cukor

A tojásokat kikevertem a cukorral és a mézzel, majd hozzáadtam a puha vajat és a tejet. A lisztet összekevertem a fűszerekkel és a sütőporral, majd a masszához kevertem. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, és megszórtam a cukorral. A félbevágott fügéket és szőlőszemeket elrendeztem a papíron, majd ráöntöttem a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem. A tepsiben hagytam kissé kihűlni, majd deszkára borítva óvatosan lehúztam róla a sütőpapírt. És kész.

Citromos rácsos linzer

   
Ma este az erkélyről néztük a szúnyogírtást, és meg kell mondjam, mindig lenyűgöz ez a sárga gép, amint a házak felett ilyen alacsonyan száll. Még irigylem is a pilótát, hogy így látja a város, és egy évben egyszer megteheti, hogy csak az újvárosi templom tornya felett emeli kicsit feljebb a gépet. Jó volt ez a kis esti műsor az erkélyről, pont ilyen nagy gyerekeknek való.
Szeretem az erkélyeket, teraszokat, csak két könnyű szék kell, és egy kis asztal. Meg kell még két pohár, limonádé, sör, vagy egy laza nyári bor. És persze süti. Mondjuk ez a kis citromos rácsos linzer, egyszerű, gyors, üde.
A többit körülmény már rajtunk múlik.
   
A tésztához:
35 dkg liszt
1 tojás
20 dkg vaj
10 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
    
A töltelékhez:
2 citrom reszelt héja és leve
3 evőkanál cukor
1 evőkanál tejföl
1 tojás
1 csapott evőkanál kukoricaliszt
   
A lisztet összekevertem a sütőporral, a sóval, a cukorral, majd elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojást, és összegyúrtam. Fél órára a hűtőbe tettem. A tészta harmadát félre tettem, a másik részét kinyújtottam fél cm vastagságúra, és sütőpapírral bevont sütőlemezre tettem. A maradék tésztából rudakat sodortam, és kettesével egymás mellé helyezve berácsoztam velük a tésztát. A töltelék hozzávalóit egy tálban összekevertem, majd a rácsok közé kanalaztam. 200 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem.
Érdemes megvárni, amíg kihűl, úgy jobban érvényesül a citrom.

Lusta kuglóf

A jól bevált spórolós, lusta kuglófot sütöttem a héten, és most sem hagyott cserben a régi praktika. Egy kevés graham lisztet kevertem a tésztába, kristálycukor helyett nádcukrot használtam, és két citrom héját reszeltem bele egy helyett, de egyebet nem változtattam rajta. 
Csak egy tojás kell bele, ettől viszont nincs a tésztában akkora összetartó erő, nagyon laza, morzsás lesz a kalács állaga, amit mi bírunk. Hogy mégse hulljon szét a nagy lazaságban, a kelesztés felénél villával át kell forgatni a tésztát. Ez kicsit átrendezi a szerkezetét, összekapaszkodnak benne a hólyagok. Aztán csak hagyni kell tovább kelni, és már lehet is sütni.
Egy kis béke az asztalon.
 
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 csipet só
12 dkg nádcukor
2 citrom héja
3 dl tej
2 dkg élesztő
1 tojás
10 dkg vaj
  
A langyos tejben felfuttattam az élesztőt. A kétféle lisztet összekevertem a sóval, a cukorral, és belereszeltem a citromok héját. A lisztes keverék közepébe öntöttem az élesztős masszát, a puha vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. A tésztát egy alaposan kivajazott és belisztezett formába öntöttem, majd addig kelesztettem, amíg elérte a forma peremét. Ekkor egy villát a tésztába szúrtam, és a folyamatosan forgatva a tésztában körben haladva önmagába visszaforgattam a tésztát. Ismét hagytam kelni, amíg a forma pereme fölé nem nőtt a tészta. Ekkor 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, majd 10 perc múlva egy kissé mérsékeltem a hőfokot. Összesen 50 percig sütöttem.

Kacsás lepény

     
Ez a lepény maradék-felhasználás a köbön. Az olajbogyós rudakat szinte mindig úgy készítem, hogy egy jó nagy adag tésztát begyúrok, és egyszerre csak a harmadát vagy felét sütöm ki. Ilyenkor a tészta másik része szunyókálni megy a mélyhűtőbe. Nincs annál jobb, mint reggel kitenni egy tálra egy csomagot, és este munka után csak sodorni a rudakat, és már mehet is a sütőbe. Vagy fordítva, este kitenni, és reggel frissen sütve a reggeliző asztalra tenni. Naszóval, a lényeg, hogy mindenfélét megtakarítok, és a maradékból igenis lehet ünnepit készíteni. Most épp füstölt kacsamelles lepényt.
Elég sokszor készítek ilyesmit, és már megtanultam, hogy nem elég egyszerűen megtölteni hússal a tésztát, valahogy meg is kell neki ágyazni. Ebben a receptben egy nem szokványos krumplipüré az alap, ami fehérborral, snidlinggel és egy kis mustárral készült. Erre terítettem a darált füstölt kacsamellet és a fekete olajbogyót.  
A tészta hozzávalói megtalálhatók az olajbogyós rúdnál, az ott található adagnak az épp a harmada volt, de a receptben leírtam egy tésztát, ami épp ekkora lepényre elég, és már bevált.

