Pezsgős-rebarbarás süti


Gyerekkoromban a hatalmas levelekkel terpeszkedő rebarbara ugyanolyan egyértelműség volt a kertben, mint a mángold, a padlizsán vagy a josta. Úgy ismertem meg őket, mint a többi zöldséget és gyümölcsöt, és csak felnőttként jöttem rá, ezek nem minden kertben teremnek. Bár semmit sem úgy használtunk fel, ahogy az ma trendi, a mángold nálunk csak főzeléknek, a padlizsán csak kirántva került az asztalra. A jostát csak frissen ettük, marékszám tömtük a szánkba, a rebarbarából pedig csak kompót készül. Néhány szárból egy kis tálkányi fanyar-fűszeres-édes desszert.
Egy német szakácskönyvben láttam először rebarbarás sütit, és azóta szezonban én is elkészítem a magam verzóját. Általában nem olcsó, vagy amikor már olcsó, akkor nem friss, de ma találtam tökéleteset jó áron.
Ma olyan igazi sütős-főzős napunk volt. Ebéd után bontottunk egy pezsgőt, így került a piskótába is belőle, amitől olyan bohém, buborékos lett a süti teteje.

A recept kattintás után olvasható.

Tartalomhoz a forma


Majdnem minden héten sütök muffint. Ez a világ legjobban variálható sütije, három perc alatt kész a tészta, csak sütni kell. Nálunk reggelinek, uzsonnának készül, és egy adag a hét egyik felére megoldja a süti kérdést. Már rég nem méregetek, a három tojáshoz csak öntöm a hozzávalókat, épp mi van. Most ribizli, maradék túró, natúr joghurt, vaj, só, cukor, liszt, sütőpor, zabpehely és zabpehely korpa. Ez utóbbiak most azért, mert megtörtént, ami amúgy sosem, kifogytam a lisztből.
Mindenkinek van tuti tésztája, amitől időnként el lehet térni, nem is a receptet hoztam, hanem a tartalomhoz a formát. Ezeket a kis cserepeket már vagy hat éve vettem. Sült már benne kenyérke, kalács, fázós körte, de legtöbbször muffin. Nem hétköznapokra persze, inkább akkor, ha meg akartam adni a módját.
Mert időnként meg kell.

Nem kenyér, de piskóta

 
Aki ismer, tudja, hogy nekem a süti akkor süti, ha cukorral, vajjal és finomliszttel készül, és kényeztetésnek, jutalomnak, kicsit még luxusnak is tartom. Nem alapvető élelmiszer, ezért nincs bennem kényszer, hogy megreformáljam, ha nem ehetek rendeset, inkább nem eszem. Volt már kihívás a mentes süti sütiversenyen és családban is, de a végeredmény nekem nem hozta az érzést.
   
Arra kényszerültem, hogy elhagyjam a cukrot és a fehérlisztet az étkezésből, emiatt elkezdtem keresgélni az alternatív megoldásokat. Nem mondom, hogy egyből ment, az első feladáson túl vagyok, most jön az újrakezdés. Sokan panaszkodnak, hogy amikor diétáznak, azt a körülöttük lévő emberek rosszindulattal kommentálják. Én is kaptam hideg zuhanyt, amikor a hangulatom pár napig a padlót verte a kihívástól, rosszul is esett, de szerencsére egy rutinos, öreg róka egy órás, türelmes beszélgetéssel nagyon nagy segítséget adott a folytatáshoz.
Szóval a lényeg nem az, hogy borítsam, amiben hiszek, hanem az, hogy egyensúlyt teremtsek.
Mentes sütire nem vágyom, így ezt a luxust most mellőzöm egy darabig. Nem ez az első eset, fogyóztam már eleget életemben, most sem a süti hiányzik, és szerencsére itt a nyakunkon a nyár, jönnek a gyümölcsök, ebben nem lesz hiba.
Most semmiképp sem szeretnék fogyni, úgyhogy valahogy pótolni szerettem volna a kenyeret, mégpedig élesztőmentesen. A teljes kiőrlésű palacsinta és a korpáskeksz nem volt kihívás, de valami kenyérféleséget alkotni igen.
Ma második nekifutásra elkészült egy sós, fűszeres piskóta, ami sokkal kenyérszerűbb, mint az a sütőporos förmedvény, ami egyik nap a szemetesben landolt. Nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt, de ennek most nagyon örülök. Lényegében vizespiskótát sütöttem cukor nélkül, fűszeresen, és a szokásos késhegynyi sütőpor helyett egy teáskanálnyit tettem bele.
Ma este már ez a vacsora lazaccal és retek tzatzikivel. :)

Segítsüti hajrá


Kedves Támogatók, Szimpatizánsok!

