Ez egy gasztroblog? Neeem. Az az vagy, amit megeszel alapon ez itt ÖNMEGHATÁROZÁS, mégpedig azon keresztül, amit sütök, főzök, amit megeszek, és amit megetetek másokkal...
Fekete bukta
Szóval, az úgy volt, hogy pénteken szombatra halasztottuk a bevásárlást, szombaton vasárnapra, és vasárnap rájöttünk, hogy pünkösd van, hétfőn is persze, és a felismerés hatására a fiúk egyből éhenhalást vizionáltak. Az tény, hogy elég üres a hűtő, se tojás, se tej, se sok minden, de főleg nincs nasi, és nyilván ez utóbbi a legrettenetesebb. És akkor még nem beszéltünk az időjárásról, szóval gyorsan kellett valami brutálisan vigasztaló. Így jött ez a fekete bukta sárgabarack és rebarbarás erdei gyümölcs lekvárral persze abból, ami fellelhető itthon.
A "nem baj, majd sütök egy kalácsot" biztatásom nem nagyon mozgatta meg a fiúkat, ezért valami ütősebbet kellett kitalálni. Egyik nap vettem rebarbarát, és csak itthon szembesültem azzal, hogy hiába is sütnék belőle valami extra sütit, ha én nem ehetek belőle, a többiek meg nem rajonganak annyira a savanykás ízéért. Akkor az gondoltam, kombinálom valami jó kis hússal, de nem úgy jött össze a menü, így hamar átfordult a lelkesedés mentőakcióba. Az eper még elég drága ahhoz, hogy lekvárt főzzek belőle, ezért elővettem a mélyhűtőből egy zacskó fagyasztott málnát, amit egyszer tartaléknak vettem, mert nagyon jó árban volt. A megtisztított rebarbarából és a málnából épp egy kg gyümölcs lett, amiből pillanatok alatt főztem egy alacsony cukortartalmú gyönyörű piros lekvárt citromhéjjal és gyömbérrel felturbózva. Nem lett sok, egy egész üveget sikerült elrejtettem a szekrénybe, egy fél üveg lekvár meg már másnap ment a palacsintába, és a maradék landolt tegnap a buktában, de persze nem lett elég. Tavaly egyáltalán nem főztem lekvárt, mert az előző években főzött eper és meggy lekvárunk nem fogyott annyira, és egyre hátrébb kerültek a polcon. Amikor a sárgabarack és a szilva elfogyott, úgy döntöttem, addig nincs spájzolás, amíg a készletek egyszer rendesen ki nem fogynak. Egyik nap egy ismerősünk hozott egy üveg házi sárgabarack lekvárt, és hát látni kellett volna azt a boldogságot, amikor az üveg a tetején a kanállal megjelent az asztalon. Szóval, ez mentette meg a tegnapi projektet is.
A tésztából 15 bukta lett, amelyből nyolcat a képen látható kicsi kapcsos tortaformában sütöttem meg, hetet meg egy kis kerámia edényben, mert szerettem volna vacsorára az asztalra tenni a forró kalácsot, és így az egyik adag már sülhetett, amíg a másik felével még vacakoltam. Egy 23 cm-es, normál nagyságú tortaformába az összes bukta belefér.
Kattintás után olvasható a recept.
Ropogós bazsalikomos-paradicsomos keksz
Kismama vagyok, és harmadszor is terhességi cukorbeteg. Reggelente fél hétkor kelek, ilyenkor gyorsan cukrot mérek, és beadom magamnak az inzulint, aztán próbálom felébreszteni magam egy kis hideg vízzel. A többiek ilyenkor még alszanak, én meg kihasználom a csendet, olvasok, vagy netezek az ebédlő asztalnál, és várom, hogy leteljen a fél óra, hogy megehessem a reggelimet. Az asztalon áll egy cserép bazsalikom, és akárhányszor felnyitom a laptopom, és a gép vagy a kezem a levelekhez ér, megcsap az isteni illat.
Ma reggel eszembe jutott, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. A tányéromra pillantva arra gondoltam, kiváltom valamivel a Korpovit kekszet, amit a diéta alatt univerzális, lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazó kenyérpótlékként használok. Szeretem, mert könnyű vele számolni, és mivel kicsi, jól lehet csomagolni is, ha épp úton vagyok, de nagyon unalmas hónapokig ezt enni. Amúgy kitartó vagyok, ellenállok a kísértésnek, és nem rontom el a diétát. Mutatom, a többiek épp most fogyasztják Eszter szülinapi sütijét.
Mindazonáltal nekem is vannak rossz pillanataim az önmegtartóztatásban, amikor legszívesebben egy elegáns mozdulattal kihajítanám a száraz kekszet a negyedik emeleti ablakon. Na, erre kerestem alternatívát úgy, hogy ne essek át a ló túloldalára.
Elővettem a citromos-bazsalikomos keksz receptet, nálunk ez etalon, és most jött el a szezonja (a blogon is fent van: http://hekvanc.blogspot.com/2014/05/nyari-ropogtatnivalo-citromos.html), és az arányokat figyelve kitaláltam ezt a paradicsomos-bazsalikomos kekszet.
A paradicsomban lévő cukrokon kívül csak lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz. Itt most a zabpehely is annak számít, mert száraz formában kerül a sütibe, nincs ideje felpuhulni, és a sütés során is ropogós marad. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis, amint a zabpehely vízben, tejben vagy bármilyen más folyadékban felpuhul gyors felszívódású szénhidráttá alakul, és diétás szempontból elveszíti jó tulajdonságait, bár ha az igen jelentős kalóriatartalma számít csak, akkor az továbbra is megmarad. Az eredeti kekszben nem volt tojás - bár akkor sem volt direkt szempont a tojásmentesség, most meg kifejezetten fehérjedús diétát kell vinnem -, most is kimaradt, mert ott a citromlé, most meg a citrom és a paradicsom leve fogta össze a tésztát. A vaj maradt. Egyrészt, mert nagyon szeretem, és most, hogy nem eszem süteményeket, és nem eszem "rendes" pékárut, amire kenhetném, amúgy is csak annyit eszem belőle, ami az ételekbe kerül, ezért nem volt okom lecserélni. Másrészt az volt a cél, hogy a Korpovit jó tulajdonságait megőrizve vagy megközelítve, de azért valamivel ízletesebb ropogtatnivalót alkossak. Maradt a citromlé (csak feleztem a mennyiséget) és a citromhéj is, mert az üdeségből nem akartam engedni.