Kacsás lepény

A tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
1,5 dl langyos tej
1 dkg élesztő
1 tojás + 1 a kenéshez
1 kávéskanál cukor
3 dkg vaj
1 teáskanál só
Összekevertem a kétféle lisztet a sóval. Felfuttam az élesztőt a tejben a cukorral. A liszt közepébe öntöttem az élesztős masszát, a vajat és a tojást, majd bedagasztottam a tésztát. Negyven perc alatt a duplájára kelesztettem.
  
A töltelékhez:
3 közepes krumpli
3 dkg vaj
1 dl fehérbor
1 teáskanál mustár
1 teáskanál só
1 csapott kávéskanál bors
snidling ízlés szerint
és még:
25 dkg füstölt kacsamell (vagy bármilyen nem halálra sütött hús)
10 dkg olajbogyó (fekete jobban passzolt)
fél kápia paprika
a kenéshez egy tojás
A krumplit kockákra vágva sós vízben megfőztem, hozzáadtam a sót, a borsot, a vajat, a mustárt és a bort, majd összetörtem, és jól kikevertem. Végül hozzáadtam az apróra vágott snidlinget.
A kacsamellet, a kápia paprikát és az olajbogyót ledaráltam az aprítógépben.

A tészta kéthamadát kinyújtottam lisztezett deszkán, belefektettem a vajazott, lisztezett tálba úgy hogy két cm-es pereme legyen. A maradék tésztával kreatív szakkört játszottam, és feldíszítettem vele a lepényt. A tetejét megkentem tojással, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt pirosra sütöttem. 

Nyári ropogtatnivaló - citromos-bazsalikomos keksz

  
Tegnap két vihar között legalább kisütött a nap, ma már meg sem szakad a felhősátor a fejünk felett. Szerencsére jó nagy adagot sütöttem a nyári kekszből, kitart, amíg kiderül.
Citromos, a bazsalikomtól kissé pikáns, ropogós keksz. Ezt a fajta tésztát nem úgy készítem, mint az omlós kekszeket vagy a kitöltésre váró linzereket. Ott fontos, hogy a cukor feloldódjon és a tészta egynemű legyen. Itt épp az ellenkezője a cél, a tésztát gyorsan begyúrom, a nádcukornak nincs ideje feloldódni, a szemcsék rusztikussá, ropogóssá teszik a kis kekszeket. Ezt még fokoztam egy kis zabpehellyel, és a sütés előtt a kekszekre szórt cukorral. Tojásmentes. Mentával is működik.
  
20 dkg finomliszt
5 dkg zabpehely
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
10 dkg nádcukor + egy kevés a tetejére
1 citrom leve
1 citrom reszelt héja
25-30 bazsalikom levél
12 dkg vaj
  
A lisztet, a zabpelyhet, a sót, a sütőport, a cukrot, az apróra vágott bazsalikomot és a reszelt citromhéjat összekevertem egy tálban. Hozzáadtam a puha vajat és a citrom levét, gyorsan összegyúrtam, és már ment is a lisztezett deszkára.
Fél cm vastagságúra nyújtottam, és négy cm átmérőjű kerek kiszúróformával kiszaggattam. Megszórtam a tetejét nádcukorral, és 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt pirosra sütöttem őket. Sokkal finomabb, ha kissé megpirul, mint haloványan. Az ízek hidegen érvényesülnek igazán. Nagyon sokáig eláll. 

Olívás rúd - megint

  
Ez nálunk igazi etalon, minden bulira elkészül, nem lehet elrontani. A lényeg az, hogy az arányok megmaradjanak, azon túl viszont végtelen a variációs lehetőség, amit nálam elsősorban az befolyásol, mi lapul a kamrában. Van már egy recept itt, az elkészítés most is ugyanaz volt, csak a tészta összetevőin változtattam.

