Ludas lepény

 
Tudom, tudom, olyan a ludak közé bújt Márton a lepényen, mint valami görög hős egy domborművön. De a történet drámaisága azért passzol. Szegfűborstól és fekete borstól illatozó libazsíros tésztából sütöttem, a lenti adag harmadából. A maradék tésztából is kisütöttem valamit: ropogós libákat a gyerekeknek.
   
A recept lentebb olvasható.

Szünetindító pizsamaparti


Ez volt a kívánság az októberi pótszülinapra. Négy fiú indította így az őszi szünetet, és a szokásos buli ebben az évben átment pizsamapartiba. Már nem várták a gyerekek, hogy közösen játszunk, elmaradt az árnyjátékozás is, már csak a rémes sütik kellettek. Mindenesetre vicces volt hallgatni, miről beszélget a másik szobában négy kiskamasz :). 
A díszítést a netről szedtem, csokimáz, citromos cukormáz, fogvájó. A keksz receptje pedig kattintás után olvasható. 

Kukucskálós lepény

    
Két gyors, édes lepényt hozok, a tészta szinte ugyanaz, csak a feltét más: az egyik barackos, a másik körtés. Íme az első, aztán majd jön a másik is.
A lágy, édes tésztával és a barackkal nem lehet hibázni, de a díszítés ünnepivé varázsolta ezt az egyszerű süteményt. Uzsonnának készült, a maradék pedig reggelinek is kitűnő volt.
   
A recept kattintás után olvasható, és a végén ott a válasz arra, miért is kukucskálós. :)

Sajtos-körtés pumpedli, imidzs meg ilyesmi


Körbevettem magam mindennel, aminek feltétlenül karnyújtásnyira kell lennie az írás alatt, és befészkeltem magam a kanapé sarkába. A villanyt azért felkapcsolhattam volna, rám fog sötétedni, de mindegy, ha most felkelek, akkor megint indul a halogatás, mint tavasz óta minden alkalommal, amikor a blogírás eszembe jutott.
Valami vidámmal akartam indítani, ezért a sok várakozó recept közül ez a pumpedli előre tolakodott. Az udvarban már senki se mer a gesztenyefa alá állni, mert folyamatosan potyognak a kis bombák, így még a kép is nagyon aktuális.
A recept majd lentebb kattintás után olvasható lesz, de előbb még van pár elmaradásom. Az egyik a díj, amit Anikótól kaptam, és tovább kellene adnom néhány kérdés megválaszolása és újabbak feladása mellett, a másik meg egy kis számvetés. A kettő kissé összecsúszott a fejemben, úgyhogy most ömleszteni fogom.

Amikor három éve elkezdtem a blogot, akkor őszintén bevallom, csak azért lett gasztro, hogy hamar figyelmet kapjon. A lényeg nekem a történeten volt, amit bejegyzésről bejegyzésre találtam ki, és néha beleszövögettem pillanatnyi érzéseket, történéseket, néha még azt is megengedtem magamnak, hogy üzenjek vele annak, aki veszi az adást. A süti azonban egyre fontosabb lett, és amíg a sztorik kiverték a biztosítékot néhány embernél - "Mondd, te miről írsz?" "Ezeket honnan szeded?" "Mit akarsz ezzel?" "Ezt te kitalálod?" vagy a legjobb, így egyszerűen: "Te írsz?" - addig a sütikre egyre többen szimatoltak. Így elkerülhetetlen volt a profilváltás. :)
Amikor a Blikk Nők Konyha magazin másfél éve elkezdte átvenni a receptjeimet, rá kellett szoknom a rendszerességre, és ekkor terjedt el az ismeretségi körben, hogy tudok sütni, többen megállítottak, hogy megveszik a folyóiratot, és sütik a sütiket belőle, és ez nagyon jólesett. Akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy rá kellene erre startolni, szakmát tanulni, vállalkozni, de egyrészt gyáva voltam... és ugye a több ok kevesebb, úgyhogy maradjunk ennyiben: gyáva voltam. 
Ma már csak bólogatni tudok az akkori döntésemre, mert szeretem azt, amivel foglalkozom, nagyon sokat tanultam, hogy ezt a munkát végezhessem, és büszke is vagyok rá, nem adnám már fel semmiért. Na jó, ha a rajzolásból felvetne a pénz...
Mindenesetre a blog része a mindennapjaimnak, ahogy a sütés is. Nagyon szeretem, amikor elkészül a süti, szép, finom. Szeretem, ha örül neki a családom, ha felcsillan a barátok vagy a munkatársak szeme, ha meglepem őket. Sütivel egyszerűen nem lehet hibázni.
A rajzolásra visszatérve: jópár év pangás után megint fontos helye van az életemben. Ezt a felemet kissé elapróztam az elmúlt 10 évben, főleg a kreatív anyuka imidzs építésére, most viszont van ihlet, és van érdeklődés is a munkáim iránt (nem mellesleg van róla papírom is, mert ugye az is számít), ezért úgy döntöttem ebbe az irányba fordulok, és vállalkozom.
A tervezgetésre gyakorlatilag ráment a nyár, ezért is volt a kis adásszünet. Nyilvánvaló, hogy a hekvancot nem hagyom veszni, mert rengeteg örömöt ad, de egy kicsit gatyába kell ráznom.

És akkor most tényleg rám sötétedett, úgyhogy pilácsot gyújtok, és iszom egy teát, aztán folyt. köv.

Szóval, akkor a díj.
Köszönöm szépen Olajbogyónak!
Anikó kérdései, és a válaszaim:

1) Mi az, ami megmozgatja a fantáziád? Mi inspirál a receptek megvalósításához vezető "ízes" úton?
   
Kétféleképpen sütök: a jól bevált receptjeimet (szinte) változtatás nélkül használva, mert kell a mindennapokhoz a megbízhatóan finom, egyszerű sütemény (muffin, linzer, zserbó, almás pite, kekszek, hókifli, pogácsák...), másrészt szemem előtt a kihívással, hogy valami egyedi legyen abból, ami készül. A kérdés nyilvánvalóan az utóbbi sütikről szól, és nekem először a látvány születik meg a fejemben, aztán jön a "miből legyen".
   
2) Ha lehetőséged adódna, mely ország ételeivel ismerkednél meg behatóban? Hol lennél kukta a nagyvilágban?
   
Okés! Ezen a kérdésen gondolkoztam a legtöbbet! Lásd 5. kérdés, főleg a saját kis konyhámban szeretek kukta lenni, a ritka, de örömteli pillanatok egyikén, amikor nem én készítem az ebédet. :D Komolyra fordítva a szót, konyhai szempontból: fogalmam sincs, akárhol, minden pont ugyanannyira lehet érdekes. Nem sokat tudok külföldiül, úgyhogy kuktaként mindenhol megbuknék. :D (És csupa feltételes módban: ha nem csak ételről lenne szó, akkor azt mondanám, ha rám szakadna a bank, meg sem állnék Nápolyig.) 
   
3) Van kedvenc fűszered, fűszernövényed, amit semmiképp sem hagynál ki szinte egy ételből sem?
   
Viszonylag ritkán főzök, ezért ezt nehezen tudom megválaszolni. Sokszor használom a borsot, vannak ételek, amiben szeretem a köményt és a szerecsendiót, és imádom a gyömbért, de csak édességben.
      
4) Előfordult már veled az a gondolat, hogy feladod a blogírást?...ha igen mi/ki volt a mozgatórugó, hogy semmiképp se tedd meg? :D 
   
Igen, előfordult. Legutóbb most nyáron. :D De nem hagyhatom veszni ezt a népszerűséget. :D Na jól van, jól van! :D Túl sok munka van benne, hogy csak úgy feladjam.
   
5) Hétköznapi vagy inkább a multikulturális irányvonalat képviseled ételeiddel, süteményeiddel?
   
Egyértelműen hétköznapi. Nagyon nem vagyok vevő a divatokra, nem hiszek a(z ok nélkül!) "mentes" sütikben, csak a mértékletességben, és csak olyat sütök, ami nekem ésszerű, nem vagyok kísérletezgető.
     
6) Ha tartanánk egy össznépi blogger-workshopot, te mivel/miben tudnál hozzátenni a többiek sikeres, élménydús blogolásához? 
     
Ha az a kérdés, mi az egyedi a hekvancban: csak azért van rá válaszom, mert a Vidék íze magazinos riport után olvastam magamról a cikkben. :D De tényleg, néha kell, hogy az ember más szemén át nézzen magára! Szóval a borral készült sütemények és a tészták díszítése talán adna valamit a közös sikerhez.
   
