Hüp-hüp-hüp...

Sok receptet végignéztem, a legtöbb helyen a szalalkális változatot olvastam, és a barátnőm is erre esküszik, de ódzkodtam tőle. Aztán a Dr. Oetker honlapján (itt) találtam egy babapiskóta alapreceptet, ami annyira egyszerű volt, hogy meg kellett próbálnom. Semmi extra összetevő, csak 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt. Villanysütőben 200 fokon 10-12 percig sütöttem (figyelni kell), 45 darab lett belőle. Nem volt türelmem megvárni, amíg szép lassan kiszáradnak, ezért egy tepsibe visszarakva betoltam őket a még meleg sütőbe, és az ajtót résnyire nyitva hagyva, szárítottam ki a sütiket. Szerintem ez is babapiskóta.

Füge, füge, füge

Hétvégén kaptunk egy óriás adag fügét is, csak segíteni kellett összeszedni, aztán persze rögtön fel kellett dolgozni. Az egész család szereti, ettük is rendesen, már csak mutatóba maradt néhány szem, de készítettem egy jó adag aszalt gyümölcsöt is, aminek egy részét már bele is potyogtattam pálinkába. Nem aszaltam teljesen ropira, rugalmasak a szeletek, és az ízük is megmaradt. Ízben és színben is veri a bolti aszalékot.

           

    

Aztán füge (3,5 kg) és füge-körte (2,5 kg - 1 kg) lekvárt főztem. Nem volt időm kísérletezni, ezért rövid programra állítottam magam, aprítottam, főztem.

Mindenesetre isteni lett az eredmény, a körtés változatnak birshez hasonlít az íze, nagyon könnyű lett. Piritóssal fantasztikus.

    

Krumplipüré mentő akció

A szüreti vendégség után felmértem, mi maradt az ebédből, és megállapítottam, hogy a joghurtos, snidlinges krumplipüréből (2 kg krumpli, 2 nagy doboz natúr joghurt, snidling, só, bors, cukor) nem sok fogyott. Egy részével begyúrtam egy adag pogácsát, aztán a maradék masszából ma is sütöttem egy adagot, és nagyon fogy.

       

  

A tésztához:

60 dkg liszt

50 dkg krumplipüré (elég lágy)

1 teáskanál só

1 dl tej

0,5 dl olaj

2 dkg élesztő

egy csipet cukor

1 tojás a tésztába és 1 a kenéshez

  

  

A langyos tejben a csipet cukorral felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval, erre öntöttem a pürét, beleöntöttem a kissé felvert tojást, az élesztős tejet és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát hagytam kelni, majd átgyúrtam, és két cm vastagra nyújtottam. Megkentem tojással, bevagdostam a tetejét, kiszaggattam, és 220 fokos sütöben megsütöttem.

A receptbe bele kell kalkulálni, hogy nem hagyományos krumplipüréből készítettem, hanem egy híg, szinte krémszerű masszából, amiben már volt némi fűszer. 

Mézes fonott kalács, avagy össze-vissza fogok álmodni

Ezen szent pillanatban vettem ki a sütőből a mézes fonott kalácsot, még van egy kis munkám, hát hosszú lesz az este, úgyhogy tutira meg is kóstolom. A tészta ötletét az adta, hogy az új mézes üveget beleállítottam a nagy fél literes bögrébe - mert egyébként mindenhova odaragad, így meg a bögrét és az üveget néha el- és lemosom, és kész -, a régiből meg valahogy ki kellett műteni a maradék beleragadt mézet. Mivel mikróm itt nincs, és egyébként a melegítős ötlet sem ad valódi eredményt, inkább feloldottam egy kis meleg tejjel, és begyúrtam vele ezt a tésztát. Leginkább a tejlevesre emlékeztet az illata, vagy a mézes tejes puliszkára. Ma éjjel össze-vissza fogok álmodni, de vállalom, ennem kell még egy szelet.

   

A tésztához:

40 dkg finomliszt

10 dkg kukoricaliszt (attól lett ilyen szép sárga)

1 csipet só

1 tojás

3 dl tej (meg a végén egy evőkanálnyi a kenéshez)

2 dkg élesztő

10 dkg vaj (9 dkg a tésztába, egy kicsit a tepsi kenéséhez, és a maradék a fonáshoz a kézre)

5 evőkanál méz (meg a végén egy teáskanálnyi a kenéshez)

A mézet a langyos tejben feloldottam az élesztővel együtt, hagytam felfutni. A liszteket öszekevertem a sóval, ráöntöttem a tejes keveréket, az olvadt vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Háromnegyed órát pihent, akkor átgyúrtam, és hat cipót formáltam belőle. A cipókat 35-40 cm-es rudakká sodortam, a rudak végét jól összenyomtam, és vajas kézzel összefontam őket. A tepsiben még hagytam kelni fél órát, aztán a 200 fokos sütőben készre sütöttem.

Az utolsó előtti pillanatban még megkentem a tetejét 1 evőkanál tej és egy teáskanál méz keverékével, és néhány percre még visszadugtam a lekapcsolt sütőbe.

Lefényképeztem egészben is, de ez nem lett egy nyertes kép, ezért eldugtam ide hátra:

   

Szárított paradicsomos, olivabogyós focaccia

Sienában ettem focacciát, háromfélét is.
Az első lepény: két cm vastag tészta, a tetején csak só, meg némi fűszer, a szelet félbe volt vágva, és meg volt rakva sonkával, mozzarellával és paradicsom karikákkal, mint egy szendvics.

A másik két lepény: laposabb, olajosabb, ropogósabbra sült tészta volt, az egyikbe rengeteg egész zöld olívabogyó, a másikba fél dió volt belenyomkodva. Amikor téptem, olajos lett tőlük a kezem. (Szerencsére olyan négyzet alakú, két oldalán lehegesztett fóliába csúsztatták, mint régen a hamburgert. Lehet, hogy valahol még most is?) Villányban egy borkóstolón egyszer ettem egy zsíros, lapos kenyeret, amelybe diódarabok voltak belesütve, egy kicsit arra emlékeztetett az íze, csak az egy puha, összenyomható, vastag tészta volt, ez meg egy ropogós vékony lepény.

Mindhárom tésztát ugyanott vettük, és mindegyiket focacciának hívták. Az első nem volt semmi különös, finom ízű volt, de így, megrakva minden jóval, inkább egy éhségűző, extra szendvicsnek tűnt. A másik kettő viszont meghozta a kedvem a sütéshez.
Úgy terveztem, hogy a szombat esti borozgatáshoz sütök egyet, de aztán kettő jó nagy lepény lett a tésztából, ebédre elfogyott az egyik, uzsonnára pedig a másik is. A bort a vacsorához bontottuk - hagymás, zöldborsós csirkemáj volt jó sok szafttal és friss kenyérrel -, és azzal is lement.
    

     

Szárított paradicsomos, olívabogyós focaccia

A tésztához:
35 dkg finomliszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 kávéskanál só
2 dkg élesztő
2,5 dl víz
1 csipetnyi cukor
0,5 dl olívaolaj

A tésztára:
olívaolaj
sült paradicsom
olívabogyó
durva szemű só

A lisztet és a sót összekevertem, az élesztőt a cukorral feloldottam a langyos vízben, majd az olajjal együtt a lisztre öntöttem, és bedagasztottam. A tészta háromnegyed óra alatt a duplájára kelt. Ekkor átgyúrtam, és két cipót készítettem belőle. A tésztát ezután lisztes kézzel formáztam lepény alakúra, kiolajozott, kilisztezett tepsire fektettem, és a tetejüket az ujjammal benyomkodtam.

A szárított paradicsomot néhány napja készítettem, vagyis több napig szárítottam, néhány napja lett kész. Egyik része egészen kiszáradt, ezt ledaráltam, és megy majd egy másik tésztába, a másik része viszont félig puha maradt, ezt apróra vágott fokhagymával kis üvegbe tettem, és felöntöttem olívaolajjal. A focacciákat ezzel a paradicsomos, fokhagymás olajjal locsoltam meg, a tésztákba belenyomkodtam néhány darab paradicsomot, és félbe vágott fekete olívabogyót. A tetejüket megszórtam durva sóval, és 220 fokos sütőben megsütöttem. Amikor kisültek, megkentem a tetejüket még egy kis olívaolajjal, és rácson hagytam kihűlni őket.

És a csomagolás...

Mivel nagy társaság utazik két busszal, méltó csomagolást kerestem a sósaknak. Ez az ötkilós papírzacskó pont megfelelt, a rajzot fekete zselés tollal készítettem. Íme:

Sósat, sósat, jó ropogósat...

Ma este utazunk, ezért tegnap este sütöttem az útra olívás rudakat, kerek perecet, és csillagsütit (lefagyasztott fél tésztából, most dió nélkül, csak cukorral szórva, apró változatban, keksz helyett). Mindegyik eláll, és borozgatós útnak nézünk elébe, úgyhogy kell valami kis túlélő csomag. Irány Toszkána!

  

  

Olívás rúd

Nagyon tetszenek a kenyérrudak, de nem szeretem, hogy olyan szárazak, a száraz eszegetős nálunk a perec. Ezért találtam ki azt az olivás rudat, ami nálunk mára már etalon a bulikban.