Olívás rúd
  
40 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 csapott evőkanál só
1 tojás
2,5 dkg élesztő
1 dl olívaolaj
1 dl barna sör
csipet cukor
1,5 dl kefír
15 dkg olívabogyó
5 dkg sajt
1 kávéskanálnyi bors
1 marék friss bazsalikom és ugyanennyi snidling
1 tojás a kenéshez

Ha medve, legyen medve...

  
Vége a medvehagyma szezonnak, mifelénk legalábbis már gyönyörűen virágzik az erdő alja. Azért egy hete, az utolsó pillanatban még begyűjtöttem egy szép adagot, és most hét csomag várja a mélyhűtőben, hogy felébresszem, és tésztába gyúrjam. A nyolcadik adagot nem küldtem nyári álomra, inkább begyúrtam a jól bevált tésztát. Egy kicsit változtattam a recepten, 2,5 dl tej helyett 1 dl tej és 2 dl sör került a tésztába, és csak egy tojás a kettő helyett. A többi változtatás már csak apróság.
Kétféle maci keksz kiszúróm is van, egy nagyobb és egy kisebb, amikor keresgéltem a legkisebb pogácsa szaggatót, a kezembe akadtak. Hát, olyan kis pufik lettek, macisak.
Az eredeti recept itt található, medvehagymás lepény és pogácsa is készült belőle.
A sörös variáció pedig lejjebb olvasható.

A tésztához:
50 dkg liszt
1 dl tej
2 dl sör
2 dkg élesztő
1 teáskanál méz
1 teáskanál mustár
2 teáskanál só
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
5 dkg vaj + 5 dkg medvehagymás vaj (vagy 10 dkg vaj + 12-15 levél medvehagyma apróra vágva)
1 kávéskanál őrölt fekete bors
Az élesztőt felfuttattam a mézzel elkevert langyos tejben. A lisztet összekevertem a sóval és a borssal, majd összemorzsoltam a medvehagymás és nem medvehagymás vajjal. Ráöntöttem a kissé felvert tojást, a mustárt, a felfutott élesztőt, a sört, és bedagasztottam. 1 órára félretettem kelni.
A megkelt t 0,5 cm vékonyra nyújtottam, és elkezdtem hajtogatni. Mindkét oldala felől háromrét hajtottam, és újra vékonyra nyújtottam. Ezután a hajtogatást megismételtem, de a kész tésztát már csak 1,5 cm vastagságúra nyújtottam.
3 cm átmérőjű  kis pogikat és macis kiszúró formákkal medvéket szaggattam, és sütőpapírral bélelt sütőlapra rendeztem őket.
Megkentem a tetejüket a felvert tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sütöttem őket.
30 maci és 20 pogi lett belőle.

Segítsüti 2014. tavasz - Még tart a licit!

 
Már csak néhány óra van a licitálásra. Bevállalok egy vigaszágas sütést, csak nyomjátok meg még azt az összeget egy kicsit. ;) Ne feledjétek, az összegyűlt támogatás a SUHANJ! Alapítványon keresztül a látás-, értelmi- vagy mozgássérült gyermekek sportlási lehetőségeit segíti majd. Köszönöm, hogy licitáltok!

Segítsüti 2014. tavasz: Szilvás-csokis habcsóktorta

  
Amióta a blogot írom, ...
  
...bejegyzésről-bejegyzésre távolodok el attól a valóságtól, amit háziasszonyként a konyhámban művelek. Ahogy telt a blog, egyre többször tettem meg, hogy az ide szánt sütit mégsem tettem közzé, mert bár a képek csodásak lettek, de a süti nem volt az igazi. Olyan is volt, hogy a rosszul sikerült képek miatt nem készült el a poszt.
   
...sokszor előfordult, hogy akkor sütöttem, amikor nem is volt kinek, és vagy a munkatársaim ették meg az eredményt, vagy a barátnőmet ugrasztottam érte, hogy falják fel, vagy amikor túl nagy volt az adag, vigye el a munkahelyére a gyerekeknek.
  
...rájöttem, hogy ez úri mulatság, drága hobbi, amit nem lehet abbahagyni, mert a végeredmény lélekmelengető, és mindig találok családtagokat, barátokat, munkatársakat, akik kaphatók egy sütire. Örülnek, örülök. Elkészül egy újabb poszt, örültök. Mindenkinek jó.
  
...egyre inkább éreztem, hogy fejlődni kell, hogy a süti, a kép és a szöveg egyre jobb legyen. Már figyelni kell, hogy mindig legyen, mit közzétenni, főleg miután egyre több fórumon, egyre több emberhez jutott el, amit művelek. Napról-napra több elismerést kapok, elégedett hümmögéseket, dícséreteket, ezeket ki kell érdemelni.
  
