Mégegyszer csillagsüti

Ma készítettem egy adagot mogyoróval. A képeken is látszik, hogy a sütőben a tészta kicsit megemelkedik, de aztán visszalapul, olyan lesz, mint egy keksz, és pont ez benne a jó.


Sült paprikás - olivás kelt

Sült paprikát készítettem, és most nem bírom abbahagyni az evést. Nemrégiben láttam egy magazinban egy tésztát, aminek a tetejét kis sült-paprika csíkok díszítették. Nagyon guszta volt, de a paprikák annyira megsültek rajta - másodszorra -, hogy szinte sajnáltam őket, mármint így elpazarolni ezt a finomságot. Ezért megalkottam a saját verziómat, és bejött.
  

  
A sült paprika receptem semmi extra: sütőben megsütött paprika húsa és a sütéskor a paprika belsejében összegyűlt leve + olívaolaj + fokhagyma + só. Az arányok a paprika mennyiségétől függnek. Kápia paprikából szeretem a legjobban.
Most kilenc paprikát sütöttem meg (azért ennyit, mert a harmadát a tésztába szántam). Amikor már kirepedeztek, és körben több helyen megfeketedtek, akkor kivettem a sütőből a tepsit, és ráborítottam a tetejére egy másikat, hogy a gőz meglazítsa a paprikák héját. Tudom, van a zacskós módszer is, de - itt az újabb fóbia - nálam nem használatosak sem a sütőzacskók, sem a szilikon formák, sem egyéb zacskók és fóliák meleg ételekhez, sütéshez, főzéshez. Ez van.
Nagyjából tíz percet hagytam így állni a paprikákat, aztán óvatosan lehúztam a héjukat, egy tálba csorgattam a levüket - ha volt nekik -, kiszedtem a csumákat, a magokat, az ereket, és az edénybe halmoztam a húsát. Ha nem szempont, hogy minél nagyobb darabban maradjon meg a paprika, akkor 3-4 csíkra is szét szoktam szedni, ahogy most is. Amikor mindez kész volt, megszórtam egy csipet sóval, 3 gerezd zúzott fokhagymával, és annyi olívaolajat öntöttem rá, hogy mindenhova jusson rajta. Jól összeforgattam, és kész. Lehűtve az igazi, de állja meg, aki tudja...
  

Sült paprikás - olivás kelt
  
A tészta:
50 dkg liszt
Most rögtön közbevetem, hogy igen, finomliszt, főként ezt használok, és bár sütési és főzési szokásaimat tekintve egy jól körülhatárolható területen mozgok, tervezem a kirándulásokat. Ha veszem, akkor már ritkábban jön szóba a fehér kenyér, nem vagyok megrögzött, csak a saját konyhámban - itt be kellett volna fejezni a mondatot - nehezen mozdulok.
2,5 dkg élesztő
2 dl langyos víz (vagy majdnem meleg, mert a tejfölt is bele kell keverni, és még így sem szabad hidegnek lennie; vagy a tejfölt kell előbb kivenni a hűtőből, szóval értitek...)
1 dl olívaolaj
3 evőkanál tejföl
1 teáskanál só
1 tojás
  
A töltelék:
sült paprika - A fent leírt módon elkészítve, vagy ki, hogy szereti, és ízlés szerinti mennyiség, én nagyjából 3 paprikából készítettem.
10 dkg olívabogyó - Így pár szemet még be is lehet falni, feketét használtam, mert szerintem az jobban illik a paprika édességéhez, de akár lehetne zöld is, pláne mindkettő!
olívaolaj
só, bors, bazsalikom
  
A lisztben elkevertem a sót, és mélyedést csináltam a közepébe. A vizet és a tejfölt összekevertem, feloldottam benne az élesztőt, a liszt közepébe öntöttem, egy kevés liszttel is összekevertem. Hagytam néhány percig állni, mehetett bele a kissé felvert tojás, az olívaolaj, és indulhatott a gép. Amikor a tészta már szépen elvált az edénytől, letakartam, és hagytam állni egy fél órát. Ezután deszkán újra átgyúrtam, két cipót készítettem belőle, és vártam még 20 percet. Ezután vékony lappá nyújtottam őket (lemértem: 30-35 x 40-45 cm-esre). A tésztát meglocsoltam olívaolajjal, a paprika szeleteket vékony csíkokra szedve ráfektettem, megszórtam az összevágott olívabogyóval, és a fűszerekkel. Feltekertem, aztán srégen bevagdostam a tetejét.
Félbevágtam a rudakat, így befért az összes egy tepsibe, és betoltam a 200 fokosra előmelegített sütőbe. A meleg kelt tésztának nincsen párja, de az ízek jobban kijönnek, ha kihűlt.

Csillagsüti

A tésztába:
45 dkg liszt
17,5 dkg kristálycukor (Szigorúan csak az!)
20 dkg vaj (Nem margarin!)
1 egész tojás és 2 sárgája
csipet só
  
A tetejére:
2 tojás fehérje
kristálycukorral elkevert darált dió vagy mogyoró
  
A lisztet a cukorral és a csipet sóval összekevertem, aztán összemorzsoltam a vajjal, végül jó összegyúrtam a tojással. A tésztát érdemes egy kicsit pihentetni a hűtőben, mondjuk fél órát, majd deszkán jól át kell gyúrni, és úgy 7 mm vastagságúra - maradjunk annyiban, hogy a 0,5 cm kevés, az 1 cm sok - ki kell nyújtani. A nevéből adódóan érdemes maradni a formánál.
Eredetileg úgy készült a süti, hogy a sütőből kivett forró csillagok tetejét rögtön megkenték jól felvert tojásfehérjével, majd cukros darált dióba vagy mogyoróba nyomták, és hagyták kihülni, száradni. Akinek ez szimpatikus, csinálja így, nekem személy szerint a nyers hús vagy tojás nem nyerő az ételekben - volt már kivétel, bizalom kérdése az egész -, azért fordítottam a sorrenden.
Egybe nyújtottam ki a tésztát, még a kiszúrás előtt bekentem fehérjével, jól megszórtam darált dióval és cukorral, majd kézzel egy kicsit bele is nyomkodtam mielőtt kiszúrtam a csillagokat. Az újra összegyúrt tésztába így került egy kis fehérje, cukor és dió, de nem rontotta el.
Ez a süti akármeddig boldogan eláll.
  

Sárközi, szeremlei, bogyiszlói, decsi... tejfölös-borsos kalács

Mindenhogyan rákeresve a tejfölös-borsos kelt receptjére, megállapítottam, hogy ez bizony nagyon hasonlít a sárközi (szeremlei, bogyiszlói, decsi) tejfölös-borsos kalácsra, csak a tésztám nem édes, viszont zsírosabb, és a tejfölös kencében nincs zsiradék. Meg persze más a forma is!
Ez a régi recept egycsapásra feltűzött a térképre, a hasonlóság megmutatja a tájegységet, a különbségek az attól való távolságot.

Borozgatás, beszélgetés

  
  
               
Cukkini-lilahagyma kendermagos tepsiben
  
Hozzávalók:
3 kis cukkini
2 nagy fej lilahagyma
olivaolaj
só, bors (saját szájízünk szerint bőven), bazsalikom
A cukkiniket felkarikáztam, sóztam, borsoztam és megszórtam bazsalikommal. A lilahagymát félkarikákra vágtam. A cukkinit meglocsoltam olivaolajjal, majd a tepsiben négy sorba rendeztem, és közé egy-egy félkarika hagymát dugtam. (A tetejére még szórtam egy kis borsot és bazsalikomot.)
Alapesetben ez egy köret, de nem vagyunk nagy húsevők, ezért forrón kitettük az asztalra, meglocsoltuk még egy kis olivaolajjal, és a piritósokra kanalaztuk (a levét is). Utánozhatatlan!
Persze a piritós sem kenyérpiritóban készült, mert itt olyan nincs, hanem a kályhán a vaslapon (fakanállal nyomtuk hozzá a kenyeret, aztán jól bedörzsöltük fokhagymával).
Akinek ez így mégis üres, az olvaszthat rá sajtot, vagy tehet közé sonkát.

