A nyár illúziója

   
Ebben a szürke időben, amikor még a tavasz is csak ábránd, ki gondol a nyárra? Még többször jut eszembe, mi volt tavaly, még messze a tervezgetés, és még eszemben sincs aggódni a vonalaim miatt. Tehát jöhet még egy kis tészta, igaz, ennek sosincs akadálya.
Vadásznom kellett a fényre, a képeknek mégis fura nyári hangulata lett. Dekadens augusztus, imádom. 
 
Cukkinis-sonkás csiga
  
A töltelék:
1 közepes nagyságú cukkini
10 szelet császárszalonna
bors
a sütéshez olivaolaj
  
A cukkinit megmostam, majd vékony szeletekre vágtam. (Erre nagyon jó a zöldséghámozó, mert szép vékony szeleteket készít, és ezeket könnyebb feltekerni.) Csak borsoztam (de alaposan), mert a szalonna elég sós.
  
A tésztához:
25 dkg liszt
1 dl tej
1 dl szóda
0,5 dkg élesztő
1,5 teáskanál só
  
Az élesztőt feloldottam a tejben, hozzáadtam a szódát, és a sóval elkevert liszt közepére öntöttem. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. Kevés élesztő van a tésztában, ezért kell neki az idő, másrészt pont ez az előnye, hogy előző nap sitty-sutty elkészíthető, és olyan laza lesz.
A tésztát a hűtőből kivéve lisztes deszkán alaposan átgyúrtam, majd 40 X 20 cm nagyságúra nyújtottam. Tíz - 20 cm-es - csíkra vágtam, elosztottam rajta a cukkini szeleteket, ráfektettem egy-egy szelet szalonnát, majd lazán feltekertem. Egy kis (16 X 24 cm-es) tepsit meglocsoltam olajjal, meghintettem liszttel, és elrendeztem benne a csigákat. Fél órát kelesztettem meleg helyen, ezalatt szépen megnövekedtek. Megkentem a tetejüket olivaolajjal, és 200 fokos sütőben 45 perc alatt pirosra sütöttem őket. Még forrón ismét megkentem a csigákat olajjal, és mehetett az asztalra.

Húsvéti linzer

  
Ez a tészta jó választás húsvétkor, amikor a megmaradt színes tojásokat kellene valahogy hasznosítani, pláne, ha van kéznél kisgyerek, aki a keményre főtt tojásnak csak a fehérjét szereti, mifelénk akad ilyen.
A kilencvenes évek elején nálunk nagy volt a linzer-láz, cserélődtek a receptek, mindenki olyan tésztát keresett, ami hamar megpuhul a lekvártól. Érdekes módon a családunk pont a két végletet szereti, a lekvárt teljesen felszívó, omlósra puhuló sütiket, és a zselésebb lekvárral készülő virágokat is, amik ropognak, és morzsálódnak.
Ez a recept is abból az időből való, a tojássárgája annyiban változtat a klasszikus linzer tésztán, hogy szép sárga színe lesz, és - ami már a sütés közben is érezhető - piskóta illata van. 
  
24 darabhoz

30 dkg liszt
10 dkg cukor
20 dkg vaj
3 főtt tojás sárgája
1 egész tojás (nyers)
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
   
A lisztet megsóztam, elkevertem a cukorral és a szódabikarbónával, majd elmorzsoltam benne a 3 főtt tojássárgáját. Türelmesen. Ezután beletettem a szobahőmérsékletű vajat, és szintén összemorzsoltam a liszttel. Végül beleöntöttem a nyers tojást, és összegyúrtam. A tésztában csak annyira szabad látszania a tojásnak, mintha citromhéjat reszeltünk volna bele. Nem nagy ügy!
A kész tésztát fél órára hűtőbe tettem.
Egy 8 cm átmérőjű fánkszaggatót nyomorgattam tojás alakúra, így lett kiszúróformám, a tojások közepét egy csavaros üveg kupakjával vágtam ki.
A tésztát fél cm vastagra nyújtottam, kiszaggattam a tojásokat, majd 180 fokos sütőben 10 perc alatt aranysárgára sütöttem.
Hagytam kihűlni, majd kitöltöttem őket lekvárral.
A lyukas linzereknél a kitöltés után egy nappal - ennyi úgyis kell a puhuláshoz - a lyukba még egy kis lekvárt szoktam tölteni, így sokkal gusztább a süti.