A mennyiségből 52 db egyforma keksz lett, így könnyen ki tudtam számolni az egy kekszre jutó szénhidrát mennyiséget, ami (az összetevők szénhidrát tartalmánál egy minimális kerekítéssel számolva) pont 5 grammra jött ki. A Korpovitnál ez 3,3 gramm, szóval szerintem jól sikerült a kísérlet. Készítek még néhány változatot. A recept kattintás után olvasható.
Zöldséges lepénykenyerek
Néhány hete, egy nap különbséggel két ismerősöm is elküldte nekem egy gyönyörű, zöldségekkel díszített focaccia fotóját. Bevallom, egy ideje én is gyűjtögettem a hasonló fotókat a Pinteresten, de mindig találtam valami kifogást, így sosem próbáltam ki. Gitta és Ildi aztán lökött egyet a projekten, bevásárláskor folyton ott motoszkált a fejemben, mivel lehetne a kenyeret díszíteni.
A járvány miatti bezárkózásban voltak rossz pillanataink, de paradox módon nálam épp most jött el a mélypont, amikor elkezdődött a lazítás, ráadásul jöttek a fagyosszentek. Már régóta tudom, hogy ilyenkor pörögni kell, és a zenehallgatás és rajzolás mellett nekem a sütés a legnagyobb kikapcsolódás, így hát ma nagy dózisban adagoltam mindhárom gyógyírt.
A tészta a jól bevált öregtésztás módszerrel készült. Itt egyszer már leírtam az elkészítés menetét: https://www.facebook.com/hekvanc/posts/3114867671858843?__tn__=K-R
Most a megkelt tésztát öt részre osztottam, és ovális alakúra nyújtottam őket. A díszítés lilahagyma, újhagyma, szárzeller, zeller levél, paradicsom és pak choi felhasználásával készült. A díszítést jól belenyomkodtam a tésztába, az egészet átkentem olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem a kenyereket.
Sütés előtt így néztek ki:
Maradékfelhasználás
A sült csirkéből megmaradt húst használtam fel a kelt lepény töltelékeként. Általában nincs pontos recept, mert a maradék sem mindig ugyanannyi. Készülhet leveles tésztából is, de most jó volt egy kívül ropogós, belül puha, kelt tésztába harapni.
A tésztához:
25 dkg liszt
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 teáskanál só
5 dkg vaj
aprított snidling
Az élesztőt feloldottam langyos tejben, a vajat elmorzsoltam a sós, snidlinggel elkevert liszttel, majd az egészet összegyúrtam, és félretettem, amíg a tölteléket elkészítettem.
A töltelékhez:
5 dkg aprított bacon
1 lilahagyma
1/2 kápia paprika
összedarabolt maradék sült csirkehús
2 tojás
1 dl tejszín
aprított snidling
só, bors
A bacont megsütöttem, a kisült zsírban gyorsan átforgattam a felszeletelt hagymát, a paprikát és a sült húst. Kinyújtottam a kelt tésztát és ráhalmoztam a tölteléket. Végül nyakon öntöttem a tojásból és a tejszínből készül keverékkel, amelyet snidlinggel, sóval és borssal ízesítettem. 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
Lepény spárgával és fürjtojással
A bevásárlás ma nagyon szerencsésen sikerült. Kaptam spárgát, fürjtojást, lazacot, friss zöldségeket, mindent jó minőségben, jó áron, most jönnek az ötletek.
A mai vacsora egy leveles tésztával készült spárgás, fürjtojásos lepény lett.
Hozzávalók egy 20×25 cm-es formához:
200 g leveles tészta
500 g spárga
15 db fürjtojás
1 szál újhagyma
egy kis zeller és petrezselyem zöldje (csak néhány levél)
1 dl tejszín
2 (tyúk)tojás
só
bors
A spárgát megmostam, letörtem a fás végét. Levágtam a zsenge hajtását, félretettem, a többi részét 2 cm-es darabokra vágtam. Vizet forraltam, a feldarabolt spárgát három percig főztem benne, majd még egy percre beledobtam a félretett zsenge végeket is, majd kiszedtem hideg vízbe. A fürjtojást pár perc alatt megfőztem, megtisztítottam, majd félbe vágtam. Az újhagymát felkarikáztam, a petrezselyem és zeller zöldjét apróra vágtam. A két tojást a tejszínnel felvertem, sóval, borssal ízesítettem.
A leveles tésztával kibéleltem a pite formát, elrendeztem rajta a spárgát és a fürjtojást, megszórtam a friss zöldfűszerekkel, majd nyakon öntöttem a tejszínes-tojásos keverékkel. 220 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a széle szépen megpirult.
Puha, sós fonat
Egész héten a Bátaszéki Pünkösdi Rétesfesztiválra készültünk, papírokat intéztem, nyomtatványokért futkostam, csomagoltuk, rendezgettük a munkáinkat. Tegnap aztán jól belaktunk finom házi rétesből, és kipróbáltuk magunkat végre egy mini fesztiválon mint művész-kézműves árusítók. A nagy hajtásban csak egyvalamiről feledkeztünk meg, a hosszú hétvégéről, de arról aztán nagyon. Nem szoktunk pánikolni, ha egy napig zárva maradnak az üzletek, de most a szokásosnál is lazábbak voltunk, gyakorlatilag elmaradt a bevásárlás. Zellerkrémleves mentette meg a napot, és ez a puha, sós fonat. Ez utóbbi tényleg a semmi különös kategória, mindössze 6 hozzávalóból áll, és nagyon gyors. Nem szoktam bele zsiradékot tenni, cserébe csak tejjel készítem, szeretjük, hogy a tészta puha, kalácsos, egyszerre sós és édeskés is. Általában 16 rudat készítek a tésztából, egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hagyok köztük helyet, hogy kelhessenek, és így sütöm meg őket. Ma egy kicsit megvariáltam.
A tésztához:
50 dkg liszt
3 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
2 teáskanál cukor
1,5 teáskanál liszt
A tetejére:
1 púpos evőkanál liszt
2 teáskanál só
annyi víz, hogy palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk
A tejet megmelegítettem, beleszórtam a cukrot, és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, majd hozzá öntöttem az élesztős masszát, és gyorsan összegyúrtam. Lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam, majd 16 részre vágtam. 30 cm hosszú rudakat sodortam, majd 8-at a sütőpapírra helyeztem egymástól 3 cm távolságra. A következő 8 rudat átfonogattam közöttük. Végül a rudak végét kettesével összecsippentettem, így egy végtelen fonatot kaptam. Fél órát hagytam kelni, közben szépen a kétszeresére duzzadt a tészta, és bemelegedett a sütő. 200 fokon pillanatok alatt megsül, ezért figyelni kell. Amikor éppen kezdett volna pirulni, gyorsan rálocsoltam a sós kencét, majd még pár percre visszadugtam a sütőbe.
Húsvéti ajándék süti
Nálunk a húsvét nem az ajándékok halmozásáról szól, valami kis édességet, esetleg saját készítésű apróságokat viszünk a gyerekeknek, és persze sütit.
Ebben az ajándék sütiben kerültem a cukrot és a finom lisztet, és ez eléggé megnehezítette az eredeti ötlet kivitelezését.
A húsvéti családi eseményre kivételesen már szerdán sort kerítünk, mert elutazunk a szünetben, úgyhogy a becsomagolt linzerek lekvárral töltögetése a gyerekek feladata lesz. Így kell kreatív ajándékot varázsolni a sütiből.
A citromos máz a xillittől lett ilyen opálos fényű.
Mandulás linzer
A tészához:
20 dkg finomra őrölt mandula
20 dkg kukoricaliszt
10 dkg finom liszt (hogy összeálljon a tészta)
12 dkg xillit
1 citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg vaj
1 tojás sárgája
A mázhoz:
10 dkg xillit kávédarálóban finomra őrölve
1 citrom leve
A tészta száraz hozzávalóit összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat, végül összegyúrtam a tojás sárgájával. A tésztát fél cm vastagságúra nyújtottam, és egy öt centiméter átmérőjű, tojás formára alakított pogácsa szaggatóval kiszaggattam. Tettem egy próbát a nyuszi formával is, de ahhoz túl morzsolódós, kisülve pedig túl törékeny volt a tészta, néhány azért sikerült.
A tészta nagyjából 60 darab kis sütire elég, vagyis kitöltve 30 linzer lesz belőle.
A mázat kikeverem, és bekentem a sütiket. Kék ételszínezékkel színeztem a mázat, és a pöttyöket fogvájóval készítettem.
Nem kenyér, de piskóta
Aki ismer, tudja, hogy nekem a süti akkor süti, ha cukorral, vajjal és finomliszttel készül, és kényeztetésnek, jutalomnak, kicsit még luxusnak is tartom. Nem alapvető élelmiszer, ezért nincs bennem kényszer, hogy megreformáljam, ha nem ehetek rendeset, inkább nem eszem. Volt már kihívás a mentes süti sütiversenyen és családban is, de a végeredmény nekem nem hozta az érzést.
Arra kényszerültem, hogy elhagyjam a cukrot és a fehérlisztet az étkezésből, emiatt elkezdtem keresgélni az alternatív megoldásokat. Nem mondom, hogy egyből ment, az első feladáson túl vagyok, most jön az újrakezdés. Sokan panaszkodnak, hogy amikor diétáznak, azt a körülöttük lévő emberek rosszindulattal kommentálják. Én is kaptam hideg zuhanyt, amikor a hangulatom pár napig a padlót verte a kihívástól, rosszul is esett, de szerencsére egy rutinos, öreg róka egy órás, türelmes beszélgetéssel nagyon nagy segítséget adott a folytatáshoz.
Szóval a lényeg nem az, hogy borítsam, amiben hiszek, hanem az, hogy egyensúlyt teremtsek.
Mentes sütire nem vágyom, így ezt a luxust most mellőzöm egy darabig. Nem ez az első eset, fogyóztam már eleget életemben, most sem a süti hiányzik, és szerencsére itt a nyakunkon a nyár, jönnek a gyümölcsök, ebben nem lesz hiba.
Most semmiképp sem szeretnék fogyni, úgyhogy valahogy pótolni szerettem volna a kenyeret, mégpedig élesztőmentesen. A teljes kiőrlésű palacsinta és a korpáskeksz nem volt kihívás, de valami kenyérféleséget alkotni igen.
Ma második nekifutásra elkészült egy sós, fűszeres piskóta, ami sokkal kenyérszerűbb, mint az a sütőporos förmedvény, ami egyik nap a szemetesben landolt. Nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt, de ennek most nagyon örülök. Lényegében vizespiskótát sütöttem cukor nélkül, fűszeresen, és a szokásos késhegynyi sütőpor helyett egy teáskanálnyit tettem bele.
Ma este már ez a vacsora lazaccal és retek tzatzikivel. :)
Fűszeres, sós piskóta teljes kiőrlésű lisztből
A tésztához:
4 tojás
1 csapott teáskanál só
egy csipet fekete bors és szegfűbors
6 evőkanál víz
5 evőkanál teljes kiőrlésű liszt
1 teáskanál sütőpor
A tetejére:
1 teáskanál római kömény
1 evőkanál zabpehely
A tojásfehérjéket habbá vertem. A négy sárgájához adtam a vizet, a lisztet, a sót, a fűszereket és a sütőport, és összekevertem, majd óvatosan a sűrű masszához kevertem a habot. A tésztát egy kis tepsibe simítottam, megszórtam a tetejét a római köménnyel és zabpehellyel, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.
Fűszeres, levegős, finom.
Segítsüti hajrá
Kedves Támogatók, Szimpatizánsok!
A Segítsüti szívesen és hálásan fogadja hozzájárulásukat a sütiliciten kívül is. Tudjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagyobb összeget adjon egy sütiért, bármilyen nemes is legyen a cél. Ezért kérjük, ha egyetért céljainkkal, és szeretné támogatni munkánkat 1-2-3-5 ezer forinttal, tegye meg!
Adományaikat - amelyek a licitösszegek mellé kerülnek - a 10700189-65715231-52100008 számú számlára várjuk.
Ezenkívül csekély összeggel bármikor segíthetnek az ajándékboltunkban található ajándéktárgyak vásárlásával, amelyek ugyanúgy a jótékonysági célt támogatják.
Segítsüti 2016., avagy így kerek a történet
Íme a Segítsüti felajánlásom: 40 darab formabontó puncskocka. A képre nem fért fel mind. :)
Ebben az évben nekik segítünk: Démétér Alapítvány.
Puncskockát először egy nagyon édes fiúnak sütöttem. Csodálkoztam, hogy épp ez a kedvenc sütije, de ahogy körbenéztem, kiderült, hogy a környezetemben rengetegen rajonganak ezért a retro édességért. Ahhoz képest, hogy milyen csinos és finom a végeredmény, igazán nem kíván sok időt, sem nagy furfangot az elkészítése. Szóval, új süti került a repertoárba, és ahogy az lenni szokott, most folyton ezt sütöm.
Már az első alkalommal felmerült az ötlet, hogy ebből találom ki a segítsütimet, de az igény, hogy postázható édességet készítsek, először teljesen más irányba terelt. Egy hete még kekszekkel kísérleteztem, elkészült néhány adag prototípus, de valahogy nem találtam elég jónak őket. Az viszont biztos, hogy az így felhalmozott készlettel átvészeljük az áprilist (májust).
Ahogy közeledett az aukció, ráébredtem, hogy az első sugallat volt a helyes, bevásároltam, nekiláttam, és az ötlet elsőre sikerült.
A süti végül mégsem lett postázható, de szeretném, hogy akárhonnan bátran licitáljanak a támogatók. Tudom, hogy ebben a pici országban milyen iszonyatosan messze vannak egymástól az emberek, és milyen rettenetesen nehéz összetalálkozni, ezért bevállalom, hogy elvisszük a sütit oda, ahova kell, ha a nagylelkű licitnyertes nem tud érte jönni. :)
A puncskocka receptjét a Vidékíze oldalán találtam, és amíg kocka volt a kocka, addig nem is változtattam rajta. Most viszont egy kicsit mégis.
Formabontó puncskocka
40 darab
40 darab
A tésztához:
50 dkg liszt
15 dkg porcukor
1 csipet só
2 teáskanál sütőpor
2 citrom reszelt héja
25 dkg vaj
2 tojás
A száraz hozzávalókat egy tálban összekevertem, majd a vajjal összemorzsoltam a lisztes keveréket, végül a tojással készre gyúrtam a tésztát.
A tésztát két részletben fél cm vékonyságúra kinyújtottam, majd 4 cm átmérőjű szaggatóval kiszaggattam 40 korongot. A korongokat 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. A maradék tésztát összegyúrtam, a tepsi nagyságának megfelelően kinyújtottam, és egy lapban megsütöttem, majd hagytam kihűlni.
A töltelékhez:
a tésztalap összemorzsolva
10 dkg porcukor
3 evőkanál jó minőségű, cukrozatlan kakaópor
1,5 dl tej
0,5 dl kávé
1 teáskanál rumaroma
5 dkg vaj
3 evőkanál baracklekvár
Az összemorzsolt tésztát összekevertem a cukorral és a kakaóporral. a tejbe beleöntöttem a kávét és a rumaromát, majd ráöntöttem a morzsára. Végül hozzáadtam a vajat és a lekvárt, és az egészet jól összegyúrtam. A puncskockánál szeretem, ha itt-ott látszik egy-egy kikukucskáló tészta darab, de itt ez most nem jó, ezért szépen egyneművé kevertem a masszát.
Két sütőpapír közé halmoztam a tölteléket, és 2 cm vastagságúra nyújtottam. Mivel a korongok sütés közben kissé összeugrottak, ezért kerestem a tésztához használt szaggatónál kicsivel kisebb átmérőjű eszközt (a kis feles talpas kristálypohár épp megfelelt a célnak), és negyven korongot szaggattam a töltelékből. Összeállítottam a sütiket: tésztakorong, töltelék, tésztakorong. Egymás mellé rendeztem őket egy kis tepsire, tetejükre tettem egy másikat, és négy kiló liszttel egy éjszakán keresztül préseltem őket a hűtőben.
A mázhoz:
20 dkg porcukor
fél citrom leve
néhány evőkanál meggylé
(a kis szív dekorációhoz még egy csepp piros ételfesték)
A porcukrot összekevertem a citromlével és annyi meggylével, hogy sűrű cukormázat kapjak. Egy-egy kávéskanálnyi mázat tetem a sütik tetejére, és elsimítgattam a szélekig.
A maradék cukormázba cseppentettem egy kis piros festéket, és fogvájóval apró szíveket rajzoltam a tetejére.
Kreatív projekt
Az elmúlt évben nagyon megritkultak a blogbejegyzések, aminek az volt a fő oka, hogy a rajzolás átvette az uralmat a szabadidőm felett. Komolyabb dolognak éreztem, és végre lerázhattam magamról a kreatív jelzőt, amelytől időnként már a hideg rázott. Aztán épp a képeim kapcsán tanultam meg, hogy a negatív kritika is egy vélemény, mindenki nem láthatja úgy a munkáimat, ahogy én, és vannak szavak, amik egy kép vagy tevékenység kapcsán szinte automatikusan kifutnak az emberek száján, az enyémen is. A képeim kapcsán a fura, a blog miatt a kreatív. Úgyhogy legyen. No, a cím első fele megmagyarázva. :D
Ma az egyik barátnőm kislányával sütöttem végig a napot. Enci egy kreatív kislány. :D Szeret rajzolni, nézegeti, amiket alkotok, rajzban és sütiben is. Már januárban felmerült az ötlet, hogy együtt süssünk, és most, húsvét előtt végre elértünk a megvalósításhoz. Öt körül, amikor kész lettünk, Enci megkérdezte, mi az a projekt. És a nap példáján keresztül nagyon egyszerű volt elmagyarázni a fogalmat. :)
Lássuk akkor, mi is történt ma.
Délelőtt azzal kezdtünk, hogy megmutattuk egymásnak az ötleteket a neten, mert mindenki készült. Én arra, hogy a mézes keksz és a pihe-puha linzer (kissé átalakítva tejmentesen margarinnal és kicsit egészségtudatosabban részben tönkölyliszttel) tésztából egy-egy adagot begyúrva a lehető legtöbbféle, és lehetőleg húsvétig elálló süti készüljön. Bevásároltam mindenféle díszítő apróságot, átrendeztem a konyhapultot, hogy minden kéznél legyen két főre, gondolatban lezongoráztam a feladatokat, és még azt is kitaláltam, mi lesz az üresjáratokban. Ehhez képest Enci megmutatta, milyen sütit szeretne készíteni, és ahhoz nem volt otthon semmi. :D Nem baj, bennem van a pedagógus, újraterveztünk, és minden belefért a napba.
Enci mérte ki, és gyúrta össze a tésztát, megmutattam neki, hogy kell nyújtani és szaggatni, innen kezdve én már csak kukta voltam, csak akkor segítettem, ha valami nem ment. Viszonylag gyorsan megegyeztünk abban, hogy bárányos, nyuszis és tojás formájú kekszet készítünk, aztán répás linzert, a maradék tésztából meg egy répa és egy tojás formájú kirakót.
Jól összedolgoztunk, a tészták egy órára kisültek. Összepakoltam a konyhát, és gyorsan elkészítettem az ebédet. Közben Enci kidekorálta a táblát a tűzhely felett, és amíg a hús sült, az előszoba polcát is. :D Ebéd után gyors bevásárlás következett az ő ötletéhez, majd miután begyúrtam a kekszgombóc tésztát, és bedugtuk a hűtőbe dermedni, elkezdtük a dekorálást.
Azért itt már volt minden, úgyhogy be kellett szállnom, és egy kis időre Barnabás is tiszteletét tette a konyhában. A süti ekkor már vészesen fogyott, meg a dekor is. A sütidekor állítólag banán ízű, a sós pattogatott kukorica finom zöld cukormázba mártva, és az elrontott sütit nem kell elrakni húsvétig jelszó alatt időnként feltűnően sok selejt készült.. :D
Végül a kekszes tésztából is megformáztuk a tojásokat, és mivel rájöttünk, az aztán tuti nem áll el húsvétig, elég, ha finom, nem kell szépnek lennie, belenyomkodtuk a maradék díszítő cukorkát, és egy részét azon frissiben fel is faltuk. :D
Ötkor mindennel kész voltunk, de Enci még nem akart hazamenni, ezért folytattuk a kreatívkodást, kifújt tojásokra rajzoltunk, és levezetésnek társasoztunk.
Nagyon jó nap volt. :)
Edit, üzenem, Enci tud sütni, hagyd! :)
Elővarázsolás
Még több, mint egy hónap van húsvétig, de nálam már beindult a készülődés, igaz elsősorban nem a sütésben. Ahogy tavaly is, most is készülnek a tojásfára a tojások, így időnként feladja a leckét a hűtőben felgyülemlett alapanyag. Aprósüti mindig van a konyhapulton az üvegekben, főleg valami keksz. Többféle tésztát gyúrtam be az elmúlt pár hétben, adagokban a hűtőben vagy a fagyasztóban várják a felhasználást. Ahogy fogy az üvegek tartalma, csak kinyújtok egy adag tésztát, hozzáadom az aznapi ötlet-adalékot, és már mehet is a sütőbe.
Ez a tészta nem sokban különbözik a sima kis linzerétől. A finomliszthez nagyjából 10 dkg tönkölylisztet kevertem, és a kinyújtott tésztát megszórtam darált dióval, amit a sodrófával kissé bele is nyomkodtam. Nagy, 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval vágtam ki a korongokat, hogy a nyuszifej ráférjen. Saját eper és baracklekvárral töltöttem ki.
Akármivel kiszúrhattam volna a sütit, de most van itt az ötletelés ideje, és mi értelme van húsvét után kitenni az "ilyet is süthettetek volna" képeket... :)
Kívül-belül szarvasos pite
Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a karácsonyi felhajtás után a szilveszteri készülődés már gondot jelent. A mai menü összeállításánál elsődleges szempont volt, hogy abból készüljön, ami van. Nos, ezt ebben az évben elég jól teljesítettem, a bevásárlólistán az innivalón kívül csak lilahagyma, zsír, lencse és tejföl szerepelt.
A pite tésztáját úgy készítettem, mint Éva. A töltelék a karácsonyi, szekszárdi bikavérrel és aszalt feketecseresznyével készült szarvaspörkölt maradéka volt (adagokban lefagyasztva, egy adag kiolvasztva). Sütöttem még csörögét (teljesen szokványosan), és mivel 3 tojásfehérje megmaradt, Erzsi liszt nélküli diós-kakaós sütijét sütöttem, igaz, cukorral, és jelentem isteni. A lencsesalátám teljesen szokványos, nem pazarolnék rá időt.
Bevallom, a szilveszteri szarvasos pite ötlete már korábban megszületett. A szarvas, mint szimbólum nem csak a magyar őstörténetben bír jelentőséggel, a világon szinte mindenhol pozitív jelentést hordoz. A szarvas kapocs a föld és az ég között, az idő múlásának szimbóluma, a változásé, a helyváltoztatásé, kapcsolatban áll a természetfelettivel, agancsai között hordja a napot, a csillagokat... Aki csodát vár az új évtől, mivel mással varázsolhatná ezt előre?
Boldog új évet!
Helga
Füstölt lazacos kalács
Kisnagy fiam egy hete nem napközis, és hosszas tárgyalások után úgy döntöttünk, nem is eszik a menzán. Az első héten bebizonyosodott, hogy a házikoszttól nem fog éhen halni, feltalálta magát a konyhában, és nekem sem jelentett olyan nagy erőfeszítést másnapra összedobni valamit. Lefektettünk bizonyos szabályokat: pénteken tészta lesz, egyszer a héten hal, a szendvicsben mindig lesz zöldség, az ésszerűség határáig megengedett a kívánságműsor, és most próbáljuk ezeket betartani.
Holnap füstölt lazacos kalács lesz az ebéd, mellé tzatziki. Na, azért nem kerítünk a főzésnek minden nap ekkora feneket! De már jólesett valaminek megadni a módját. Az ötlet nem új, a halas díszítésre már volt a blogon egy példa, azonban most jóval nagyobb szerep jutott a tésztának, a töltelék inkább csak ízesített. A pikkelyek ropogósra sültek, a tészta belül pihe-puha.
Füstölt lazacos kalács
A tésztához
50 dkg liszt
2 teáskanál só
1 kávéskanál őrölt fekete bors
1 dl tej
1,5 dl víz
2 dkg élesztő
0,7 dl olívaolaj
+ a pikkelyekhez 2 teáskanál szárított kapor
A töltelékbe:
10 dkg szeletelt füstölt lazac
2 teáskanál mustár
egy kis csokos snidling
1 tojás a kenéshez
Az élesztőt felfutattam a langyos tej és víz keverékében. A lisztet összekevertem a sóval és a borssal, a közepébe öntöttem az élesztős masszát és az olajat, majd bedagasztottam.
Nem kelesztettem, rögtön kinyújtottam a tésztát, és kivágtam a hal formákat, mert a díszítés alatt bőven volt ideje kelni a halacskáknak. Két tésztát a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, megkentem mustárral, rászórtam az apróra vágott snidlinget, és elosztottam rajta a lazac szeleteket. Rátettem a felső tésztát, körben alaposan összenyomkodtam. A maradék tésztába (nagyjából egy zsömlényi gombóc) a deszkán alaposan belegyúrtam a szárított kaprot, majd 1 mm vékonyra nyújtottam. Egy csepp formájú kiszúróval kivágtam belőle a pikkelyeket, a maradékból pedig az uszonyokat. A halak testét átkentem vízzel, a farkától indulva rárakosgattam a pikkelyeket, majd elrendeztem az uszonyokat, a szemet, és vágtam nekik mosolygós szájat is. A végén megkentem egy felvert tojással, és 200 fokos sütőben ropogósra sütöttem őket.
Tzatzikivel, paradicsom salátával, avokádó krémmel kínálva hat személynek vígan elég ebédre vagy vacsorára.
Fürjtojásos - kapribogyós, snidlinges, petrezselymes - húsvéti sós kalács
A húsvéti készülődés két kemény nap volt, de megérte. Először van tojásfa az asztalon - egy órán keresztül festegettem, rendezgettem az ágakat -, és a fürjtojásos kalács egyszerűen szuper lett. A hűtőben érik a zuccotto a holnapi ebédhez, szóval most már csak pihenés... Boldog húsvétot!
Két 20 cm átmérőjű kalács lesz belőle
50 dkg liszt
2 teáskanál só
2,5 dkg élesztő
1 dl tej
1,5 dl vörösbor (most zweigelt)
1 tojás
0,5 dl olívaolaj + a kenyér tetejére
1 maréknyi kapribogyó
egy csokor petrezselyem zöldje
egy csokor snidling
egy kis kalácshoz: 10 db fürjtojás
A fürjtojásokat megfőztem, megtisztítottam.
A lisztet összekevertem a sóval, az élesztőt feloldottam a langyos tejben, a petrezselymet, a snidlinget és a kinyomkodott kapribogyót felaprítottam. A lisztbe beleöntöttem az élesztős masszát, a fűszereket, a (szobahőmérsékletű) vörösbort, a tojást és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát kelesztettem, majd lisztezett deszkán átgyúrtam.
A tésztát két részre szedtem. Az egyik cipót húgom elvitte, holnap lesz belőle kenyérke. A másikat két részre osztottam, az egyiket kézzel kinyújtottam, és egy kis (20 cm átmérőjű), sütőpapírral bélelt tortaformába tettem. Erre ültettem a főtt tojásokat, majd beborítottam a tészta másik kilapított felével. Egy órát hagytam kelni, amíg a tszta elérte a forma peremét, alaposan megjentem olívaolajjal, majd 200 fokos sütőben megsütöttem. Még melegen átkentem újra olajjal. Szeretjük.
Primavera - Segítsüti akció 2015. tavasz
Újra itt a Segítsüti tavaszi akciója. A támogatási összegből ebben az évben a Borsóházat üzemeltető Borsószem Gyermekfejlesztő Közhasznú Egyesületet, és rajtuk keresztül a terápiákon részt vevő sérült gyermekeket és családjaikat tamogatja a Segítsüti Alapítvány mégpedig fejlesztő eszközök és játékok vásárlásával.
A jó cél érdekében mindenkit arra bíztatok, hogy licitáljon, vagy, ha erre nincs módja, egy megosztással segítse a jóra törekvést.
Ebben az évben szerettem volna valami igazán szépet alkotni, hogy már a kép is meggyőzze a nagylelkű sütiimádókat, és nosza, a licit gomb fölé tereljék az egeret. :)
A felajánlott süti egy gazdagon díszített, mégis egyszerű pite, a tésztát őrölt mandula gazdagítja, a tölteléke ribizli és bodzavirág dzsem keveréke. Sokat gondolkoztam azon, kerüljön-e még valami a lekvár alá, de a kóstolók meggyőztek, hogy nem kell mindig mindent túlgondolni, a tavaszi pite ereje a szépségében és az egyszerűségében rejlik.
Nagyméretű sütemény (A3), a méretet az is érzékelteti, hogy négy adag (hagyományos kis kerek pitesütőre méretezett) pitetésztát nyelt el, mire elkészült.
A sütit a nyertessel egyeztetett időpontra sütöm meg.
Nem postázható, de a szállítást bírja. Tolna megyében személyesen tudom átadni.
Jó licitálást!
Minden megosztásért hála. :)
Primavera pite
Egy adag pitetészta:
Egy adag pitetészta:
(A sütihez négy adag kell.)
20 dkg liszt
7 dkg cukor
12,5 dkg hideg vaj
1 csipet só
1 tojás sárgája
szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz
A tetejére:
1 adagra 1 dl, erre a nagy pitére nagyjából 4 dl bármilyen lekvár, ebben a sütiben ribizli és bodzavirág dzsem keveréke
1 tojás a kenéshez
20 dkg liszt
7 dkg cukor
12,5 dkg hideg vaj
1 csipet só
1 tojás sárgája
szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz
A tetejére:
1 adagra 1 dl, erre a nagy pitére nagyjából 4 dl bármilyen lekvár, ebben a sütiben ribizli és bodzavirág dzsem keveréke
1 tojás a kenéshez
A lisztet összekevertem a cukorral és a sóval, majd elmorzsoltam a vajjal. Beletettem a tojást és 1 kanál vizet, majd összegyúrtam. Hűtőbe tettem pihenni.
Négy adagot gyúrtam be, három adagban a liszt felét őrölt mandulára cseréltem. Nagyjából három adag kell az aljára, egy a tetejére.
A három adag mandulás tésztából lisztezett deszkán kinyújtottam a pite alját, készítettem neki egy kis peremet (nem kell nagy, mert a töltelék csak egy réteg lekvár). A sütőpapírt felhajtottam a süti szélére, majd a sarkokat kapcsozógéppel összetűztem. Ez még nem elég, mert ahogy a tészta meglágyul a forróságban, kinyomja a sütőpapírt, ezért oldalról még megtámogatam kartonpapírból hajtott támasztékokkal. (Erre a trükközésre persze nincs szükség, ha van pont ekkora méretű tepsim, de nincs, a nagyobb túl nagy volt, a kisebb meg már túl kicsi.)
Villával jól megszurkodtam a tésztát, belesimítottam egy sütőpapírt, rászórtam a vaksütéshez használt apró babot, és 200 fokos sütőben 12 percig sütöttem. Kivettem, és hagytam kihűlni.
Ezután megkentem a két dzsem keverékével, végül a negyedik adag tésztából elkészítettem a pite tetejét. A tésztát megkentem felvert tojással, hogy szép fényes legyen, és 180 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem.
Napfénycsalogató cantuccini
Rengeteg tojást kifújtam az elmúlt pár héten (ezek készültek), és komoly fejtörést okozott a hűtőben gyűlő tojások feldolgozása. Piszkétől nyertem egy kis olasz napfényt olívaolaj és egy csomag bazsalikomos tészta formájában, és innen jött az ötlet a cantuccinihez, az ugyanis egy tojásigényes süti. Dupla adagot sütöttem nyolc tojásból, négy ízben, és a felébe mazsolát is tettem, mert imádom.
Begyúrtam a tésztát, és utólag ízesítettem a deszkán, így csak egyszer kellett mérni, és egy edényt használtam el, praktikus volt, és gyors.
Ez a süti lezárt dobozban vagy kapcsos üvegben hetekig eláll. Elnézve az adagot, most nálunk is kitart egy ideig.
Az alaptészta:
40 dkg finomliszt
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
7 dkg vaj
4 tojás
Az összes száraz hozzávalót összekevertem. A hideg vajat elmorzsoltam ebben a lisztes keverékben, majd a közepébe öntöttem a kissé felvert tojásokat, és összegyúrtam a tésztát.
Ezután ízesítettem, mégpedig úgy, hogy a deszkára szórtam az extra hozzávalókat, és összegyúrtam a tésztával.
A szegfűborsnak erős az illata, de a sütibe bátran adagolhatjuk, mert megsülve nem dominál. Egy egész adag tésztához kell 2 csapott teáskanál frissen őrölt szegfűbors és egy citrom reszelt héja.
Egy egész adag kakaós tésztához egy csapott evőkanál kakaóport kell a deszkán a tésztába gyúrni. Csak lazán gyúrtam össze, így csíkos lett a süti.
A kakaós tésztába szórtam még néhány - kávédarálóban megőrölt - szárított csilit is. (Csak nekem ízlett. :D)
Egy adag mákos cantuccinihez 2-3 evőkanál darált mák elég, hogy az ízét is érezni lehessen, de akár több is mehet bele. A mákos tésztához is tettem reszelt citromhéjat, de gyömbérrel is isteni.
Egy adag vaníliás sütit is készítettem, vaníliás cukrot gyúrtam a tésztába.
Innen ugyanúgy készítettem, mint máskor:
A tésztát 4 részre vágtam, rudakat sodortam belőlük, és kissé ellapítottam a tetejüket. Belenyomkodtam a tésztába a mazsolát, a rudakat összezártam, és hengerré formáztam. A sütőpapíron ellapítottam a rudakat (nagyjából 20 cm hosszúak és 4 cm szélesek voltak), majd 180 fokos sütőben épp csak aranysárgára sütöttem őket. A sütőből kivéve 1-1,5 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve visszatettem a sütőpapírra, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.
Még több cantuccini itt, itt és itt.
Ezután ízesítettem, mégpedig úgy, hogy a deszkára szórtam az extra hozzávalókat, és összegyúrtam a tésztával.
A szegfűborsnak erős az illata, de a sütibe bátran adagolhatjuk, mert megsülve nem dominál. Egy egész adag tésztához kell 2 csapott teáskanál frissen őrölt szegfűbors és egy citrom reszelt héja.
Egy egész adag kakaós tésztához egy csapott evőkanál kakaóport kell a deszkán a tésztába gyúrni. Csak lazán gyúrtam össze, így csíkos lett a süti.
A kakaós tésztába szórtam még néhány - kávédarálóban megőrölt - szárított csilit is. (Csak nekem ízlett. :D)
Egy adag mákos cantuccinihez 2-3 evőkanál darált mák elég, hogy az ízét is érezni lehessen, de akár több is mehet bele. A mákos tésztához is tettem reszelt citromhéjat, de gyömbérrel is isteni.
Egy adag vaníliás sütit is készítettem, vaníliás cukrot gyúrtam a tésztába.
Innen ugyanúgy készítettem, mint máskor:
A tésztát 4 részre vágtam, rudakat sodortam belőlük, és kissé ellapítottam a tetejüket. Belenyomkodtam a tésztába a mazsolát, a rudakat összezártam, és hengerré formáztam. A sütőpapíron ellapítottam a rudakat (nagyjából 20 cm hosszúak és 4 cm szélesek voltak), majd 180 fokos sütőben épp csak aranysárgára sütöttem őket. A sütőből kivéve 1-1,5 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve visszatettem a sütőpapírra, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.
Még több cantuccini itt, itt és itt.
Encsi vacsorája
Rendhagyó módon nem saját sütimről szól a poszt, hanem Váczi Enikő barátném borvacsorájáról a Fekete Borpincénél. A rendezvény délelőttjén kapcsolódtam be a készülődésbe mint kukta, szeleteltem, formáztam, kevertem, és szaggattam, és nagyon élveztem. Főzés közben megiszogattuk az ételekben felhasznált borok maradékát, és bontottuk még egy sillert, mert az kevésnek bizonyult a hangulathoz, mi meg kemények vagyunk.
Félre a tréfát, két nap előkészület után dél körül már látszott, hogy jók vagyunk. Háromra minden szállításra kész volt, bőven volt időnk ötször átgondolni, miben menjünk este (na jó, erre nem került sor, de belefért volna).
A borvacsora fogásai szinte kivétel nélkül bor hozzáadásával készültek. A menü már ősz végén összeállt, a fogások kipróbálása közben azonban apróbb változtatások történtek, amit főleg a szállíthatóság indokolt. A vendégsereg a mi kis öt fős csapatunkon kívül egy fiatal, összeszokott, baráti társaságból állt, akik Feketééknél már törzsvendégnek számítanak.
A vendégfogadó juhtúrós pogácsához humuszt és körözöttet, valamint 2014-es rosé cuvéet kínáltunk. Encsi röviden bemutatta az ételeket, ismertette a koncepciót, majd gyors egymásutánban következett egy hideg és egy meleg előétel. Bizton állíthatom, ha itt végeztünk volna, se ment volna haza senki éhen. A libamáj terrine és a 2013-as Fehér kadarka, valamint a rizottó és a 2011-es Chardonnay jóllakott elégedettséget varázsolt az arcokra. A vendégek mocorogtak, és közösen megszavatunk egy húsz perces szünetet. A társaság egyik fele füstöt, a másik fele friss levegőt szívni menekült ki a pince elé.
Az apró közjáték után jött a főfogás, a königsbergi húsgombóc krumpligombóccal és krumplis rétessel, isteni finom kapribogyós szósszal és zöldbabsalátával. A csajok segítettek a tálalásban, én meg a fényviszonyokkal küzdve próbáltam megörökíteni az eseményt, miközben 2013-as Olaszrizlinget iszogattunk.
A desszert előtt újabb szünet következett. Tettünk egy sétát a pincében, kóstoltunk borhoz hangolt bonbonokat, és a jó hangulat helyet csinált a desszertnek. A somlói átirat a 2011-es Cabernet sauvignon válogatással megkoronázta az estét.
A vacsora rendkívül tartalmas volt, Encsi pedig nem fukarkodott az adagokkal, és őszintén csodáltam azt a hölgyet, aki még repetázott a desszertből, mert a hazafele úton mi szabályosan kajakómába estünk. Hazaérvén megiszogattuk a délután megkezdett sillert, megállapítottuk, hogy Encsi szuper szakács, együtt főzni jó, és különben is: jók vagyunk. :D Közben visszatért a bugi a lábunkba, nosza, taxit hívtunk, és még azon frissiben letáncoltuk a kalóriákat.
Tartom, és emelem... Mákos keksz
Nem voltam képes normális címet találni enne a bejegyzésnek, csak ezért csúsztam el vele. De most megvan, mehet.
Nem kötelező szeretni ezt a napot, nem kötelező "tartani", de azt tiszteletben tartani, hogy másoknak ez egy alkalom az örömszerzésre, no, ezt illik. Hagyomány vagy nem, az az ünnep, amit annak érzünk.
Mi mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, amikor csak mondani akarjuk, ehhez nem kell "nap", de azért bírom mégis.
Mindenesetre a holnap egy dologban biztos különbözni fog egy átlagos szombattól, a süti szív alakú lesz. :)
Nincs új recept, ezt a linzer tésztát készítettem. A tészta felébe a deszkán belegyúrtam három evőkanál darált mákot. A fél cm vastagra nyújtott tésztából egy kisebb és egy nagyobb szív kiszúróval kiszaggattam a kekszeket, és a közepüket megcserélgettem. Sütés előtt jól megszórtam őket kristálycukorral.
Gyönyörűséges feketeség
Szeptember óta készülök kibontani egy üveg zöld dió befőttet. Helyi termelőtől kaptam a Szekszárdi Szüreti Napok alatt sok más finomsággal együtt. Az biztos volt, hogy sütni fogok belőle, de halogattam, és nem is baj.
Hétvégén a barátnőm szülinapját ünnepeltünk Pécsen a Bohémiában, rendesen, ahogy kell, csülökkel és sörrel. :D Fekete sört ittam, és egyből eszembe jutott egy csokikrém, amit már egy ideje ki akartam próbálni.
Szóval vettem sört, begyúrtam az épp aktuális kedvenc tésztám, kibontottam a befőttet, megőröltem néhány szem szegfűborsot, és hajrá.
Gyönyörűséges feketeség lett belőle. Lágy csokikrémbe merülő puha, mégis roppanós dió darabok... Hmmm.
A tészta receptje ugyanaz, mint a körtés lepénynél, ebből az adagból két 20 cm átmérőjű csokis lepény jön ki.
3 dl fekete sör
4 evőkanál cukor
2 tojás
2 evőkanál liszt
1 kávéskanál őrölt szegfűbors
2 evőkanál (cukrozatlan) kakaópor
1 teáskanál szódabikarbóna
2 dkg vaj
1 kis üveg zöld dió befőtt
A sört a cukorral felforraltam, majd visszavettem a lángot, és addig főztem, amíg kétharmadára csökkent a mennyisége. Közben két tojást kikevertem a liszttel, majd ráöntöttem a forró sört, és gyors mozdulatokkal simára kevertem, majd visszaöntöttem a masszát az edénybe, és folyamatosan keverve kissé besűrítettem. összekevertem a kakaóport a szegfűborssal és a szódabikarbónával. Beleöntöttem a kakaós keveréket, és a vajat, majd habverővel simára kevertem.
A tésztát két részre osztottam. Kézzel kerek lepényt nyújtottam belőlük. A formát kivajaztam, beliszteztem, és úgy rendeztem bele a tésztát, hogy 2 cm-es pereme legyen. Beleöntöttem a kakaós krém felét, rászórtam a feldarabolt befőtt felét, és 180 fokos sütőben 30 perc alatt megsütöttem. Hidegen finomabb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























