Malacfülek

   

  

Már nagyon szeretnék kikerülni ebből a tömény fahéj-szegfűszeg-gyömbér-narancs illat varázsból, és elsején egy jó nagyot szippantani az új év csípősen friss levegőjébe. Sokáig keresgéltem a bűbájbontó receptet, mire megtaláltam, és mellé ezt a végtelenül egyszerű varázsigét (népköltést). Boldog új évet kívánok!

  

   

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

   
Itt egy ötlet tavalyról: malachonfoglaló és malacfejek.

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 csipet cukor
1 csipet só
1 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg vaj
a tetejére: nádcukor vagy só és bors
  

Az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. A lisztet megsóztam, majd ráöntöttem az élesztőt, a puha vajat és a kissé felvert tojást. Kemény tészta lesz, nem lehet dagasztani, gyúrni kell. Meleg helyen fél óra alatt a duplájára kelesztettem. Két részre osztottam, cipókat formáltam belőle, és hagytam állni negyed órát. A cipókat egyenként kinyújtottam fél cm vastagságúra. Egy 5 cm átmérőjű szaggató és egy kés segítségével vágtam ki a füleket úgy, hogy a kivágónak csak az egyik oldalát mélyesztettem bele a tésztába, a hegyes felét pedig a késsel szabtam ki. A tésztát sütőpapírra helyeztem, megkentem tojással, és egy szívószál segítségével kis lyukat vágtam a tésztán. Összesen 32 fület készítettem, 16 darabot nádcukorral szórtam meg, a többit pedig sóval és borssal. 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Miután kihűlt, újévi jókívánságokat kötöttem rájuk.

Először mindenkinek más-más üzenetet szántam, de ennél a népi rigmusnál tökéletesebben nem tudtam volna megfogalmazni azt, amit szeretnék mindannyiunknak.

Szellőztetés - Füstölt sajtos pogácsa



Szellőztetek, pogácsát sütök, ki kell űznöm a karácsonyi illatokat, mert már a torkomat szorongatják. Bár az ünnepre magunknak nem sütöttem, tegnap este belemerültem a készülődésbe, mert még futunk pár ünnepi kört a családban. Felhasználtam a mikuláscsomag árválkodó narancsait a narancs tortához, begyúrtam a diós kekszet, amihez csak a vaj és a tojás hiányzott, a száraz összetevők már zacskóban várták a finálét, és még este bedagasztottam a füstölt sajtos pogácsát, ami reggelre szépen megkelt a hűvösben. Most sül, és már jön az illata.

Semmi extra, de cserébe gyors.

   
30 dkg liszt
15 dkg reszelt füstölt sajt
1 tojás + 1 a kenéshez
1 teáskanál só
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
ízlés szerint bors

A langyos tejben elmorzsoltam az élesztőt. A lisztet összekevertem a reszelt sajttal és a sóval. A lisztes keverékre öntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojást, az olajat, összegyúrtam, és letakarva félretettem kelni. A duplájára kelt tésztát gyúródeszkán átgyúrtam, 2 cm vastagságúra kinyújtottam, a tetejét éles késsel bevagdostam, és megkentem a felvert tojással. 200 fokra előmelegített sütőben gyorsan megsütöttem. 5 cm-es kiszúróval 40 db lett belőle.

Pástétomos kalács

  
Tavaly ilyenkor már elborított minket a karácsonyi várakozás, tele voltunk csokival és gyümölccsel, aszalttal is. A csomagokban mindig ott lapul egy, ami szép-szép, de nem szeretjük, a datolya. Bőven benne jártunk már a farsangban, amikor még mindig ott árválkodott a polcon az aszalt gyümölcs, kezdeni kellett vele valamit, és ekkor jött az ötlet a pástétomra.
Ebben az évben sem úsztuk meg datolya nélkül. A szombat esti borozgatás után maradt egy kis fehérbor, és épp kimúlni készült a hűtőben, ezért gyorsan kimagoztam a gyümölcsöt, és rálöttyintettem a bort, aztán másnap megvettem a gombhoz a kabátot a tavalyi recept szerint. Csak most egy kicsit csavartam rajta.