A recept a tegnapi adag összetevőit tartalmazza, a liszt, a só, a tojás, a víz, az olaj és az élesztő mennyisége nem is változik soha, de az ízesítésre szánt anyagok mennyisége igen. Csak arra kell figyelni, hogy a massza állaga közel hasonló legyen, például, ha szárazabb sajt kerül bele, akkor lehet egy kicsit több tejfölt használni...

A tészta:

70 dkg liszt

1 csapott evőkanál só

1 tojás

2,5 dkg élesztő

1 dl olívaolaj

1 dl langyos víz

csipet cukor

és még:

1 doboz tejföl

15 dkg olívabogyó

5 dkg sajt

1 kávéskanálnyi bors

a tetejére:

1 tojás a kenéshez

len- és szezámmag a szóráshoz

A langyos tejben egy csepp cukorral felfuttattam az élesztőt. Közben az aprítógépbe öntöttem a tejfölt, a tojást, az olívaolajat, az összedarabolt sajtot, az olivabogyót, és masszává aprítottam. Ebbe a masszába mindig olyan sajt kerül, ami éppen van otthon, lehet füstölt is (bár ez kissé elnyomja az olivabogyó ízét), a bogyó is lehet zöld, de készítettem már vegyesen is. A lisztben elkevertem a sót és a borsot (ide is jöhet bármilyen fűszer), majd ráöntöttem a masszát, a felfuttatott élesztőt, és bedagasztottam. Egy olajos, lágy tésztát kaptam, ami fél óra alatt a duplájára kelt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert isteni jó illata van. A tésztát jól átgyúrtam, négy cipót készítettem belőle. Ezen a képen egy korábbi adag látható, a rudak általában olyan hosszúak, mint a tepsi (rövidebb oldala), ebben az esetben egy cipóból 16 rúd lesz. (A képen látható adag 3 cipóból készült, egy cipót lefagyasztottam.) Tegnap este a kisodort rudakat elvágtam kétfelé, mert út közben nem lehetne kezelni a hosszú pálcikákat, így egy cipóból 32 darab lett. (Összesen: 128, de tényleg sokan leszünk!)

A rudak tetejét megkentem a felvert tojással, és a felére magokat is szórtam. (Egyébként mehet rá bármi: durva szemű só, bors, köménymag, mák...) 220 fokos, előmelegített sütőben sütöttem meg, akkor lehet kivenni, ha az oldala is megpirult. A rudak elég puhák, általában kenyérpapírba csomagolom, és lefedem egy konyharuhával, így még két napig puha marad. Ha nem fogy el, akkor pár nap múlva megszárad, de mifelénk még így is elfogy.

  

A kerek perec

Rengeteg perec receptet - mondd gyorsan: rengeteg perec receptet - néztem végig, aztán ezt alkottam. Nálam a perec ropogós, nem kőkemény, de száraz tészta. Ebből a mennyiségből 32 darab lett.

A tészta:

50 dkg liszt

1 dkg élesztő

1 kávéskanál cukor

1 teáskanál só

2 dl langyos víz

7 dkg olvasztott vaj

3 tojás

A tetejére:

1 tojás

sóból lisztből és vízből kevert sós kence vagy köménymag

Az élesztőt felfuttattam a langyos vízben a cukorral. A lisztet összekevertem a sóval, majd ráöntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojásokat, az olvasztott vajat, és bedagasztottam. Az előző tésztától eltérően ez kimondottan kemény tészta, de nagyon tuti sima lesz, és szépen megkel.

A kelesztés után átgyúrtam, 4 cipót készítettem belőle, és mindegyiket 8 részre vágtam (egy tepsibe pont elfér 8 perec). Ezután minden kis darabból kisujjnyi, 20 centis rudakat sodortam (nagyon kevés liszttel), majd az egyik kezemmel lefogtam a rúd egyik végét, a másikkal pedig sodortam egyet a másikon, és az így megcsavart tészta végeit alaposan összenyomkodtam. Egy kicsit talán látszik is a képen, hogy csavarodik a gyűrű tésztája.

Nem érdemes sütőpapírt használni sem az olivás rúdnál, se a perecnél, mert ráragad a tészta, viszont ki kell olajozni a tepsit. A kész gyűrűket megkentem a felvert tojással, és az egyik adagot megszórtam köménymaggal. 200 fokos sütőben, viszonylag lassan sütöttem meg őket, csak akkor locsoltam meg a sós kencével, amikor már  majdnem kész voltak, és még pár percre visszadugtam a pereceket hogy megszikkadjon a sós massza. A négy adagból egyet bővebben sóztam, mert vannak olyan elvetemültek, mint én is, aki ezt szereti, és egy adag lett köménymagos, ezen viszont nem volt só.