Malacfülek

   
  
Már nagyon szeretnék kikerülni ebből a tömény fahéj-szegfűszeg-gyömbér-narancs illat varázsból, és elsején egy jó nagyot szippantani az új év csípősen friss levegőjébe. Sokáig keresgéltem a bűbájbontó receptet, mire megtaláltam, és mellé ezt a végtelenül egyszerű varázsigét (népköltést). Boldog új évet kívánok!
  
   
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

   
Itt egy ötlet tavalyról: malachonfoglaló és malacfejek.

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 csipet cukor
1 csipet só
1 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg vaj
a tetejére: nádcukor vagy só és bors
  
Az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. A lisztet megsóztam, majd ráöntöttem az élesztőt, a puha vajat és a kissé felvert tojást. Kemény tészta lesz, nem lehet dagasztani, gyúrni kell. Meleg helyen fél óra alatt a duplájára kelesztettem. Két részre osztottam, cipókat formáltam belőle, és hagytam állni negyed órát. A cipókat egyenként kinyújtottam fél cm vastagságúra. Egy 5 cm átmérőjű szaggató és egy kés segítségével vágtam ki a füleket úgy, hogy a kivágónak csak az egyik oldalát mélyesztettem bele a tésztába, a hegyes felét pedig a késsel szabtam ki. A tésztát sütőpapírra helyeztem, megkentem tojással, és egy szívószál segítségével kis lyukat vágtam a tésztán. Összesen 32 fület készítettem, 16 darabot nádcukorral szórtam meg, a többit pedig sóval és borssal. 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.
Miután kihűlt, újévi jókívánságokat kötöttem rájuk.
Először mindenkinek más-más üzenetet szántam, de ennél a népi rigmusnál tökéletesebben nem tudtam volna megfogalmazni azt, amit szeretnék mindannyiunknak.

Szellőztetés - Füstölt sajtos pogácsa


Szellőztetek, pogácsát sütök, ki kell űznöm a karácsonyi illatokat, mert már a torkomat szorongatják. Bár az ünnepre magunknak nem sütöttem, tegnap este belemerültem a készülődésbe, mert még futunk pár ünnepi kört a családban. Felhasználtam a mikuláscsomag árválkodó narancsait a narancs tortához, begyúrtam a diós kekszet, amihez csak a vaj és a tojás hiányzott, a száraz összetevők már zacskóban várták a finálét, és még este bedagasztottam a füstölt sajtos pogácsát, ami reggelre szépen megkelt a hűvösben. Most sül, és már jön az illata.
Semmi extra, de cserébe gyors.
   
30 dkg liszt
15 dkg reszelt füstölt sajt
1 tojás + 1 a kenéshez
1 teáskanál só
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
ízlés szerint bors

A langyos tejben elmorzsoltam az élesztőt. A lisztet összekevertem a reszelt sajttal és a sóval. A lisztes keverékre öntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojást, az olajat, összegyúrtam, és letakarva félretettem kelni. A duplájára kelt tésztát gyúródeszkán átgyúrtam, 2 cm vastagságúra kinyújtottam, a tetejét éles késsel bevagdostam, és megkentem a felvert tojással. 200 fokra előmelegített sütőben gyorsan megsütöttem. 5 cm-es kiszúróval 40 db lett belőle.

Pástétomos kalács

  
Tavaly ilyenkor már elborított minket a karácsonyi várakozás, tele voltunk csokival és gyümölccsel, aszalttal is. A csomagokban mindig ott lapul egy, ami szép-szép, de nem szeretjük, a datolya. Bőven benne jártunk már a farsangban, amikor még mindig ott árválkodott a polcon az aszalt gyümölcs, kezdeni kellett vele valamit, és ekkor jött az ötlet a pástétomra.
Ebben az évben sem úsztuk meg datolya nélkül. A szombat esti borozgatás után maradt egy kis fehérbor, és épp kimúlni készült a hűtőben, ezért gyorsan kimagoztam a gyümölcsöt, és rálöttyintettem a bort, aztán másnap megvettem a gombhoz a kabátot a tavalyi recept szerint. Csak most egy kicsit csavartam rajta.

