Répás-körtés lepény

Még az előző hétvégén felszedtük otthon a kertből a répát, a zöldséget és a krumplit. Ilyenkor mindig megsajnálom a túl apró krumplikat és répákat, meg azokat, amikbe véletlenül beleszaladt az ásó. Szóval megmentek egy csomó macerás zöldséget, aztán a konyhában szembesülök azzal, hogy ezeket nem lehet túl soká tárolni, rövid idő alatt fel kell dolgozni, viszont kétszer annyi idő megpucolni. Most már muszáj volt valamit kezdeni a répával, mert különben hiábavaló volt a mentőakció, és azzal a néhány kavicsos körtével is, ami a párkányon érett be, de így önmagában evésre nem volt alkalmas.

  

40 dkg répa és 30 dkg körte reszelve
Az arányok és a gyümölcsök változtathatók, szerintem menne sütőtökkel is.
40 dkg cukor
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2 dl olaj
1,5 dl tej
5 tojás
1 csipet só

A tojássárgáját a cukorral felvertem, belekevertem a tejet és az olajat. A lisztet, a sütőport és a sót szintén összekevertem, majd a folyadékra öntöttem, és összevegyítettem. Beleforgattam a reszeléket, végül a tojásfehérje habot is. Kiolajozott és lisztezett (nagy) tepsiben 220 fokon megsütöttem. Másfélszeresére emelkedett a tészta, 3 cm vastag lett. A képen látható szeletek 10X10 cm-esek.
Van, hogy az almásba tej helyett kefír vagy tejföl kerül - az eredeti recept is tejfölös volt -, és abba fahéjat és szegfűszeget is szoktam tenni. Ebből ez most kimaradt, de nem is hiányzott.

Túróspite keksz - nem, nem az

Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!

A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.

   

Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejre állítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?

35 dkg finom liszt
10 dkg kukoricaliszt
1 tojás és 1 sárgája
17,5 dkg cukor
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve
20 dkg vaj
csipetnyi só

Összegyúrtam, diónál kisebb golyókat gyúrtam, és ezekből lapítottam a kekszeket. 220 fokos sütőben sütöttem meg.

Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    

  

A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.

   

Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept:
     

Mézes keksz

  
25 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
7,5 dkg cukor
10 dkg méz
20 dkg vaj
1 egész tojás és 1 sárgája
1 nagyobb csipet só
Nem tettem bele, de szerintem elbírna a tészta egy kis reszelt citromhéjat.

Mindent összegyúrtam. A tészta nem lett ragadós, elég jól lehetett vele dolgozni. Nem volt sok időm, ezért nagy kekszeket szaggattam a fél cm vékonyra kinyújtott tésztából.
Először használtam sütipecsétet, és eleinte nem sikerült úgy belenyomnom a tésztába, hogy a felét fel ne szedje. Így minden második-harmadik keksz előtt megkentem a pecsétet olvasztott vajjal, így könnyen elvált a tésztától, de ez elég macerás volt. Könnyebb volt úgy dolgozni, hogy a kinyújtott tésztán először csak finoman bejelöltem a keksz helyét a szaggatóval, és csak miután belenyomtam a mintát, vágtam ki vele a sütit.
Ez is igazi elállós keksz. 

Hüp-hüp-hüp...

Sok receptet végignéztem, a legtöbb helyen a szalalkális változatot olvastam, és a barátnőm is erre esküszik, de ódzkodtam tőle. Aztán a Dr. Oetker honlapján (itt) találtam egy babapiskóta alapreceptet, ami annyira egyszerű volt, hogy meg kellett próbálnom. Semmi extra összetevő, csak 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt. Villanysütőben 200 fokon 10-12 percig sütöttem (figyelni kell), 45 darab lett belőle. Nem volt türelmem megvárni, amíg szép lassan kiszáradnak, ezért egy tepsibe visszarakva betoltam őket a még meleg sütőbe, és az ajtót résnyire nyitva hagyva, szárítottam ki a sütiket. Szerintem ez is babapiskóta.

