Tök jó fej kekszek

Rengeteg képet és blogot böngésztem át, hogy valami egyszerű, gyors, de látványos sütit találjak erre a napra. Végül begyúrtam egy könnyű, mandulás kekszet, a felének arcot vágtam - ez volt a legmacerásabb része, és nem lett két egyforma -, majd kettőt-kettőt összeragasztottam csokival.

   

  

Tészta:

15 dkg finomliszt

5 dkg kukoricaliszt (Ha mandulásabb kekszet szeretnénk, akkor a kukoricaliszt helyett is jöhet az őrölt mandula, de most szempont volt, hogy ki tudjam vágni az arcokat, és már így is korcogott a kés alatt.)

5 dkg darált mandula

10 dkg cukor

15 dkg vaj

1 tojás

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

A hozzávalókat összegyúrtam, fél cm vastagra kinyújtottam, és 8 cm átmérőjű korongokat vágtam belőle. 15 keksznek arcot vágtam késsel, és 200 fokos sütőben megsütöttem.

Ragasztó:

5 dkg tejcsoki

5 dkg étcsoki

2 dkg vaj

1 evőkanál tej

A csokit felolvasztottam, összekevertem a vajjal és a tejjel, majd vékonyan megkentem a tele kekszeket, és ráragasztottam a tetejüket. A megfelelő fekete-fehér kontraszt miatt jó sötét töltelék kellett - ezért az étcsoki, de a meglepetés gyerekeknek készült - ezért a tejcsoki, így kompromisszumként jött a keverék.

Ez egy nagyon egyszerű Halloween keksz, és pont ezért olyan jó.

Aszalt gyümölcsös, kukoricapelyhes keksz

Megsütöttem a tegnapi keksz aszalt gyümölcsös változatát. Írtó jó lett. Nem is fűznék hozzá egyebet.
   

 
15 dkg kukoricapehely zacskóban sodrófával vagy klopfolóval apróra törve vagy aprítógépben megőrölve
10 dkg finomliszt
10 dkg aszalt gyümölcs (itt vörös áfonya és körte)
5 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 csipet só
15 dkg vaj
1 tojás

Ugyanúgy készítettem, mint a mandulás kukoricapelyhes reggeli kekszet. 32 db lett belőle.

Mandulás-kukoricapelyhes reggeli keksz

Itthon általában nem reggelizünk. Kávéval, kakaóval indul a nap, néha mégis hiányzik hozzá valami, mondjuk egy szelet fonott kalács, vagy egy pogi. A bolti reggeli kekszek kiváltására sütöttem meg ezt a mandulás, kukoricapelyhes ropogós finomságot, és nekünk nagyon bejött. Este sütöttem, reggelire nem sok maradt, ma készíthetek még egy adagot.

   

Hozzávalók:
10 dkg finomliszt
10 dkg darált mandula
10 dkg kukoricapehely aprítógépben ledarálva vagy apróra zúzva
10 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
20 dkg puha vaj
1 tojás

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd a tojással és a vajjal begyúrtam. Ez a tésztát nem lehet nyújtani, ezért négy cipót készítettem belőle, majd mindegyiket nyolc részre vágtam. A sütőpapírral kibélelt tepsire ráhelyeztem a nagy fánkszaggatót, és lisztes kézzel szétnyomkodtam benne egy darab tésztát. A műveletet addig folytattam, amíg a tepsi megtelt. Nem kell nagy helyet hagyni a korongok között, mert nem nőnek meg jelentősen. 220 fokos sütőben elég hamar sülnek, figyelni kell. Érdemes megvárni, amíg elkezd a szélük pirulni, így sokkal ropogósabbak lesznek.

Cápaharcsafilé spenóttal, tésztába takarózva

Ezt a halas tésztát harmadszor készítettem el. Nem különösebben kedvelem a cápaharcsa filét, de rendesen fűszerezve azért előfordul a konyhámban. A spenótos változatot egyszer a neten találtam, betakargatni már saját ötlet volt, és nagy sikere lett. A tészta díszítését már az első alkalommal kitaláltam, és azóta sem tettem lejjebb a mércét, a maradék tészta erre pont elég.

            

Tészta: 

25 dkg liszt

1 dkg élesztő

1 dl meleg víz

1 dl olaj

1 tojás (meg 1 a kenéshez)

1 púpozott evőkanál tejföl

1 kávéskanál só

A tejfölt és a meleg tejet összekevertem, ebben pedig feloldottam az élesztőt. A lisztben elkevertem a sót, majd a közepére öntöttem az élesztős keveréket, az olajat és a kissé felvert tojást. Végül bedagasztottam, és félretettem kelni.

