Kívül-belül szarvasos pite



Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a karácsonyi felhajtás után a szilveszteri készülődés már gondot jelent. A mai menü összeállításánál elsődleges szempont volt, hogy abból készüljön, ami van. Nos, ezt ebben az évben elég jól teljesítettem, a bevásárlólistán az innivalón kívül csak lilahagyma, zsír, lencse és tejföl szerepelt.
A pite tésztáját úgy készítettem, mint Éva. A töltelék a karácsonyi, szekszárdi bikavérrel és aszalt feketecseresznyével készült szarvaspörkölt maradéka volt (adagokban lefagyasztva, egy adag kiolvasztva). Sütöttem még csörögét (teljesen szokványosan), és mivel 3 tojásfehérje megmaradt, Erzsi liszt nélküli diós-kakaós sütijét sütöttem, igaz, cukorral, és jelentem isteni. A lencsesalátám teljesen szokványos, nem pazarolnék rá időt.
Bevallom, a szilveszteri szarvasos pite ötlete már korábban megszületett. A szarvas, mint szimbólum nem csak a magyar őstörténetben bír jelentőséggel, a világon szinte mindenhol pozitív jelentést hordoz. A szarvas kapocs a föld és az ég között, az idő múlásának szimbóluma, a változásé, a helyváltoztatásé, kapcsolatban áll a természetfelettivel, agancsai között hordja a napot, a csillagokat... Aki csodát vár az új évtől, mivel mással varázsolhatná ezt előre?
Boldog új évet!
Helga  

Füstölt lazacos kalács


Kisnagy fiam egy hete nem napközis, és hosszas tárgyalások után úgy döntöttünk, nem is eszik a menzán. Az első héten bebizonyosodott, hogy a házikoszttól nem fog éhen halni, feltalálta magát a konyhában, és nekem sem jelentett olyan nagy erőfeszítést másnapra összedobni valamit. Lefektettünk bizonyos szabályokat: pénteken tészta lesz, egyszer a héten hal, a szendvicsben mindig lesz zöldség, az ésszerűség határáig megengedett a kívánságműsor, és most próbáljuk ezeket betartani.
Holnap füstölt lazacos kalács lesz az ebéd, mellé tzatziki. Na, azért nem kerítünk a főzésnek minden nap ekkora feneket! De már jólesett valaminek megadni a módját. Az ötlet nem új, a halas díszítésre már volt a blogon egy példa, azonban most jóval nagyobb szerep jutott a tésztának, a töltelék inkább csak ízesített. A pikkelyek ropogósra sültek, a tészta belül pihe-puha. 

Fürjtojásos - kapribogyós, snidlinges, petrezselymes - húsvéti sós kalács

 
A húsvéti készülődés két kemény nap volt, de megérte. Először van tojásfa az asztalon - egy órán keresztül festegettem, rendezgettem az ágakat -, és a fürjtojásos kalács egyszerűen szuper lett. A hűtőben érik a zuccotto a holnapi ebédhez, szóval most már csak pihenés... Boldog húsvétot!
   

Primavera - Segítsüti akció 2015. tavasz


Újra itt a Segítsüti tavaszi akciója. A támogatási összegből ebben az évben a Borsóházat üzemeltető Borsószem Gyermekfejlesztő Közhasznú Egyesületet, és rajtuk keresztül a terápiákon részt vevő sérült gyermekeket és családjaikat tamogatja a Segítsüti Alapítvány mégpedig fejlesztő eszközök és játékok vásárlásával.
A jó cél érdekében mindenkit arra bíztatok, hogy licitáljon, vagy, ha erre nincs módja, egy megosztással segítse a jóra törekvést.

Ebben az évben szerettem volna valami igazán szépet alkotni, hogy már a kép is meggyőzze a nagylelkű sütiimádókat, és nosza, a licit gomb fölé tereljék az egeret. :)
A felajánlott süti egy gazdagon díszített, mégis egyszerű pite, a tésztát őrölt mandula gazdagítja, a tölteléke ribizli és bodzavirág dzsem keveréke. Sokat gondolkoztam azon, kerüljön-e még valami a lekvár alá, de a kóstolók meggyőztek, hogy nem kell mindig mindent túlgondolni, a tavaszi pite ereje a szépségében és az egyszerűségében rejlik. 
Nagyméretű sütemény (A3), a méretet az is érzékelteti, hogy négy adag (hagyományos kis kerek pitesütőre méretezett) pitetésztát nyelt el, mire elkészült.

A sütit a nyertessel egyeztetett időpontra sütöm meg.
Nem postázható, de a szállítást bírja. Tolna megyében személyesen tudom átadni.
Jó licitálást!
Minden megosztásért hála. :)

Kattintás után olvasható a recept.