Segítsüti szívesen és hálásan fogadja hozzájárulásukat a sütiliciten kívül is. Tudjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagyobb összeget adjon egy sütiért, bármilyen nemes is legyen a cél. Ezért kérjük, ha egyetért céljainkkal, és szeretné támogatni munkánkat 1-2-3-5 ezer forinttal, tegye meg!
Adományaikat - amelyek a licitösszegek mellé kerülnek - a 10700189-65715231-52100008 számú számlára várjuk.
Ezenkívül csekély összeggel bármikor segíthetnek az ajándékboltunkban található ajándéktárgyak vásárlásával, amelyek ugyanúgy a jótékonysági célt támogatják.

Segítsüti 2016., avagy így kerek a történet



Íme a Segítsüti felajánlásom: 40 darab formabontó puncskocka. A képre nem fért fel mind. :)
Ebben az évben nekik segítünk: Démétér Alapítvány.

Puncskockát először egy nagyon édes fiúnak sütöttem. Csodálkoztam, hogy épp ez a kedvenc sütije, de ahogy körbenéztem, kiderült, hogy a környezetemben rengetegen rajonganak ezért a retro édességért. Ahhoz képest, hogy milyen csinos és finom a végeredmény, igazán nem kíván sok időt, sem nagy furfangot az elkészítése. Szóval, új süti került a repertoárba, és ahogy az lenni szokott, most folyton ezt sütöm. 
Már az első alkalommal felmerült az ötlet, hogy ebből találom ki a segítsütimet, de az igény, hogy postázható édességet készítsek, először teljesen más irányba terelt. Egy hete még kekszekkel kísérleteztem, elkészült néhány adag prototípus, de valahogy nem találtam elég jónak őket. Az viszont biztos, hogy az így felhalmozott készlettel átvészeljük az áprilist (májust). 
Ahogy közeledett az aukció, ráébredtem, hogy az első sugallat volt a helyes, bevásároltam, nekiláttam, és az ötlet elsőre sikerült.
A süti végül mégsem lett postázható, de szeretném, hogy akárhonnan bátran licitáljanak a támogatók. Tudom, hogy ebben a pici országban milyen iszonyatosan messze vannak egymástól az emberek, és milyen rettenetesen nehéz összetalálkozni, ezért bevállalom, hogy elvisszük a sütit oda, ahova kell, ha a nagylelkű licitnyertes nem tud érte jönni. :)
  
A puncskocka receptjét a Vidékíze oldalán találtam, és amíg kocka volt a kocka, addig nem is változtattam rajta. Most viszont egy kicsit mégis.
  
A recept kattintás után olvasható.

Kreatív projekt

Az elmúlt évben nagyon megritkultak a blogbejegyzések, aminek az volt a fő oka, hogy a rajzolás átvette az uralmat a szabadidőm felett. Komolyabb dolognak éreztem, és végre lerázhattam magamról a kreatív jelzőt, amelytől időnként már a hideg rázott. Aztán épp a képeim kapcsán tanultam meg, hogy a negatív kritika is egy vélemény, mindenki nem láthatja úgy a munkáimat, ahogy én, és vannak szavak, amik egy kép vagy tevékenység kapcsán szinte automatikusan kifutnak az emberek száján, az enyémen is. A képeim kapcsán a fura, a blog miatt a kreatív. Úgyhogy legyen. No, a cím első fele megmagyarázva. :D
Ma az egyik barátnőm kislányával sütöttem végig a napot. Enci egy kreatív kislány. :D Szeret rajzolni, nézegeti, amiket alkotok, rajzban és sütiben is. Már januárban felmerült az ötlet, hogy együtt süssünk, és most, húsvét előtt végre elértünk a megvalósításhoz. Öt körül, amikor kész lettünk, Enci megkérdezte, mi az a projekt. És a nap példáján keresztül nagyon egyszerű volt elmagyarázni a fogalmat. :)
Lássuk akkor, mi is történt ma.
Délelőtt azzal kezdtünk, hogy megmutattuk egymásnak az ötleteket a neten, mert mindenki készült. Én arra, hogy a mézes keksz és a pihe-puha linzer (kissé átalakítva tejmentesen margarinnal és kicsit egészségtudatosabban részben tönkölyliszttel) tésztából egy-egy adagot begyúrva a lehető legtöbbféle, és lehetőleg húsvétig elálló süti készüljön. Bevásároltam mindenféle díszítő apróságot, átrendeztem a konyhapultot, hogy minden kéznél legyen két főre, gondolatban lezongoráztam a feladatokat, és még azt is kitaláltam, mi lesz az üresjáratokban. Ehhez képest Enci megmutatta, milyen sütit szeretne készíteni, és ahhoz nem volt otthon semmi. :D Nem baj, bennem van a pedagógus, újraterveztünk, és minden belefért a napba.