A pástétommal kezdem, mert ez így magában is nagyon finom, és ez a tölteléke a kalácsnak azzal a különbséggel, hogy nem kell pépesíteni.
  
Pástétom/töltelék:
   
50 dkg csirkemáj összevágva (nem kell apróra)
1 fej vöröshagyma
1 birsalma
5 dkg datolya
1+1 dl száraz fehérbor vagy pezsgő
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem zöld
só és bors bőven mérve (persze ízlés szerint)
6 dkg vaj

Az előző nap kimagozott és 1 dl borba beáztatott datolyát kinyomkodtam, és összevágtam. (A bort, amiben a datolya ázott, kiöntöttem, mert olyan volt, mint a márc, ennyi édesség már nem fért volna el a pástétomban!) A birsalmát meghámoztam, kisebb darabokra vágta. A csirkemájat 3 dkg vajon serpenyőben gyorsan megsütöttem, nagy lángon, nem baj, ha kicsit megpirul, de ne száradjon ki. Ezután sóztam, borsoztam, és kiszedtem egy tálba. A serpenyőbe tettem még 3 dkg vajat, rádobtam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és birsalmát, együtt pár percig pirítottam, majd rászórtam a datolyát, ráöntöttem 1 dl bort, és az egészet hagytam kicsit főni. Végül a májat összekevertem a gyümölcsös keverékkel és az apróra vágott petrezselyemmel.
Hagytam hűlni, majd aprítógépben ledaráltam. Nem kell teljesen pépesíteni!
Végül ismét sóztam, és borsoztam, mégpedig bőven, mert a gyümölcstől elég édeskés lett a krém.
Legközelebb megbolondítom egy kis apróra vágott csilivel.

Ez egy elég nagy adag, de kis dobozokban le is lehet fagyasztani.

Ebben az évben ugyanezt az adagot készítettem el, csak nem pépesítettem, hanem tésztába csomagoltam. Ez a mennyiség egy kb. 20X30 cm-es tepsire elég.

A tésztához:

30 dkg liszt
1,5 dl tej
1 dkg élesztő
1 kávéskanál só
1 tojás (+ a kenéshez)
2 dkg vaj

Az élesztőt a langyos tejben gyorsan felfuttattam. A lisztet összekevertem a sóval, majd beleöntöttem az élesztős masszát, a kissé felvert tojást és a vajat. Jól összedolgoztam, és félretettem kelni.
A duplájára kelt tészta harmadát félretettem a rácsoknak, a másik részét akkorára nyújtottam, hogy a vajazott, lisztezett tepsibe fektetve 2 cm-es pereme legyen. A tölteléket a tésztára kanalaztam, elegyengettem, majd a maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére. Végül megkentem a felvert tojással, és 200 fokos sütőben megsütöttem.
Mivel a töltelék nem volt nyers, csak a tésztára kellett figyelni, amikor szépen megpirult, el is készült a vacsora.
Melegen is finom, de egy éjszakára hűtőbe téve másnap istenien szeletelhető, ezért hidegtálakra is bátran ajánlom. Legközelebb én is téglaformában sütöm meg. 

Medve kifli

 

   

Annyi mindent le kellene írnom, de most mégis fordítva kezdem a bejegyzést, a péntek esti kávéról majd később, mert hosszúra sikeredett.

Van, hogy a kelt tészta a maradék felhasználás jegyében készül, így sütöttem már kalácsot sörrel  és gyümölcslével is. A kész, megkelt tészta pedig attól függően, hogy édes vagy sós, a gyúródeszkán bármilyen alakot ölthet. Ezt a tésztát először akkor sütöttem, amikor egy hatalmas adag nudlihoz készítettem sajtszószt, túl nagy adagot, mert a nudli fogyott mákkal is, a maradék szósszal pedig kezdeni kellett valamit.