Napfénycsalogató cantuccini


Rengeteg tojást kifújtam az elmúlt pár héten (ezek készültek), és komoly fejtörést okozott a hűtőben gyűlő tojások feldolgozása. Piszkétől nyertem egy kis olasz napfényt olívaolaj és egy csomag bazsalikomos tészta formájában, és innen jött az ötlet a cantuccinihez, az ugyanis egy tojásigényes süti. Dupla adagot sütöttem nyolc tojásból, négy ízben, és a felébe mazsolát is tettem, mert imádom.
Begyúrtam a tésztát, és utólag ízesítettem a deszkán, így csak egyszer kellett mérni, és egy edényt használtam el, praktikus volt, és gyors.
Ez a süti lezárt dobozban vagy kapcsos üvegben hetekig eláll. Elnézve az adagot, most nálunk is kitart egy ideig.

A recept kattintás után olvasható.

Encsi vacsorája

Rendhagyó módon nem saját sütimről szól a poszt, hanem Váczi Enikő barátném borvacsorájáról a Fekete Borpincénél. A rendezvény délelőttjén kapcsolódtam be a készülődésbe mint kukta, szeleteltem, formáztam, kevertem, és szaggattam, és nagyon élveztem. Főzés közben megiszogattuk az ételekben felhasznált borok maradékát, és bontottuk még egy sillert, mert az kevésnek bizonyult a hangulathoz, mi meg kemények vagyunk.
Félre a tréfát, két nap előkészület után dél körül már látszott, hogy jók vagyunk. Háromra minden szállításra kész volt, bőven volt időnk ötször átgondolni, miben menjünk este (na jó, erre nem került sor, de belefért volna).
   
   
A borvacsora fogásai szinte kivétel nélkül bor hozzáadásával készültek. A menü már ősz végén összeállt, a fogások kipróbálása közben azonban apróbb változtatások történtek, amit főleg a szállíthatóság indokolt. A vendégsereg a mi kis öt fős csapatunkon kívül egy fiatal, összeszokott, baráti társaságból állt, akik Feketééknél már törzsvendégnek számítanak.
   
    
A vendégfogadó juhtúrós pogácsához humuszt és körözöttet, valamint 2014-es rosé cuvéet kínáltunk. Encsi röviden bemutatta az ételeket, ismertette a koncepciót, majd gyors egymásutánban következett egy hideg és egy meleg előétel. Bizton állíthatom, ha itt végeztünk volna, se ment volna haza senki éhen. A libamáj terrine és a 2013-as Fehér kadarka, valamint a rizottó és a 2011-es Chardonnay jóllakott elégedettséget varázsolt az arcokra. A vendégek mocorogtak, és közösen megszavatunk egy húsz perces szünetet. A társaság egyik fele füstöt, a másik fele friss levegőt szívni menekült ki a pince elé.
    
   
Az apró közjáték után jött a főfogás, a königsbergi húsgombóc krumpligombóccal és krumplis rétessel, isteni finom kapribogyós szósszal és zöldbabsalátával. A csajok segítettek a tálalásban, én meg a fényviszonyokkal küzdve próbáltam megörökíteni az eseményt, miközben 2013-as Olaszrizlinget iszogattunk.
    
    
A desszert előtt újabb szünet következett. Tettünk egy sétát a pincében, kóstoltunk borhoz hangolt bonbonokat, és a jó hangulat helyet csinált a desszertnek. A somlói átirat a 2011-es Cabernet sauvignon válogatással megkoronázta az estét.
   
   
A vacsora rendkívül tartalmas volt, Encsi pedig nem fukarkodott az adagokkal, és őszintén csodáltam azt a hölgyet, aki még repetázott a desszertből, mert a hazafele úton mi szabályosan kajakómába estünk. Hazaérvén megiszogattuk a délután megkezdett sillert, megállapítottuk, hogy Encsi szuper szakács, együtt főzni jó, és különben is: jók vagyunk. :D Közben visszatért a bugi a lábunkba, nosza, taxit hívtunk, és még azon frissiben letáncoltuk a kalóriákat.

Tartom, és emelem... Mákos keksz


Nem voltam képes normális címet találni enne a bejegyzésnek, csak ezért csúsztam el vele. De most megvan, mehet.

