Fekete bukta

Szóval, az úgy volt, hogy pénteken szombatra halasztottuk a bevásárlást, szombaton vasárnapra, és vasárnap rájöttünk, hogy pünkösd van, hétfőn is persze, és a felismerés hatására a fiúk egyből éhenhalást vizionáltak. Az tény, hogy elég üres a hűtő, se tojás, se tej, se sok minden, de főleg nincs nasi, és nyilván ez utóbbi a legrettenetesebb. És akkor még nem beszéltünk az időjárásról, szóval gyorsan kellett valami brutálisan vigasztaló. Így jött ez a fekete bukta sárgabarack és rebarbarás erdei gyümölcs lekvárral persze abból, ami fellelhető itthon.
A "nem baj, majd sütök egy kalácsot" biztatásom nem nagyon mozgatta meg a fiúkat, ezért valami ütősebbet kellett kitalálni. Egyik nap vettem rebarbarát, és csak itthon szembesültem azzal, hogy hiába is sütnék belőle valami extra sütit, ha én nem ehetek belőle, a többiek meg nem rajonganak annyira a savanykás ízéért. Akkor az gondoltam, kombinálom valami jó kis hússal, de nem úgy jött össze a menü, így hamar átfordult a lelkesedés mentőakcióba. Az eper még elég drága ahhoz, hogy lekvárt főzzek belőle, ezért elővettem a mélyhűtőből egy zacskó fagyasztott málnát, amit egyszer tartaléknak vettem, mert nagyon jó árban volt. A megtisztított rebarbarából és a málnából épp egy kg gyümölcs lett, amiből pillanatok alatt főztem egy alacsony cukortartalmú gyönyörű piros lekvárt citromhéjjal és gyömbérrel felturbózva. Nem lett sok, egy egész üveget sikerült elrejtettem a szekrénybe, egy fél üveg lekvár meg már másnap ment a palacsintába, és a maradék landolt tegnap a buktában, de persze nem lett elég. Tavaly egyáltalán nem főztem lekvárt, mert az előző években főzött eper és meggy lekvárunk nem fogyott annyira, és egyre hátrébb kerültek a polcon. Amikor a sárgabarack és a szilva elfogyott, úgy döntöttem, addig nincs spájzolás, amíg a készletek egyszer rendesen ki nem fogynak. Egyik nap egy ismerősünk hozott egy üveg házi sárgabarack lekvárt, és hát látni kellett volna azt a boldogságot, amikor az üveg a tetején a kanállal megjelent az asztalon. Szóval, ez mentette meg a tegnapi projektet is.
A tésztából 15 bukta lett, amelyből nyolcat a képen látható kicsi kapcsos tortaformában sütöttem meg, hetet meg egy kis kerámia edényben, mert szerettem volna vacsorára az asztalra tenni a forró kalácsot, és így az egyik adag már sülhetett, amíg a másik felével még vacakoltam. Egy 23 cm-es, normál nagyságú tortaformába az összes bukta belefér.

Kattintás után olvasható a recept.

Ropogós bazsalikomos-paradicsomos keksz

Kismama vagyok, és harmadszor is terhességi cukorbeteg. Reggelente fél hétkor kelek, ilyenkor gyorsan cukrot mérek, és beadom magamnak az inzulint, aztán próbálom felébreszteni magam egy kis hideg vízzel. A többiek ilyenkor még alszanak, én meg kihasználom a csendet, olvasok, vagy netezek az ebédlő asztalnál, és várom, hogy leteljen a fél óra, hogy megehessem a reggelimet. Az asztalon áll egy cserép bazsalikom, és akárhányszor felnyitom a laptopom, és a gép vagy a kezem a levelekhez ér, megcsap az isteni illat.
Ma reggel eszembe jutott, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. A tányéromra pillantva arra gondoltam, kiváltom valamivel a Korpovit kekszet, amit a diéta alatt univerzális, lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazó kenyérpótlékként használok. Szeretem, mert könnyű vele számolni, és mivel kicsi, jól lehet csomagolni is, ha épp úton vagyok, de nagyon unalmas hónapokig ezt enni. Amúgy kitartó vagyok, ellenállok a kísértésnek, és nem rontom el a diétát. Mutatom, a többiek épp most fogyasztják Eszter szülinapi sütijét.