Spenót:

30 dkg fagyasztott spenót

4 gerezd fokhagyma (tőlem lehetett volna több is)

5 dkg vaj

2 evőkanál liszt

2 dl tej

1 kávéskanál só

Az aprított fokhagymát megfuttattam a vajon, majd rászórtam a lisztet, és sűrű rántást készítettem. Ezt felöntöttem a tejjel, és beleborítottam a spenótot. Megsóztam, és kevergetve úgy 5 percig főztem, majd botmixerrel pépesítettem.

Hal:

70 dkg cápaharcsafilé

2 gerezd fokhagyma

só és bors

liszt

A halat feldaraboltam úgy 5x5 cm-es darabokra, sóztam borsoztam, megszórtam zúzott fokhagymával, hagytam állni, majd mielőtt a tésztára halmoztam volna, megforgattam lisztben.

A nagy üvegtálat kiolajoztam, és beliszteztem. A tészta felét kinyújtottam, és a tálba fektettem úgy, hogy két cm-es pereme legyen. Ebbe tettem a haldarabokat, amik épp egy rétegben fedték be a tésztát. Ráhalmoztam a spenótot, majd a tészta másik felét is kinyújtottam - nagyobbra, mint a tál -, és befedtem vele a tölteléket. Körben levágtam a kilógó tésztát, és villával benyomkodtam a széleket. A maradék tésztát összegyúrtam, és nagyon vékonyra kinyújtottam. Egy - egész kicsi gomba alakú - kiszúróforma segítségével pikkelyeket vágtam. A tészta tetejét vizes ecsettel átkentem, és feldíszítettem. Végül megkentem tojással, és 180 fokos sütőben lassan megsütöttem.

Málna- és borzselés piskótatallér

Névnapomra kaptam egy szép nagy habzsákot. Kifogásból kifogytam, viszont a sütéshez volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy nekiálltam egy újabb adag babapiskótának, hogy piskótatallért készíthessek. Így sikerült:

Babapiskóta ahogy itt készítettem, csak korong alakúra sütve, és szerintem nem kell annyira kiszárítani.
  
Málnazselé: Mivel ezzel nem rendelkezem, és egyébként is csak egy kis adag, kimondottan kemény zselé kellett, 10 dkg fagyasztott málnából készítettem, 1 dl vízzel, 3 evőkanál cukorral és 1 púpozott evőkanál zselatinnal. A málnát villával összenyomtam, a vízzel és a cukorral felforraltam, majd levesszűrőn átpaszíroztam. Egy evőkanál zselatint feloldottam 2 evőkanál vízben, a málnaléhez kevertem, és még egyszer felforraltam. Leszedtem a habot a tetejéről, és félretettem hűlni.
   
Borzselé: Ebből sem kellett nagy adag, ezért csak 3 dl borból készítettem. A bort 5 szem szegfűszeggel, egy nagyobb darab fahéjjal és 3 evőkanál cukorral felforraltam, majd takarékon a felére sűrítettem. A léből kivettem a fűszereket, beletettem 2 evőkanál vízzel elkevert púpozott evőkanálnyi zselatint, majd miután még egyet rottyant, félrehúztam.
   
Csoki: Csak étcsoki jöhetett szóba, úgy rémlik, hogy a bolti piskótatallérokon is az van, úgyhogy a gyerekek sem tiltakozhattak. Gőz fölött kis darabokra tördelve olvasztottam meg. Igyekeztem a lehető legvékonyabban kenni a csokit a sütik tetejére, mégis fel kellett olvasztanom két 20 dkg-os csokit (persze így meg maradt belőle, de este fél 11-kor már nagyon nem volt kedvem ezen mérgelődni).
Teáskanállal a piskóták közepére kanalaztam a már majdnem rezegős zselét, majd miután megszilárdult, bevontam csokival. Először bénáztam, hogy rácsra tegyem őket, aztán rájöttem, hogy nincs, ami lecsöpögjön, úgyhogy jó volt egy tálca is. A málnásból 14 db lett, a borosból meg 12, de maradt néhány borzselés piskóta, amire már nem jutott csoki, illetve jutott volna, ha újra felolvasztom, de nem tettem. Mentem inkább aludni.

