Őszi húsos lepény

Nem múlhat el úgy az ősz, hogy nem szüreteltem, pedig ebben az évben úgy tűnt, ez mégis kimarad. De nem lehet így nekifutni a télnek, mindenféle, vagy inkább bármiféle megelégedettség érzés nélkül, mert a szüret azt ad, megelégedettséget. Szőlő szüretre - ebben az évben talán először - nem voltam hivatalos sehova, pedig ilyenkor - egy napra - még a derekam sem fáj, és este a koszos ruhát a gépbe dobálva még a körmöm alatti kosznak is tudok örülni. Tudom, tudom...

No de hétfőn délelőtt sikerült pótolni a nagy hiányt, megpakoltuk a lelkünket egy kis hümmögéssel, hogy nem múlt el ez az év sem haszontalanul, szedtük a bogyókat, a hosszú tüskék és ágak karistolták a kezünket, és olyan jó munka illata lett a ruhánknak, bőrünknek ebben a szép meleg időben. Jöhet a tél.

Kökényt és csipkebogyót szedtünk lekvárnak. A kökénnyel nem kellett túlzottan erőlködnünk, bőven hajlott az útra teli ág, csak szedni kellett, a csipkebogyó már problémásabb volt. Megyünk még, mert a gyerekeket úgy csaltuk ki, hogy kirándulunk, ezért lassan sétálva, bokorról-bokorra - tudom, a kökény cserje, de az hogy hangzik: cserjéről-cserjére - bandukoltunk a határban, és egy helyen csak rövid időre tudtunk megállni. Az előző napi mákosguba (hasonlóan elkészítve, mint a kiflifelfújt, így hidegen kockákra szeletelhető) volt a gondosan becsomagolt tízórai, otthon már készen várt minket a bableves, és félkészen a húsos lepény, ami a három évestől a hatvanhárom évesig mindenkinél nagy sikert aratott.

Íme a kép, és lentebb, kattintás után a recept.

   

  

Őszi húsos lepény

A tésztához:
40 dkg liszt
1 dl langyos víz
1 dl langyos tej
1 dkg élesztő
1 csipet cukor
5 dkg vaj
1 csapott teáskanál só
a kenéshez: 1 tojás

A lisztet a tálba szitáltam, mélyedést készítettem a közepébe, és a peremére szórtam a sót. A mélyedésbe öntöttem a langyos tejet és vizet, beleszórtam a csipet cukrot, majd elmorzsoltam benne az élesztőt úgy, hogy egy kis lisztet is belekevertem a masszába. Amikor felfutott, hozzáöntöttem a langyos vajat, majd összegyúrtam. (Viszonylag kemény tészta lett!) A kétszeresére kelesztettem. (Mivel még a kirándulás előtt elkészítettem a tésztát, és tudtam, hogy nem érünk meg hamar, hűvös helyen hagytam, így két óra alatt sem kelt túl.) 

A töltelékhez:
40 dkg darálthús (ízlés szerint, nálunk marha volt)
1 nagy fej vöröshagyma
3 (nagy) gerezd fokhagyma
1 fej paprika (bármilyen lehet, most a gyerekek miatt nem csípőset választottam)
2 savanykás alma
só, bors, majoranna

A tölteléket is előre elkészítettem (lehet akár előző nap is), mert egyrészt így kihűlt, másrészt így jobban összeértek az ízek.

Ez nem egy extra töltelék, hipp-hopp megvan.

A vöröshagymát, a paprikát és 2 gerezd fokhagymát felaprítottam, és olajon üvegesre pároltam. Beleszórtam a feldarabolt almát (nem kell túl apróra vágni, mondjuk legyen akkora, mint a karalábé a levesben, kisebb, mint a krumpli, de nagyobb, mint a hagyma), és egy kicsit átforgattam a hagymával. Ezután beletettem a darált húst, fűszereztem, pár perc alatt átsütöttem. Végül beleszórtam még egy gerezd fokhagymát apróra vágva, összekevertem, és fedő alatt hagytam kihűlni.

A lepényt egy 24 cm átmérőjű pizza sütőben sütöttem meg. A tészta negyedét félretettem, a többit kinyújtottam akkorára, hogy a vajazott, lisztezett tepsiben a peremig érjen. Belefektettem, a kilógó széleket levágtam, és a tésztát villával megszurkodtam.

A tölteléket rásimítottam, és a tészta szélét körben visszanyomkodtam. A maradék tésztát fél cm vastagra nyújtottam, és hat levél formát fágtam ki belőle. Nem sablonnal dolgoztam, így nem lett két egyforma, de lehet azzal is készíteni. Az ereket a maradék tésztából készítettem, és megvizezve ragasztottam fel őket a tésztára. A lepény szélét a tepsitől elválasztva körben elrendeztem a leveleket, és tojással megkenve már ment is a 200 fokos sütőbe. Mivel a töltelék nem nyers, nem kell több idő neki, mint egy pizzának, kb. 20 perc.

Ha csak felnőtteknek készítem, akkor a csípős paprikával és a borssal sem fukarkodom. A tésztába is szoktam ilyenkor egy csipet fehérborsot tenni, meg őrölt köményt, tölteléktől függően szerecsendiót. Aki nem akar a levelekkel bíbelődni - bár ebben pont ez volt az extra -, az rácsozhatja is a lepényt, mint egy linzert.