...követem a Segítsüti akcióit. Már többször felmerült bennem a csatlakozás, de nagyon kicsi nyúlnak éreztem magam a feladathoz. A tavaly őszi akció után végre összeszedtem magam, és jelentkeztem sütisütőnek. Á, majdnem lepattantam a feladatról! :D De meggyőző voltam, kispadra ülhettem, és nagyon örültem, amikor kiderült, a tavaszi akcióban részese lehetek a csapatnak.
  
És akkor jöjjön a szumma:
  
Az a kis népszerűség, ami a blog írásával jár, nagyon jól esik, ahogy az öröm is, ha ízlik a süti, és a visszajelzés is, ha valaki megsüt valamit, és jól sikerül. Ebből építkezem, és épp itt az ideje, hogy valamit visszaadjak belőle.
Szerintem erre a fajta segítségre nincs pontos szavunk, mert ez nem jótékonykodás, és igazából nem is önkéntesség, hanem talán a kifejezés nem szokványos értelmében vett társadalmi szerepvállalás: amit kapok, azt visszaszolgálom.
Persze amilyen önző vagyok, még ez is jólesik, úgyhogy ebből nincs kiszállás...
  
Licitáljatok a tortámra, hogy támogathassunk egy jó ügyet: a SUHANJ! Alapítványt és rajta keresztül a mozgássérült gyermekek sportolási lehetőségeit.
     
     
A sok szöveg után a sütiről:
Rusztikus habcsókból (van ilyen is, bizony ám!) szilvás csokoládékrémmel készült torta. Csalóka! Kívülről könnyed, légies, ropogós, belül viszont fotelbanyomósan csokis, szilvás. ;)
   
A habcsókhoz:
5 tojásfehérje
20 dkg barna cukor
3 teáskanál szőlőmag mikroőrlemény
1 csipet só
A tojásfehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem, majd kanalanként adtam hozzá a barna cukrot, és addig kevertem, amíg sima, fényes habot kaptam. Beleszórtam a szőlőmag őrleményt, és azzal is simára kevertem. Két sütőpapírt készítettem elő. Az egyikre egy 20 cm átmérőjű körbe kanalaztam a hab felét, ez lett a torta alapja. A másik sütőpapírra kis halmokat raktam a maradék habból. 150 fokos sütőben egy órát szárítottam a habcsókokat, majd a sütőben hagytam hűlni, száradni.
A krémhez:
4 dl tejszín
15 dkg étcsoki
1 üveg szilvabefőtt
20 dkg aszalt szilva
A tejszínt egy edénybe öntöttem, beletördeltem a csokit, és folyamatosan keverve egynemű masszává kevertem, majd hűtőbe tettem jól áthűlni (kb. két órára). A szilvabefőttet (magozottat) és az aszalt szilvát aprítógéppel összezúztam, majd hűtőben jól lehűtöttem.
A teljesen hidegre hűlt krémet habverővel habbá vertem, majd kanalanként adagolva a szilvás masszát, készre kevertem a krémet.
A 22 cm-es kapcsos tortaforma alját és oldalát celofánnal kibéleltem. Beletettem a habcsók lapot, és az oldalát kiraktam a habcsókokkal. Beleöntöttem a krémet, elsimítottam, majd a tetejére morzsoltam a maradék habcsókot.
Egy éjszakára hűtőbe tettem hűlni.

A torta szanaszét repedt, amikor vágtuk, de mindenki úgy örült neki. :D Ki szeretne belőle?

Bodzakrémes-borzselés gyümölcstorta

   
Ezzel a sütivel még adós vagyok. Nagyon könnyed, légies torta, ha gyerekeknek készül, a borzselé gyümölcs zselére cserélhető. Amikor készült, azzal küzdöttem, hogyan számolhatnám át a mennyiséget 30 fős adagra, most meg eljátszottam ugyanezt visszafelé.
A 22 cm-es kapcsos tortaformában készült torta receptjét adom meg, gondolom, otthon senki sem fog adagokkal, celofánnal szórakozni.
   
Azért leírom, hogy készült a süti képen látható formája, hátha valaki mégis...
Sütöttem egy vékony piskótát, közben 15 dkg ribizlit 1 dl sillerrel és 20 dkg cukorral sziruppá főztem. A piskótát meglocsoltam-kentem a sziruppal, majd feltekertem, és hagytam kihűlni. Celofánból 10 cm széles csíkokat vágtam,egy fánk szaggató segítségével hengereket formáltam belőlük, és leragasztottam őket, hogy ne csavarodjanak szét. A kihűlt piskótatekercset felszeleteltem, és a celofán hengerekbe igazgattam őket. Erre kanalaztam a bodzás krémet, amit körben mindenhol a celofánig kentem, hogy a zselé ne áztassa el a tésztát. Végül rászórtam a gyümölcsöt, és rákanalaztam a zselét. A süti így könnyen szállítható volt, és nem kellett már helyben adagolni, tulajdonképpen saját magát tartotta össze. 
  
