Kreatív projekt

Az elmúlt évben nagyon megritkultak a blogbejegyzések, aminek az volt a fő oka, hogy a rajzolás átvette az uralmat a szabadidőm felett. Komolyabb dolognak éreztem, és végre lerázhattam magamról a kreatív jelzőt, amelytől időnként már a hideg rázott. Aztán épp a képeim kapcsán tanultam meg, hogy a negatív kritika is egy vélemény, mindenki nem láthatja úgy a munkáimat, ahogy én, és vannak szavak, amik egy kép vagy tevékenység kapcsán szinte automatikusan kifutnak az emberek száján, az enyémen is. A képeim kapcsán a fura, a blog miatt a kreatív. Úgyhogy legyen. No, a cím első fele megmagyarázva. :D
Ma az egyik barátnőm kislányával sütöttem végig a napot. Enci egy kreatív kislány. :D Szeret rajzolni, nézegeti, amiket alkotok, rajzban és sütiben is. Már januárban felmerült az ötlet, hogy együtt süssünk, és most, húsvét előtt végre elértünk a megvalósításhoz. Öt körül, amikor kész lettünk, Enci megkérdezte, mi az a projekt. És a nap példáján keresztül nagyon egyszerű volt elmagyarázni a fogalmat. :)
Lássuk akkor, mi is történt ma.
Délelőtt azzal kezdtünk, hogy megmutattuk egymásnak az ötleteket a neten, mert mindenki készült. Én arra, hogy a mézes keksz és a pihe-puha linzer (kissé átalakítva tejmentesen margarinnal és kicsit egészségtudatosabban részben tönkölyliszttel) tésztából egy-egy adagot begyúrva a lehető legtöbbféle, és lehetőleg húsvétig elálló süti készüljön. Bevásároltam mindenféle díszítő apróságot, átrendeztem a konyhapultot, hogy minden kéznél legyen két főre, gondolatban lezongoráztam a feladatokat, és még azt is kitaláltam, mi lesz az üresjáratokban. Ehhez képest Enci megmutatta, milyen sütit szeretne készíteni, és ahhoz nem volt otthon semmi. :D Nem baj, bennem van a pedagógus, újraterveztünk, és minden belefért a napba.

   
Enci mérte ki, és gyúrta össze a tésztát, megmutattam neki, hogy kell nyújtani és szaggatni, innen kezdve én már csak kukta voltam, csak akkor segítettem, ha valami nem ment. Viszonylag gyorsan megegyeztünk abban, hogy bárányos, nyuszis és tojás formájú kekszet készítünk, aztán répás linzert, a maradék tésztából meg egy répa és egy tojás formájú kirakót.
   
   
Jól összedolgoztunk, a tészták egy órára kisültek. Összepakoltam a konyhát, és gyorsan elkészítettem az ebédet. Közben Enci kidekorálta a táblát a tűzhely felett, és amíg a hús sült, az előszoba polcát is. :D Ebéd után gyors bevásárlás következett az ő ötletéhez, majd miután begyúrtam a kekszgombóc tésztát, és bedugtuk a hűtőbe dermedni, elkezdtük a dekorálást.


Azért itt már volt minden, úgyhogy be kellett szállnom, és egy kis időre Barnabás is tiszteletét tette a konyhában. A süti ekkor már vészesen fogyott, meg a dekor is. A sütidekor állítólag banán ízű, a sós pattogatott kukorica finom zöld cukormázba mártva, és az elrontott sütit nem kell elrakni húsvétig jelszó alatt időnként feltűnően sok selejt készült.. :D
Végül a kekszes tésztából is megformáztuk a tojásokat, és mivel rájöttünk, az aztán tuti nem áll el húsvétig, elég, ha finom, nem kell szépnek lennie, belenyomkodtuk a maradék díszítő cukorkát, és egy részét azon frissiben fel is faltuk. :D
   
   
Ötkor mindennel kész voltunk, de Enci még nem akart hazamenni, ezért folytattuk a kreatívkodást, kifújt tojásokra rajzoltunk, és levezetésnek társasoztunk.
Nagyon jó nap volt. :)
Edit, üzenem, Enci tud sütni, hagyd! :)