Zelleres keksz

Nagyon szeretem a zellert. Főleg párolva, köretként, más zöldségekkel vagy csak magában, krémlevesként vagy egyszerűen csak a húslevesből kihalászva. A tuti befutó nálam a zelleres-tejszínes tészta, meg ez a keksz, amit a végtelenségig lehet variálni, és ezerféleképpen lehet az asztalra tenni. Vigyázat, zeller ízű!

    

50 dkg liszt

2 dl olivaolaj

12 dkg zellergumó lereszelve vagy aprítópépben ledarálva

10 dkg sajt szintén reszelve (bármilyen lehet)

2 evőkanál tejföl

egy jó nagy csokor zellerzöld (ezt nem tudom mérni, aprítógép esetén mehet bele a zellerszár is)

2 teáskanál só

1 csapott teáskanál fehérbors

a kenéshez 1 tojás

    

A hozzávalókat össze kell gyúrni, ki kell nyújtani, majd a fél cm vastagra nyújtott tésztát tetszőleges nagyságú négyszögekre vágva vagy kiszaggatva, tetejét tojással megkenve 220 fokos sütőben aranybarnára kell sütni. 

    

Répás-körtés lepény

Még az előző hétvégén felszedtük otthon a kertből a répát, a zöldséget és a krumplit. Ilyenkor mindig megsajnálom a túl apró krumplikat és répákat, meg azokat, amikbe véletlenül beleszaladt az ásó. Szóval megmentek egy csomó macerás zöldséget, aztán a konyhában szembesülök azzal, hogy ezeket nem lehet túl soká tárolni, rövid idő alatt fel kell dolgozni, viszont kétszer annyi idő megpucolni. Most már muszáj volt valamit kezdeni a répával, mert különben hiábavaló volt a mentőakció, és azzal a néhány kavicsos körtével is, ami a párkányon érett be, de így önmagában evésre nem volt alkalmas.

  

40 dkg répa és 30 dkg körte reszelve
Az arányok és a gyümölcsök változtathatók, szerintem menne sütőtökkel is.
40 dkg cukor
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2 dl olaj
1,5 dl tej
5 tojás
1 csipet só

A tojássárgáját a cukorral felvertem, belekevertem a tejet és az olajat. A lisztet, a sütőport és a sót szintén összekevertem, majd a folyadékra öntöttem, és összevegyítettem. Beleforgattam a reszeléket, végül a tojásfehérje habot is. Kiolajozott és lisztezett (nagy) tepsiben 220 fokon megsütöttem. Másfélszeresére emelkedett a tészta, 3 cm vastag lett. A képen látható szeletek 10X10 cm-esek.
Van, hogy az almásba tej helyett kefír vagy tejföl kerül - az eredeti recept is tejfölös volt -, és abba fahéjat és szegfűszeget is szoktam tenni. Ebből ez most kimaradt, de nem is hiányzott.

Túróspite keksz - nem, nem az

Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!

A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.

   

Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejre állítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?

35 dkg finom liszt
10 dkg kukoricaliszt
1 tojás és 1 sárgája
17,5 dkg cukor
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve
20 dkg vaj
csipetnyi só

Összegyúrtam, diónál kisebb golyókat gyúrtam, és ezekből lapítottam a kekszeket. 220 fokos sütőben sütöttem meg.

Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    

  

A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.

   

Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept:
     

Mézes keksz

  
25 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
7,5 dkg cukor
10 dkg méz
20 dkg vaj
1 egész tojás és 1 sárgája
1 nagyobb csipet só
Nem tettem bele, de szerintem elbírna a tészta egy kis reszelt citromhéjat.

Mindent összegyúrtam. A tészta nem lett ragadós, elég jól lehetett vele dolgozni. Nem volt sok időm, ezért nagy kekszeket szaggattam a fél cm vékonyra kinyújtott tésztából.
Először használtam sütipecsétet, és eleinte nem sikerült úgy belenyomnom a tésztába, hogy a felét fel ne szedje. Így minden második-harmadik keksz előtt megkentem a pecsétet olvasztott vajjal, így könnyen elvált a tésztától, de ez elég macerás volt. Könnyebb volt úgy dolgozni, hogy a kinyújtott tésztán először csak finoman bejelöltem a keksz helyét a szaggatóval, és csak miután belenyomtam a mintát, vágtam ki vele a sütit.
Ez is igazi elállós keksz.