És most jöjjön egy otthoni változat. Mindenképpen ismétlésre vár, úgyhogy amint lesz kép, felteszem azt is.
  
A 2 cm vastag piskótalaphoz:
3 tojás
3 evőkanál cukor
3 evőkanál liszt
3 evőkanál langyos víz
1 csipet só
A tojásfehérjét felvertem, és félretettem. A tojás sárgáját kikevertem a cukorral, kanalanként hozzá adtam a vizet, majd a lisztet, a sót, végül óvatosan összeforgattam a habbal. A tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, belesimítottam a masszát, majd 200 fokos sütőben megsütöttem.
   
A krémhez:
3 tojás sárgája
7 dkg liszt
12 dkg cukor
3 dl tej
1 dl bodzaszörp
10 dkg vaj
A tojások sárgáját kikevertem a cukor felével, a liszttel, és egy kevés tejjel. A maradék tejet feltettem forrni. Amikor felforrt, félrehúztam a tűzről, és habverővel folyamatosan keverve a tejet, belecsorgattam a tojásos masszát. Visszatettem a tűzre, és takarékon addig melegítettem, amíg besűrűsödött. Lehűtöttem.
A vajat kikevertem a maradék cukorral, majd kanalanként adagolva a krémet és öntögetve a szörpöt sima krémet kevertem belőle.
A kihűlt piskótát visszatettem a formába, elegyengettem rajta a krémet, majd a zselé elkészítéséig hűtőbe tettem.
   
A gyümölcs és a szelé:
3 körte
0,5 l fehérbor
3 evőkanál zselatin
10 dkg cukor
  
A körtét megtisztítottam, és apró kockákra vágva egy edénybe tettem. Annyi bort öntöttem rá, hogy ellepje, rászórtam a cukrot, felforraltam, majd levettem a tűzről. Nem szabad megfőzni. A gyümölcsöt kivettem a léből, lecsepegtettem, és a krémre halmoztam. A levet leszűrtem, elkevertem a zselatinnal, hozzá öntöttem a maradék bort, majd felforraltam. A zselét hagytam kiűlni, majd a tortára kanalaztam, és hűtőben megdermesztettem. 

Gourmet borvacsora a Fekete Borpincénél - képes beszámoló

Amiről nincs kép:
Csütörtök estére elkészült a pástétom, reggel a tetejére a kocsonya, péntek délután a kalács, a részeges káposzta, a füstölt kacsa és a piskótatekercs.

Amiről már van:
Péntek este készült a süti, reggel fejeztem be, és még elég álmosan nekiláttam a pörköltnek. Kettőkor húztuk le a tűzről, és már csak a rétes volt hátra. Meg a logisztika.
   


A vendégek borral hangolódtak a vacsorára. Elmondtam a magamét, aztán rögtön megpakoltuk előétellel a tányérokat.


Előétel: rókagombás nyúlpástétom medvehagymás kaláccsal és füstölt kacsamell részeges káposztás rétessel. Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.


Rövid pihenő után jött a főétel: fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt, hozzá kalács, kenyér és 2006-os Misztérium cuveé.


A desszert előtt egy hangulatos pincelátogatás következett, ahol különleges 2003-as Kékfrankos válogatást és szintén 2003-as Cabernet Sauvignont kóstoltunk a hozzájuk hangolt bonbonokkal.


Végül levezetésnek jött a desszert: bodzakrémes gyümölcstorta borzselével és kellemes fehérborok:  2011-es Chardonnay és 2012-es késői szüretelésű Tramini.

Beszámoló a gourmet vacsoráról - Fekete Borpince

  
A Fekete Borpincénél rendezett tavalyi sütiversenyen, ahol a borkrémes-mandulás kosárkákkal második helyezett lettem felmerült egy gourmet borvacsora ötlete. Hamar rábólintottam, mert szeretem a kihívásokat, de aztán rendesen átgondolva elkapott a frász.
  
Nem ötletben volt hiány, lelkiségben, gondolatiságban, látványban, kreativitásban, vagy a prezentálásban, mert erről a részről magabiztosnak mondhatom magam.
Abban voltam bizonytalan, el tudok-e készíteni egy különleges vacsorát 20-30 főre. Mert ugye, hiába mondom azt, hogy 15 fős vasárnapi ebédet már többször lenyomtam a konyhában mindenki megelégedésére, ha ott a húsleves és a rántott hús volt a fő szenzáció. Egy hegynyi rántott húst megsütni nem kihívás az elmének, egyszerű fizikai munka.
Mindenesetre felpattantam a netre, hogy ellenőrizzem, amit a fogásokról gondolok, azt jól gondolom-e mennyiségben, minőségben és az elkészítés módjában. Ezzel kezdtem: Google kereső, nyúlpástétom, és néhány oldalon az első pár mondat - hozzávalók: 30 dkg csirkehús… - megadta a választ, nincs baj a hozzáállásommal.
  