7) Szívesen veszel részt játékokban, vagy csak inkább a háttérből drukkolsz a többieknek? 
   
Lusta szemlélő vagyok általában. Ebben nem vagyok jó. :( Még saját játékomtól is elfáradok néha. :D
   
Csupa hülye kérdésem van! Íme:
1) Az élesztőnek szaga van, vagy illata?
2) A túrós tészta (csusza): cukorral vagy pörccel? (X - Mindkettővel, de sokkal! :D)
3) Mi jut eszedbe erről: háztartási keksz?
4) Tejfölös uborkasaláta is van az asztalon, húst, köretet már szedtél. Kérsz tányért a salátának, vagy a tányérodra szeded? (X - Nem szereted a tejfölös uborkasalátát.)
5) Melyik az a süti/étel, amit imádsz, de sosem sütsz/főzöl, mindig csak másnál/máshol eszel?
6) Iszol, vagy vezetsz? És, ha nem vezetsz, mit iszol? :D
7) Melyik virággal játsszák: "Sör, bor, pálinka?" (Mentő kérdés: Sör, bor vagy pálinka?)

És akiket megajándékozok a díjjal, és egyben kihívok (totálisan szubjektív döntés indokolással):
Punkaa, az egyetlen blogger vagy, akit azóta követek, amióta a hekvanc megy, mert nagyon bírom amit és ahogy írsz még akkor is, ha nincs süti.
Hankka, csodálom a precizitásod és azt a rendet, átgondoltságot, ami a virtuális konyhádban van. 
Trollanyu, tudom, hogy blogszünet van, de muszáj! :D Te vagy az egyetlen, akinek a mentes sütijei meggyőztek. 
Beastie, mert a családi konyhában kísérletező szellemben sütsz és főzöl, és nálad a cukkiniből is süti lesz.
Karina, mert most már lassan hagyomány lesz a közös munka azon a bizonyos jó helyen, jó időben. ;)
  
Hajrá!
És annak, aki ezt mind kibírta, kattintás után ott a recept.

Füge, szőlő, méz, hmmm...

 
Tudom, tudom, idénygyümölcsöt kellene, de már lassan azért lesz füge is. A sok kis zöld apróság mellett már van érett gyümölcsöt is védett, napos sarokban, igaz hatalmas cserépben, és üvegtető alatt, de akkor is... A füge maga az édes, tömény nyár!

Zelleres korcsolya

  
Ez a kenyérke még tavasszal készült egy vendégségbe. A gyerekeknek logikai kekszet sütöttem, magunknak meg sör- vagy borkorcsolyának ezt a zelleres kenyérkét. Mártogatósnak is bevált, és szilvalekvárral is isteni.

Avokádós-kenyérkockás lepény


Ma az döntötte el, mi kerüljön fel a blogra a sok elmaradt recept közül, hogy a blogger melyik képet volt hajlandó feltölteni. Már mindenfélét megpróbáltam, de a meggyes-habcsókos lepény fotóját sehogyse sikerült ide csempésznem. Úgyhogy maradt ez a kenyeres kenyér. Már többször sütöttem pástétomos vagy húsos lepénybe fűszeres kenyérkockákat, sőt egyszer egy sós kuglófba is. Ezekben a tésztákban átpuhulnak az eredetileg ropogós kis darabok, de új ízt és egy másfajta állagot adnak a tésztának, nem beszélve arról, hogy gazdagítják a tölteléket. De itt most más volt a cél, a vastag, puha lepény tetjén ropogós maradt a sós, fűszeres kenyérkocka feltét.
Már így is megállná a helyét egy gazdag leves, mártogatósok, grillezett zöldségek és húsok mellé, a lepénybe töltött avokádó krém már csak ráadás.
 
A recept kattintás után olvasható.

Citromos rácsos linzer

   
Ma este az erkélyről néztük a szúnyogírtást, és meg kell mondjam, mindig lenyűgöz ez a sárga gép, amint a házak felett ilyen alacsonyan száll. Még irigylem is a pilótát, hogy így látja a város, és egy évben egyszer megteheti, hogy csak az újvárosi templom tornya felett emeli kicsit feljebb a gépet. Jó volt ez a kis esti műsor az erkélyről, pont ilyen nagy gyerekeknek való.
Szeretem az erkélyeket, teraszokat, csak két könnyű szék kell, és egy kis asztal. Meg kell még két pohár, limonádé, sör, vagy egy laza nyári bor. És persze süti. Mondjuk ez a kis citromos rácsos linzer, egyszerű, gyors, üde.
A többit körülmény már rajtunk múlik.
   
A recept kattintás után olvasható.

Lusta kuglóf

 
A jól bevált spórolós, lusta kuglófot sütöttem a héten, és most sem hagyott cserben a régi praktika. Egy kevés graham lisztet kevertem a tésztába, kristálycukor helyett nádcukrot használtam, és két citrom héját reszeltem bele egy helyett, de egyebet nem változtattam rajta. 
Csak egy tojás kell bele, ettől viszont nincs a tésztában akkora összetartó erő, nagyon laza, morzsás lesz a kalács állaga, amit mi bírunk. Hogy mégse hulljon szét a nagy lazaságban, a kelesztés felénél villával át kell forgatni a tésztát. Ez kicsit átrendezi a szerkezetét, összekapaszkodnak benne a hólyagok. Aztán csak hagyni kell tovább kelni, és már lehet is sütni.
Egy kis béke az asztalon.
 

Kacsás lepény

     
Ez a lepény maradék-felhasználás a köbön. Az olajbogyós rudakat szinte mindig úgy készítem, hogy egy jó nagy adag tésztát begyúrok, és egyszerre csak a harmadát vagy felét sütöm ki. Ilyenkor a tészta másik része szunyókálni megy a mélyhűtőbe. Nincs annál jobb, mint reggel kitenni egy tálra egy csomagot, és este munka után csak sodorni a rudakat, és már mehet is a sütőbe. Vagy fordítva, este kitenni, és reggel frissen sütve a reggeliző asztalra tenni. Naszóval, a lényeg, hogy mindenfélét megtakarítok, és a maradékból igenis lehet ünnepit készíteni. Most épp füstölt kacsamelles lepényt.
Elég sokszor készítek ilyesmit, és már megtanultam, hogy nem elég egyszerűen megtölteni hússal a tésztát, valahogy meg is kell neki ágyazni. Ebben a receptben egy nem szokványos krumplipüré az alap, ami fehérborral, snidlinggel és egy kis mustárral készült. Erre terítettem a darált füstölt kacsamellet és a fekete olajbogyót.  
A tészta hozzávalói megtalálhatók az olajbogyós rúdnál, az ott található adagnak az épp a harmada volt, de a receptben leírtam egy tésztát, ami épp ekkora lepényre elég, és már bevált.
 
Részletes recept pedig kattintás után olvasható.
    

Nyári ropogtatnivaló - citromos-bazsalikomos keksz

  
Tegnap két vihar között legalább kisütött a nap, ma már meg sem szakad a felhősátor a fejünk felett. Szerencsére jó nagy adagot sütöttem a nyári kekszből, kitart, amíg kiderül.
Citromos, a bazsalikomtól kissé pikáns, ropogós keksz. Ezt a fajta tésztát nem úgy készítem, mint az omlós kekszeket vagy a kitöltésre váró linzereket. Ott fontos, hogy a cukor feloldódjon és a tészta egynemű legyen. Itt épp az ellenkezője a cél, a tésztát gyorsan begyúrom, a nádcukornak nincs ideje feloldódni, a szemcsék rusztikussá, ropogóssá teszik a kis kekszeket. Ezt még fokoztam egy kis zabpehellyel, és a sütés előtt a kekszekre szórt cukorral. Tojásmentes. Mentával is működik.
  
A recept kattintás után olvasható.

Olívás rúd - megint

  
Ez nálunk igazi etalon, minden bulira elkészül, nem lehet elrontani. A lényeg az, hogy az arányok megmaradjanak, azon túl viszont végtelen a variációs lehetőség, amit nálam elsősorban az befolyásol, mi lapul a kamrában. Van már egy recept itt, az elkészítés most is ugyanaz volt, csak a tészta összetevőin változtattam. Majális van, úgyhogy sör került a tésztába.
Kattintás után olvasható a hozzávaló lista.
     

Sós kalács

   
Talán még nem késő feltenni a sós kalács receptet. Mi már megkezdtük az ebéd mellé az egyiket. Boldog húsvétot!
A receptért kattints a folytatásra.

