Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    

  

A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.

   

Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept:
     

Mézes keksz

  
25 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
7,5 dkg cukor
10 dkg méz
20 dkg vaj
1 egész tojás és 1 sárgája
1 nagyobb csipet só
Nem tettem bele, de szerintem elbírna a tészta egy kis reszelt citromhéjat.

Mindent összegyúrtam. A tészta nem lett ragadós, elég jól lehetett vele dolgozni. Nem volt sok időm, ezért nagy kekszeket szaggattam a fél cm vékonyra kinyújtott tésztából.
Először használtam sütipecsétet, és eleinte nem sikerült úgy belenyomnom a tésztába, hogy a felét fel ne szedje. Így minden második-harmadik keksz előtt megkentem a pecsétet olvasztott vajjal, így könnyen elvált a tésztától, de ez elég macerás volt. Könnyebb volt úgy dolgozni, hogy a kinyújtott tésztán először csak finoman bejelöltem a keksz helyét a szaggatóval, és csak miután belenyomtam a mintát, vágtam ki vele a sütit.
Ez is igazi elállós keksz.