Március 20. a tavasz első napja, és erre a tényre az időjárás is rábólintott, minden bújik, rügyezik, és virágzik, a levegő pedig tele van illattal és zümmögéssel.
Az jutott eszembe, amikor készültem a vacsorára, hogy egy olyan hasonlattal indítok majd, hogy a tavasz olyan, mint a bor. Persze, ha ez a vacsora nyáron, ősszel vagy télen lenne, akkor ugyanennyi erőfeszítéssel a többi évszakhoz hasonlítva is le tudnám vezetni a hasonlatot: a bor olyan, mint a nyár… stb., de most tavasz van, úgyhogy ezzel a gondolatmenettel indítottam, azzal az ígérettel, hogy majd alkalomadtán a többire is sort keríthetünk.
  
Szóval, azt állítom, hogy a bor olyan, mint a tavasz.
Felerősíti a tudatunkban, hogy a földhöz vagyunk tapasztva - nem feltétlenül a sárra gondolok, ami fizikailag ragaszt az útra minket -, hanem arra, hogy minden onnan kel életre, kinő, virágzik, terem, és mi ebből táplálkozunk, közvetve és közvetlenül. A tavasz egy ígéret arra - a vacsoránál maradva -, hogy lesz valami a tányérunkon és a poharunkban.
Másrészt a tavasz ellök minket a földtől, ahogy a bor is. Amikor abba a bizonyos teli pohárba belekortyolunk, akkor azt azért is tesszük, hogy elemelkedhessünk kicsit a valóságtól, épp úgy, ahogy jól esik beleszippantani a tavaszi levegőbe is, mert megrészegít.
A vacsora menüjével ezt a földhöz tapasztós és mégis könnyed, részegítő tavaszt szerettem volna megidézni.
  
Rókagombás nyúlpástétom medvehagymás pirított kaláccsal - hideg előétel
      
A pástétom, ami a tányérokra került egy hideg előétel, amolyan étvágygerjesztő.
A fogás ötletét egy makacs dallam adta, a szöveg így szól: Fut a nyúl a mezőn, és énekel… (Hobo Blues Band). A róka a medve és a nyúl nyerő páros, számos mesében, viccben szerepelnek így együtt. Medvehagyma ezrével terem a környékben, nyúl errefelé is fut a mezőn, a róka pedig a környék szinte minden pincéjében ott lapul (siller).
A pástétom egy egyszerű, lágy, könnyed előétel. Visszacsatolva a Google keresős sztorira, százalékosan kifejezve 80 %-a nyúlhús, a többi zöldség és gomba. A lényeg, hogy a húst nem kell agyon fűszerezni, kezelni. A pástétomot sütés előtt vajjal locsoltam meg, amelyben korábban a rókagombát futtattam meg, így az ízek nem vesztek kárba, és a tetejét borító vékony kocsonya réteg szintén nyúllevesből készült.
   
Füstölt kacsamell csíkok részeges káposztás rétessel - meleg előétel
   
Az őszi és a tavaszi levegő egyik jellegzetes illata a füstszag, a kerti munkák vége és eleje. Szerettem volna valami szárnyast is az asztalra, így jött a füstölés ötlete. A kacsa hű kísérője a párolt káposzta, ami az én konyhámban részeges káposztaként készül, nem kevés borral megbolondítva, és most rétesbe töltve.
  
Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.
      
Fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt - főétel
   
Ez az a része a vacsorának, amely bizony a földhöz tapasztotta a vendégeket. Ez egy majdnem klasszikus vörösboros marhapörkölt. Hogy az egyensúlyt fenntartsam, valamit elvettem belőle, és valamit hozzáadtam. Amit nem szokás beletenni, az a fekete cseresznye. Nem olyan mennyiségben került a pörköltbe, hogy érezhetően megváltoztatta volna az ízeket, de adott egy másfajta karaktert az ételnek. Ezt persze leginkább az tudta, aki kóstolta előtte és utána, vagyis a szakácsné és a fő kritikusa, a vendégek nem tehettek mást, minthogy hittek nekünk. Egy fűszert kihagytam az ételből, nem hiányzott belőle, nem árultam el melyiket, de a rutinos ínyencek kitalálták, a köményt. Senki sem hiányolta, ez amúgy is megosztó fűszer.
  
A főételhez a 2006-os Misztérium cuveé passzolt.
A desszert előtt tettünk egy sétát a pincében, ahol 2003-as Kékfrankos válogatás és a szintén 2003-as Cabernet Sauvignon nyűgözte le a vendégeket. Kóstolhattunk a borokhoz hangolt bonbont is, ami igazán különleges élmény.
   
Bodzás-borzselés gyümölcstorta - desszert
   
A végére szintén a könnyedség jegyében egy légies sütemény következett. Talán ez volt a vacsora legnehezebben kivitelezhetőbb része, főleg abból a szempontból, hogy hogy lehet egy gyümölcstortát ennyi személynek szállíthatóvá tenni. De megoldottam.

A tortára 2011-es Fehér Kadarkából készült a zselé, és a süti mellé 2011-es Chardonnay-t és 2012-es késői szüretelésű Traminit iszogattunk.
   
Hiszek abban, hogy a jó étel és ital jobbá teszi az életünket, az egészségünket, a közérzetünket, és jótékonyan hat a lelkünkre, az elménkre. Remélem, hogy a vendégek elégedetten, friss elmével és könnyed lélekkel utaztak haza.  

Dióhabos hájas-leveles azoknak, akik már megszegték a fogadalmat

   
Elég idő volt már rá. :)
Most van itt a szezonja a hájas sütiknek. Szerintem ezt a tésztát sem kell túlmisztifikálni. A háj megtisztítása nem igényel komoly konyhai előképzettséget, a hártya szemmel látható, ezt kell lekapargatni, lehúzni róla, belőle. Nem kell hozzá húsdaráló, az aprítógép is megteszi. A háj előkészítése nagyjából 20 percet igényel, ezután a tészta elkészítése már pont annyi, mint egy vajas levelesé. Szerintem egy évben egyszer-kétszer meg lehet kockáztatni, mert isteni finom.
    
A tésztához:
70 dkg liszt
30 dkg lehártyázott, darált háj
2 tojássárgája
2 dl tej
1 dl kefir
1 kávéskanál cukor
2 dkg élesztő
1 csipet só
10 dkg lisztet összegyúrtam a hájjal, téglalap alakúra formázva fóliába csavarva a hűtőbe tettem. Az élesztőt a cukorral felfuttattam a langyos tejben. A maradék lisztet összekevertem a sóval, a közepébe öntöttem a tojást, a felfutott élesztőt és a kefirt, majd bedagasztottam. A tésztát kinyújtottam, a közepére tettem a hájas masszát, és a tésztát ráhajtogattam. 10 percet pihentettem a hűtőben, majd kinyújtottam, és ismét mindkét irányból kétszer behajtottam. Ezt a műveletet még kétszer megismételtem.
   
A töltelékhez:
meggylekvár (vagy egyéb savanykás lekvár)
2 tojásfehérje
5 dkg cukor
5 dkg darált dió
A tojásfehérjét felvertem a cukorral, majd belekevertem a diót. A tésztát fél cm vastagságúra nyújtottam, és 10 cm-es oldalú háromszögekre vágtam. A háromszögek csücskeit és közepét üresen hagyva megkentem meggylekvárral, majd a csücsköket behajtottam, és erősen lenyomkodtam. A sütik közepén elosztottam a habot, hűtőben 20 percet pihentettem, majd 200 fokos sütőben 20 perc alatt pirosra sütöttem őket. A leveles tésztának kell a forróság, de a habnak nem szabad megégni, ezért a sütő alacsonyabb polcán érdemes sütni.

Zserbó első látásra

  
A bevált zserbó tésztát piros lekváros hab emeli meg, és a szokásos fényes fekete csokimáz teszi teljessé. Ugyan, kinek hiányzik a dió a karácsonyi dömping után?!
Gyerek sütinek is bevált, mert pihe-puha, kompakt, és nem morzsás.
  
Piros lekváros zserbó korongok

A tésztához:
25 dkg finomliszt
1 teáskanál szárított élesztő
1 csipet sütőpor
1 evőkanál cukor
0,5 dl tej
10 dkg vaj
1 tojás
A töltelékbe:
2 tojás fehérje
2 evőkanál cukor
2 evőkanál lekvár

A csokimázhoz:
3 evőkanál kakaópor
2 evőkanál cukor
2 evőkanál víz
1 dkg vaj
  
Összekevertem a lisztet az élesztővel, a sütőporral és a cukorral. Hozzáadtam a tejet, a puha vajat és a kissé felvert tojást, majd összegyúrtam. Kelesztés nélkül 3 mm vastagságúra nyújtottam, és 36 db 5 cm átmérőjű korongot vágtam ki belőle.
  
A tojásfehérjét a cukorral habbá vertem, majd beleforgattam a lekvárt.
  
A muffin formát alaposan kivajaztam, és beliszteztem, majd mindegyik mélyedésbe tettem egy tésztakorongot. A hab felét a mélyedésekbe kanalaztam, majd rátettem a második korongot. Elosztottam rajtuk a maradék habot, majd befedtem ismét tésztával. 200 fokos sütőben 18 perc alatt pirosra sütöttem őket.
  
A kakaót és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a vizet. Mérsékelt tűzön felhevítettem, és hagytam, hogy kissé besűrűsödjön. A tűzről levéve belekevertem a vajat, és kevergetve kissé lehűtöttem. Végül teáskanállal a sütik tetejére csorgattam a sűrű, fekete csokimázat.


Csavart diós kalács

  
Ha sikerült megtakarítani a karácsonyi sütésből némi diót, akkor itt az ideje, hogy erre a kalácsra pazaroljátok. Nem is kell hozzá alkalom, egy kiadós leves mellé kitűnő kísérő. Borsodóval pláne.
Nem olyan bonyolult, mint amilyen látványos.
    
A tésztához:
45 dkg liszt
5 dkg cukor
1 csipet só
2 dl tej
2 dkg élesztő
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
 
A töltelékhez:
2 tojás fehérje
2 evőkanál lekvár
20 dkg dió
15 dkg cukor
    
A kenéshez:
1 tojássárgája
     
Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy csipet cukorral. A lisztet összekevertem a sóval és a cukorral, majd összegyúrtam a tojással, az élesztős masszával és a vajjal. A tésztát a duplájára kelesztettem.  A megkelt tésztát átgyúrtam, két cipót formáztam belőle, majd mindkettőt fél cm vastagságú lappá nyújtottam.
A tojásfehérjéket felvertem, majd belekevertem a lekvárt. A massza felével megkentem az egyik lapot, majd megszórtam a cukrozott dió felével. Rátettem a másik lapot, ezt is megkentem habbal, és megszórtam dióval.
A tésztát ezután 2 cm vastag csíkokra vágtam. Egy csíkot csigává tekertem, majd a sütőpapírral bélelt tepsi közepére helyeztem. A többi csíkkal folytattam a körbetekerést, amíg el nem fogyott a tészta.
Megkentem a tetejét tojássárgájával, és 200 fokos sütőben 35 perc alatt pirosra sütöttem.

Borostyán szelet


A Fekete Borpince sütiversenyére találtam ki ezt a sütit. A tésztát már sütöttem egy másik változatban a mézes-túrós lepényhez, ám ezúttal egy gyömbéres, édes, boros krémmel töltöttem ki a lapokat.  

A krémhez:
3 dl fehérbor (Fekete Borpince Tramini cuvée 2012 - fehér édes desszertbor)
3 dkg friss, reszelt gyömbér
10 szem szegfűszeg
15 dkg nádcukor
3 evőkanál liszt
½  citrom leve
1 tojás
20 dkg vaj
3 dl fehérbort felforraltam a gyömbérrel és a szegfűszeggel, 5 percig hagytam gyöngyözve forrni, majd leszűrtem, és lehűtöttem. A kihűlt borból és a lisztből besamelt főztem, még forrón habverővel belekevertem egy tojást és 5 dkg cukrot, majd lehűtöttem. A vajat habosra kevertem a maradék cukorral, majd a teljesen lehűlt besamelt kanalanként adagolva hozzá, haberővel sima, könnyű krémet készítettem. A tészta elkészítéséig hűtőben tároltam.

A tésztához:
15 dkg méz
15 dkg nádcukor
10 dkg vaj
1 tojás
1 citrom leve és reszelt héja
30 dkg graham liszt
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 csipet só
1 teáskanál szódabikarbóna

A kétféle lisztet összekevertem a sóval, a fahéjjal és a szódabikarbónával. A mézet, a cukrot, a tojást, a puha vajat, a citromlevet és a citromhéjat villával, gyors mozdulatokkal összevegyítettem egy tálban. Beleöntöttem a lisztes keveréket, és gyorsan összegyúrtam. Két részre osztottam, két sütőpapír között 35 X 30 cm nagyságú lappá nyújtottam, majd 200 fokos sütőben 12 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.

Miután a lapok kihűltek, összeállítható a sütemény. Az egyik lapot megkentem a krémmel, ráborítottam a másikat, és kissé lenyomkodtam. Néhány órára hűtőbe tettem puhulni, majd felszeleteltem. A szeleteket egy-egy kandírozott gyömbérrel díszítettem.