Mézes fonott kalács, avagy össze-vissza fogok álmodni

Ezen szent pillanatban vettem ki a sütőből a mézes fonott kalácsot, még van egy kis munkám, hát hosszú lesz az este, úgyhogy tutira meg is kóstolom. A tészta ötletét az adta, hogy az új mézes üveget beleállítottam a nagy fél literes bögrébe - mert egyébként mindenhova odaragad, így meg a bögrét és az üveget néha el- és lemosom, és kész -, a régiből meg valahogy ki kellett műteni a maradék beleragadt mézet. Mivel mikróm itt nincs, és egyébként a melegítős ötlet sem ad valódi eredményt, inkább feloldottam egy kis meleg tejjel, és begyúrtam vele ezt a tésztát. Leginkább a tejlevesre emlékeztet az illata, vagy a mézes tejes puliszkára. Ma éjjel össze-vissza fogok álmodni, de vállalom, ennem kell még egy szelet.
   

A sütőben:
  


   
  
És itt a recept:
   
Mézes fonott kalács

A tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt (attól lett ilyen szép sárga)
1 csipet só
1 tojás
3 dl tej (meg a végén egy evőkanálnyi a kenéshez)
2 dkg élesztő
10 dkg vaj (9 dkg a tésztába, egy kicsit a tepsi kenéséhez, és a maradék a fonáshoz a kézre)
5 evőkanál méz (meg a végén egy teáskanálnyi a kenéshez)

A mézet a langyos tejben feloldottam az élesztővel együtt, hagytam felfutni. A liszteket öszekevertem a sóval, ráöntöttem a tejes keveréket, az olvadt vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Háromnegyed órát pihent, akkor átgyúrtam, és hat cipót formáltam belőle. A cipókat 35-40 cm-es rudakká sodortam, a rudak végét jól összenyomtam, és vajas kézzel összefontam őket. A tepsiben még hagytam kelni fél órát, aztán a 200 fokos sütőben készre sütöttem.
Az utolsó előtti pillanatban még megkentem a tetejét 1 evőkanál tej és egy teáskanál méz keverékével, és néhány percre még visszadugtam a lekapcsolt sütőbe.

Lefényképeztem egészben is, de ez nem lett egy nyertes kép, ezért eldugtam ide hátra:
   



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése