Körbevettem magam mindennel, aminek feltétlenül karnyújtásnyira kell lennie az írás alatt, és befészkeltem magam a kanapé sarkába. A villanyt azért felkapcsolhattam volna, rám fog sötétedni, de mindegy, ha most felkelek, akkor megint indul a halogatás, mint tavasz óta minden alkalommal, amikor a blogírás eszembe jutott.
Valami vidámmal akartam indítani, ezért a sok várakozó recept közül ez a pumpedli előre tolakodott. Az udvarban már senki se mer a gesztenyefa alá állni, mert folyamatosan potyognak a kis bombák, így még a kép is nagyon aktuális.
A recept majd lentebb kattintás után olvasható lesz, de előbb még van pár elmaradásom. Az egyik a díj, amit Anikótól kaptam, és tovább kellene adnom néhány kérdés megválaszolása és újabbak feladása mellett, a másik meg egy kis számvetés. A kettő kissé összecsúszott a fejemben, úgyhogy most ömleszteni fogom.
Amikor három éve elkezdtem a blogot, akkor őszintén bevallom, csak azért lett gasztro, hogy hamar figyelmet kapjon. A lényeg nekem a történeten volt, amit bejegyzésről bejegyzésre találtam ki, és néha beleszövögettem pillanatnyi érzéseket, történéseket, néha még azt is megengedtem magamnak, hogy üzenjek vele annak, aki veszi az adást. A süti azonban egyre fontosabb lett, és amíg a sztorik kiverték a biztosítékot néhány embernél - "Mondd, te miről írsz?" "Ezeket honnan szeded?" "Mit akarsz ezzel?" "Ezt te kitalálod?" vagy a legjobb, így egyszerűen: "Te írsz?" - addig a sütikre egyre többen szimatoltak. Így elkerülhetetlen volt a profilváltás. :)
Amikor a Blikk Nők Konyha magazin másfél éve elkezdte átvenni a receptjeimet, rá kellett szoknom a rendszerességre, és ekkor terjedt el az ismeretségi körben, hogy tudok sütni, többen megállítottak, hogy megveszik a folyóiratot, és sütik a sütiket belőle, és ez nagyon jólesett. Akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy rá kellene erre startolni, szakmát tanulni, vállalkozni, de egyrészt gyáva voltam... és ugye a több ok kevesebb, úgyhogy maradjunk ennyiben: gyáva voltam.
Ma már csak bólogatni tudok az akkori döntésemre, mert szeretem azt, amivel foglalkozom, nagyon sokat tanultam, hogy ezt a munkát végezhessem, és büszke is vagyok rá, nem adnám már fel semmiért. Na jó, ha a rajzolásból felvetne a pénz...
Mindenesetre a blog része a mindennapjaimnak, ahogy a sütés is. Nagyon szeretem, amikor elkészül a süti, szép, finom. Szeretem, ha örül neki a családom, ha felcsillan a barátok vagy a munkatársak szeme, ha meglepem őket. Sütivel egyszerűen nem lehet hibázni.
A rajzolásra visszatérve: jópár év pangás után megint fontos helye van az életemben. Ezt a felemet kissé elapróztam az elmúlt 10 évben, főleg a kreatív anyuka imidzs építésére, most viszont van ihlet, és van érdeklődés is a munkáim iránt (nem mellesleg van róla papírom is, mert ugye az is számít), ezért úgy döntöttem ebbe az irányba fordulok, és vállalkozom.
A tervezgetésre gyakorlatilag ráment a nyár, ezért is volt a kis adásszünet. Nyilvánvaló, hogy a hekvancot nem hagyom veszni, mert rengeteg örömöt ad, de egy kicsit gatyába kell ráznom.
És akkor most tényleg rám sötétedett, úgyhogy pilácsot gyújtok, és iszom egy teát, aztán folyt. köv.
Szóval, akkor a díj.
Köszönöm szépen Olajbogyónak!
Anikó kérdései, és a válaszaim:
1) Mi az, ami megmozgatja a fantáziád? Mi inspirál a receptek megvalósításához vezető "ízes" úton?
Kétféleképpen sütök: a jól bevált receptjeimet (szinte) változtatás nélkül használva, mert kell a mindennapokhoz a megbízhatóan finom, egyszerű sütemény (muffin, linzer, zserbó, almás pite, kekszek, hókifli, pogácsák...), másrészt szemem előtt a kihívással, hogy valami egyedi legyen abból, ami készül. A kérdés nyilvánvalóan az utóbbi sütikről szól, és nekem először a látvány születik meg a fejemben, aztán jön a "miből legyen".
2) Ha lehetőséged adódna, mely ország ételeivel ismerkednél meg behatóban? Hol lennél kukta a nagyvilágban?
