Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!
A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.
Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejre állítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?
35 dkg finom liszt
10 dkg kukoricaliszt
1 tojás és 1 sárgája
17,5 dkg cukor
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve
20 dkg vaj
csipetnyi só
Összegyúrtam, diónál kisebb golyókat gyúrtam, és ezekből lapítottam a kekszeket. 220 fokos sütőben sütöttem meg.
Szia :) Megkérdezhetem, hány darab kekszed lett ebből a mennyiségből?
VálaszTörlésSzia! Ezt most egészen pontosan tudom, mert ma fényképeztem a sütőpapírokat - nagyon bírom, ahogy szép rendben nyomot hagy rajta a süti :o) -, szóval: 4X6 + 4X6 + 5X6 + 3 kis korong a maradékból = 78 rendes és 3 rendetlen.
VálaszTörlés