Ha medve, legyen medve...

  
Vége a medvehagyma szezonnak, mifelénk legalábbis már gyönyörűen virágzik az erdő alja. Azért egy hete, az utolsó pillanatban még begyűjtöttem egy szép adagot, és most hét csomag várja a mélyhűtőben, hogy felébresszem, és tésztába gyúrjam. A nyolcadik adagot nem küldtem nyári álomra, inkább begyúrtam a jól bevált tésztát. Egy kicsit változtattam a recepten, 2,5 dl tej helyett 1 dl tej és 2 dl sör került a tésztába, és csak egy tojás a kettő helyett. A többi változtatás már csak apróság.
Kétféle maci keksz kiszúróm is van, egy nagyobb és egy kisebb, amikor keresgéltem a legkisebb pogácsa szaggatót, a kezembe akadtak. Hát, olyan kis pufik lettek, macisak.
Az eredeti recept itt található, medvehagymás lepény és pogácsa is készült belőle.
A sörös variáció pedig egy kattintással lejjebb olvasható.

Almás-ricottás pite

   
Házi feladat: Legyen a sütinek héja és húsa, de maradjon meg a lelke, vagyis a könnyed, ricottás almatorta átlényegítése látványos pitetortává.
A torta, ami az ihletet adta, egy kevésbé édes sütemény, így ebben a változatban is arra törekedtem, hogy az almás-ricottás töltelék friss ízű, és kevésbé édes legyen. Cserébe viszont egy édes burkot találtam ki hozzá, ezért a sok cukor a tésztában. Szőlőmag őrleményt tettem a tésztába, hogy megfelelően sötét színű legyen, és azért épp ezt, mert mostanában igyekszem néhány sütiből kihagyni azokat az anyagokat, amelyekre allergiás vagyok, és sajna például a kakaó is ilyen. Viszont teljes kiőrlésű lisztből sem akartam többet használni, mert ebben a tésztában nem működik jól. A szőlőmag őrlemény természetesen lecserélhető kakaóra, és ízlés szerint tovább színezheti a tésztát a fahéj is.
  
A recept kattintás után olvasható.
   

Segítsüti 2014. tavasz - Még tart a licit!

 
Már csak néhány óra van a licitálásra. Bevállalok egy vigaszágas sütést, csak nyomjátok meg még azt az összeget egy kicsit. ;) Ne feledjétek, az összegyűlt támogatás a SUHANJ! Alapítványon keresztül a látás-, értelmi- vagy mozgássérült gyermekek sportlási lehetőségeit segíti majd. Köszönöm, hogy licitáltok!

Segítsüti 2014. tavasz: Szilvás-csokis habcsóktorta

  
Amióta a blogot írom, ...
  
...bejegyzésről-bejegyzésre távolodok el attól a valóságtól, amit háziasszonyként a konyhámban művelek. Ahogy telt a blog, egyre többször tettem meg, hogy az ide szánt sütit mégsem tettem közzé, mert bár a képek csodásak lettek, de a süti nem volt az igazi. Olyan is volt, hogy a rosszul sikerült képek miatt nem készült el a poszt.
   
...sokszor előfordult, hogy akkor sütöttem, amikor nem is volt kinek, és vagy a munkatársaim ették meg az eredményt, vagy a barátnőmet ugrasztottam érte, hogy falják fel, vagy amikor túl nagy volt az adag, vigye el a munkahelyére a gyerekeknek.
  
...rájöttem, hogy ez úri mulatság, drága hobbi, amit nem lehet abbahagyni, mert a végeredmény lélekmelengető, és mindig találok családtagokat, barátokat, munkatársakat, akik kaphatók egy sütire. Örülnek, örülök. Elkészül egy újabb poszt, örültök. Mindenkinek jó.
  
...egyre inkább éreztem, hogy fejlődni kell, hogy a süti, a kép és a szöveg egyre jobb legyen. Már figyelni kell, hogy mindig legyen, mit közzétenni, főleg miután egyre több fórumon, egyre több emberhez jutott el, amit művelek. Napról-napra több elismerést kapok, elégedett hümmögéseket, dícséreteket, ezeket ki kell érdemelni.
  
...követem a Segítsüti akcióit. Már többször felmerült bennem a csatlakozás, de nagyon kicsi nyúlnak éreztem magam a feladathoz. A tavaly őszi akció után végre összeszedtem magam, és jelentkeztem sütisütőnek. Á, majdnem lepattantam a feladatról! :D De meggyőző voltam, kispadra ülhettem, és nagyon örültem, amikor kiderült, a tavaszi akcióban részese lehetek a csapatnak.
  
És akkor jöjjön a szumma:
  
Az a kis népszerűség, ami a blog írásával jár, nagyon jól esik, ahogy az öröm is, ha ízlik a süti, és a visszajelzés is, ha valaki megsüt valamit, és jól sikerül. Ebből építkezem, és épp itt az ideje, hogy valamit visszaadjak belőle.
Szerintem erre a fajta segítségre nincs pontos szavunk, mert ez nem jótékonykodás, és igazából nem is önkéntesség, hanem talán a kifejezés nem szokványos értelmében vett társadalmi szerepvállalás: amit kapok, azt visszaszolgálom.
Persze amilyen önző vagyok, még ez is jólesik, úgyhogy ebből nincs kiszállás...
  
Licitáljatok a tortámra, hogy támogathassunk egy jó ügyet: a SUHANJ! Alapítványt és rajta keresztül a mozgássérült gyermekek sportolási lehetőségeit.
     
     
A sok szöveg után a sütiről:
Rusztikus habcsókból (van ilyen is, bizony ám!) szilvás csokoládékrémmel készült torta. Csalóka! Kívülről könnyed, légies, ropogós, belül viszont fotelbanyomósan csokis, szilvás. ;)
   
Kattintás után olvasható a recept.

Bodzakrémes-borzselés gyümölcstorta

   
Ezzel a sütivel még adós vagyok. Nagyon könnyed, légies torta, ha gyerekeknek készül, a borzselé gyümölcs zselére cserélhető. Amikor készült, azzal küzdöttem, hogyan számolhatnám át a mennyiséget 30 fős adagra, most meg eljátszottam ugyanezt visszafelé.
A 22 cm-es kapcsos tortaformában készült torta receptjét adom meg, gondolom, otthon senki sem fog adagokkal, celofánnal szórakozni.
   
Azért leírom, hogy készült a süti képen látható formája, hátha valaki mégis...
Sütöttem egy vékony piskótát, közben 15 dkg ribizlit 1 dl sillerrel és 20 dkg cukorral sziruppá főztem. A piskótát meglocsoltam-kentem a sziruppal, majd feltekertem, és hagytam kihűlni. Celofánból 10 cm széles csíkokat vágtam,egy fánk szaggató segítségével hengereket formáltam belőlük, és leragasztottam őket, hogy ne csavarodjanak szét. A kihűlt piskótatekercset felszeleteltem, és a celofán hengerekbe igazgattam őket. Erre kanalaztam a bodzás krémet, amit körben mindenhol a celofánig kentem, hogy a zselé ne áztassa el a tésztát. Végül rászórtam a gyümölcsöt, és rákanalaztam a zselét. A süti így könnyen szállítható volt, és nem kellett már helyben adagolni, tulajdonképpen saját magát tartotta össze. 
  
És most jöjjön egy otthoni változat. Mindenképpen ismétlésre vár, úgyhogy amint lesz kép, felteszem azt is.
   
Kattintás után olvasható a recept.
   

Gourmet borvacsora a Fekete Borpincénél - képes beszámoló

Amiről nincs kép:
Csütörtök estére elkészült a pástétom, reggel a tetejére a kocsonya, péntek délután a kalács, a részeges káposzta, a füstölt kacsa és a piskótatekercs.

Amiről már van:
Péntek este készült a süti, reggel fejeztem be, és még elég álmosan nekiláttam a pörköltnek. Kettőkor húztuk le a tűzről, és már csak a rétes volt hátra. Meg a logisztika.
   


A vendégek borral hangolódtak a vacsorára. Elmondtam a magamét, aztán rögtön megpakoltuk előétellel a tányérokat.


Előétel: rókagombás nyúlpástétom medvehagymás kaláccsal és füstölt kacsamell részeges káposztás rétessel. Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.


Rövid pihenő után jött a főétel: fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt, hozzá kalács, kenyér és 2006-os Misztérium cuveé.


A desszert előtt egy hangulatos pincelátogatás következett, ahol különleges 2003-as Kékfrankos válogatást és szintén 2003-as Cabernet Sauvignont kóstoltunk a hozzájuk hangolt bonbonokkal.