   
Enci mérte ki, és gyúrta össze a tésztát, megmutattam neki, hogy kell nyújtani és szaggatni, innen kezdve én már csak kukta voltam, csak akkor segítettem, ha valami nem ment. Viszonylag gyorsan megegyeztünk abban, hogy bárányos, nyuszis és tojás formájú kekszet készítünk, aztán répás linzert, a maradék tésztából meg egy répa és egy tojás formájú kirakót.
   
   
Jól összedolgoztunk, a tészták egy órára kisültek. Összepakoltam a konyhát, és gyorsan elkészítettem az ebédet. Közben Enci kidekorálta a táblát a tűzhely felett, és amíg a hús sült, az előszoba polcát is. :D Ebéd után gyors bevásárlás következett az ő ötletéhez, majd miután begyúrtam a kekszgombóc tésztát, és bedugtuk a hűtőbe dermedni, elkezdtük a dekorálást.


Azért itt már volt minden, úgyhogy be kellett szállnom, és egy kis időre Barnabás is tiszteletét tette a konyhában. A süti ekkor már vészesen fogyott, meg a dekor is. A sütidekor állítólag banán ízű, a sós pattogatott kukorica finom zöld cukormázba mártva, és az elrontott sütit nem kell elrakni húsvétig jelszó alatt időnként feltűnően sok selejt készült.. :D
Végül a kekszes tésztából is megformáztuk a tojásokat, és mivel rájöttünk, az aztán tuti nem áll el húsvétig, elég, ha finom, nem kell szépnek lennie, belenyomkodtuk a maradék díszítő cukorkát, és egy részét azon frissiben fel is faltuk. :D
   
   
Ötkor mindennel kész voltunk, de Enci még nem akart hazamenni, ezért folytattuk a kreatívkodást, kifújt tojásokra rajzoltunk, és levezetésnek társasoztunk.
Nagyon jó nap volt. :)
Edit, üzenem, Enci tud sütni, hagyd! :)

Elővarázsolás


Még több, mint egy hónap van húsvétig, de nálam már beindult a készülődés, igaz elsősorban nem a sütésben. Ahogy tavaly is, most is készülnek a tojásfára a tojások, így időnként feladja a leckét a hűtőben felgyülemlett alapanyag. Aprósüti mindig van a konyhapulton az üvegekben, főleg valami keksz. Többféle tésztát gyúrtam be az elmúlt pár hétben, adagokban a hűtőben vagy a fagyasztóban várják a felhasználást. Ahogy fogy az üvegek tartalma, csak kinyújtok egy adag tésztát, hozzáadom az aznapi ötlet-adalékot, és már mehet is a sütőbe.
Ez a tészta nem sokban különbözik a sima kis linzerétől. A finomliszthez nagyjából 10 dkg tönkölylisztet kevertem, és a kinyújtott tésztát megszórtam darált dióval, amit a sodrófával kissé bele is nyomkodtam. Nagy, 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval vágtam ki a korongokat, hogy a nyuszifej ráférjen. Saját eper és baracklekvárral töltöttem ki.
Akármivel kiszúrhattam volna a sütit, de most van itt az ötletelés ideje, és mi értelme van húsvét után kitenni az "ilyet is süthettetek volna" képeket... :)