A pástétommal kezdem, mert ez így magában is nagyon finom, és ez a tölteléke a kalácsnak azzal a különbséggel, hogy nem kell pépesíteni.
  
Pástétom/töltelék:
   
50 dkg csirkemáj összevágva (nem kell apróra)
1 fej vöröshagyma
1 birsalma
5 dkg datolya
1+1 dl száraz fehérbor vagy pezsgő
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem zöld
só és bors bőven mérve (persze ízlés szerint)
6 dkg vaj

Az előző nap kimagozott és 1 dl borba beáztatott datolyát kinyomkodtam, és összevágtam. (A bort, amiben a datolya ázott, kiöntöttem, mert olyan volt, mint a márc, ennyi édesség már nem fért volna el a pástétomban!) A birsalmát meghámoztam, kisebb darabokra vágta. A csirkemájat 3 dkg vajon serpenyőben gyorsan megsütöttem, nagy lángon, nem baj, ha kicsit megpirul, de ne száradjon ki. Ezután sóztam, borsoztam, és kiszedtem egy tálba. A serpenyőbe tettem még 3 dkg vajat, rádobtam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és birsalmát, együtt pár percig pirítottam, majd rászórtam a datolyát, ráöntöttem 1 dl bort, és az egészet hagytam kicsit főni. Végül a májat összekevertem a gyümölcsös keverékkel és az apróra vágott petrezselyemmel.
Hagytam hűlni, majd aprítógépben ledaráltam. Nem kell teljesen pépesíteni!
Végül ismét sóztam, és borsoztam, mégpedig bőven, mert a gyümölcstől elég édeskés lett a krém.
Legközelebb megbolondítom egy kis apróra vágott csilivel.

Ez egy elég nagy adag, de kis dobozokban le is lehet fagyasztani.

Ebben az évben ugyanezt az adagot készítettem el, csak nem pépesítettem, hanem tésztába csomagoltam. Ez a mennyiség egy kb. 20X30 cm-es tepsire elég.

A tésztához:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 kávéskanál só
1 tojás (+ a kenéshez)
2 dkg vaj

Az élesztőt a langyos tejben gyorsan felfuttattam. A lisztet összekevertem a sóval, majd beleöntöttem az élesztős masszát, a kissé felvert tojást és a vajat. Jól összedolgoztam, és félretettem kelni.
A duplájára kelt tészta harmadát félretettem a rácsoknak, a másik részét akkorára nyújtottam, hogy a vajazott, lisztezett tepsibe fektetve 2 cm-es pereme legyen. A tölteléket a tésztára kanalaztam, elegyengettem, majd a maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére. Végül megkentem a felvert tojással, és 200 fokos sütőben megsütöttem.
Mivel a töltelék nem volt nyers, csak a tésztára kellett figyelni, amikor szépen megpirult, el is készült a vacsora.
Melegen is finom, de egy éjszakára hűtőbe téve másnap istenien szeletelhető, ezért hidegtálakra is bátran ajánlom. Legközelebb én is téglaformában sütöm meg. 

Medve kifli


 
   
