Segítsüti 2014. tavasz: Szilvás-csokis habcsóktorta

  
Amióta a blogot írom, ...
  
...bejegyzésről-bejegyzésre távolodok el attól a valóságtól, amit háziasszonyként a konyhámban művelek. Ahogy telt a blog, egyre többször tettem meg, hogy az ide szánt sütit mégsem tettem közzé, mert bár a képek csodásak lettek, de a süti nem volt az igazi. Olyan is volt, hogy a rosszul sikerült képek miatt nem készült el a poszt.
   
...sokszor előfordult, hogy akkor sütöttem, amikor nem is volt kinek, és vagy a munkatársaim ették meg az eredményt, vagy a barátnőmet ugrasztottam érte, hogy falják fel, vagy amikor túl nagy volt az adag, vigye el a munkahelyére a gyerekeknek.
  
...rájöttem, hogy ez úri mulatság, drága hobbi, amit nem lehet abbahagyni, mert a végeredmény lélekmelengető, és mindig találok családtagokat, barátokat, munkatársakat, akik kaphatók egy sütire. Örülnek, örülök. Elkészül egy újabb poszt, örültök. Mindenkinek jó.
  
...egyre inkább éreztem, hogy fejlődni kell, hogy a süti, a kép és a szöveg egyre jobb legyen. Már figyelni kell, hogy mindig legyen, mit közzétenni, főleg miután egyre több fórumon, egyre több emberhez jutott el, amit művelek. Napról-napra több elismerést kapok, elégedett hümmögéseket, dícséreteket, ezeket ki kell érdemelni.
  
...követem a Segítsüti akcióit. Már többször felmerült bennem a csatlakozás, de nagyon kicsi nyúlnak éreztem magam a feladathoz. A tavaly őszi akció után végre összeszedtem magam, és jelentkeztem sütisütőnek. Á, majdnem lepattantam a feladatról! :D De meggyőző voltam, kispadra ülhettem, és nagyon örültem, amikor kiderült, a tavaszi akcióban részese lehetek a csapatnak.
  
És akkor jöjjön a szumma:
  
Az a kis népszerűség, ami a blog írásával jár, nagyon jól esik, ahogy az öröm is, ha ízlik a süti, és a visszajelzés is, ha valaki megsüt valamit, és jól sikerül. Ebből építkezem, és épp itt az ideje, hogy valamit visszaadjak belőle.
Szerintem erre a fajta segítségre nincs pontos szavunk, mert ez nem jótékonykodás, és igazából nem is önkéntesség, hanem talán a kifejezés nem szokványos értelmében vett társadalmi szerepvállalás: amit kapok, azt visszaszolgálom.
Persze amilyen önző vagyok, még ez is jólesik, úgyhogy ebből nincs kiszállás...
  
Licitáljatok a tortámra, hogy támogathassunk egy jó ügyet: a SUHANJ! Alapítványt és rajta keresztül a mozgássérült gyermekek sportolási lehetőségeit.
     
     
A sok szöveg után a sütiről:
Rusztikus habcsókból (van ilyen is, bizony ám!) szilvás csokoládékrémmel készült torta. Csalóka! Kívülről könnyed, légies, ropogós, belül viszont fotelbanyomósan csokis, szilvás. ;)
   
A habcsókhoz:
5 tojásfehérje
20 dkg barna cukor
3 teáskanál szőlőmag mikroőrlemény
1 csipet só
A tojásfehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem, majd kanalanként adtam hozzá a barna cukrot, és addig kevertem, amíg sima, fényes habot kaptam. Beleszórtam a szőlőmag őrleményt, és azzal is simára kevertem. Két sütőpapírt készítettem elő. Az egyikre egy 20 cm átmérőjű körbe kanalaztam a hab felét, ez lett a torta alapja. A másik sütőpapírra kis halmokat raktam a maradék habból. 150 fokos sütőben egy órát szárítottam a habcsókokat, majd a sütőben hagytam hűlni, száradni.
A krémhez:
4 dl tejszín
15 dkg étcsoki
1 üveg szilvabefőtt
20 dkg aszalt szilva
A tejszínt egy edénybe öntöttem, beletördeltem a csokit, és folyamatosan keverve egynemű masszává kevertem, majd hűtőbe tettem jól áthűlni (kb. két órára). A szilvabefőttet (magozottat) és az aszalt szilvát aprítógéppel összezúztam, majd hűtőben jól lehűtöttem.
A teljesen hidegre hűlt krémet habverővel habbá vertem, majd kanalanként adagolva a szilvás masszát, készre kevertem a krémet.
A 22 cm-es kapcsos tortaforma alját és oldalát celofánnal kibéleltem. Beletettem a habcsók lapot, és az oldalát kiraktam a habcsókokkal. Beleöntöttem a krémet, elsimítottam, majd a tetejére morzsoltam a maradék habcsókot.
Egy éjszakára hűtőbe tettem hűlni.

A torta szanaszét repedt, amikor vágtuk, de mindenki úgy örült neki. :D Ki szeretne belőle?

Bodzakrémes-borzselés gyümölcstorta

   
Ezzel a sütivel még adós vagyok. Nagyon könnyed, légies torta, ha gyerekeknek készül, a borzselé gyümölcs zselére cserélhető. Amikor készült, azzal küzdöttem, hogyan számolhatnám át a mennyiséget 30 fős adagra, most meg eljátszottam ugyanezt visszafelé.
A 22 cm-es kapcsos tortaformában készült torta receptjét adom meg, gondolom, otthon senki sem fog adagokkal, celofánnal szórakozni.
   
Azért leírom, hogy készült a süti képen látható formája, hátha valaki mégis...
Sütöttem egy vékony piskótát, közben 15 dkg ribizlit 1 dl sillerrel és 20 dkg cukorral sziruppá főztem. A piskótát meglocsoltam-kentem a sziruppal, majd feltekertem, és hagytam kihűlni. Celofánból 10 cm széles csíkokat vágtam,egy fánk szaggató segítségével hengereket formáltam belőlük, és leragasztottam őket, hogy ne csavarodjanak szét. A kihűlt piskótatekercset felszeleteltem, és a celofán hengerekbe igazgattam őket. Erre kanalaztam a bodzás krémet, amit körben mindenhol a celofánig kentem, hogy a zselé ne áztassa el a tésztát. Végül rászórtam a gyümölcsöt, és rákanalaztam a zselét. A süti így könnyen szállítható volt, és nem kellett már helyben adagolni, tulajdonképpen saját magát tartotta össze. 
  
És most jöjjön egy otthoni változat. Mindenképpen ismétlésre vár, úgyhogy amint lesz kép, felteszem azt is.
  
A 2 cm vastag piskótalaphoz:
3 tojás
3 evőkanál cukor
3 evőkanál liszt
3 evőkanál langyos víz
1 csipet só
A tojásfehérjét felvertem, és félretettem. A tojás sárgáját kikevertem a cukorral, kanalanként hozzá adtam a vizet, majd a lisztet, a sót, végül óvatosan összeforgattam a habbal. A tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, belesimítottam a masszát, majd 200 fokos sütőben megsütöttem.
   
A krémhez:
3 tojás sárgája
7 dkg liszt
12 dkg cukor
3 dl tej
1 dl bodzaszörp
10 dkg vaj
A tojások sárgáját kikevertem a cukor felével, a liszttel, és egy kevés tejjel. A maradék tejet feltettem forrni. Amikor felforrt, félrehúztam a tűzről, és habverővel folyamatosan keverve a tejet, belecsorgattam a tojásos masszát. Visszatettem a tűzre, és takarékon addig melegítettem, amíg besűrűsödött. Lehűtöttem.
A vajat kikevertem a maradék cukorral, majd kanalanként adagolva a krémet és öntögetve a szörpöt sima krémet kevertem belőle.
A kihűlt piskótát visszatettem a formába, elegyengettem rajta a krémet, majd a zselé elkészítéséig hűtőbe tettem.
   
A gyümölcs és a szelé:
3 körte
0,5 l fehérbor
3 evőkanál zselatin
10 dkg cukor
  
A körtét megtisztítottam, és apró kockákra vágva egy edénybe tettem. Annyi bort öntöttem rá, hogy ellepje, rászórtam a cukrot, felforraltam, majd levettem a tűzről. Nem szabad megfőzni. A gyümölcsöt kivettem a léből, lecsepegtettem, és a krémre halmoztam. A levet leszűrtem, elkevertem a zselatinnal, hozzá öntöttem a maradék bort, majd felforraltam. A zselét hagytam kiűlni, majd a tortára kanalaztam, és hűtőben megdermesztettem. 

Gourmet borvacsora a Fekete Borpincénél - képes beszámoló

Amiről nincs kép:
Csütörtök estére elkészült a pástétom, reggel a tetejére a kocsonya, péntek délután a kalács, a részeges káposzta, a füstölt kacsa és a piskótatekercs.

Amiről már van:
Péntek este készült a süti, reggel fejeztem be, és még elég álmosan nekiláttam a pörköltnek. Kettőkor húztuk le a tűzről, és már csak a rétes volt hátra. Meg a logisztika.
   


A vendégek borral hangolódtak a vacsorára. Elmondtam a magamét, aztán rögtön megpakoltuk előétellel a tányérokat.


Előétel: rókagombás nyúlpástétom medvehagymás kaláccsal és füstölt kacsamell részeges káposztás rétessel. Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.


Rövid pihenő után jött a főétel: fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt, hozzá kalács, kenyér és 2006-os Misztérium cuveé.


A desszert előtt egy hangulatos pincelátogatás következett, ahol különleges 2003-as Kékfrankos válogatást és szintén 2003-as Cabernet Sauvignont kóstoltunk a hozzájuk hangolt bonbonokkal.


Végül levezetésnek jött a desszert: bodzakrémes gyümölcstorta borzselével és kellemes fehérborok:  2011-es Chardonnay és 2012-es késői szüretelésű Tramini.

Beszámoló a gourmet vacsoráról - Fekete Borpince

  
A Fekete Borpincénél rendezett tavalyi sütiversenyen, ahol a borkrémes-mandulás kosárkákkal második helyezett lettem felmerült egy gourmet borvacsora ötlete. Hamar rábólintottam, mert szeretem a kihívásokat, de aztán rendesen átgondolva elkapott a frász.
  
Nem ötletben volt hiány, lelkiségben, gondolatiságban, látványban, kreativitásban, vagy a prezentálásban, mert erről a részről magabiztosnak mondhatom magam.
Abban voltam bizonytalan, el tudok-e készíteni egy különleges vacsorát 20-30 főre. Mert ugye, hiába mondom azt, hogy 15 fős vasárnapi ebédet már többször lenyomtam a konyhában mindenki megelégedésére, ha ott a húsleves és a rántott hús volt a fő szenzáció. Egy hegynyi rántott húst megsütni nem kihívás az elmének, egyszerű fizikai munka.
Mindenesetre felpattantam a netre, hogy ellenőrizzem, amit a fogásokról gondolok, azt jól gondolom-e mennyiségben, minőségben és az elkészítés módjában. Ezzel kezdtem: Google kereső, nyúlpástétom, és néhány oldalon az első pár mondat - hozzávalók: 30 dkg csirkehús… - megadta a választ, nincs baj a hozzáállásommal.
  
Március 20. a tavasz első napja, és erre a tényre az időjárás is rábólintott, minden bújik, rügyezik, és virágzik, a levegő pedig tele van illattal és zümmögéssel.
Az jutott eszembe, amikor készültem a vacsorára, hogy egy olyan hasonlattal indítok majd, hogy a tavasz olyan, mint a bor. Persze, ha ez a vacsora nyáron, ősszel vagy télen lenne, akkor ugyanennyi erőfeszítéssel a többi évszakhoz hasonlítva is le tudnám vezetni a hasonlatot: a bor olyan, mint a nyár… stb., de most tavasz van, úgyhogy ezzel a gondolatmenettel indítottam, azzal az ígérettel, hogy majd alkalomadtán a többire is sort keríthetünk.
  
Szóval, azt állítom, hogy a bor olyan, mint a tavasz.
Felerősíti a tudatunkban, hogy a földhöz vagyunk tapasztva - nem feltétlenül a sárra gondolok, ami fizikailag ragaszt az útra minket -, hanem arra, hogy minden onnan kel életre, kinő, virágzik, terem, és mi ebből táplálkozunk, közvetve és közvetlenül. A tavasz egy ígéret arra - a vacsoránál maradva -, hogy lesz valami a tányérunkon és a poharunkban.
Másrészt a tavasz ellök minket a földtől, ahogy a bor is. Amikor abba a bizonyos teli pohárba belekortyolunk, akkor azt azért is tesszük, hogy elemelkedhessünk kicsit a valóságtól, épp úgy, ahogy jól esik beleszippantani a tavaszi levegőbe is, mert megrészegít.
A vacsora menüjével ezt a földhöz tapasztós és mégis könnyed, részegítő tavaszt szerettem volna megidézni.
  
Rókagombás nyúlpástétom medvehagymás pirított kaláccsal - hideg előétel
      
A pástétom, ami a tányérokra került egy hideg előétel, amolyan étvágygerjesztő.
A fogás ötletét egy makacs dallam adta, a szöveg így szól: Fut a nyúl a mezőn, és énekel… (Hobo Blues Band). A róka a medve és a nyúl nyerő páros, számos mesében, viccben szerepelnek így együtt. Medvehagyma ezrével terem a környékben, nyúl errefelé is fut a mezőn, a róka pedig a környék szinte minden pincéjében ott lapul (siller).
A pástétom egy egyszerű, lágy, könnyed előétel. Visszacsatolva a Google keresős sztorira, százalékosan kifejezve 80 %-a nyúlhús, a többi zöldség és gomba. A lényeg, hogy a húst nem kell agyon fűszerezni, kezelni. A pástétomot sütés előtt vajjal locsoltam meg, amelyben korábban a rókagombát futtattam meg, így az ízek nem vesztek kárba, és a tetejét borító vékony kocsonya réteg szintén nyúllevesből készült.
   
Füstölt kacsamell csíkok részeges káposztás rétessel - meleg előétel
   
Az őszi és a tavaszi levegő egyik jellegzetes illata a füstszag, a kerti munkák vége és eleje. Szerettem volna valami szárnyast is az asztalra, így jött a füstölés ötlete. A kacsa hű kísérője a párolt káposzta, ami az én konyhámban részeges káposztaként készül, nem kevés borral megbolondítva, és most rétesbe töltve.
  
Az előételekhez 2012-es Olaszrizlinget, 2012-es Siller cuvée-t és 2011-es Zweigelt válogatást kóstoltunk.
      
Fekete cseresznyés vörösboros marhapörkölt - főétel
   
Ez az a része a vacsorának, amely bizony a földhöz tapasztotta a vendégeket. Ez egy majdnem klasszikus vörösboros marhapörkölt. Hogy az egyensúlyt fenntartsam, valamit elvettem belőle, és valamit hozzáadtam. Amit nem szokás beletenni, az a fekete cseresznye. Nem olyan mennyiségben került a pörköltbe, hogy érezhetően megváltoztatta volna az ízeket, de adott egy másfajta karaktert az ételnek. Ezt persze leginkább az tudta, aki kóstolta előtte és utána, vagyis a szakácsné és a fő kritikusa, a vendégek nem tehettek mást, minthogy hittek nekünk. Egy fűszert kihagytam az ételből, nem hiányzott belőle, nem árultam el melyiket, de a rutinos ínyencek kitalálták, a köményt. Senki sem hiányolta, ez amúgy is megosztó fűszer.
  
A főételhez a 2006-os Misztérium cuveé passzolt.
A desszert előtt tettünk egy sétát a pincében, ahol 2003-as Kékfrankos válogatás és a szintén 2003-as Cabernet Sauvignon nyűgözte le a vendégeket. Kóstolhattunk a borokhoz hangolt bonbont is, ami igazán különleges élmény.
   
Bodzás-borzselés gyümölcstorta - desszert
   
A végére szintén a könnyedség jegyében egy légies sütemény következett. Talán ez volt a vacsora legnehezebben kivitelezhetőbb része, főleg abból a szempontból, hogy hogy lehet egy gyümölcstortát ennyi személynek szállíthatóvá tenni. De megoldottam.

A tortára 2011-es Fehér Kadarkából készült a zselé, és a süti mellé 2011-es Chardonnay-t és 2012-es késői szüretelésű Traminit iszogattunk.
   
Hiszek abban, hogy a jó étel és ital jobbá teszi az életünket, az egészségünket, a közérzetünket, és jótékonyan hat a lelkünkre, az elménkre. Remélem, hogy a vendégek elégedetten, friss elmével és könnyed lélekkel utaztak haza.