Okés! Ezen a kérdésen gondolkoztam a legtöbbet! Lásd 5. kérdés, főleg a saját kis konyhámban szeretek kukta lenni, a ritka, de örömteli pillanatok egyikén, amikor nem én készítem az ebédet. :D Komolyra fordítva a szót, konyhai szempontból: fogalmam sincs, akárhol, minden pont ugyanannyira lehet érdekes. Nem sokat tudok külföldiül, úgyhogy kuktaként mindenhol megbuknék. :D (És csupa feltételes módban: ha nem csak ételről lenne szó, akkor azt mondanám, ha rám szakadna a bank, meg sem állnék Nápolyig.)
3) Van kedvenc fűszered, fűszernövényed, amit semmiképp sem hagynál ki szinte egy ételből sem?
Viszonylag ritkán főzök, ezért ezt nehezen tudom megválaszolni. Sokszor használom a borsot, vannak ételek, amiben szeretem a köményt és a szerecsendiót, és imádom a gyömbért, de csak édességben.
4) Előfordult már veled az a gondolat, hogy feladod a blogírást?...ha igen mi/ki volt a mozgatórugó, hogy semmiképp se tedd meg? :D
Igen, előfordult. Legutóbb most nyáron. :D De nem hagyhatom veszni ezt a népszerűséget. :D Na jól van, jól van! :D Túl sok munka van benne, hogy csak úgy feladjam.
5) Hétköznapi vagy inkább a multikulturális irányvonalat képviseled ételeiddel, süteményeiddel?
Egyértelműen hétköznapi. Nagyon nem vagyok vevő a divatokra, nem hiszek a(z ok nélkül!) "mentes" sütikben, csak a mértékletességben, és csak olyat sütök, ami nekem ésszerű, nem vagyok kísérletezgető.
6) Ha tartanánk egy össznépi blogger-workshopot, te mivel/miben tudnál hozzátenni a többiek sikeres, élménydús blogolásához?
Ha az a kérdés, mi az egyedi a hekvancban: csak azért van rá válaszom, mert a Vidék íze magazinos riport után olvastam magamról a cikkben. :D De tényleg, néha kell, hogy az ember más szemén át nézzen magára! Szóval a borral készült sütemények és a tészták díszítése talán adna valamit a közös sikerhez.
7) Szívesen veszel részt játékokban, vagy csak inkább a háttérből drukkolsz a többieknek?
Lusta szemlélő vagyok általában. Ebben nem vagyok jó. :( Még saját játékomtól is elfáradok néha. :D
Csupa hülye kérdésem van! Íme:
1) Az élesztőnek szaga van, vagy illata?
2) A túrós tészta (csusza): cukorral vagy pörccel? (X - Mindkettővel, de sokkal! :D)
3) Mi jut eszedbe erről: háztartási keksz?
4) Tejfölös uborkasaláta is van az asztalon, húst, köretet már szedtél. Kérsz tányért a salátának, vagy a tányérodra szeded? (X - Nem szereted a tejfölös uborkasalátát.)
5) Melyik az a süti/étel, amit imádsz, de sosem sütsz/főzöl, mindig csak másnál/máshol eszel?
6) Iszol, vagy vezetsz? És, ha nem vezetsz, mit iszol? :D
7) Melyik virággal játsszák: "Sör, bor, pálinka?" (Mentő kérdés: Sör, bor vagy pálinka?)
És akiket megajándékozok a díjjal, és egyben kihívok (totálisan szubjektív döntés indokolással):
Punkaa, az egyetlen blogger vagy, akit azóta követek, amióta a hekvanc megy, mert nagyon bírom amit és ahogy írsz még akkor is, ha nincs süti.
Hankka, csodálom a precizitásod és azt a rendet, átgondoltságot, ami a virtuális konyhádban van.
Trollanyu, tudom, hogy blogszünet van, de muszáj! :D Te vagy az egyetlen, akinek a mentes sütijei meggyőztek.
Beastie, mert a családi konyhában kísérletező szellemben sütsz és főzöl, és nálad a cukkiniből is süti lesz.
Karina, mert most már lassan hagyomány lesz a közös munka azon a bizonyos jó helyen, jó időben. ;)
Hajrá!
És annak, aki ezt mind kibírta, itt a recept.
Körtés-sajtos pumpedli (12 db)
A
tésztához:
20 dkg liszt
1 evőkanál
kakaópor
2 teáskanál
sütőpor
1 csipet só
15 dkg cukor
1 tojás
1 dl olaj
1 dl kefir
A
töltelékhez:
10 dkg
krémsajt
1 evőkanál
méz
2 evőkanál
körtelekvár
Egy edényben összekevertem a lisztet, a
kakaóport, a sütőport és a sót. A tojást kikevertem a cukorral a kefirrel és az olajjal, végül a lisztes keveréket is hozzáadtam, és jól összekevertem. diónyi halmokat kanalaztam a sütőpapírral bélelt tepsire egymástól 3 cm
távolságra, és 200 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem a pumpedliket.
A krémsajtot összekevertem a mézzel és a
lekvárral, majd a kihűlt kekszeket megtöltöttem. Érdemes dobozba tenni, és jól lehűteni, így összeérik a süti. De nem kell bánkódni, ha már a ragasztáskor elfogy.
Gyerek sütinek ideális. Narancs- és fügelekvárral is isteni.
