Fekete bukta


Szóval, az úgy volt, hogy pénteken szombatra halasztottuk a bevásárlást, szombaton vasárnapra, és vasárnap rájöttünk, hogy pünkösd van, hétfőn is persze, és a felismerés hatására a fiúk egyből éhenhalást vizionáltak. Az tény, hogy elég üres a hűtő, se tojás, se tej, se sok minden, de főleg nincs nasi, és nyilván ez utóbbi a legrettenetesebb. És akkor még nem beszéltünk az időjárásról, szóval gyorsan kellett valami brutálisan vigasztaló. Így jött ez a fekete bukta sárgabarack és rebarbarás erdei gyümölcs lekvárral persze abból, ami fellelhető itthon.
A "nem baj, majd sütök egy kalácsot" biztatásom nem nagyon mozgatta meg a fiúkat, ezért valami ütősebbet kellett kitalálni. Egyik nap vettem rebarbarát, és csak itthon szembesültem azzal, hogy hiába is sütnék belőle valami extra sütit, ha én nem ehetek belőle, a többiek meg nem rajonganak annyira a savanykás ízéért. Akkor az gondoltam, kombinálom valami jó kis hússal, de nem úgy jött össze a menü, így hamar átfordult a lelkesedés mentőakcióba. Az eper még elég drága ahhoz, hogy lekvárt főzzek belőle, ezért elővettem a mélyhűtőből egy zacskó fagyasztott málnát, amit egyszer tartaléknak vettem, mert nagyon jó árban volt. A megtisztított rebarbarából és a málnából épp egy kg gyümölcs lett, amiből pillanatok alatt főztem egy alacsony cukortartalmú gyönyörű piros lekvárt citromhéjjal és gyömbérrel felturbózva. Nem lett sok, egy egész üveget sikerült elrejtettem a szekrénybe, egy fél üveg lekvár meg már másnap ment a palacsintába, és a maradék landolt tegnap a buktában, de persze nem lett elég. Tavaly egyáltalán nem főztem lekvárt, mert az előző években főzött eper és meggy lekvárunk nem fogyott annyira, és egyre hátrébb kerültek a polcon. Amikor a sárgabarack és a szilva elfogyott, úgy döntöttem, addig nincs spájzolás, amíg a készletek egyszer rendesen ki nem fogynak. Egyik nap egy ismerősünk hozott egy üveg házi sárgabarack lekvárt, és hát látni kellett volna azt a boldogságot, amikor az üveg a tetején a kanállal megjelent az asztalon. Szóval, ez mentette meg a tegnapi projektet is.
A tésztából 15 bukta lett, amelyből nyolcat a képen látható kicsi kapcsos tortaformában sütöttem meg, hetet meg egy kis kerámia edényben, mert szerettem volna vacsorára az asztalra tenni a forró kalácsot, és így az egyik adag már sülhetett, amíg a másik felével még vacakoltam. Egy 23 cm-es, normál nagyságú tortaformába az összes bukta belefér.

Kattintás után olvasható a recept.

Ropogós bazsalikomos-paradicsomos keksz


Kismama vagyok, és harmadszor is terhességi cukorbeteg. Reggelente fél hétkor kelek, ilyenkor gyorsan cukrot mérek, és beadom magamnak az inzulint, aztán próbálom felébreszteni magam egy kis hideg vízzel. A többiek ilyenkor még alszanak, én meg kihasználom a csendet, olvasok, vagy netezek az ebédlő asztalnál, és várom, hogy leteljen a fél óra, hogy megehessem a reggelimet. Az asztalon áll egy cserép bazsalikom, és akárhányszor felnyitom a laptopom, és a gép vagy a kezem a levelekhez ér, megcsap az isteni illat.
Ma reggel eszembe jutott, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. A tányéromra pillantva arra gondoltam, kiváltom valamivel a Korpovit kekszet, amit a diéta alatt univerzális, lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazó kenyérpótlékként használok. Szeretem, mert könnyű vele számolni, és mivel kicsi, jól lehet csomagolni is, ha épp úton vagyok, de nagyon unalmas hónapokig ezt enni. Amúgy kitartó vagyok, ellenállok a kísértésnek, és nem rontom el a diétát. Mutatom, a többiek épp most fogyasztják Eszter szülinapi sütijét.


Mindazonáltal nekem is vannak rossz pillanataim az önmegtartóztatásban, amikor legszívesebben egy elegáns mozdulattal kihajítanám a száraz kekszet a negyedik emeleti ablakon. Na, erre kerestem alternatívát úgy, hogy ne essek át a ló túloldalára.
Elővettem a citromos-bazsalikomos keksz receptet, nálunk ez etalon, és most jött el a szezonja (a blogon is fent van: http://hekvanc.blogspot.com/2014/05/nyari-ropogtatnivalo-citromos.html), és az arányokat figyelve kitaláltam ezt a paradicsomos-bazsalikomos kekszet.
A paradicsomban lévő cukrokon kívül csak lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz. Itt most a zabpehely is annak számít, mert száraz formában kerül a sütibe, nincs ideje felpuhulni, és a sütés során is ropogós marad. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis, amint a zabpehely vízben, tejben vagy bármilyen más folyadékban felpuhul gyors felszívódású szénhidráttá alakul, és diétás szempontból elveszíti jó tulajdonságait, bár ha az igen jelentős kalóriatartalma számít csak, akkor az továbbra is megmarad. Az eredeti kekszben nem volt tojás - bár akkor sem volt direkt szempont a tojásmentesség, most meg kifejezetten fehérjedús diétát kell vinnem -, most is kimaradt, mert ott a citromlé, most meg a citrom és a paradicsom leve fogta össze a tésztát. A vaj maradt. Egyrészt, mert nagyon szeretem, és most, hogy nem eszem süteményeket, és nem eszem "rendes" pékárut, amire kenhetném, amúgy is csak annyit eszem belőle, ami az ételekbe kerül, ezért nem volt okom lecserélni. Másrészt az volt a cél, hogy a Korpovit jó tulajdonságait megőrizve vagy megközelítve, de azért valamivel ízletesebb ropogtatnivalót alkossak. Maradt a citromlé (csak feleztem a mennyiséget) és a citromhéj is, mert az üdeségből nem akartam engedni.
A mennyiségből 52 db egyforma keksz lett, így könnyen ki tudtam számolni az egy kekszre jutó szénhidrát mennyiséget, ami (az összetevők szénhidrát tartalmánál egy minimális kerekítéssel számolva) pont 5 grammra jött ki. A Korpovitnál ez 3,3 gramm, szóval szerintem jól sikerült a kísérlet. Készítek még néhány változatot. A recept kattintás után olvasható.

Zöldséges lepénykenyerek


Néhány hete, egy nap különbséggel két ismerősöm is elküldte nekem egy gyönyörű, zöldségekkel díszített focaccia fotóját. Bevallom, egy ideje én is gyűjtögettem a hasonló fotókat a Pinteresten, de mindig találtam valami kifogást, így sosem próbáltam ki. Gitta és Ildi aztán lökött egyet a projekten, bevásárláskor folyton ott motoszkált a fejemben, mivel lehetne a kenyeret díszíteni.
A járvány miatti bezárkózásban voltak rossz pillanataink, de paradox módon nálam épp most jött el a mélypont, amikor elkezdődött a lazítás, ráadásul jöttek a fagyosszentek. Már régóta tudom, hogy ilyenkor pörögni kell, és a zenehallgatás és rajzolás mellett nekem a sütés a legnagyobb kikapcsolódás, így hát ma nagy dózisban adagoltam mindhárom gyógyírt.
A tészta a jól bevált öregtésztás módszerrel készült. Itt egyszer már leírtam az elkészítés menetét:  https://www.facebook.com/hekvanc/posts/3114867671858843?__tn__=K-R
Most a megkelt tésztát öt részre osztottam, és ovális alakúra nyújtottam őket. A díszítés lilahagyma, újhagyma, szárzeller, zeller levél, paradicsom és pak choi felhasználásával készült. A díszítést jól belenyomkodtam a tésztába, az egészet átkentem olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem a kenyereket.
Sütés előtt így néztek ki:


Maradékfelhasználás


A sült csirkéből megmaradt húst használtam fel a kelt lepény töltelékeként. Általában nincs pontos recept, mert a maradék sem mindig ugyanannyi. Készülhet leveles tésztából is, de most jó volt egy kívül ropogós, belül puha, kelt tésztába harapni. 

Sós lepény maradék sült csirkéből

A tésztához:
25 dkg liszt
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 teáskanál só
5 dkg vaj
aprított snidling

Az élesztőt feloldottam langyos tejben, a vajat elmorzsoltam a sós, snidlinggel elkevert liszttel, majd az egészet összegyúrtam, és félretettem, amíg a tölteléket elkészítettem.

A töltelékhez:
5 dkg aprított bacon
1 lilahagyma
1/2 kápia paprika
összedarabolt maradék sült csirkehús
2 tojás
1 dl tejszín
aprított snidling
só, bors

A bacont megsütöttem, a kisült zsírban gyorsan átforgattam a felszeletelt hagymát, a paprikát és a sült húst. Kinyújtottam a kelt tésztát és ráhalmoztam a tölteléket. Végül nyakon öntöttem a tojásból és a tejszínből készül keverékkel, amelyet snidlinggel, sóval és borssal ízesítettem. 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Lepény spárgával és fürjtojással


A bevásárlás ma nagyon szerencsésen sikerült. Kaptam spárgát, fürjtojást, lazacot, friss zöldségeket, mindent jó minőségben, jó áron, most jönnek az ötletek.
A mai vacsora egy leveles tésztával készült spárgás, fürjtojásos lepény lett.