Tejfölös-borsos kelt
  
A tészta:
(24 rolád lesz belőle.)
40 dkg liszt,
1 teáskanál só,
2 dl tej,
egy csipet cukor,
2 dkg élesztő,
10 dkg zsír (kacsazsírral sütöttem), és erre tuti emlékszem, hogy, ha margarin, akkor egy kicsit több kell, mondjuk 12 dkg,
1 tojás.
A lisztet összekevertem a sóval, az élesztőt felfuttatam a cukros, langyos tejben, majd a tojással és a zsírral együtt a lisztre öntöttem, és már dagasztotta is a gép. Nagyjából 20 percet kelt a tészta, közben szárazra töröltem, és ecsettel bezsíroztam a pálcákat. A tésztából lett két cipó (az egyik rész ment a hűtőbe, mert igazából csak frissen finom), majd az egyiket négy részre, és mindegyik részt újabb három részre vágtam. Szóval ki kell sodorni a tésztát nagyjából 1 cm vastagságúra, és feltekerni a rúdra. (Egy 40-42 cm-es rúdon három rolád fér el.) Aztán mehet a 200 fokra előmelegített sütőbe úgy, hogy a pálcák széleit egy tepsi pereme támassza alá. Addig kell sütni, míg elkezd pirulni, de nem szabad megvárni, amíg ropogós lesz. Amikor kivesszük a sütőből le kell húzni a roládokat a rudakról. Nem kell megtölteni semmivel, csak sóval-borssal-paprikával ízesített tejföllel jó vastagon meg kell kenni. A tészta néhány perc alatt szinte teljesen beissza a tejfölt. Egy gazdag leves mellé tuti kísérő. 

Barackos kelt

Imádom a kerek sütiket, kalácsokat, ezért egy  - mindjárt lemérem, igen - 22 cm átmérőjű üvegtálban sütöttem meg a sütit, a tál aljában és tetejében is sütöttem egyet! Szóval, nem érdemes nagy tepsiben készíteni, mert fontos, hogy minden szelethez jusson a ropogósra sült vastag kelt tésztából és a krémes-barackos közepéből is. Szerintem.
   
A tésztához valók:
40 dkg liszt (mértem)
12,5 dkg vaj
5 dkg cukor (A tésztának nem kell túl édesnek lennie, arra ott a krém.)
2 dl langyos tej
2 dkg élesztő
1 tojás
csipet só
  
A lisztet a cukrot és a sót összekevertem. Egy kis tálban langyosra melegítettem a tejet - itt nincs mikró -, beletettem a vajat, majd az élesztőt, és simára kevertem (kézzel:-). Villával kicsit felvertem a tojást a pohárban, amibe felütöttem, aztán ez is ment a tejes keverékhez.  A folyadékot a lisztre öntöttem - nem vártam az élesztőre -, és beindítottam a dagasztót (még én vettem a mamának, újabb, mint az enyém otthon.)
Egy isteni sima, puha tészta lett belőle, amit kétfelé szedtem, majd kézzel széthúztam a tál nagyságára. A vajjal kikent és liszttel megszórt formákba nyomkodtam a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen.
  
Erre jött a krém:
20 dkg natúr vajkrém (Nem tévedés! Egy 250 grammos kiszerelésű, sajátmárkás terméket használtam.)
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
Csak kanállal jól kikevertem, és megkentem vele a tésztát.
Erre jött a barack, a kettőre hét szem - elég kicsi - barackot szeltem rá.
200 fokos sütőben hamar megsült. Na jó, a lényeg, hogy az alja is szépen megpiruljon, és ez az üvegedényben tökéletesen ellenőrizhető is.

Mennyei, tömény édesség.
Figyelem! Melegen az igazi. Ebéd után, egy fekete mellé...