Mindazonáltal nekem is vannak rossz pillanataim az önmegtartóztatásban, amikor legszívesebben egy elegáns mozdulattal kihajítanám a száraz kekszet a negyedik emeleti ablakon. Na, erre kerestem alternatívát úgy, hogy ne essek át a ló túloldalára.
Elővettem a citromos-bazsalikomos keksz receptet, nálunk ez etalon, és most jött el a szezonja (a blogon is fent van: http://hekvanc.blogspot.com/2014/05/nyari-ropogtatnivalo-citromos.html), és az arányokat figyelve kitaláltam ezt a paradicsomos-bazsalikomos kekszet.
A paradicsomban lévő cukrokon kívül csak lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz. Itt most a zabpehely is annak számít, mert száraz formában kerül a sütibe, nincs ideje felpuhulni, és a sütés során is ropogós marad. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis, amint a zabpehely vízben, tejben vagy bármilyen más folyadékban felpuhul gyors felszívódású szénhidráttá alakul, és diétás szempontból elveszíti jó tulajdonságait, bár ha az igen jelentős kalóriatartalma számít csak, akkor az továbbra is megmarad. Az eredeti kekszben nem volt tojás - bár akkor sem volt direkt szempont a tojásmentesség, most meg kifejezetten fehérjedús diétát kell vinnem -, most is kimaradt, mert ott a citromlé, most meg a citrom és a paradicsom leve fogta össze a tésztát. A vaj maradt. Egyrészt, mert nagyon szeretem, és most, hogy nem eszem süteményeket, és nem eszem "rendes" pékárut, amire kenhetném, amúgy is csak annyit eszem belőle, ami az ételekbe kerül, ezért nem volt okom lecserélni. Másrészt az volt a cél, hogy a Korpovit jó tulajdonságait megőrizve vagy megközelítve, de azért valamivel ízletesebb ropogtatnivalót alkossak. Maradt a citromlé (csak feleztem a mennyiséget) és a citromhéj is, mert az üdeségből nem akartam engedni.
A mennyiségből 52 db egyforma keksz lett, így könnyen ki tudtam számolni az egy kekszre jutó szénhidrát mennyiséget, ami (az összetevők szénhidrát tartalmánál egy minimális kerekítéssel számolva) pont 5 grammra jött ki. A Korpovitnál ez 3,3 gramm, szóval szerintem jól sikerült a kísérlet. Készítek még néhány változatot. A recept kattintás után olvasható.

Zöldséges lepénykenyerek

Néhány hete, egy nap különbséggel két ismerősöm is elküldte nekem egy gyönyörű, zöldségekkel díszített focaccia fotóját. Bevallom, egy ideje én is gyűjtögettem a hasonló fotókat a Pinteresten, de mindig találtam valami kifogást, így sosem próbáltam ki. Gitta és Ildi aztán lökött egyet a projekten, bevásárláskor folyton ott motoszkált a fejemben, mivel lehetne a kenyeret díszíteni.
A járvány miatti bezárkózásban voltak rossz pillanataink, de paradox módon nálam épp most jött el a mélypont, amikor elkezdődött a lazítás, ráadásul jöttek a fagyosszentek. Már régóta tudom, hogy ilyenkor pörögni kell, és a zenehallgatás és rajzolás mellett nekem a sütés a legnagyobb kikapcsolódás, így hát ma nagy dózisban adagoltam mindhárom gyógyírt.
A tészta a jól bevált öregtésztás módszerrel készült. Itt egyszer már leírtam az elkészítés menetét:  https://www.facebook.com/hekvanc/posts/3114867671858843?__tn__=K-R
Most a megkelt tésztát öt részre osztottam, és ovális alakúra nyújtottam őket. A díszítés lilahagyma, újhagyma, szárzeller, zeller levél, paradicsom és pak choi felhasználásával készült. A díszítést jól belenyomkodtam a tésztába, az egészet átkentem olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem a kenyereket.
Sütés előtt így néztek ki: