Zserbó első látásra

  
A bevált zserbó tésztát piros lekváros hab emeli meg, és a szokásos fényes fekete csokimáz teszi teljessé. Ugyan, kinek hiányzik a dió a karácsonyi dömping után?!
Gyerek sütinek is bevált, mert pihe-puha, kompakt, és nem morzsás.
  
Piros lekváros zserbó korongok

A tésztához:
25 dkg finomliszt
1 teáskanál szárított élesztő
1 csipet sütőpor
1 evőkanál cukor
0,5 dl tej
10 dkg vaj
1 tojás
A töltelékbe:
2 tojás fehérje
2 evőkanál cukor
2 evőkanál lekvár

A csokimázhoz:
3 evőkanál kakaópor
2 evőkanál cukor
2 evőkanál víz
1 dkg vaj
  
Összekevertem a lisztet az élesztővel, a sütőporral és a cukorral. Hozzáadtam a tejet, a puha vajat és a kissé felvert tojást, majd összegyúrtam. Kelesztés nélkül 3 mm vastagságúra nyújtottam, és 36 db 5 cm átmérőjű korongot vágtam ki belőle.
  
A tojásfehérjét a cukorral habbá vertem, majd beleforgattam a lekvárt.
  
A muffin formát alaposan kivajaztam, és beliszteztem, majd mindegyik mélyedésbe tettem egy tésztakorongot. A hab felét a mélyedésekbe kanalaztam, majd rátettem a második korongot. Elosztottam rajtuk a maradék habot, majd befedtem ismét tésztával. 200 fokos sütőben 18 perc alatt pirosra sütöttem őket.
  
A kakaót és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a vizet. Mérsékelt tűzön felhevítettem, és hagytam, hogy kissé besűrűsödjön. A tűzről levéve belekevertem a vajat, és kevergetve kissé lehűtöttem. Végül teáskanállal a sütik tetejére csorgattam a sűrű, fekete csokimázat.


Csavart diós kalács

  
Ha sikerült megtakarítani a karácsonyi sütésből némi diót, akkor itt az ideje, hogy erre a kalácsra pazaroljátok. Nem is kell hozzá alkalom, egy kiadós leves mellé kitűnő kísérő. Borsodóval pláne.
Nem olyan bonyolult, mint amilyen látványos.
    
A tésztához:
45 dkg liszt
5 dkg cukor
1 csipet só
2 dl tej
2 dkg élesztő
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
 
A töltelékhez:
2 tojás fehérje
2 evőkanál lekvár
20 dkg dió
15 dkg cukor
    
A kenéshez:
1 tojássárgája
     
Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy csipet cukorral. A lisztet összekevertem a sóval és a cukorral, majd összegyúrtam a tojással, az élesztős masszával és a vajjal. A tésztát a duplájára kelesztettem.  A megkelt tésztát átgyúrtam, két cipót formáztam belőle, majd mindkettőt fél cm vastagságú lappá nyújtottam.
A tojásfehérjéket felvertem, majd belekevertem a lekvárt. A massza felével megkentem az egyik lapot, majd megszórtam a cukrozott dió felével. Rátettem a másik lapot, ezt is megkentem habbal, és megszórtam dióval.
A tésztát ezután 2 cm vastag csíkokra vágtam. Egy csíkot csigává tekertem, majd a sütőpapírral bélelt tepsi közepére helyeztem. A többi csíkkal folytattam a körbetekerést, amíg el nem fogyott a tészta.
Megkentem a tetejét tojássárgájával, és 200 fokos sütőben 35 perc alatt pirosra sütöttem.

Borostyán szelet


A Fekete Borpince sütiversenyére találtam ki ezt a sütit. A tésztát már sütöttem egy másik változatban a mézes-túrós lepényhez, ám ezúttal egy gyömbéres, édes, boros krémmel töltöttem ki a lapokat.  

A krémhez:
3 dl fehérbor (Fekete Borpince Tramini cuvée 2012 - fehér édes desszertbor)
3 dkg friss, reszelt gyömbér
10 szem szegfűszeg
15 dkg nádcukor
3 evőkanál liszt
½  citrom leve
1 tojás
20 dkg vaj
3 dl fehérbort felforraltam a gyömbérrel és a szegfűszeggel, 5 percig hagytam gyöngyözve forrni, majd leszűrtem, és lehűtöttem. A kihűlt borból és a lisztből besamelt főztem, még forrón habverővel belekevertem egy tojást és 5 dkg cukrot, majd lehűtöttem. A vajat habosra kevertem a maradék cukorral, majd a teljesen lehűlt besamelt kanalanként adagolva hozzá, haberővel sima, könnyű krémet készítettem. A tészta elkészítéséig hűtőben tároltam.

A tésztához:
15 dkg méz
15 dkg nádcukor
10 dkg vaj
1 tojás
1 citrom leve és reszelt héja
30 dkg graham liszt
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 csipet só
1 teáskanál szódabikarbóna

A kétféle lisztet összekevertem a sóval, a fahéjjal és a szódabikarbónával. A mézet, a cukrot, a tojást, a puha vajat, a citromlevet és a citromhéjat villával, gyors mozdulatokkal összevegyítettem egy tálban. Beleöntöttem a lisztes keveréket, és gyorsan összegyúrtam. Két részre osztottam, két sütőpapír között 35 X 30 cm nagyságú lappá nyújtottam, majd 200 fokos sütőben 12 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.

Miután a lapok kihűltek, összeállítható a sütemény. Az egyik lapot megkentem a krémmel, ráborítottam a másikat, és kissé lenyomkodtam. Néhány órára hűtőbe tettem puhulni, majd felszeleteltem. A szeleteket egy-egy kandírozott gyömbérrel díszítettem.

Borkrémes-mandulás kosárkák

 
 
A tésztához:
15 dkg graham liszt
15 dkg őrölt mandula
8 dkg nádcukor
1 tojás sárgája
12,5 dkg vaj
1 csipet só
   
A krémhez:             
2,5 dl vörösbor (Fekete Borpince Cabernet franc válogatás 2011)
15 szem szegfűszeg
2 rúd fahéj
8 dkg nádcukor
2 tojás sárgája
2 teáskanál finomliszt
   
A kosarak megkenéséhez:
2 evőkanál bodzalekvár (vagy piros bogyós lekvár)
   
A csokimázhoz:
3 evőkanál kakaópor
2 evőkanál nádcukor
2 evőkanál vörösbor (Fekete Borpince Cabernet franc válogatás 2011)
1 dkg vaj
  
A formához:
2,5 dkg vaj
1 evőkanál liszt
  
Díszítéshez:
3 dkg szeletelt mandula
   
Ami még bizti kell:
24 darabos kis (4,5 cm átmérőjű) muffin sütő tepsi
alufólia és aprószemű bab (A vaksütéshez 6-7 szem babot alufóliába csomagoltam. 24 ilyen kis csomagot készítettem. Többször is felhasználható.)
   
A krém (érdemes ezzel kezdeni):
A vörösborba beletettem a szegfűszeget, a fahéjat és a cukrot, felforraltam, és 5 percig gyöngyözve hagytam forrni. Egy edényben közben habverővel összekevertem a két tojás sárgáját a liszttel és két evőkanál borral (a meleg borból kanalaztam ki). A felforralt borból kiszedtem a fűszereket (félretettem őket a karácsonyi dekorációhoz), és a bort lassan a tojásos masszára csorgattam, és habverővel alaposan kikevertem. A masszát visszatettem a tűzre, és folytonos keverés mellett besűrítettem. A kész krémet hűtőbe tettem hűlni.
   
A tészta:
A mandulát, a lisztet, a cukrot és a sót összekevertem. Hozzáadtam a vajat és a tojás sárgáját, és alaposan összegyúrtam. Nem baj, ha kissé morzsálódik. A tésztát folpackra borítottam, rudat formáltam belőle, és szorosan becsomagoltam. A rudat alaposan összenyomkodtam, és meghengergettem, hogy egyenletesebb formát kapjon, és a tészta még jobban összetömörödjön. Fél órára hűtőbe tettem.
A sütőforma mélyedéseit ecset segítségével szobahőmérsékletű vajjal megkentem, és alaposan beliszteztem.
A lehűlt tészta rudat 24 korongra szeleteltem. Minden mélyedésbe belenyomkodtam egy-egy korongot. A kosarakba egy-egy alufólia-bab csomagot ültettem.
A tésztát 220 fokra előmelegített sütőben 8 percig sütöttem.
A formát kivettem a sütőből, kivettem a babot a kosarakból, és a süti mélyedéseit minden oldalról alaposan megkentem bodzalekvárral.
A sütő hőfokát 200 fokra mérsékelve további 8 percig sütöttem a kosarakat.
A formában hagytam őket kihűlni.
A kihűlt kosarakat megtöltöttem a borkrémmel.
   
A máz:
A kakaót és a cukrot összekevertem, majd hozzáadtam a bort. Mérsékelt tűzön felhevítettem, és hagytam, hogy kissé besűrűsödjön. A tűzről levéve belekevertem a vajat, és kevergetve kissé lehűtöttem. Végül teáskanállal a sütik tetejére csorgattam a sűrű, fekete csokimázat, és a tetejére szeletelt mandulát szórtam.

Mámorítóan édes nap a Fekete Borpincénél

Múlt szombaton egy nagyon izgalmas rendezvényen vettem rész. A Fekete Borpince sütiversenyt rendezett, nevezni a pincészet borainak felhasználásával készült karácsonyi süteményekkel lehetett. A rendezvényre egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, aki a családjával részt vett az előző süti versenyen, és szintén kedvet kapott a sütésre.
A verseny feltétele volt, hogy a sütemények otthon, minőségi, természetes alapanyagokból, mesterséges élelmiszeripari adalékanyagok mellőzésével, kizárólag a Fekete Borpince minőségi palackos borainak felhasználásával készüljenek. Mivel ilyen megmérettetésen még sosem vettem részt – tudom-tudom, már sokan ettek a süteményeimből, de még sosem zsűrizték őket élesben –, ezért nagy izgalommal álltam neki az előkészületeknek.
Gyakran használok bort a tésztákhoz, főleg a keltekhez, de most kimondottan az volt a célom, hogy érezhető legyen a sütiben a bor és annak jellege. A receptek összeállításánál a kiírásban szereplő szempontok mellett még rengeteg felsorakozott: szállítható, előre elkészíthető, kínáló falatként tálalható legyen. Végül két süteményt találtam ki (a borkrémes-mandulás kosárkát és a borostyán szeletet), a próbasütés után az egyik tésztáján módosítottam kicsit (5 dkg-mal kevesebb graham lisztet, és pont ennyivel több mandulát tettem a tésztába), és amikor a feltételeknek megfelelően leadtam a recepteket, éreztem, hogy a sütemények miatt már nincs miért izgulnom.
Persze ezzel még nem volt vége az előkészületeknek. Általában nem könnyítem meg saját dolgomat. Mivel a sütiket magunk kínáltuk a versenyen, beálltam barkács csajnak, és készítettem hozzá két tálcát. Aztán napokig gondolkoztam a csomagoláson, mert az asztalnál már nem akartam kézzel fogdosni az édességeket. Végül beugrasztottam a versenybe a barátnőmet is, mert jobb magunk mellett tudni a konkurenciát. ;)
Kiváló hangulatban telt a délután és az este, finom sütiket és borokat kóstolhattunk. Külön kiemelném a kékfrankos sillerből készített forralt bort, ami felmelegítette a kezünket, és megadta az alaphangulatot a családias délutánhoz. Amíg eszmét cseréltünk a receptekről, addig a zsűri dolgozott, majd mi is bevetettük magunkat, hogy a közönségszavazat is megszülethessen.
A zsűri tagjai voltak:
Nándori László cukrászmester - Nándori Cukrászda, Budapest
Huszti Edina gasztronómus, sommelier - Bella Napoli Pizzéria és Étterem, Szekszárd
Fekete Mihály borász - Fekete Borpince, Szekszárd.
A borkrémes-mandulás kosárkával második díjat szereztem. Tudom, hogy ez most szerénytelenség, de bátran állítom, hogy ez egy kitűnő sütemény.
A két recepttel hamarosan jövök, egyelőre itt egy teljesen szubjektív válogatás a versenyen készült képekből.

    Előkészületek

Utolsó simítások (borostyán szelet)

Vörösboros krémmel töltött mandulás kosárka (II. helyezés)
      
Amíg a zsűri dolgozott...
  
...mi a borokról és a sütikről beszélgettünk.

Kóstolt, és szavazott a közönség,...

...és én is. :)

A díjazottak:

I. hely: Acélosné Solymár Magdolna és Fodor Angelika: mézeskalács boros, aszalt gyümölcsös krémmel töltve

II. hely: Bechtel Helga: borkrémes-mandulás kosárka

III. hely: Szegedi Gabriella: Vilmos kuglófja

Közönségdíj: Szegedi Gabriella: A patikárius céklája

A pincészet két különdíja: Juhász Karina: Fekete fatörzs, valamint Richolmné Ács Ildikó és Richolm Diána: Karácsonyi fatörzs 
                                     

Fehérboros pite

  
Ezt az ötletet már dédelgettem egy ideje, mire szeptemberben végre megsütöttem. Azóta több borral készült recept is született. Sütögetés és némi javítgatás után kettővel neveztem is a Fekete Borpince sütiversenyére, ami nagyon jó hangulatú rendezvénynek ígérkezik. Azt a két receptet majd a versenyről készült beszámolóval együtt osztom meg veletek. De most jöjjön a boros pite receptje. Vigyázat, nagyon boros!

A krémhez:
5 dl fehérbor
1 citrom leve
3 tojás
3 evőkanál liszt
5 evőkanál cukor
őrölt szegfűszeg és fahéj

3,5 dl bort felforraltam a cukorral és a fűszerekkel, majd beleöntöttem a citromlevet. A tojásokat habverővel kikevertem a liszttel és a maradék borral, majd a masszát belekevertem a forró borba. A krémet visszatettem a tűzhelyre, besűrítettem, és hagytam kihűlni.


A tésztához:
10 dkg darált mandula
12 dkg liszt
5 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 citrom reszelt héja
10 dkg vaj
1 tojás

A lisztet összevegyítettem a mandulával, a cukorral, a citromhéjjal, a sütőporral és a sóval. Elmorzsoltam benne a puha vajat, majd a tojással összegyúrtam a tésztát. A tésztát egy kivajazott, belisztezett piteformába morzsoltam, belenyomkodtam, hogy magas pereme legyen, és megszurkodtam villával. 200 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elősütöttem a tésztát, majd beleöntöttem a krémet, és 180 fokon további 30 perc alatt megsütöttem.
A tésztából egy diónyit lecsippentve dekorációnak kis kekszeket süthetünk. A kész süteményt megszórhatjuk fahéjjal, vagy bevonhatjuk csokimázzal is.

Szelet sütinek is elkészíthető, az adag egy 20 X 30 cm-es tepsire elég.

Mákos-gyömbéres cantuccini

   
Íme egy újabb cantuccini. Nyár elején sütöttem meg először, akkor gyömbér helyett reszelt citromhéjjal, és úgy is jó volt. Másodszor citromhéj helyett reszelt gyömbér került a tésztába - mert csak az volt otthon -, nem is kevés, és a recept így is maradt, mert így volt az igazi. Görög joghurttal nagyon finom reggeli vagy uzsonna.

35 dkg liszt
15 dkg darált mák
15 dkg cukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
2-3 dkg friss, reszelt gyömbér
7 dkg vaj
3 tojás
   
A lisztet összekevertem a mákkal, a cukorral, a sütőporral és a sóval. Belereszeltem a friss gyömbért, elmorzsoltam benne a vajat, majd a tojásokkal készre gyúrtam a masszát. A tésztát három részre osztottam, és lisztezett deszkán 25 cm hosszú rudakká sodortam őket. Sütőpapírra tettem, és kissé belapítottam a rudak tetejét. 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve 1,5 cm vastag szeletekre vágtam a rudakat, majd a szeleteket visszafektettem a sütőpapírra, és visszadugtam a sütőbe. 5 perc sütés után lekapcsoltam a sütőt, és tovább szárítottam a süteményt. A szárítás idejét az határozza meg, hogy inkább omlós vagy ropogós, kekszes állagot szeretnénk elérni. Mi az utóbbit szeretjük. :)