Annyi mindent le kellene írnom, de most mégis fordítva kezdem a bejegyzést, a péntek esti kávéról majd később, mert hosszúra sikeredett.
Van, hogy a kelt tészta a maradék felhasználás jegyében készül, így sütöttem már kalácsot sörrel  és gyümölcslével is. A kész, megkelt tészta pedig attól függően, hogy édes vagy sós, a gyúródeszkán bármilyen alakot ölthet. Ezt a tésztát először akkor sütöttem, amikor egy hatalmas adag nudlihoz készítettem sajtszószt, túl nagy adagot, mert a nudli fogyott mákkal is, a maradék szósszal pedig kezdeni kellett valamit.
Gyerekkoromban a szombati ebéd gyakran volt valamilyen finom leves, és hozzá édes kísérő: palacsinta, fánk, rizsfelfújt. Szokásunk volt együtt enni az édes tésztát a levessel, és bármilyen fura is, ezt még ma is szeretem. Így jutott eszembe másodszor is ilyen tésztát begyúrni egy zöldségleves mellé, akkor pontosítottam az arányokat, és nagy sikere lett, úgyhogy ez a recept már marad. A kiflibe nem kell töltelék, mert ez egy kimondottan édes tészta, és szinte viccesen puha. Nem érdemes tartogatni, frissen, melegen az igazi. A sok duma alatt, kattintás után ott a recept.
        

A tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csipet só
1 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg natúr tömlős sajt (nálam Medve)
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dkg élesztő

A lisztet, a cukrot és a sót kimértem, és összekevertem. A tejet, a tejszínt és a sajtot egy edénybe tettem, és kevergetve felmelegítettem, csak addig, amíg egyneművé vált. Félrehúztam, és visszahűtöttem, hogy az élesztő meg ne főjön benne. Amikor langyosra hűlt, elmorzsoltam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. Végül ráöntöttem  a lisztes keverékre, hozzáadtam a kissé felvert tojást, és bedagasztottam.
Háromnegyed órát hagytam kelni, majd lisztes deszkán átgyúrtam, és ismét félretettem kelni fél órára. Végül négy részre osztottam, a négy cipót egyenként kör alakúra nyújtottam (kb. 30 cm átmérőjű legyen). A tésztát 12 cikkre vágtam, és feltekertem őket. A kifliket még hagytam kelni negyed órát, majd megkentem őket tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Most eltértem ettől a készítési folyamattól, mert pénteken nem lett volna időm mindenre. A tésztát csütörtök este gyúrtam be, rögtön a hűtőbe tettem, aztán péntek délután elővettem, és akkor jött az átgyúrás és a második kelesztés. Ez utóbbi így tovább tartott, egy órát kelt a tészta, mert hideg volt. A végeredmény ugyanolyan lett, mint máskor.

Fűszeres adventi csöröge

  
Napokon belül kezdődik az advent. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor valami olyasmire kell hosszan várakoznom, amit nagyon szeretnék elérni, feldarabolom a sóvárgást ésszel vagy szívvel beláthatóbb kisebb szeletekre, feladatokra, és ezek apró eredményeire, így tömve lassanként degeszre az ürességet. Ez persze nem segít elérni azt, amire vágyom, a kis örömök összesen nem egyenlőek a naggyal, de kell a léleknek néha egy kis cukorka.
  
Azt hiszem, ezért készülök annyit az ünnepekre is, sőt néha a nem ünnepekre is. Képes vagyok éjszakákon keresztül készíteni a meglepetéseket, ötleteket gyűjteni, játékokat kitalálni, és sosem a könnyebb utat választom. Már többen kérdezték, hogy megéri-e ez a hercehurca, mert az eredményt jobb esetben néhány nap, rosszabb esetben pár óra alatt felemészti az alkalom. Ezek azonban általában olyan sűrített élmények, amelyekre hosszú ideig emlékezünk, ehhez pedig nagyban hozzájárul az a sok apróság, amit a várakozás alatt készítek.
 
Már sok ötletetet gyűjtöttem karácsonyra, és egyik nap a kupacot végignézve már-már előre csömöröm lett ettől a tömény, süteményillatú csillogástól, ezért erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most az egyszer nem viszem túlzásba. Úgy alakult, hogy nem kell sütnöm és főznöm, persze a karácsonyi kalácson kívül, így most a hiányos dekorációt pótolom majd az advent alatt.
Gondolni kell az ünnep utáni pihegésre is. Amikor már túl vagyunk a nagy evészeten, ajándék dömpingen, utazási mizérián, nagy elérzékenyüléseken, netán a nagy szeretetben robbanó viharos összeveszéseken, akkor jön egy kis szusszanás szilveszterig. Ez jó alkalom a baráti látogatásokhoz, mert az idejét lassan elkoptató díszletek között minden beszélgetés kap egy kis patinát, és ez jó.
  