Hozzávalók egy 20×25 cm-es formához:

200 g leveles tészta
500 g spárga
15 db fürjtojás
1 szál újhagyma
egy kis zeller és petrezselyem zöldje (csak néhány levél)
1 dl tejszín
2 (tyúk)tojás

bors

A spárgát megmostam, letörtem a fás végét. Levágtam a zsenge hajtását, félretettem, a többi részét 2 cm-es darabokra vágtam. Vizet forraltam, a feldarabolt spárgát három percig főztem benne, majd még egy percre beledobtam a félretett zsenge végeket is, majd kiszedtem hideg vízbe. A fürjtojást pár perc alatt megfőztem, megtisztítottam, majd félbe vágtam. Az újhagymát felkarikáztam, a petrezselyem és zeller zöldjét apróra vágtam. A két tojást a tejszínnel felvertem, sóval, borssal ízesítettem.
A leveles tésztával kibéleltem a pite formát, elrendeztem rajta a spárgát és a fürjtojást, megszórtam a friss zöldfűszerekkel, majd nyakon öntöttem a tejszínes-tojásos keverékkel. 220 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a széle szépen megpirult.

Puha, sós fonat


Egész héten a Bátaszéki Pünkösdi Rétesfesztiválra készültünk, papírokat intéztem, nyomtatványokért futkostam, csomagoltuk, rendezgettük a munkáinkat. Tegnap aztán jól belaktunk finom házi rétesből, és kipróbáltuk magunkat végre egy mini fesztiválon mint művész-kézműves árusítók. A nagy hajtásban csak egyvalamiről feledkeztünk meg, a hosszú hétvégéről, de arról aztán nagyon. Nem szoktunk pánikolni, ha egy napig zárva maradnak az üzletek, de most a szokásosnál is lazábbak voltunk, gyakorlatilag elmaradt a bevásárlás. Zellerkrémleves mentette meg a napot, és ez a puha, sós fonat. Ez utóbbi tényleg a semmi különös kategória, mindössze 6 hozzávalóból áll, és nagyon gyors. Nem szoktam bele zsiradékot tenni, cserébe csak tejjel készítem, szeretjük, hogy a tészta puha, kalácsos, egyszerre sós és édeskés is. Általában 16 rudat készítek a tésztából, egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hagyok köztük helyet, hogy kelhessenek, és így sütöm meg őket. Ma egy kicsit megvariáltam.

A tésztához:
50 dkg liszt
3 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
2 teáskanál cukor
1,5 teáskanál liszt

A tetejére:
1 púpos evőkanál liszt
2 teáskanál só
annyi víz, hogy palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk

A tejet megmelegítettem, beleszórtam a cukrot, és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, majd hozzá öntöttem az élesztős masszát, és gyorsan összegyúrtam. Lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam, majd 16 részre vágtam. 30 cm hosszú rudakat sodortam, majd 8-at a sütőpapírra helyeztem egymástól 3 cm távolságra. A következő 8 rudat átfonogattam közöttük. Végül a rudak végét kettesével összecsippentettem, így egy végtelen fonatot kaptam. Fél órát hagytam kelni, közben szépen a kétszeresére duzzadt a tészta, és bemelegedett a sütő. 200 fokon pillanatok alatt megsül, ezért figyelni kell. Amikor éppen kezdett volna pirulni, gyorsan rálocsoltam a sós kencét, majd még pár percre visszadugtam a sütőbe. 

Húsvéti ajándék süti


Nálunk a húsvét nem az ajándékok halmozásáról szól, valami kis édességet, esetleg saját készítésű apróságokat viszünk a gyerekeknek, és persze sütit.
Ebben az ajándék sütiben kerültem a cukrot és a finom lisztet, és ez eléggé megnehezítette az eredeti ötlet kivitelezését.
A húsvéti családi eseményre kivételesen már szerdán sort kerítünk, mert elutazunk a szünetben, úgyhogy a becsomagolt linzerek lekvárral töltögetése a gyerekek feladata lesz. Így kell kreatív ajándékot varázsolni a sütiből. 
A citromos máz a xillittől lett ilyen opálos fényű.

Mandulás linzer

A tészához:

20 dkg finomra őrölt mandula
20 dkg kukoricaliszt
10 dkg finom liszt (hogy összeálljon a tészta)
12 dkg xillit
1 citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg vaj
1 tojás sárgája

A mázhoz:
10 dkg xillit kávédarálóban finomra őrölve
1 citrom leve

A tészta száraz hozzávalóit összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat, végül összegyúrtam a tojás sárgájával. A tésztát fél cm vastagságúra nyújtottam, és egy öt centiméter átmérőjű, tojás formára alakított pogácsa szaggatóval kiszaggattam. Tettem egy próbát a nyuszi formával is, de ahhoz túl morzsolódós, kisülve pedig túl törékeny volt a tészta, néhány azért sikerült. 
A tészta nagyjából 60 darab kis sütire elég, vagyis kitöltve 30 linzer lesz belőle.
A mázat kikeverem, és bekentem a sütiket. Kék ételszínezékkel színeztem a mázat, és a pöttyöket fogvájóval készítettem.