Gyerekkoromban a szombati ebéd gyakran volt valamilyen finom leves, és hozzá édes kísérő: palacsinta, fánk, rizsfelfújt. Szokásunk volt együtt enni az édes tésztát a levessel, és bármilyen fura is, ezt még ma is szeretem. Így jutott eszembe másodszor is ilyen tésztát begyúrni egy zöldségleves mellé, akkor pontosítottam az arányokat, és nagy sikere lett, úgyhogy ez a recept már marad. A kiflibe nem kell töltelék, mert ez egy kimondottan édes tészta, és szinte viccesen puha. Nem érdemes tartogatni, frissen, melegen az igazi. A sok duma alatt, kattintás után ott a recept.

        

A tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csipet só
1 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg natúr tömlős sajt (nálam Medve)
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dkg élesztő

A lisztet, a cukrot és a sót kimértem, és összekevertem. A tejet, a tejszínt és a sajtot egy edénybe tettem, és kevergetve felmelegítettem, csak addig, amíg egyneművé vált. Félrehúztam, és visszahűtöttem, hogy az élesztő meg ne főjön benne. Amikor langyosra hűlt, elmorzsoltam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. Végül ráöntöttem  a lisztes keverékre, hozzáadtam a kissé felvert tojást, és bedagasztottam.

Háromnegyed órát hagytam kelni, majd lisztes deszkán átgyúrtam, és ismét félretettem kelni fél órára. Végül négy részre osztottam, a négy cipót egyenként kör alakúra nyújtottam (kb. 30 cm átmérőjű legyen). A tésztát 12 cikkre vágtam, és feltekertem őket. A kifliket még hagytam kelni negyed órát, majd megkentem őket tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Most eltértem ettől a készítési folyamattól, mert pénteken nem lett volna időm mindenre. A tésztát csütörtök este gyúrtam be, rögtön a hűtőbe tettem, aztán péntek délután elővettem, és akkor jött az átgyúrás és a második kelesztés. Ez utóbbi így tovább tartott, egy órát kelt a tészta, mert hideg volt. A végeredmény ugyanolyan lett, mint máskor.

Fűszeres adventi csöröge

  

Napokon belül kezdődik az advent. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor valami olyasmire kell hosszan várakoznom, amit nagyon szeretnék elérni, feldarabolom a sóvárgást ésszel vagy szívvel beláthatóbb kisebb szeletekre, feladatokra, és ezek apró eredményeire, így tömve lassanként degeszre az ürességet. Ez persze nem segít elérni azt, amire vágyom, a kis örömök összesen nem egyenlőek a naggyal, de kell a léleknek néha egy kis cukorka.

  

Azt hiszem, ezért készülök annyit az ünnepekre is, sőt néha a nem ünnepekre is. Képes vagyok éjszakákon keresztül készíteni a meglepetéseket, ötleteket gyűjteni, játékokat kitalálni, és sosem a könnyebb utat választom. Már többen kérdezték, hogy megéri-e ez a hercehurca, mert az eredményt jobb esetben néhány nap, rosszabb esetben pár óra alatt felemészti az alkalom. Ezek azonban általában olyan sűrített élmények, amelyekre hosszú ideig emlékezünk, ehhez pedig nagyban hozzájárul az a sok apróság, amit a várakozás alatt készítek.

 

Már sok ötletetet gyűjtöttem karácsonyra, és egyik nap a kupacot végignézve már-már előre csömöröm lett ettől a tömény, süteményillatú csillogástól, ezért erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most az egyszer nem viszem túlzásba. Úgy alakult, hogy nem kell sütnöm és főznöm, persze a karácsonyi kalácson kívül, így most a hiányos dekorációt pótolom majd az advent alatt.

Gondolni kell az ünnep utáni pihegésre is. Amikor már túl vagyunk a nagy evészeten, ajándék dömpingen, utazási mizérián, nagy elérzékenyüléseken, netán a nagy szeretetben robbanó viharos összeveszéseken, akkor jön egy kis szusszanás szilveszterig. Ez jó alkalom a baráti látogatásokhoz, mert az idejét lassan elkoptató díszletek között minden beszélgetés kap egy kis patinát, és ez jó.