Igen, titkon kicsit erre is készülök, mert egyedül futok majd neki annak a pár napnak, ezért elhatároztam, hogy minden estére tartogatok majd valamit, ha másnak nem, magamnak. Így jutott eszembe a csöröge, amit imádok, de nem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezen persze lehet segíteni, csak az ízét és a formáját kell az alkalomhoz formálni. Nem kimondottan az ünnepi asztalra szánnám, de a ráhangolódáshoz, az egyik adventi vasárnap délutánra, vagy épp levezetésképp az ünnep utáni baráti beszélgetéshez egy pohár forralt borral.

A tésztához:
20 dkg liszt
1 teáskanál porcukor
3 tojás sárgája
3 dkg vaj
1 csipet só
1/2 doboz tejföl
1/2 doboz kefír (A kettő együtt legyen 150 g, de lehet csak tejföl, vagy csak kefír is.)
1 csapott kávéskanálnyi gyömbér
1 csapott kávéskanálnyi szegfűszeg

A sütéshez olaj, a forgatáshoz porcukor.

A tésztát összegyúrtam, majd fél cm vékonyra nyújtottam. A kiszúró formával csillagokat szaggattam, kettőt-kettőt elforgatva egymásra fektettem, és a közepüknél két ujjal jól összenyomtam. Az olajat felforrósítottam, és a csillagokat mindkét oldalukon aranyszínűre sütöttem. A kész süteményt rögtön porcukorba forgattam.

Morcosság ellen való orvosság - Kanalas kalács

   
Ezt a kalácsot akkor készítem, amikor nincs hely előpakolni a deszkát, mert épp más is készül, vagy felfordulás van, mint például tegnap ablakpucoláskor. A szép fényesre, hólyagosra kelt tésztával ugyanis sütés előtt már semmi tennivaló nincs, mint egy élesebb szélű kanállal nagy galuskákat kanalazni belőle, ezeket megforgatni natúr joghurtban vagy olvasztott vajban, esetleg mindkettőben, és a kikent tepsibe halmozni, mint az aranygaluskát. A kész kalács is hasonlít az említett édességre. Sós és édes változatban is elkészíthető, sőt, az édes változatban lecsökkenthető a cukor olyan mennyiségre is, ami akár sonka és tojás mellé is kínálható. De hol van az még! A gyorsan ránk telepedő, hűvös estéken isteni illatával - a tea, a forraltbor vagy a kakaó mellé - morcosság ellen való orvosságnak is tökéletes ez a kalács.
Kattintás után olvasható a tészta receptje, és néhány változat az elkészítésre.

Ricottás almatorta

  
Régóta sütök almás kevertet, eredetileg egy bögrés recept alapján, ma már csak érzésre. Most egy kicsit megvariáltam, na jó, nagyon. A süti tetejét meg szoktam szórni cukorral, így a teteje szép ropogósra sül, miközben a tészta pudingszerű marad. A tortát most megszórtam egy marék kukoricpehellyel is, így még extrább lett a ropogás. A mennyiség egy 22 cm-es tortaformához elegendő, és kb. 3 cm magas tészta az eredmény. A recept lentebb.
  
3 közepes alma
3 tojás
20 dkg ricotta
10 dkg cukor + 1 evőkanálnyi a torta tetejére
0,7 dl olaj
5 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1-1 kávéskanál őrölt fahéj, gyömbér és szegfűszeg
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
a tetejére egy maréknyi kukoricapehely
  
A tojásokat a cukorral, a ricottával, a citrom reszelt héjával, a citromlével és az olajjal simára kevertem. A lisztet összekevertem a sütőporral és a fűszerekkel, majd gyors mozdulatokkal összeforgattam a folyékony masszával. Végül beleöntöttem a vékonyra szeletelt almát (nem kell reszelni), és belesimítottam a sütőpapírral bélelt tortaformába. Megszórtam a tetejét cukorral és kukoricapehellyel, majd 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Sütés után rögtön kivettem a formából a tortát, és rácson hűtöttem ki.

Halloween sütik

       
Szagokkal, színekkel, fáradt napfénnyel megjött az ősz is, és ebben az évben igazán nem panaszkodhattunk, igazi, és szép. Egy hete egyszer már kint voltunk a temetőben, a fiamnak elmondtam, hol ki fekszik, és én hogy emlékezem rájuk. Gyújtottunk mécsest, de gyertyát is, mert ez a gyerekkoromra emlékeztet, olyat, ami hosszú lánggal ég a szélben, és percek alatt felemészti magát.
Miközben a gyerekek miatt ötleteket keresgéltem Halloweenre, egy barátom megosztotta velem szomorúságát így Mindenszentek közeledtével, és az egész rémes-vicces Halloween készülődést hirtelen olyan nem valónak éreztem.
Ez a negyedik év, hogy valamit kitalálunk erre a misztikus estére, valami játékot, meglepetést, de azt hiszem, hogy ebben az évben volt bennem először ez a furcsa kettősség. Persze rendületlenül keresgéltem az ötleteket, és meghallottam a fiúk óvatos kérését is, hogy ne legyen túl rémisztő a játék, de közben végig volt bennem egy kétség, hogy kell-e ez.
Végül arra jutottam, hogy kell. Ezen a napon körülvesznek minket a szellemeink, azok, akiket szerettünk, akiket tiszteltünk, vagy azok, akikre egyszerűen csak emlékezünk, emlékezni akarunk. És körülvesznek minket mások szellemei is, és azok is, akikre nem akarunk emlékezni, és ezt a borzongást a toporgó csend után ki kell fejezni egy kis vidámkodó harsogással, persze csak módjával, mert ez így kerek.

A Halloween nálunk nem más, mint viccesen, visszafogottan rémisztő díszletek között egy kis játék és süti. Egyik évben árnyjátékoztunk egy hátulról asztali lámpával megvilágított fekete karton keretbe ragasztott sütőpapír fal mögött pálcikákra ragasztott karton bábokkal. Tavaly a mécsesekkel megvilágított kertben kellett borítékokat összevadászni. Idén - az Addams Family című filmben elhangzott megjegyzést komolyan véve - játszunk az étellel. Péntek estére halasztottuk a játékot, ezért még nem készültem el mindennel. 

Halloween sütik

Az elmúlt napokban a neten keresgéltem új Halloween sütiket, dekorációs és játék ötleteket keresve. A hozzám hasonló, keresgélő anyukáknak itt van két régebbi sütim ötletnek. A képek feletti címre kattintva olvashatók a receptek. Igyekszem majd időben feltenni az újakat. Jó készülődést!

  

