Bodzás cantuccini

   

Azóta imádom ezt a sütit, amióta először ettem Olaszországban. Sokszor sütöm, mert nálunk annyi keksz fogy, amennyi van, úgyhogy a készletnek kimeríthetetlennek kell lennie. Nagyon egyszerű sütemény, sokáig eláll, és végtelenül variálható.

Szerintem a tésztát nem kell túlízesíteni, mert épp abban rejlik az erőssége, hogy bármihez hozzásimul, kávéhoz, kakaóhoz, teához, borhoz...

Tegnap kaptam egy nagy zacskó bodzát, lekvár lett belőle, de előtte még félretettem egy kis tál bogyót, ez került ma a sütibe. Nem lett kimondottan bodza ízű, inkább olyan benne a bogyó, mint a kuglófban a mazsola, meglepetés.

  

Egy másik recept itt, és hamarosan jövök egy mákossal is.

40 dkg finomliszt

10 dkg őrölt mandula

15 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

1 csipet só

7 dkg vaj

4 tojás

Az összes száraz hozzávalót összekevertem. A hideg vajat elmorzsoltam ebben a lisztes keverékben, majd a közepébe öntöttem a kissé felvert tojásokat, és összegyúrtam a tésztát. 4 részre vágtam, rudakat sodortam belőlük, és kissé ellapítottam a tetejüket. Belenyomkodtam a tésztába a bogyókat, a rudakat összezártam, és hengerré formáztam. A sütőpapíron ellapítottam a rudakat (nagyjából 20 cm hosszúak és 4 cm szélesek voltak), majd 180 fokos sütőben épp csak aranysárgára sütöttem őket. A sütőből kivéve 1-1,5 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve visszatettem a sütőpapírra, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.