Vajas, mézes kalács

  
Nem bolond szél, ami fúj, a bolond szép szó, ez őrül szél. Az ember arcába csapkodja a hódarát, belefúj a kapucniba, még a tarkóm is vizes volt, mire végre becsuktam a lakásajtót magam mögött. Csak ledobtam a táskámat és a kabátot, és már melegítettem is a tejet a kalácshoz. Mire rendesen átvedlettem otthoniba, már felfutott az élesztő, és vacsorára már kész is volt a vajas, mézes kalács.
Két rúd készült, egyet vendégségbe szántunk, de lefújtuk az utazást, inkább innen bentről nézzük, ahogy olvad. Lent a fák között már egy-egy helyen látszik a fű.
  
40 dkg liszt
10 dkg kukoricalisz
1 csipet só
2 dl tej
1 doboz natúr joghurt
10 dkg méz
1 teáskanál cukor
2 dkg élesztő
1 tojás
+
10 dkg vaj
  
Az élesztőt felfuttattam a cukorral elkevert langyos tejben. A liszteket öszekevertem a sóval, a közepébe öntöttem a joghurtot, a mézet, a kissé felvert tojást és az élesztős masszát, és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Lisztezett deszkán átgyúrtam, majd meleg helyre tettem kelni. Negyven perc alatt a duplájára kelt a tészta. Ekkor ismét átgyúrtam, két cipót formáztam belőle.
Az egész kalácshoz elég a 10 dkg vaj, úgy kell osztani, hogy a formák kikenéshez, a tészta kenésére és a tetejére is jusson. ehhez szobahűmérsékletű, teljesen kenhető, puha vaj kell.
Két téglaformát alaposan kivajaztam, és megszórtam liszttel.
A cipókat 25 X 23 cm-es téglalappá nyújtottam (a tégla forma alja 23 cm hosszú). Ecset segítségével vékonyan megkentem őket vajjal, és feltekertem. A kész tekercseket a formákba fektettem, és fél órára meleg helyre tettem kelni, ezalatt szépen megemelkedtek. 180 fokra előmelegített sütőben villámgyorsan, 28 perc alatt megsültek. Amint kivettem a sütőből, még a formában megkentem a tetejüket a maradék vajjal, majd pár perc pihentetés után kiraktam a rudakat egy tiszta konyharuhára.

Könnyű túrós lepény

  
A recept egy túrós tésztás ebéd után született, a tejföllel bekevert édes túróval kezdeni kellett valamit. Kezdetben a maradék arányában csak úgy szemre sütöttem, aztán egyszercsak igény volt a sütire túrós tészta nélkül, és rendesen átgondolva megszületett ez a lepény. A tejfölt joghurtra cseréltem, már nem tettem bele vajat, mint korábban, és jó lett. Gyorsan lefirkáltam a hozzávalókat egy rajz szélére, hogy aztán legközelebb a nagy kupacban keresgélhessem. Most már megy fejből is. Nagyon gyors és könnyű süti, nem fullasztó, nem szárad ki, főleg mert hamar elfogy.
A tészta egy 20 X 25 cm-es tepsire elég, 20 szeletre vágható.
 
25 dkg túró
1 doboz natúr joghurt (150 g)
6 csapott evőkanál cukor
3 tojás
1 citrom reszelt héja
1 naracs reszelt héja
6 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
     
A túrót villával összetörtem, majd habverő segítségével összekevertem a joghurttal, a cukorral és a tojással. Belereszeltem a citrom és a narancs héját. Végül belekevertem a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem.