Fűszeres adventi csöröge

  

Napokon belül kezdődik az advent. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor valami olyasmire kell hosszan várakoznom, amit nagyon szeretnék elérni, feldarabolom a sóvárgást ésszel vagy szívvel beláthatóbb kisebb szeletekre, feladatokra, és ezek apró eredményeire, így tömve lassanként degeszre az ürességet. Ez persze nem segít elérni azt, amire vágyom, a kis örömök összesen nem egyenlőek a naggyal, de kell a léleknek néha egy kis cukorka.

  

Azt hiszem, ezért készülök annyit az ünnepekre is, sőt néha a nem ünnepekre is. Képes vagyok éjszakákon keresztül készíteni a meglepetéseket, ötleteket gyűjteni, játékokat kitalálni, és sosem a könnyebb utat választom. Már többen kérdezték, hogy megéri-e ez a hercehurca, mert az eredményt jobb esetben néhány nap, rosszabb esetben pár óra alatt felemészti az alkalom. Ezek azonban általában olyan sűrített élmények, amelyekre hosszú ideig emlékezünk, ehhez pedig nagyban hozzájárul az a sok apróság, amit a várakozás alatt készítek.

 

Már sok ötletetet gyűjtöttem karácsonyra, és egyik nap a kupacot végignézve már-már előre csömöröm lett ettől a tömény, süteményillatú csillogástól, ezért erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most az egyszer nem viszem túlzásba. Úgy alakult, hogy nem kell sütnöm és főznöm, persze a karácsonyi kalácson kívül, így most a hiányos dekorációt pótolom majd az advent alatt.

Gondolni kell az ünnep utáni pihegésre is. Amikor már túl vagyunk a nagy evészeten, ajándék dömpingen, utazási mizérián, nagy elérzékenyüléseken, netán a nagy szeretetben robbanó viharos összeveszéseken, akkor jön egy kis szusszanás szilveszterig. Ez jó alkalom a baráti látogatásokhoz, mert az idejét lassan elkoptató díszletek között minden beszélgetés kap egy kis patinát, és ez jó.

  

Igen, titkon kicsit erre is készülök, mert egyedül futok majd neki annak a pár napnak, ezért elhatároztam, hogy minden estére tartogatok majd valamit, ha másnak nem, magamnak. Így jutott eszembe a csöröge, amit imádok, de nem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. Ezen persze lehet segíteni, csak az ízét és a formáját kell az alkalomhoz formálni. Nem kimondottan az ünnepi asztalra szánnám, de a ráhangolódáshoz, az egyik adventi vasárnap délutánra, vagy épp levezetésképp az ünnep utáni baráti beszélgetéshez egy pohár forralt borral.

A tésztához:
20 dkg liszt
1 teáskanál porcukor
3 tojás sárgája
3 dkg vaj
1 csipet só
1/2 doboz tejföl
1/2 doboz kefír (A kettő együtt legyen 150 g, de lehet csak tejföl, vagy csak kefír is.)
1 csapott kávéskanálnyi gyömbér
1 csapott kávéskanálnyi szegfűszeg

A sütéshez olaj, a forgatáshoz porcukor.

A tésztát összegyúrtam, majd fél cm vékonyra nyújtottam. A kiszúró formával csillagokat szaggattam, kettőt-kettőt elforgatva egymásra fektettem, és a közepüknél két ujjal jól összenyomtam. Az olajat felforrósítottam, és a csillagokat mindkét oldalukon aranyszínűre sütöttem. A kész süteményt rögtön porcukorba forgattam.

Morcosság ellen való orvosság - Kanalas kalács

   

Ezt a kalácsot akkor készítem, amikor nincs hely előpakolni a deszkát, mert épp más is készül, vagy felfordulás van, mint például tegnap ablakpucoláskor. A szép fényesre, hólyagosra kelt tésztával ugyanis sütés előtt már semmi tennivaló nincs, mint egy élesebb szélű kanállal nagy galuskákat kanalazni belőle, ezeket megforgatni natúr joghurtban vagy olvasztott vajban, esetleg mindkettőben, és a kikent tepsibe halmozni, mint az aranygaluskát. A kész kalács is hasonlít az említett édességre. Sós és édes változatban is elkészíthető, sőt, az édes változatban lecsökkenthető a cukor olyan mennyiségre is, ami akár sonka és tojás mellé is kínálható. De hol van az még! A gyorsan ránk telepedő, hűvös estéken isteni illatával - a tea, a forraltbor vagy a kakaó mellé - morcosság ellen való orvosságnak is tökéletes ez a kalács.

Kattintás után olvasható a tészta receptje, és néhány változat az elkészítésre.

Ricottás almatorta

  

Régóta sütök almás kevertet, eredetileg egy bögrés recept alapján, ma már csak érzésre. Most egy kicsit megvariáltam, na jó, nagyon. A süti tetejét meg szoktam szórni cukorral, így a teteje szép ropogósra sül, miközben a tészta pudingszerű marad. A tortát most megszórtam egy marék kukoricpehellyel is, így még extrább lett a ropogás. A mennyiség egy 22 cm-es tortaformához elegendő, és kb. 3 cm magas tészta az eredmény. A recept lentebb.

  
3 közepes alma
3 tojás
20 dkg ricotta
10 dkg cukor + 1 evőkanálnyi a torta tetejére
0,7 dl olaj
5 evőkanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1-1 kávéskanál őrölt fahéj, gyömbér és szegfűszeg
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
a tetejére egy maréknyi kukoricapehely
  

A tojásokat a cukorral, a ricottával, a citrom reszelt héjával, a citromlével és az olajjal simára kevertem. A lisztet összekevertem a sütőporral és a fűszerekkel, majd gyors mozdulatokkal összeforgattam a folyékony masszával. Végül beleöntöttem a vékonyra szeletelt almát (nem kell reszelni), és belesimítottam a sütőpapírral bélelt tortaformába. Megszórtam a tetejét cukorral és kukoricapehellyel, majd 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem. Sütés után rögtön kivettem a formából a tortát, és rácson hűtöttem ki.

Halloween sütik

       

Szagokkal, színekkel, fáradt napfénnyel megjött az ősz is, és ebben az évben igazán nem panaszkodhattunk, igazi, és szép. Egy hete egyszer már kint voltunk a temetőben, a fiamnak elmondtam, hol ki fekszik, és én hogy emlékezem rájuk. Gyújtottunk mécsest, de gyertyát is, mert ez a gyerekkoromra emlékeztet, olyat, ami hosszú lánggal ég a szélben, és percek alatt felemészti magát.

Miközben a gyerekek miatt ötleteket keresgéltem Halloweenre, egy barátom megosztotta velem szomorúságát így Mindenszentek közeledtével, és az egész rémes-vicces Halloween készülődést hirtelen olyan nem valónak éreztem.

Ez a negyedik év, hogy valamit kitalálunk erre a misztikus estére, valami játékot, meglepetést, de azt hiszem, hogy ebben az évben volt bennem először ez a furcsa kettősség. Persze rendületlenül keresgéltem az ötleteket, és meghallottam a fiúk óvatos kérését is, hogy ne legyen túl rémisztő a játék, de közben végig volt bennem egy kétség, hogy kell-e ez.

Végül arra jutottam, hogy kell. Ezen a napon körülvesznek minket a szellemeink, azok, akiket szerettünk, akiket tiszteltünk, vagy azok, akikre egyszerűen csak emlékezünk, emlékezni akarunk. És körülvesznek minket mások szellemei is, és azok is, akikre nem akarunk emlékezni, és ezt a borzongást a toporgó csend után ki kell fejezni egy kis vidámkodó harsogással, persze csak módjával, mert ez így kerek.

A Halloween nálunk nem más, mint viccesen, visszafogottan rémisztő díszletek között egy kis játék és süti. Egyik évben árnyjátékoztunk egy hátulról asztali lámpával megvilágított fekete karton keretbe ragasztott sütőpapír fal mögött pálcikákra ragasztott karton bábokkal. Tavaly a mécsesekkel megvilágított kertben kellett borítékokat összevadászni. Idén - az Addams Family című filmben elhangzott megjegyzést komolyan véve - játszunk az étellel. Péntek estére halasztottuk a játékot, ezért még nem készültem el mindennel. 

Halloween sütik

Az elmúlt napokban a neten keresgéltem új Halloween sütiket, dekorációs és játék ötleteket keresve. A hozzám hasonló, keresgélő anyukáknak itt van két régebbi sütim ötletnek. A képek feletti címre kattintva olvashatók a receptek. Igyekszem majd időben feltenni az újakat. Jó készülődést!

Szellem kekszek
  

  

Tök jó fej kekszek
  

Őszi húsos lepény

Nem múlhat el úgy az ősz, hogy nem szüreteltem, pedig ebben az évben úgy tűnt, ez mégis kimarad. De nem lehet így nekifutni a télnek, mindenféle, vagy inkább bármiféle megelégedettség érzés nélkül, mert a szüret azt ad, megelégedettséget. Szőlő szüretre - ebben az évben talán először - nem voltam hivatalos sehova, pedig ilyenkor - egy napra - még a derekam sem fáj, és este a koszos ruhát a gépbe dobálva még a körmöm alatti kosznak is tudok örülni. Tudom, tudom...

No de hétfőn délelőtt sikerült pótolni a nagy hiányt, megpakoltuk a lelkünket egy kis hümmögéssel, hogy nem múlt el ez az év sem haszontalanul, szedtük a bogyókat, a hosszú tüskék és ágak karistolták a kezünket, és olyan jó munka illata lett a ruhánknak, bőrünknek ebben a szép meleg időben. Jöhet a tél.

Kökényt és csipkebogyót szedtünk lekvárnak. A kökénnyel nem kellett túlzottan erőlködnünk, bőven hajlott az útra teli ág, csak szedni kellett, a csipkebogyó már problémásabb volt. Megyünk még, mert a gyerekeket úgy csaltuk ki, hogy kirándulunk, ezért lassan sétálva, bokorról-bokorra - tudom, a kökény cserje, de az hogy hangzik: cserjéről-cserjére - bandukoltunk a határban, és egy helyen csak rövid időre tudtunk megállni. Az előző napi mákosguba (hasonlóan elkészítve, mint a kiflifelfújt, így hidegen kockákra szeletelhető) volt a gondosan becsomagolt tízórai, otthon már készen várt minket a bableves, és félkészen a húsos lepény, ami a három évestől a hatvanhárom évesig mindenkinél nagy sikert aratott.

Íme a kép, és lentebb, kattintás után a recept.

   

  

Feltámadás

Kellemes húsvétot!