Őszi húsos lepény

Nem múlhat el úgy az ősz, hogy nem szüreteltem, pedig ebben az évben úgy tűnt, ez mégis kimarad. De nem lehet így nekifutni a télnek, mindenféle, vagy inkább bármiféle megelégedettség érzés nélkül, mert a szüret azt ad, megelégedettséget. Szőlő szüretre - ebben az évben talán először - nem voltam hivatalos sehova, pedig ilyenkor - egy napra - még a derekam sem fáj, és este a koszos ruhát a gépbe dobálva még a körmöm alatti kosznak is tudok örülni. Tudom, tudom...
No de hétfőn délelőtt sikerült pótolni a nagy hiányt, megpakoltuk a lelkünket egy kis hümmögéssel, hogy nem múlt el ez az év sem haszontalanul, szedtük a bogyókat, a hosszú tüskék és ágak karistolták a kezünket, és olyan jó munka illata lett a ruhánknak, bőrünknek ebben a szép meleg időben. Jöhet a tél.
Kökényt és csipkebogyót szedtünk lekvárnak. A kökénnyel nem kellett túlzottan erőlködnünk, bőven hajlott az útra teli ág, csak szedni kellett, a csipkebogyó már problémásabb volt. Megyünk még, mert a gyerekeket úgy csaltuk ki, hogy kirándulunk, ezért lassan sétálva, bokorról-bokorra - tudom, a kökény cserje, de az hogy hangzik: cserjéről-cserjére - bandukoltunk a határban, és egy helyen csak rövid időre tudtunk megállni. Az előző napi mákosguba (hasonlóan elkészítve, mint a kiflifelfújt, így hidegen kockákra szeletelhető) volt a gondosan becsomagolt tízórai, otthon már készen várt minket a bableves, és félkészen a húsos lepény, ami a három évestől a hatvanhárom évesig mindenkinél nagy sikert aratott.
Íme a kép, és lentebb, kattintás után a recept.
   
  

Az a krumplis pogácsás csaj

   
Voltam már "tudod, az a csaj, aki azt a finom krumplis pogit hozta", ezért szívesen sütöm ezt a keltet, ez az egyik etalon. Van már egy recept a blogon, az krumplipüre mentő, és valóban gyakran készül - mert van, mit menteni -, ez most más. Jó nagy adag, de költözködéshez készült, és sokan voltunk.
   
Krumplis pogácsa:
   
Pontosan nem tudom, hány pogi lett, de biztosan kisült négyszer 23 pogácsa, meg egy utolsó tepsin még a maradék, szóval sok.
1 kg főtt krumpli
1 kg finomliszt
2,5 dl kefír
2 dl tej
5 dkg élesztő
3 csapott teáskanál só
1 csapott teáskanál szerecsendió
1 csapott teáskanál fehérbors
20 dkg zsír (most kacsazsír)
3 tojás (+ a kenéshez nekem most ráment 2)

A lisztet, a sót, a szerecsendiót és a borsot összekevertem egy nagy tálban. Egy másikban összezúztam a krumplit, majd összekevertem a langyos tejben feloldott élesztővel, a kefírrel, a tojásokkal és a zsírral. A lisztre öntöttem a krumplis masszát, és bedagasztottam.
Mivel reggel frissiben akartam az asztalra tenni, a tésztát kitettem az erkélyre, reggelre kétszeresére kelt, akkor átgyúrtam, és ezután szaggattam ki a pogácsákat. Ha rögtön készítem, akkor a dagasztás után háromnegyed órát kell keleszteni. A tésztát két részre osztottam, és egyenként két cm vastagra nyújtottam, bevagdostam, majd megkentem tojással, és kiszaggattam.
(Nem utólag kenem meg tojással, mert én úgy tanultam a szaggatást, hogy a tészta kilógó csücskét folyton aláhajtom a nagy tésztának, így nincs maradék, amit újra át kellene gyúrni. Bár így nem lesznek olyan szép, szabályosak a pogácsák, de van, amikor ez nem is szempont.)

Pihe-puha linzer

Gyorsan leírom a szellemes kekszhez készített tésztát, mert többen kérték. Ezt a pihe-puha linzert gyakran készítem, tipikus gyerek süti. Kitöltés nélkül nagyon sokáig eláll, ezért ideális tartalék sütemény, kitöltve pedig néhány óra alatt megpuhul. A szellemekhez egész kis adag tészta kellett, ezért eleve úgy készültem, hogy a maradékból linzer lesz, és lett is.
   

