Imádom a kerek sütiket, kalácsokat, ezért egy - mindjárt lemérem, igen - 22 cm átmérőjű üvegtálban sütöttem meg a sütit, a tál aljában és tetejében is sütöttem egyet! Szóval, nem érdemes nagy tepsiben készíteni, mert fontos, hogy minden szelethez jusson a ropogósra sült vastag kelt tésztából és a krémes-barackos közepéből is. Szerintem.
40 dkg liszt (mértem)
12,5 dkg vaj
5 dkg cukor (A tésztának nem kell túl édesnek lennie, arra ott a krém.)
2 dl langyos tej
2 dkg élesztő
1 tojás
csipet só
A lisztet a cukrot és a sót összekevertem. Egy kis tálban langyosra melegítettem a tejet - itt nincs mikró -, beletettem a vajat, majd az élesztőt, és simára kevertem (kézzel:-). Villával kicsit felvertem a tojást a pohárban, amibe felütöttem, aztán ez is ment a tejes keverékhez. A folyadékot a lisztre öntöttem - nem vártam az élesztőre -, és beindítottam a dagasztót (még én vettem a mamának, újabb, mint az enyém otthon.)
Egy isteni sima, puha tészta lett belőle, amit kétfelé szedtem, majd kézzel széthúztam a tál nagyságára. A vajjal kikent és liszttel megszórt formákba nyomkodtam a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen.
Erre jött a krém:
20 dkg natúr vajkrém (Nem tévedés! Egy 250 grammos kiszerelésű, sajátmárkás terméket használtam.)
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
Csak kanállal jól kikevertem, és megkentem vele a tésztát.
Erre jött a barack, a kettőre hét szem - elég kicsi - barackot szeltem rá.
200 fokos sütőben hamar megsült. Na jó, a lényeg, hogy az alja is szépen megpiruljon, és ez az üvegedényben tökéletesen ellenőrizhető is.
Mennyei, tömény édesség.
Figyelem! Melegen az igazi. Ebéd után, egy fekete mellé...
Fekete! Mostanában már nem szólítják így a kávét. :-)
VálaszTörlésA öregek még igen, ránk - rám legalábbis - hatnak az új dumák, ők már nem változtatják úgy a szövegüket, mint mi. Asszem. :-)
VálaszTörlés