Csillagsüti

Gyerekkoromban gyakran jártunk át Zsazsihoz beszélgetni. Régebben, amikor a kertben meglátták egymást mamával, akkor átkiabáltak: Mi van Szomszédasszony? Ez aztán beszélgetéssé fajult, és közben egyre közelebb és közelebb lépkedtek egymáshoz. Ennek is megvolt a maga ceremóniája. Nem mindig hallottam a teraszról, hogy miről folyik a disputa, de a kézmozdulataikkal az ágyásokra, vagy a fákra mutogattak - persze nem a távolabbi sarokba -, aztán ahova mutattak, oda is léptek, és így tovább, lassanként a kerítés mellett kötöttek ki. Itt már elég volt a hangosabb beszéd is. Reggel vagy délelőtt sose mentünk át, de a délutáni beszélgetések rendszeresen azzal végződtek, hogy hol Zsazsi jött át megtekinteni a kertben azt a bizonyos fontos látnivalót, hol mama kötött ki nála. Aztán miután meghalt a szomszéd bácsi, jött néha-néha egy kávé, és innen már csak egy lépés volt a rendszeres együtt-kávézás, sose nálunk, csakis Zsazsinál. Azért a közeledés koreográfiáját egyszer-egyszer még eltáncolták később is. Gyakran mentem át mamával, mégsem hagyhatott egyedül, akármi is lehet.
Zsazsi rendszerint már várt ránk, a kiskapu ki volt zárva, amikor hallotta, hogy nyikorog, kilépett elénk a gangra, és a konyhába már úgy tessékelt be minket. A két ház teljesen ugyanolyan volt, csak más tájolással, és Zsazsinál az előszoba helyett a konyhába léptünk, a kintit ők csak nyárikonyhának használták, amíg ketten voltak. A sarokba tolt asztal mellett csak három szék állt, mindenkinek megvolt a helye, ők kávéztak én meg játszottam a két színes alumínium kanállal a viaszosvászon terítő mintáin, néha volt süti. Ha volt valami fontos mondanivalójuk, akkor Zsazsi beküldött a szobába cukorkáért, és én ott rendszerint le is ragadtam. A szekrények tele voltak fényképekkel, meg képeslapokkal, ettem az erős-cukrot, vagy a negrót, néha kivettem a számból, ha már nagyon csípett, aztán folytattam, és nézelődtem. Ha lefutott a téma, bekiabáltak, mit csinálok ott bent, akkor kisomfordáltam, és amikor visszaültem, Zsazsi kérdezett tőlem valami banálisat, mondjuk: Na, milyen itt az öreganyádnál? vagy: Na, várod már az iskolát? Általában megvontam a vállam, válaszoltam valami ilyesmit: Hmmm, jól. vagy: Hmmm, igen. De ez a kérdés volt a legjobb: Na, és nem unod még a palacsintát? Milyen palacsintát? Ja! Hmmm, nem. Akkor mama vette a lapot, és másnap sütött nekem.
De mindezt nem a palacsinta, hanem a csillagsüti miatt írtam le, rögtön rákanyarodom a témára.
Amikor felsős lettem, már nem kellett részt vennem a ceremónián, csak mama ment át. Amikor visszajött, és belépett a ház mögé, elkezdte a fejét csóválni, és vagy azt mondogatta lemondóan: Szegény Zsazsi! vagy kissé rosszallóan azt, hogy: Na, Zsazsinak aztán van miről mesélni! Ezért egy kicsit kezdtem tartani a szomszéd nénitől, aki egyre zárkózottabban élt, igaz, közben azért furdalt a kiváncsiság, miről mesélhet. Szóval, amikor arra a bizonyos délutáni kávéra átmentem, önkéntelenül is a régi helyen húztam ki a széket, és amikor Zsazsi átirányított mama helyére, és csillagsütit tolt elém, úgy éreztem, most végre be leszek avatva.
  
Íme a recept:
  
Csillagsüti
  
A tésztába:
45 dkg liszt
17,5 dkg kristálycukor (Szigorúan csak az!)
20 dkg vaj (Nem margarin!)
1 egész tojás és 2 sárgája
csipet só
  
A tetejére:
2 tojás fehérje
kristálycukorral elkevert darált dió vagy mogyoró
  
A lisztet a cukorral és a csipet sóval összekevertem, aztán összemorzsoltam a vajjal, végül jó összegyúrtam a tojással. A tésztát érdemes egy kicsit pihentetni a hűtőben, mondjuk fél órát, majd deszkán jól át kell gyúrni, és úgy 7 mm vastagságúra - maradjunk annyiban, hogy a 0,5 cm kevés, az 1 cm sok - ki kell nyújtani. A nevéből adódóan érdemes maradni a formánál.
Eredetileg úgy készült a süti, hogy a sütőből kivett forró csillagok tetejét rögtön megkenték jól felvert tojásfehérjével, majd cukros darált dióba vagy mogyoróba nyomták, és hagyták kihülni, száradni. Akinek ez szimpatikus, csinálja így, nekem személy szerint a nyers hús vagy tojás nem nyerő az ételekben - volt már kivétel, bizalom kérdése az egész -, azért fordítottam a sorrenden.
Egybe nyújtottam ki a tésztát, még a kiszúrás előtt bekentem fehérjével, jól megszórtam darált dióval és cukorral, majd kézzel egy kicsit bele is nyomkodtam mielőtt kiszúrtam a csillagokat. Az újra összegyúrt tésztába így került egy kis fehérje, cukor és dió, de nem rontotta el.
Ez a süti akármeddig boldogan eláll.
  

1 megjegyzés:

  1. Továbbolvastam kicsit, hogy megtudjam, amit meg akartam tudni, de egyelőre nem derült ki: Na és be lettél avatva?

    VálaszTörlés