A tészta:
40 dkg finomliszt
15 dkg cukor
20 dkg vaj
2 tojás
1 csipet só
2 csapott teáskanál sütőpor (el is maradhat, lásd lentebb)
Ízlés szerint: vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj (nekem most ez utóbbi, mégpedig 2 narancs héja)
   
A lisztet összekevertem a cukorral, a sóval és a sütőporral, majd ráöntöttem a kissé felvert tojást meg a puha vajat, és összegyúrtam. A tésztát egy fél órára hűtőbe tettem. A szellemekhez és a linzerhez is fél cm vastagra nyújtottam a tésztát (általában 2 adagban), majd kiszaggattam a formákat, és 200 fokos sütőben megsütöttem. A narancshéj aromája nagyon jól harmonizált a szellem kekszekben a csokival és a kókusszal.
Ha fontos, hogy a linzerek szép egyformák legyenek, akkor ki lehet hagyni a tésztából a sütőport.

Habfürdőző szellemek

Ovis, isis farsanghoz készülődőknek itt egy ötlet.
   
    
A jelmez idén nem volt nagy kaland, a fiam szellemnek szeretett volna öltözni, én meg boldogan bólintottam rá. A tavalyi zöld marslakó projekthez képest - hat karral, sok szemmel és csápokkal - ez nem bizonyult nagy kihívásnak. A zöld űrlényhez zöld cukormázzal bevont kekszgombóc sütik, az ezévi jelmezhez vidám szellem-kekszek passzoltak.
   
    
Persze azért ennyivel nem intézhettem el a dolgot, készítettem két adag pillecukrot, zöldet és fehéret, és ebbe ültettem be a vidám ijesztgetőket.
    
              
Nem a tészta volt a lényeg, hanem a dekoráció. A fél cm vastagra nyújtott tésztából (recept itt) hosszúkás háromszögeket vágtam, egy fém kupakkal megformáztam a fejek ívét, majd késsel a karokat. A megsült kekszeket ecset segítségével megkentem olvasztott csokival, és megszórtam kókusszal, a szemet és szájat pedig fogvájóval rajzoltam rájuk. A pillecukor receptjét itt találtam, nagyon egyszerű, látványos édesség. 

A legeslegkedvencebb


   

Bosnyák szelet
A leírt mennyiség egy 24 cm átmérőjű piteformába elég.
   
Az 1. tészta:
20 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
3 dkg cukor
1 tojás sárgája
1 csapott teáskanál sütőpor
   
A 2. tészta:
10 dkg finomliszt
10 dkg darált dió
10 dkg cukor
10 dkg puha vaj
2 csapott evőkanál kakaópor (nem cukrozott)

A kettő közé:
Szilvalekvár vagy valamilyen savanykás PIROS lekvár, mondjuk meggy (nálam most ez volt).

Az 1. tészta hozzávalóit összegyúrtam, a kész tésztát a hűtőbe tettem. A 2. tészta hozzávalóit is összegyúrtam. Vigyázat, ez nem áll össze egynemű masszává, de nem szabad hozzáadni több vajat, és tejfölt sem, mert akkor más lesz a süti!
Fél órás pihentetés után az omlós tésztát kinyújtottam, és a vajazott, lisztezett piteformába fektettem, belenyomkodtam, és csak annyi peremet hagytam, amennyi a lekvárt körbeveszi. Ezután megkentem meggylekvárral - szilvával lett volna az igazi, de már kifogytam -, lehet jó vastagon. A diós tésztából golyókat formáltam - nem írom, hogy gyúrtam, mert úgy kellett ujjal összetapasztani a golyókat, de megérte a fáradtságot -, majd a lekváros tésztán szépen egymás mellé rendezgettem őket. Előmelegített sütőben 200 fokon megsütöttem.
A viszonyítás kedvéért leírom, hogy a képen egy kisebb süti látható, kábé 22 cm átmérőjű (mert dupla mennyiségű tésztát gyúrtam, és készült egy nagyobb adag is).
A bosnyák szelet eredetileg szelet süti, kétszeres mennyiségű tésztából egy nagy tepsivel lesz, akkor a golyókat sorba kell rendezni, így könnyű szeletelni. De ez a kerek forma ad egy kis pluszt...