Elővarázsolás


Még több, mint egy hónap van húsvétig, de nálam már beindult a készülődés, igaz elsősorban nem a sütésben. Ahogy tavaly is, most is készülnek a tojásfára a tojások, így időnként feladja a leckét a hűtőben felgyülemlett alapanyag. Aprósüti mindig van a konyhapulton az üvegekben, főleg valami keksz. Többféle tésztát gyúrtam be az elmúlt pár hétben, adagokban a hűtőben vagy a fagyasztóban várják a felhasználást. Ahogy fogy az üvegek tartalma, csak kinyújtok egy adag tésztát, hozzáadom az aznapi ötlet-adalékot, és már mehet is a sütőbe.
Ez a tészta nem sokban különbözik a sima kis linzerétől. A finomliszthez nagyjából 10 dkg tönkölylisztet kevertem, és a kinyújtott tésztát megszórtam darált dióval, amit a sodrófával kissé bele is nyomkodtam. Nagy, 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval vágtam ki a korongokat, hogy a nyuszifej ráférjen. Saját eper és baracklekvárral töltöttem ki.
Akármivel kiszúrhattam volna a sütit, de most van itt az ötletelés ideje, és mi értelme van húsvét után kitenni az "ilyet is süthettetek volna" képeket... :)

Kívül-belül szarvasos pite



Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a karácsonyi felhajtás után a szilveszteri készülődés már gondot jelent. A mai menü összeállításánál elsődleges szempont volt, hogy abból készüljön, ami van. Nos, ezt ebben az évben elég jól teljesítettem, a bevásárlólistán az innivalón kívül csak lilahagyma, zsír, lencse és tejföl szerepelt.
A pite tésztáját úgy készítettem, mint Éva. A töltelék a karácsonyi, szekszárdi bikavérrel és aszalt feketecseresznyével készült szarvaspörkölt maradéka volt (adagokban lefagyasztva, egy adag kiolvasztva). Sütöttem még csörögét (teljesen szokványosan), és mivel 3 tojásfehérje megmaradt, Erzsi liszt nélküli diós-kakaós sütijét sütöttem, igaz, cukorral, és jelentem isteni. A lencsesalátám teljesen szokványos, nem pazarolnék rá időt.
Bevallom, a szilveszteri szarvasos pite ötlete már korábban megszületett. A szarvas, mint szimbólum nem csak a magyar őstörténetben bír jelentőséggel, a világon szinte mindenhol pozitív jelentést hordoz. A szarvas kapocs a föld és az ég között, az idő múlásának szimbóluma, a változásé, a helyváltoztatásé, kapcsolatban áll a természetfelettivel, agancsai között hordja a napot, a csillagokat... Aki csodát vár az új évtől, mivel mással varázsolhatná ezt előre?
Boldog új évet!
Helga  

Füstölt lazacos kalács


Kisnagy fiam egy hete nem napközis, és hosszas tárgyalások után úgy döntöttünk, nem is eszik a menzán. Az első héten bebizonyosodott, hogy a házikoszttól nem fog éhen halni, feltalálta magát a konyhában, és nekem sem jelentett olyan nagy erőfeszítést másnapra összedobni valamit. Lefektettünk bizonyos szabályokat: pénteken tészta lesz, egyszer a héten hal, a szendvicsben mindig lesz zöldség, az ésszerűség határáig megengedett a kívánságműsor, és most próbáljuk ezeket betartani.
Holnap füstölt lazacos kalács lesz az ebéd, mellé tzatziki. Na, azért nem kerítünk a főzésnek minden nap ekkora feneket! De már jólesett valaminek megadni a módját. Az ötlet nem új, a halas díszítésre már volt a blogon egy példa, azonban most jóval nagyobb szerep jutott a tésztának, a töltelék inkább csak ízesített. A pikkelyek ropogósra sültek, a tészta belül pihe-puha. 

Füstölt lazacos kalács

A tésztához
50 dkg liszt
2 teáskanál só
1 kávéskanál őrölt fekete bors
1 dl tej
1,5 dl víz
2 dkg élesztő
0,7 dl olívaolaj
+ a pikkelyekhez 2 teáskanál szárított kapor

A töltelékbe:
10 dkg szeletelt füstölt lazac
2 teáskanál mustár
egy kis csokos snidling

1 tojás a kenéshez

Az élesztőt felfutattam a langyos tej és víz keverékében. A lisztet összekevertem a sóval és a borssal, a közepébe öntöttem az élesztős masszát és az olajat, majd bedagasztottam.
Nem kelesztettem, rögtön kinyújtottam a tésztát, és kivágtam a hal formákat, mert a díszítés alatt bőven volt ideje kelni a halacskáknak. Két tésztát a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, megkentem mustárral, rászórtam az apróra vágott snidlinget, és elosztottam rajta a lazac szeleteket. Rátettem a felső tésztát, körben alaposan összenyomkodtam. A maradék tésztába (nagyjából egy zsömlényi gombóc) a deszkán alaposan belegyúrtam a szárított kaprot, majd 1 mm vékonyra nyújtottam. Egy csepp formájú kiszúróval kivágtam belőle a pikkelyeket, a maradékból pedig az uszonyokat. A halak testét átkentem vízzel, a farkától indulva rárakosgattam a pikkelyeket, majd elrendeztem az uszonyokat, a szemet, és vágtam nekik mosolygós szájat is. A végén megkentem egy felvert tojással, és 200 fokos sütőben ropogósra sütöttem őket.
Tzatzikivel, paradicsom salátával, avokádó krémmel kínálva hat személynek vígan elég ebédre vagy vacsorára.

Fürjtojásos - kapribogyós, snidlinges, petrezselymes - húsvéti sós kalács

 
A húsvéti készülődés két kemény nap volt, de megérte. Először van tojásfa az asztalon - egy órán keresztül festegettem, rendezgettem az ágakat -, és a fürjtojásos kalács egyszerűen szuper lett. A hűtőben érik a zuccotto a holnapi ebédhez, szóval most már csak pihenés... Boldog húsvétot!
  
Két 20 cm átmérőjű kalács lesz belőle 
   
50 dkg liszt
2 teáskanál só
2,5 dkg élesztő
1 dl tej
1,5 dl vörösbor (most zweigelt)
1 tojás
0,5 dl olívaolaj + a kenyér tetejére
1 maréknyi kapribogyó
egy csokor petrezselyem zöldje
egy csokor snidling
egy kis kalácshoz: 10 db fürjtojás 
   
A fürjtojásokat megfőztem, megtisztítottam. 
A lisztet összekevertem a sóval, az élesztőt feloldottam a langyos tejben, a petrezselymet, a snidlinget és a kinyomkodott kapribogyót felaprítottam. A lisztbe beleöntöttem az élesztős masszát, a fűszereket, a (szobahőmérsékletű) vörösbort, a tojást és az olajat, majd bedagasztottam. Egy órát kelesztettem, majd lisztezett deszkán átgyúrtam. 
A tésztát két részre szedtem. Az egyik cipót húgom elvitte, holnap lesz belőle kenyérke. A másikat két részre osztottam, az egyiket kézzel kinyújtottam, és egy kis (20 cm átmérőjű), sütőpapírral bélelt tortaformába tettem. Erre ültettem a főtt tojásokat, majd beborítottam a tészta másik kilapított felével. Egy órát hagytam kelni, amíg a tszta elérte a forma peremét, alaposan megjentem olívaolajjal, majd 200 fokos sütőben megsütöttem. Még melegen átkentem újra olajjal. Szeretjük.

Primavera - Segítsüti akció 2015. tavasz


Újra itt a Segítsüti tavaszi akciója. A támogatási összegből ebben az évben a Borsóházat üzemeltető Borsószem Gyermekfejlesztő Közhasznú Egyesületet, és rajtuk keresztül a terápiákon részt vevő sérült gyermekeket és családjaikat tamogatja a Segítsüti Alapítvány mégpedig fejlesztő eszközök és játékok vásárlásával.
A jó cél érdekében mindenkit arra bíztatok, hogy licitáljon, vagy, ha erre nincs módja, egy megosztással segítse a jóra törekvést.

Ebben az évben szerettem volna valami igazán szépet alkotni, hogy már a kép is meggyőzze a nagylelkű sütiimádókat, és nosza, a licit gomb fölé tereljék az egeret. :)
A felajánlott süti egy gazdagon díszített, mégis egyszerű pite, a tésztát őrölt mandula gazdagítja, a tölteléke ribizli és bodzavirág dzsem keveréke. Sokat gondolkoztam azon, kerüljön-e még valami a lekvár alá, de a kóstolók meggyőztek, hogy nem kell mindig mindent túlgondolni, a tavaszi pite ereje a szépségében és az egyszerűségében rejlik. 
Nagyméretű sütemény (A3), a méretet az is érzékelteti, hogy négy adag (hagyományos kis kerek pitesütőre méretezett) pitetésztát nyelt el, mire elkészült.

A sütit a nyertessel egyeztetett időpontra sütöm meg.
Nem postázható, de a szállítást bírja. Tolna megyében személyesen tudom átadni.
Jó licitálást!
Minden megosztásért hála. :)

Primavera pite

Egy adag pitetészta:
(A sütihez négy adag kell.)

20 dkg liszt
7 dkg cukor
12,5 dkg hideg vaj
1 csipet só
1 tojás sárgája
szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz

A tetejére:
1 adagra 1 dl, erre a nagy pitére nagyjából 4 dl bármilyen lekvár, ebben a sütiben ribizli és bodzavirág dzsem keveréke
1 tojás a kenéshez

A lisztet összekevertem a cukorral és a sóval, majd elmorzsoltam a vajjal. Beletettem a tojást és 1 kanál vizet, majd összegyúrtam. Hűtőbe tettem pihenni.
Négy adagot gyúrtam be, három adagban a liszt felét őrölt mandulára cseréltem. Nagyjából három adag kell az aljára, egy a tetejére.
A három adag mandulás tésztából lisztezett deszkán kinyújtottam a pite alját, készítettem neki egy kis peremet (nem kell nagy, mert a töltelék csak egy réteg lekvár). A sütőpapírt felhajtottam a süti szélére, majd a sarkokat kapcsozógéppel összetűztem. Ez még nem elég, mert ahogy a tészta meglágyul a forróságban, kinyomja a sütőpapírt, ezért oldalról még megtámogatam kartonpapírból hajtott támasztékokkal. (Erre a trükközésre persze nincs szükség, ha van pont ekkora méretű tepsim, de nincs, a nagyobb túl nagy volt, a kisebb meg már túl kicsi.)
Villával jól megszurkodtam a tésztát, belesimítottam egy sütőpapírt, rászórtam a vaksütéshez használt apró babot, és 200 fokos sütőben 12 percig sütöttem. Kivettem, és hagytam kihűlni.
Ezután megkentem a két dzsem keverékével, végül a negyedik adag tésztából elkészítettem a pite tetejét. A tésztát megkentem felvert tojással, hogy szép fényes legyen, és 180 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem.

Napfénycsalogató cantuccini


Rengeteg tojást kifújtam az elmúlt pár héten (ezek készültek), és komoly fejtörést okozott a hűtőben gyűlő tojások feldolgozása. Piszkétől nyertem egy kis olasz napfényt olívaolaj és egy csomag bazsalikomos tészta formájában, és innen jött az ötlet a cantuccinihez, az ugyanis egy tojásigényes süti. Dupla adagot sütöttem nyolc tojásból, négy ízben, és a felébe mazsolát is tettem, mert imádom.
Begyúrtam a tésztát, és utólag ízesítettem a deszkán, így csak egyszer kellett mérni, és egy edényt használtam el, praktikus volt, és gyors.
Ez a süti lezárt dobozban vagy kapcsos üvegben hetekig eláll. Elnézve az adagot, most nálunk is kitart egy ideig.

Az alaptészta:
40 dkg finomliszt
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
7 dkg vaj
4 tojás
    
Az összes száraz hozzávalót összekevertem. A hideg vajat elmorzsoltam ebben a lisztes keverékben, majd a közepébe öntöttem a kissé felvert tojásokat, és összegyúrtam a tésztát.
 
Ezután ízesítettem, mégpedig úgy, hogy a deszkára szórtam az extra hozzávalókat, és összegyúrtam a tésztával.
 
A szegfűborsnak erős az illata, de a sütibe bátran adagolhatjuk, mert megsülve nem dominál. Egy egész adag tésztához kell 2 csapott teáskanál frissen őrölt szegfűbors és egy citrom reszelt héja.

Egy egész adag kakaós tésztához egy csapott evőkanál kakaóport kell a deszkán a tésztába gyúrni. Csak lazán gyúrtam össze, így csíkos lett a süti.
A kakaós tésztába szórtam még néhány - kávédarálóban megőrölt - szárított csilit is. (Csak nekem ízlett. :D)

Egy adag mákos cantuccinihez 2-3 evőkanál darált mák elég, hogy az ízét is érezni lehessen, de akár több is mehet bele. A mákos tésztához is tettem reszelt citromhéjat, de gyömbérrel is isteni.

Egy adag vaníliás sütit is készítettem, vaníliás cukrot gyúrtam a tésztába.
 
Innen ugyanúgy készítettem, mint máskor:
A tésztát 4 részre vágtam, rudakat sodortam belőlük, és kissé ellapítottam a tetejüket. Belenyomkodtam a tésztába a mazsolát, a rudakat összezártam, és hengerré formáztam. A sütőpapíron ellapítottam a rudakat (nagyjából 20 cm hosszúak és 4 cm szélesek voltak), majd 180 fokos sütőben épp csak aranysárgára sütöttem őket. A sütőből kivéve 1-1,5 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve visszatettem a sütőpapírra, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.

Még több cantuccini itt, itt és itt.