Halloween sütik

       

Szagokkal, színekkel, fáradt napfénnyel megjött az ősz is, és ebben az évben igazán nem panaszkodhattunk, igazi, és szép. Egy hete egyszer már kint voltunk a temetőben, a fiamnak elmondtam, hol ki fekszik, és én hogy emlékezem rájuk. Gyújtottunk mécsest, de gyertyát is, mert ez a gyerekkoromra emlékeztet, olyat, ami hosszú lánggal ég a szélben, és percek alatt felemészti magát.

Miközben a gyerekek miatt ötleteket keresgéltem Halloweenre, egy barátom megosztotta velem szomorúságát így Mindenszentek közeledtével, és az egész rémes-vicces Halloween készülődést hirtelen olyan nem valónak éreztem.

Ez a negyedik év, hogy valamit kitalálunk erre a misztikus estére, valami játékot, meglepetést, de azt hiszem, hogy ebben az évben volt bennem először ez a furcsa kettősség. Persze rendületlenül keresgéltem az ötleteket, és meghallottam a fiúk óvatos kérését is, hogy ne legyen túl rémisztő a játék, de közben végig volt bennem egy kétség, hogy kell-e ez.

Végül arra jutottam, hogy kell. Ezen a napon körülvesznek minket a szellemeink, azok, akiket szerettünk, akiket tiszteltünk, vagy azok, akikre egyszerűen csak emlékezünk, emlékezni akarunk. És körülvesznek minket mások szellemei is, és azok is, akikre nem akarunk emlékezni, és ezt a borzongást a toporgó csend után ki kell fejezni egy kis vidámkodó harsogással, persze csak módjával, mert ez így kerek.

A Halloween nálunk nem más, mint viccesen, visszafogottan rémisztő díszletek között egy kis játék és süti. Egyik évben árnyjátékoztunk egy hátulról asztali lámpával megvilágított fekete karton keretbe ragasztott sütőpapír fal mögött pálcikákra ragasztott karton bábokkal. Tavaly a mécsesekkel megvilágított kertben kellett borítékokat összevadászni. Idén - az Addams Family című filmben elhangzott megjegyzést komolyan véve - játszunk az étellel. Péntek estére halasztottuk a játékot, ezért még nem készültem el mindennel. 

Halloween sütik

Az elmúlt napokban a neten keresgéltem új Halloween sütiket, dekorációs és játék ötleteket keresve. A hozzám hasonló, keresgélő anyukáknak itt van két régebbi sütim ötletnek. A képek feletti címre kattintva olvashatók a receptek. Igyekszem majd időben feltenni az újakat. Jó készülődést!

Szellem kekszek
  

  

Tök jó fej kekszek
  

Őszi húsos lepény

Nem múlhat el úgy az ősz, hogy nem szüreteltem, pedig ebben az évben úgy tűnt, ez mégis kimarad. De nem lehet így nekifutni a télnek, mindenféle, vagy inkább bármiféle megelégedettség érzés nélkül, mert a szüret azt ad, megelégedettséget. Szőlő szüretre - ebben az évben talán először - nem voltam hivatalos sehova, pedig ilyenkor - egy napra - még a derekam sem fáj, és este a koszos ruhát a gépbe dobálva még a körmöm alatti kosznak is tudok örülni. Tudom, tudom...

No de hétfőn délelőtt sikerült pótolni a nagy hiányt, megpakoltuk a lelkünket egy kis hümmögéssel, hogy nem múlt el ez az év sem haszontalanul, szedtük a bogyókat, a hosszú tüskék és ágak karistolták a kezünket, és olyan jó munka illata lett a ruhánknak, bőrünknek ebben a szép meleg időben. Jöhet a tél.

Kökényt és csipkebogyót szedtünk lekvárnak. A kökénnyel nem kellett túlzottan erőlködnünk, bőven hajlott az útra teli ág, csak szedni kellett, a csipkebogyó már problémásabb volt. Megyünk még, mert a gyerekeket úgy csaltuk ki, hogy kirándulunk, ezért lassan sétálva, bokorról-bokorra - tudom, a kökény cserje, de az hogy hangzik: cserjéről-cserjére - bandukoltunk a határban, és egy helyen csak rövid időre tudtunk megállni. Az előző napi mákosguba (hasonlóan elkészítve, mint a kiflifelfújt, így hidegen kockákra szeletelhető) volt a gondosan becsomagolt tízórai, otthon már készen várt minket a bableves, és félkészen a húsos lepény, ami a három évestől a hatvanhárom évesig mindenkinél nagy sikert aratott.

Íme a kép, és lentebb, kattintás után a recept.

   

  

Feltámadás

Kellemes húsvétot!

Az a krumplis pogácsás csaj

   

Voltam már "tudod, az a csaj, aki azt a finom krumplis pogit hozta", ezért szívesen sütöm ezt a keltet, ez az egyik etalon. Van már egy recept a blogon, az krumplipüre mentő, és valóban gyakran készül - mert van, mit menteni -, ez most más. Jó nagy adag, de költözködéshez készült, és sokan voltunk.

   

Krumplis pogácsa:

   

Pontosan nem tudom, hány pogi lett, de biztosan kisült négyszer 23 pogácsa, meg egy utolsó tepsin még a maradék, szóval sok.

1 kg főtt krumpli

1 kg finomliszt

2,5 dl kefír

2 dl tej

5 dkg élesztő

3 csapott teáskanál só

1 csapott teáskanál szerecsendió

1 csapott teáskanál fehérbors

20 dkg zsír (most kacsazsír)

3 tojás (+ a kenéshez nekem most ráment 2)

A lisztet, a sót, a szerecsendiót és a borsot összekevertem egy nagy tálban. Egy másikban összezúztam a krumplit, majd összekevertem a langyos tejben feloldott élesztővel, a kefírrel, a tojásokkal és a zsírral. A lisztre öntöttem a krumplis masszát, és bedagasztottam.

Mivel reggel frissiben akartam az asztalra tenni, a tésztát kitettem az erkélyre, reggelre kétszeresére kelt, akkor átgyúrtam, és ezután szaggattam ki a pogácsákat. Ha rögtön készítem, akkor a dagasztás után háromnegyed órát kell keleszteni. A tésztát két részre osztottam, és egyenként két cm vastagra nyújtottam, bevagdostam, majd megkentem tojással, és kiszaggattam.

(Nem utólag kenem meg tojással, mert én úgy tanultam a szaggatást, hogy a tészta kilógó csücskét folyton aláhajtom a nagy tésztának, így nincs maradék, amit újra át kellene gyúrni. Bár így nem lesznek olyan szép, szabályosak a pogácsák, de van, amikor ez nem is szempont.)

Pihe-puha linzer

Gyorsan leírom a szellemes kekszhez készített tésztát, mert többen kérték. Ezt a pihe-puha linzert gyakran készítem, tipikus gyerek süti. Kitöltés nélkül nagyon sokáig eláll, ezért ideális tartalék sütemény, kitöltve pedig néhány óra alatt megpuhul. A szellemekhez egész kis adag tészta kellett, ezért eleve úgy készültem, hogy a maradékból linzer lesz, és lett is.

   

A tészta:

40 dkg finomliszt

15 dkg cukor

20 dkg vaj

2 tojás

1 csipet só

2 csapott teáskanál sütőpor (el is maradhat, lásd lentebb)

Ízlés szerint: vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj (nekem most ez utóbbi, mégpedig 2 narancs héja)

   

A lisztet összekevertem a cukorral, a sóval és a sütőporral, majd ráöntöttem a kissé felvert tojást meg a puha vajat, és összegyúrtam. A tésztát egy fél órára hűtőbe tettem. A szellemekhez és a linzerhez is fél cm vastagra nyújtottam a tésztát (általában 2 adagban), majd kiszaggattam a formákat, és 200 fokos sütőben megsütöttem. A narancshéj aromája nagyon jól harmonizált a szellem kekszekben a csokival és a kókusszal.

Ha fontos, hogy a linzerek szép egyformák legyenek, akkor ki lehet hagyni a tésztából a sütőport.

Habfürdőző szellemek

Ovis, isis farsanghoz készülődőknek itt egy ötlet.

   

    

A jelmez idén nem volt nagy kaland, a fiam szellemnek szeretett volna öltözni, én meg boldogan bólintottam rá. A tavalyi zöld marslakó projekthez képest - hat karral, sok szemmel és csápokkal - ez nem bizonyult nagy kihívásnak. A zöld űrlényhez zöld cukormázzal bevont kekszgombóc sütik, az ezévi jelmezhez vidám szellem-kekszek passzoltak.

   

    

Persze azért ennyivel nem intézhettem el a dolgot, készítettem két adag pillecukrot, zöldet és fehéret, és ebbe ültettem be a vidám ijesztgetőket.

    

              

Nem a tészta volt a lényeg, hanem a dekoráció. A fél cm vastagra nyújtott tésztából (recept itt) hosszúkás háromszögeket vágtam, egy fém kupakkal megformáztam a fejek ívét, majd késsel a karokat. A megsült kekszeket ecset segítségével megkentem olvasztott csokival, és megszórtam kókusszal, a szemet és szájat pedig fogvájóval rajzoltam rájuk. A pillecukor receptjét itt találtam, nagyon egyszerű, látványos édesség.