A nyár illúziója

   

Ebben a szürke időben, amikor még a tavasz is csak ábránd, ki gondol a nyárra? Még többször jut eszembe, mi volt tavaly, még messze a tervezgetés, és még eszemben sincs aggódni a vonalaim miatt. Tehát jöhet még egy kis tészta, igaz, ennek sosincs akadálya.

Vadásznom kellett a fényre, a képeknek mégis fura nyári hangulata lett. Dekadens augusztus, imádom. 

 
Cukkinis-sonkás csiga
  
A töltelék:
1 közepes nagyságú cukkini
10 szelet császárszalonna
bors
a sütéshez olivaolaj
  
A cukkinit megmostam, majd vékony szeletekre vágtam. (Erre nagyon jó a zöldséghámozó, mert szép vékony szeleteket készít, és ezeket könnyebb feltekerni.) Csak borsoztam (de alaposan), mert a szalonna elég sós.
  
A tésztához:
25 dkg liszt
1 dl tej
1 dl szóda
0,5 dkg élesztő
1,5 teáskanál só
  

Az élesztőt feloldottam a tejben, hozzáadtam a szódát, és a sóval elkevert liszt közepére öntöttem. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. Kevés élesztő van a tésztában, ezért kell neki az idő, másrészt pont ez az előnye, hogy előző nap sitty-sutty elkészíthető, és olyan laza lesz.

A tésztát a hűtőből kivéve lisztes deszkán alaposan átgyúrtam, majd 40 X 20 cm nagyságúra nyújtottam. Tíz - 20 cm-es - csíkra vágtam, elosztottam rajta a cukkini szeleteket, ráfektettem egy-egy szelet szalonnát, majd lazán feltekertem. Egy kis (16 X 24 cm-es) tepsit meglocsoltam olajjal, meghintettem liszttel, és elrendeztem benne a csigákat. Fél órát kelesztettem meleg helyen, ezalatt szépen megnövekedtek. Megkentem a tetejüket olivaolajjal, és 200 fokos sütőben 45 perc alatt pirosra sütöttem őket. Még forrón ismét megkentem a csigákat olajjal, és mehetett az asztalra.

Húsvéti linzer

  

Ez a tészta jó választás húsvétkor, amikor a megmaradt színes tojásokat kellene valahogy hasznosítani, pláne, ha van kéznél kisgyerek, aki a keményre főtt tojásnak csak a fehérjét szereti, mifelénk akad ilyen.

A kilencvenes évek elején nálunk nagy volt a linzer-láz, cserélődtek a receptek, mindenki olyan tésztát keresett, ami hamar megpuhul a lekvártól. Érdekes módon a családunk pont a két végletet szereti, a lekvárt teljesen felszívó, omlósra puhuló sütiket, és a zselésebb lekvárral készülő virágokat is, amik ropognak, és morzsálódnak.

Ez a recept is abból az időből való, a tojássárgája annyiban változtat a klasszikus linzer tésztán, hogy szép sárga színe lesz, és - ami már a sütés közben is érezhető - piskóta illata van. 

  

24 darabhoz

30 dkg liszt

10 dkg cukor

20 dkg vaj

3 főtt tojás sárgája

1 egész tojás (nyers)

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

   

A lisztet megsóztam, elkevertem a cukorral és a szódabikarbónával, majd elmorzsoltam benne a 3 főtt tojássárgáját. Türelmesen. Ezután beletettem a szobahőmérsékletű vajat, és szintén összemorzsoltam a liszttel. Végül beleöntöttem a nyers tojást, és összegyúrtam. A tésztában csak annyira szabad látszania a tojásnak, mintha citromhéjat reszeltünk volna bele. Nem nagy ügy!

A kész tésztát fél órára hűtőbe tettem.

Egy 8 cm átmérőjű fánkszaggatót nyomorgattam tojás alakúra, így lett kiszúróformám, a tojások közepét egy csavaros üveg kupakjával vágtam ki.

A tésztát fél cm vastagra nyújtottam, kiszaggattam a tojásokat, majd 180 fokos sütőben 10 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Hagytam kihűlni, majd kitöltöttem őket lekvárral.

A lyukas linzereknél a kitöltés után egy nappal - ennyi úgyis kell a puhuláshoz - a lyukba még egy kis lekvárt szoktam tölteni, így sokkal gusztább a süti.

Vajas, mézes kalács

  

Nem bolond szél, ami fúj, a bolond szép szó, ez őrül szél. Az ember arcába csapkodja a hódarát, belefúj a kapucniba, még a tarkóm is vizes volt, mire végre becsuktam a lakásajtót magam mögött. Csak ledobtam a táskámat és a kabátot, és már melegítettem is a tejet a kalácshoz. Mire rendesen átvedlettem otthoniba, már felfutott az élesztő, és vacsorára már kész is volt a vajas, mézes kalács.

Két rúd készült, egyet vendégségbe szántunk, de lefújtuk az utazást, inkább innen bentről nézzük, ahogy olvad. Lent a fák között már egy-egy helyen látszik a fű.

  

40 dkg liszt

10 dkg kukoricalisz

1 csipet só

2 dl tej

1 doboz natúr joghurt

10 dkg méz

1 teáskanál cukor

2 dkg élesztő

1 tojás

+

10 dkg vaj

  

Az élesztőt felfuttattam a cukorral elkevert langyos tejben. A liszteket öszekevertem a sóval, a közepébe öntöttem a joghurtot, a mézet, a kissé felvert tojást és az élesztős masszát, és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Lisztezett deszkán átgyúrtam, majd meleg helyre tettem kelni. Negyven perc alatt a duplájára kelt a tészta. Ekkor ismét átgyúrtam, két cipót formáztam belőle.

Az egész kalácshoz elég a 10 dkg vaj, úgy kell osztani, hogy a formák kikenéshez, a tészta kenésére és a tetejére is jusson. ehhez szobahűmérsékletű, teljesen kenhető, puha vaj kell.

Két téglaformát alaposan kivajaztam, és megszórtam liszttel.

A cipókat 25 X 23 cm-es téglalappá nyújtottam (a tégla forma alja 23 cm hosszú). Ecset segítségével vékonyan megkentem őket vajjal, és feltekertem. A kész tekercseket a formákba fektettem, és fél órára meleg helyre tettem kelni, ezalatt szépen megemelkedtek. 180 fokra előmelegített sütőben villámgyorsan, 28 perc alatt megsültek. Amint kivettem a sütőből, még a formában megkentem a tetejüket a maradék vajjal, majd pár perc pihentetés után kiraktam a rudakat egy tiszta konyharuhára.

Könnyű túrós lepény

  

A recept egy túrós tésztás ebéd után született, a tejföllel bekevert édes túróval kezdeni kellett valamit. Kezdetben a maradék arányában csak úgy szemre sütöttem, aztán egyszercsak igény volt a sütire túrós tészta nélkül, és rendesen átgondolva megszületett ez a lepény. A tejfölt joghurtra cseréltem, már nem tettem bele vajat, mint korábban, és jó lett. Gyorsan lefirkáltam a hozzávalókat egy rajz szélére, hogy aztán legközelebb a nagy kupacban keresgélhessem. Most már megy fejből is. Nagyon gyors és könnyű süti, nem fullasztó, nem szárad ki, főleg mert hamar elfogy.

A tészta egy 20 X 25 cm-es tepsire elég, 20 szeletre vágható.

 

25 dkg túró

1 doboz natúr joghurt (150 g)

6 csapott evőkanál cukor

3 tojás

1 citrom reszelt héja

1 naracs reszelt héja

6 evőkanál liszt

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

     

A túrót villával összetörtem, majd habverő segítségével összekevertem a joghurttal, a cukorral és a tojással. Belereszeltem a citrom és a narancs héját. Végül belekevertem a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem.

Epres-túrós kelt torta

  

Az ötlet már korábban megszületett, de várni kellett finom eperre, és nemrég végre kaptam. Eredetileg sütinek terveztem, de családi összejövetelre készültünk, így torta lett belőle. Hét felnőttnek és három kisgyereknek meg sem kottyant uzsonnaidőben.

   

A tésztához:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 tojás
3 dkg vaj
5 dkg cukor
1 csipet só

Az élesztőt felfuttattam a cukorral elkevert langyos tejben. A lisztet összekevertem a sóval, majd a közepébe öntöttem az élesztős masszát, a puha vajat és a kissé felvert tojást, majd bedagasztottam. Meleg helyen húsz percet kelesztettem, amíg kelt, elkészítettem a tölteléket.

   
A töltelékhez:
1 kg túró
1 pohár natur joghurt
25 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
3 tojás
6 evőkanál búzadara
20 szem eper
A túrót villával összetörtem, belekevertem a joghurtot, a tojást, a cukrot és a vaníliás cukrot.
   