Füge, füge, füge

Hétvégén kaptunk egy óriás adag fügét is, csak segíteni kellett összeszedni, aztán persze rögtön fel kellett dolgozni. Az egész család szereti, ettük is rendesen, már csak mutatóba maradt néhány szem, de készítettem egy jó adag aszalt gyümölcsöt is, aminek egy részét már bele is potyogtattam pálinkába. Nem aszaltam teljesen ropira, rugalmasak a szeletek, és az ízük is megmaradt. Ízben és színben is veri a bolti aszalékot.

           

    

Aztán füge (3,5 kg) és füge-körte (2,5 kg - 1 kg) lekvárt főztem. Nem volt időm kísérletezni, ezért rövid programra állítottam magam, aprítottam, főztem.

Mindenesetre isteni lett az eredmény, a körtés változatnak birshez hasonlít az íze, nagyon könnyű lett. Piritóssal fantasztikus.

    

Krumplipüré mentő akció

A szüreti vendégség után felmértem, mi maradt az ebédből, és megállapítottam, hogy a joghurtos, snidlinges krumplipüréből (2 kg krumpli, 2 nagy doboz natúr joghurt, snidling, só, bors, cukor) nem sok fogyott. Egy részével begyúrtam egy adag pogácsát, aztán a maradék masszából ma is sütöttem egy adagot, és nagyon fogy.

       

  

A tésztához:

60 dkg liszt

50 dkg krumplipüré (elég lágy)

1 teáskanál só

1 dl tej

0,5 dl olaj

2 dkg élesztő

egy csipet cukor

1 tojás a tésztába és 1 a kenéshez

  

  

A langyos tejben a csipet cukorral felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, erre öntöttem a pürét, beleöntöttem a kissé felvert tojást, az élesztős tejet és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát hagytam kelni, majd átgyúrtam, és két cm vastagra nyújtottam. Megkentem tojással, bevagdostam a tetejét, kiszaggattam, és 220 fokos sütöben megsütöttem.

A receptbe bele kell kalkulálni, hogy nem hagyományos krumplipüréből készítettem, hanem egy híg, szinte krémszerű masszából, amiben már volt némi fűszer. 

Mézes fonott kalács, avagy össze-vissza fogok álmodni

Ezen szent pillanatban vettem ki a sütőből a mézes fonott kalácsot, még van egy kis munkám, hát hosszú lesz az este, úgyhogy tutira meg is kóstolom. A tészta ötletét az adta, hogy az új mézes üveget beleállítottam a nagy fél literes bögrébe - mert egyébként mindenhova odaragad, így meg a bögrét és az üveget néha el- és lemosom, és kész -, a régiből meg valahogy ki kellett műteni a maradék beleragadt mézet. Mivel mikróm itt nincs, és egyébként a melegítős ötlet sem ad valódi eredményt, inkább feloldottam egy kis meleg tejjel, és begyúrtam vele ezt a tésztát. Leginkább a tejlevesre emlékeztet az illata, vagy a mézes tejes puliszkára. Ma éjjel össze-vissza fogok álmodni, de vállalom, ennem kell még egy szelet.

   

A tésztához:

40 dkg finomliszt

10 dkg kukoricaliszt (attól lett ilyen szép sárga)

1 csipet só

1 tojás

3 dl tej (meg a végén egy evőkanálnyi a kenéshez)

2 dkg élesztő

10 dkg vaj (9 dkg a tésztába, egy kicsit a tepsi kenéséhez, és a maradék a fonáshoz a kézre)

5 evőkanál méz (meg a végén egy teáskanálnyi a kenéshez)

A mézet a langyos tejben feloldottam az élesztővel együtt, hagytam felfutni. A liszteket öszekevertem a sóval, ráöntöttem a tejes keveréket, az olvadt vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Háromnegyed órát pihent, akkor átgyúrtam, és hat cipót formáltam belőle. A cipókat 35-40 cm-es rudakká sodortam, a rudak végét jól összenyomtam, és vajas kézzel összefontam őket. A tepsiben még hagytam kelni fél órát, aztán a 200 fokos sütőben készre sütöttem.

Az utolsó előtti pillanatban még megkentem a tetejét 1 evőkanál tej és egy teáskanál méz keverékével, és néhány percre még visszadugtam a lekapcsolt sütőbe.

Lefényképeztem egészben is, de ez nem lett egy nyertes kép, ezért eldugtam ide hátra: