Az elmúlt évben nagyon megritkultak a blogbejegyzések, aminek az volt a fő oka, hogy a rajzolás átvette az uralmat a szabadidőm felett. Komolyabb dolognak éreztem, és végre lerázhattam magamról a kreatív jelzőt, amelytől időnként már a hideg rázott. Aztán épp a képeim kapcsán tanultam meg, hogy a negatív kritika is egy vélemény, mindenki nem láthatja úgy a munkáimat, ahogy én, és vannak szavak, amik egy kép vagy tevékenység kapcsán szinte automatikusan kifutnak az emberek száján, az enyémen is. A képeim kapcsán a fura, a blog miatt a kreatív. Úgyhogy legyen. No, a cím első fele megmagyarázva. :D
Ma az egyik barátnőm kislányával sütöttem végig a napot. Enci egy kreatív kislány. :D Szeret rajzolni, nézegeti, amiket alkotok, rajzban és sütiben is. Már januárban felmerült az ötlet, hogy együtt süssünk, és most, húsvét előtt végre elértünk a megvalósításhoz. Öt körül, amikor kész lettünk, Enci megkérdezte, mi az a projekt. És a nap példáján keresztül nagyon egyszerű volt elmagyarázni a fogalmat. :)
Lássuk akkor, mi is történt ma.
Délelőtt azzal kezdtünk, hogy megmutattuk egymásnak az ötleteket a neten, mert mindenki készült. Én arra, hogy a
mézes keksz és a
pihe-puha linzer (kissé átalakítva tejmentesen margarinnal és kicsit egészségtudatosabban részben tönkölyliszttel) tésztából egy-egy adagot begyúrva a lehető legtöbbféle, és lehetőleg húsvétig elálló süti készüljön. Bevásároltam mindenféle díszítő apróságot, átrendeztem a konyhapultot, hogy minden kéznél legyen két főre, gondolatban lezongoráztam a feladatokat, és még azt is kitaláltam, mi lesz az üresjáratokban. Ehhez képest Enci megmutatta, milyen sütit szeretne készíteni, és ahhoz nem volt otthon semmi. :D Nem baj, bennem van a pedagógus, újraterveztünk, és minden belefért a napba.
Enci mérte ki, és gyúrta össze a tésztát, megmutattam neki, hogy kell nyújtani és szaggatni, innen kezdve én már csak kukta voltam, csak akkor segítettem, ha valami nem ment. Viszonylag gyorsan megegyeztünk abban, hogy bárányos, nyuszis és tojás formájú kekszet készítünk, aztán répás linzert, a maradék tésztából meg egy répa és egy tojás formájú kirakót.
Jól összedolgoztunk, a tészták egy órára kisültek. Összepakoltam a konyhát, és gyorsan elkészítettem az ebédet. Közben Enci kidekorálta a táblát a tűzhely felett, és amíg a hús sült, az előszoba polcát is. :D Ebéd után gyors bevásárlás következett az ő ötletéhez, majd miután begyúrtam a kekszgombóc tésztát, és bedugtuk a hűtőbe dermedni, elkezdtük a dekorálást.
Azért itt már volt minden, úgyhogy be kellett szállnom, és egy kis időre Barnabás is tiszteletét tette a konyhában. A süti ekkor már vészesen fogyott, meg a dekor is. A sütidekor állítólag banán ízű, a sós pattogatott kukorica finom zöld cukormázba mártva, és az elrontott sütit nem kell elrakni húsvétig jelszó alatt időnként feltűnően sok selejt készült.. :D
Végül a kekszes tésztából is megformáztuk a tojásokat, és mivel rájöttünk, az aztán tuti nem áll el húsvétig, elég, ha finom, nem kell szépnek lennie, belenyomkodtuk a maradék díszítő cukorkát, és egy részét azon frissiben fel is faltuk. :D
Ötkor mindennel kész voltunk, de Enci még nem akart hazamenni, ezért folytattuk a kreatívkodást, kifújt tojásokra rajzoltunk, és levezetésnek társasoztunk.
Nagyon jó nap volt. :)
Edit, üzenem, Enci tud sütni, hagyd! :)