A tésztát lisztes deszkán átgyúrtam, három részre osztottam, és mindegyiket kör alakúra nyújtottam. A tortaforma aljára sütőpapírt csiptettem, egy tészta lapot belefektettem. Megszórtam 3 evőkanál búzadarával, és ráöntöttem a töltelék felét. Erre fektettem a következő lapot, megszórtam a maradék búzadarával, és ráöntöttem a többi tölteléket. A megmosott epreket csúcsukkal felfelé belenyomtam a túróba. Végül óvatosan ráfektettem az utolsó lapot úgy, hogy felvegye a gyümölcs formáját.

Igen magas torta lett, ezért nem melegítettem előre a sütőt, 180 fokra állítottam, hogy legyen ideje átmelegedni a sütinek, és 70 perc alatt megsütöttem.

Sütés után másfél órát hagytam hűlni a formában, majd késsel körbevágtam, lekapcsoltam róla a keretet, és tálra csúsztattam. Alig volt időm fényképezni, épp csak kihűlt, el is fogyott.

Kelt szilvás gombóc

Ma jó napom volt, nem vettem magamra, ami rossz volt, és munka után határozottan úgy éreztem, ma van, mit ünnepelni. Egy barátom emlegette fel egyik nap a Szilvásgombóc dalt, egész nap ez ment a fejemben. Aztán a makacs dallam a kosaramba tette a szilvabefőttet, az ünnep-érzés pedig ...

    

   

Az ötlet már hazafele jövet megszületett, de a keresőbe beírva a "sült szilvás gombóc" kifejezést, mégsem tűnt túl eredetinek. Aztán jobban elmélyedve a receptekben, láttam, hogy a sütik gombócnak gombócok, és szilvásnak szilvásak, de a végeredménynek nincs köze a szilvás gombóchoz. Úgyhogy megküzdöttem vele, és ez a recept nem csak a nevében utal a szilvás gombócra, krumplis kelt tésztával készült, és átjön az érzés.

   

A tésztához:

35 dkg liszt

25 dkg főtt krumpli (a főtt krumplit mértem le)

1 dl tej

1 dkg élesztő

2 dkg vaj

1 tojás

1 csipet só

3 dkg cukor

Az élesztőt egy csipet cukorral felfuttatam a langyos tejben. A krumplit villával összetörtem, összekevertem az élesztős masszával, a tojással, a puha vajjal, a cukorral és a sóval, végül gyorsan összegyúrtam a liszttel. A tésztát kelesztés nélkül a jól belisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam, 25 X 25 cm-es négyzetté nyújtottam, majd 25 részre vágtam.

  

A töltelékhez:

szilvabefőtt (25 db magozott egész szilva)
2 evőkanál cukor
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt fahéj

A cukrot összekevertem a fűszerekkel. a szilvákat szétnyitottam (nem feleztem el), a belsejüket belemártottam a fűszeres cukorba, majd összehajtottam. Mindegyik szilvát becsomagoltam egy-egy darab tésztába, és lisztes kézzel gombóccá sodortam őket.

Tíz percet hagytam kelni a gombócokat, közben 200 fokra előmelegítettem a sütőt, és elkészítettem a tetejére a morzsát.

   
A morzsához:
5 dkg liszt
5 dkg cukor
3 dkg vaj
A szobahőmérsékletű vajat összemorzsoltam a liszttel és a cukorral.

A gombócokat egy 20 X 30 cm-es kivajazott, lisztezett tepsibe rendeztem, és betettem a sütőbe. Tíz perc sütés után sütik összeértek, és kitöltötték a tepsit, ekkor rászórtam az édes morzsát, és további 25 perc alatt pirosra sütöttem a gombócokat. 

Viking flotta

   

Túlestünk egy újabb iskolai farsangon. Ezt a programot az összes szemszögből megéltem már, így volt időm levonni néhány következtetést a felkínált sütire vonatkozóan.

Két tánc, játék vagy csak szimpla futkosás között egy pohár innivaló és egy-két falat nasi kell, nem óriás muffin és habos csoda. Nem érdemes átverni a gyereket, a nagy süti csábító, de két falat után anya kezében landol. A krémes sütik nem praktikusak, a gyerekek a krémmel, habbal együtt a koszt is lenyalogatják a tíz ujjukról, és nem is bírja a gyűrődést.

Összefoglalva: a sütit legyen elég egyszer megfogni, ne legyen több két falatnál, ne legyen - túl - krémes. Nem véletlen, hogy a farsangon a kekszgombóc a favorit, ott nekem is az a kedvencem.

És végül az is számít, hogy az egyszerű gyerek-kedvenc süti hogy kerül a tálcára. Nem kell nagy flanc, csak egy kis ötletesség. Így lesz a kókusz kockából viking flotta.

   
A recept lentebb.