  

Igen, titkon kicsit erre is készülök, mert egyedül futok majd neki annak a pár napnak, ezért elhatároztam, hogy minden estére tartogatok majd valamit, ha másnak nem, magamnak. Így jutott eszembe a csöröge, amit imádok, de nem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezen persze lehet segíteni, csak az ízét és a formáját kell az alkalomhoz formálni. Nem kimondottan az ünnepi asztalra szánnám, de a ráhangolódáshoz, az egyik adventi vasárnap délutánra, vagy épp levezetésképp az ünnep utáni baráti beszélgetéshez egy pohár forralt borral.

A tésztához:
20 dkg liszt
1 teáskanál porcukor
3 tojás sárgája
3 dkg vaj
1 csipet só
1/2 doboz tejföl
1/2 doboz kefír (A kettő együtt legyen 150 g, de lehet csak tejföl, vagy csak kefír is.)
1 csapott kávéskanálnyi gyömbér
1 csapott kávéskanálnyi szegfűszeg

A sütéshez olaj, a forgatáshoz porcukor.

A tésztát összegyúrtam, majd fél cm vékonyra nyújtottam. A kiszúró formával csillagokat szaggattam, kettőt-kettőt elforgatva egymásra fektettem, és a közepüknél két ujjal jól összenyomtam. Az olajat felforrósítottam, és a csillagokat mindkét oldalukon aranyszínűre sütöttem. A kész süteményt rögtön porcukorba forgattam.

Morcosság ellen való orvosság - Kanalas kalács

   

Ezt a kalácsot akkor készítem, amikor nincs hely előpakolni a deszkát, mert épp más is készül, vagy felfordulás van, mint például tegnap ablakpucoláskor. A szép fényesre, hólyagosra kelt tésztával ugyanis sütés előtt már semmi tennivaló nincs, mint egy élesebb szélű kanállal nagy galuskákat kanalazni belőle, ezeket megforgatni natúr joghurtban vagy olvasztott vajban, esetleg mindkettőben, és a kikent tepsibe halmozni, mint az aranygaluskát. A kész kalács is hasonlít az említett édességre. Sós és édes változatban is elkészíthető, sőt, az édes változatban lecsökkenthető a cukor olyan mennyiségre is, ami akár sonka és tojás mellé is kínálható. De hol van az még! A gyorsan ránk telepedő, hűvös estéken isteni illatával - a tea, a forraltbor vagy a kakaó mellé - morcosság ellen való orvosságnak is tökéletes ez a kalács.

Kattintás után olvasható a tészta receptje, és néhány változat az elkészítésre.

Ricottás almatorta

  

Régóta sütök almás kevertet, eredetileg egy bögrés recept alapján, ma már csak érzésre. Most egy kicsit megvariáltam, na jó, nagyon. A süti tetejét meg szoktam szórni cukorral, így a teteje szép ropogósra sül, miközben a tészta pudingszerű marad. A tortát most megszórtam egy marék kukoricpehellyel is, így még extrább lett a ropogás. A mennyiség egy 22 cm-es tortaformához elegendő, és kb. 3 cm magas tészta az eredmény. A recept lentebb.

  
3 közepes alma
3 tojás
20 dkg ricotta
10 dkg cukor + 1 evőkanálnyi a torta tetejére
0,7 dl olaj
5 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1-1 kávéskanál őrölt fahéj, gyömbér és szegfűszeg
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
a tetejére egy maréknyi kukoricapehely
  

A tojásokat a cukorral, a ricottával, a citrom reszelt héjával, a citromlével és az olajjal simára kevertem. A lisztet összekevertem a sütőporral és a fűszerekkel, majd gyors mozdulatokkal összeforgattam a folyékony masszával. Végül beleöntöttem a vékonyra szeletelt almát (nem kell reszelni), és belesimítottam a sütőpapírral bélelt tortaformába. Megszórtam a tetejét cukorral és kukoricapehellyel, majd 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Sütés után rögtön kivettem a formából a tortát, és rácson hűtöttem ki.