Nem kötelező szeretni ezt a napot, nem kötelező "tartani", de azt tiszteletben tartani, hogy másoknak ez egy alkalom az örömszerzésre, no, ezt illik.  Hagyomány vagy nem, az az ünnep, amit annak érzünk.
Mi mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, amikor csak mondani akarjuk, ehhez nem kell "nap", de azért bírom mégis. 
Mindenesetre a holnap egy dologban biztos különbözni fog egy átlagos szombattól, a süti szív alakú lesz. :)

Nincs új recept, ezt a linzer tésztát készítettem. A tészta felébe a deszkán belegyúrtam három evőkanál darált mákot. A fél cm vastagra nyújtott tésztából egy kisebb és egy nagyobb szív kiszúróval kiszaggattam a kekszeket, és a közepüket megcserélgettem. Sütés előtt jól megszórtam őket kristálycukorral.

Gyönyörűséges feketeség

   
Szeptember óta készülök kibontani egy üveg zöld dió befőttet. Helyi termelőtől kaptam a Szekszárdi Szüreti Napok alatt sok más finomsággal együtt. Az biztos volt, hogy sütni fogok belőle, de halogattam, és nem is baj.
Hétvégén a barátnőm szülinapját ünnepeltünk Pécsen a Bohémiában, rendesen, ahogy kell, csülökkel és sörrel. :D Fekete sört ittam, és egyből eszembe jutott egy csokikrém, amit már egy ideje ki akartam próbálni.
Szóval vettem sört, begyúrtam az épp aktuális kedvenc tésztám, kibontottam a befőttet, megőröltem néhány szem szegfűborsot, és hajrá.
Gyönyörűséges feketeség lett belőle. Lágy csokikrémbe merülő puha, mégis roppanós dió darabok... Hmmm.
   
A recept kattintás után olvasható.

Almás-túrós könnyűség

   
Már lassan két hete lebontottuk a fát, létrára álltam, és egy évre elrejtettem a díszeket a magasba, jó mélyre. Már lecsengett a karácsony minden hulláma, és most rendesen igyekezni kell, hogy az ember ne fásuljon bele az év eleje kopárságába. 
Nem mondom, hogy nincs izgalom, munka, félévi hajtás, aztán a bizi, na meg a fogadalmak kimagyarázása... De mégis, igyekezni kell, hogy a hétköznapokban is legyen egy kis meglepetés, apró ünnepelés, fény.
Januárban többet sütöttem eddig, mint egész decemberben. Állítom, már a süti illata is oldja a streszt. 
   
A ricottás almatorta már minden elképzelhető változatban elkészült a konyhámban. Folyton változott az alma mennyisége, volt, hogy birsalma és körte is került bele, és csak akkor készült ricottával, ha kaptam valahol. Ha ajándékba készül, akkor ragaszkodom az eredeti recepthez, mert igazán jó, de ha gyorsan kell valami süti, akkor szabad improvizálni. Ugye?
Már csak érzésre készítem, de ma különösen jól sikerült ez a ki tudja, hányadik változat, és mivel már nem sok köze van az inspirációt adó sütihez, új receptnek minősítettem.
   
Ma este a félévi bizit ünnepeltük a még meleg sütivel és teával, és nagyon jó volt. :)

Epres-banános nemmuffin


Hazafelé menet mindig a zöldséges fele visz az utam. Gyümölcsöt szinte minden nap veszek, így a tél közepén főleg mandarint, almát, körtét, kivit.
Banánt ritkán eszünk, főleg kapjuk, és általában a nyakunkon is marad, aztán valamilyen sütiben végzi, de bevallom, ezt is unjuk már.
A mai sütinek, sőt, muffinnak álcázott felfújtak teljesen a maradék-felhasználás jegyében születtek,. A tegnap esti vacsorára frissen sütött kiflik közül három reggel már kissé szikkadtan várta jobb sorsát a konyhapulton. Nem akartam egy újabb banánkenyeret, sem banános muffint, sem banános kiflifelfújtat, de valamit mégis kezdeni kellett a maradékkal.
És akkor most visszakötök a szöveg elejére: ma hazafelé vettem epret is, jóízűt. Nem sokat, csak épp annyit, hogy a sütit feldobja, és még pár szemet megenni csak úgy a nagyfiamnak. 
Szóval feldolgoztam a maradékot. Az eredmény: nyolc, mutatós, könnyed, gyümölcsös felfújt.
Nyarat vacsoráztunk.

Körtés-krémsajtos lepény


   
Nagyon szeretem az édes kelt tésztát sajt- vagy vajkrémmel és gyümölccsel. Nem szórtam meg semmilyen téli fűszerrel, nekem ilyenkor már sok a fahéjból és a szegfűszegből, de nem is hiányzott a lepényről. Persze a mézből nem lehet kiszeretni. Ez a lepény a kukucskálós párja, és lassan letaszítja a trónról a régi kedvencet, a barackosat is. Ó, igen, és az első feketénél még velem volt Zsazsi is, aztán ahogy változott az életem úgy kopott el a története...
   
A recept kattintás után olvasható.