Végül levezetésnek jött a desszert: bodzakrémes gyümölcstorta borzselével és kellemes fehérborok:  2011-es Chardonnay és 2012-es késői szüretelésű Tramini.

Beszámoló a gourmet vacsoráról - Fekete Borpince

  
A Fekete Borpincénél rendezett tavalyi sütiversenyen, ahol a borkrémes-mandulás kosárkákkal második helyezett lettem felmerült egy gourmet borvacsora ötlete. Hamar rábólintottam, mert szeretem a kihívásokat, de aztán rendesen átgondolva elkapott a frász.
  
Nem ötletben volt hiány, lelkiségben, gondolatiságban, látványban, kreativitásban, vagy a prezentálásban, mert erről a részről magabiztosnak mondhatom magam.
Abban voltam bizonytalan, el tudok-e készíteni egy különleges vacsorát 20-30 főre. Mert ugye, hiába mondom azt, hogy 15 fős vasárnapi ebédet már többször lenyomtam a konyhában mindenki megelégedésére, ha ott a húsleves és a rántott hús volt a fő szenzáció. Egy hegynyi rántott húst megsütni nem kihívás az elmének, egyszerű fizikai munka.
Mindenesetre felpattantam a netre, hogy ellenőrizzem, amit a fogásokról gondolok, azt jól gondolom-e mennyiségben, minőségben és az elkészítés módjában. Ezzel kezdtem: Google kereső, nyúlpástétom, és néhány oldalon az első pár mondat - hozzávalók: 30 dkg csirkehús… - megadta a választ, nincs baj a hozzáállásommal.
  
Folytatásért kattints a "további bejegyzések" szövegre, és olvass tovább. Köszönöm. :)

Semmi különös - Ribizlis-túrós pite

   
Egy gyors sütemény a semmi különös kategóriából, így jellemezném ezt a ribizlis túrós pitét. Néha nem is kell több. Sőt, néha a kerek pitesütő és a ribizli sem kell. De ma igen.
 
A recept kattintás után olvasható.

Kávés-konyakos minimuffinok

  
Még pótszilveszterre készítettem ezt a meglepetés sütit felnőtteknek. Mindegyik muffinba egy fél konyakos bonbont rejtettem, a tészta felszívta az alkoholt, a ropogós csoki és a lágy tejszínhab pedig tökéletessé tette a falatot.
  
Kattintás után olvasható a recept.

Dióhabos hájas-leveles azoknak, akik már megszegték a fogadalmat

   
Elég idő volt már rá. :)
Most van itt a szezonja a hájas sütiknek. Szerintem ezt a tésztát sem kell túlmisztifikálni. A háj megtisztítása nem igényel komoly konyhai előképzettséget, a hártya szemmel látható, ezt kell lekapargatni, lehúzni róla, belőle. Nem kell hozzá húsdaráló, az aprítógép is megteszi. A háj előkészítése nagyjából 20 percet igényel, ezután a tészta elkészítése már pont annyi, mint egy vajas levelesé. Szerintem egy évben egyszer-kétszer meg lehet kockáztatni, mert isteni finom.
A recept a kattintás után olvasható.
 

Zserbó első látásra

  
A bevált zserbó tésztát piros lekváros hab emeli meg, és a szokásos fényes fekete csokimáz teszi teljessé. Ugyan, kinek hiányzik a dió a karácsonyi dömping után?!
Gyerek sütinek is bevált, mert pihe-puha, kompakt, és nem morzsás.
  
A recept kattintás után olvasható.

Csavart diós kalács

  
Ha sikerült megtakarítani a karácsonyi sütésből némi diót, akkor itt az ideje, hogy erre a kalácsra pazaroljátok. Nem is kell hozzá alkalom, egy kiadós leves mellé kitűnő kísérő. Borsodóval pláne.
Nem olyan bonyolult, mint amilyen látványos.
   
Kattintás után olvasható a recept.

Borostyán szelet

 
A Fekete Borpince sütiversenyére találtam ki ezt a sütit. A tésztát már sütöttem egy másik változatban a mézes-túrós lepényhez, ám ezúttal egy gyömbéres, édes, boros krémmel töltöttem ki a lapokat.  
 
A recept a kattintás után olvasható.