Kismama vagyok, és harmadszor is terhességi cukorbeteg. Reggelente fél hétkor kelek, ilyenkor gyorsan cukrot mérek, és beadom magamnak az inzulint, aztán próbálom felébreszteni magam egy kis hideg vízzel. A többiek ilyenkor még alszanak, én meg kihasználom a csendet, olvasok, vagy netezek az ebédlő asztalnál, és várom, hogy leteljen a fél óra, hogy megehessem a reggelimet. Az asztalon áll egy cserép bazsalikom, és akárhányszor felnyitom a laptopom, és a gép vagy a kezem a levelekhez ér, megcsap az isteni illat.
Ma reggel eszembe jutott, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. A tányéromra pillantva arra gondoltam, kiváltom valamivel a Korpovit kekszet, amit a diéta alatt univerzális, lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmazó kenyérpótlékként használok. Szeretem, mert könnyű vele számolni, és mivel kicsi, jól lehet csomagolni is, ha épp úton vagyok, de nagyon unalmas hónapokig ezt enni. Amúgy kitartó vagyok, ellenállok a kísértésnek, és nem rontom el a diétát. Mutatom, a többiek épp most fogyasztják Eszter szülinapi sütijét.
Mindazonáltal nekem is vannak rossz pillanataim az önmegtartóztatásban, amikor legszívesebben egy elegáns mozdulattal kihajítanám a száraz kekszet a negyedik emeleti ablakon. Na, erre kerestem alternatívát úgy, hogy ne essek át a ló túloldalára.
Elővettem a citromos-bazsalikomos keksz receptet, nálunk ez etalon, és most jött el a szezonja (a blogon is fent van: http://hekvanc.blogspot.com/2014/05/nyari-ropogtatnivalo-citromos.html), és az arányokat figyelve kitaláltam ezt a paradicsomos-bazsalikomos kekszet.
A paradicsomban lévő cukrokon kívül csak lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz. Itt most a zabpehely is annak számít, mert száraz formában kerül a sütibe, nincs ideje felpuhulni, és a sütés során is ropogós marad. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis, amint a zabpehely vízben, tejben vagy bármilyen más folyadékban felpuhul gyors felszívódású szénhidráttá alakul, és diétás szempontból elveszíti jó tulajdonságait, bár ha az igen jelentős kalóriatartalma számít csak, akkor az továbbra is megmarad. Az eredeti kekszben nem volt tojás - bár akkor sem volt direkt szempont a tojásmentesség, most meg kifejezetten fehérjedús diétát kell vinnem -, most is kimaradt, mert ott a citromlé, most meg a citrom és a paradicsom leve fogta össze a tésztát. A vaj maradt. Egyrészt, mert nagyon szeretem, és most, hogy nem eszem süteményeket, és nem eszem "rendes" pékárut, amire kenhetném, amúgy is csak annyit eszem belőle, ami az ételekbe kerül, ezért nem volt okom lecserélni. Másrészt az volt a cél, hogy a Korpovit jó tulajdonságait megőrizve vagy megközelítve, de azért valamivel ízletesebb ropogtatnivalót alkossak. Maradt a citromlé (csak feleztem a mennyiséget) és a citromhéj is, mert az üdeségből nem akartam engedni.
A mennyiségből 52 db egyforma keksz lett, így könnyen ki tudtam számolni az egy kekszre jutó szénhidrát mennyiséget, ami (az összetevők szénhidrát tartalmánál egy minimális kerekítéssel számolva) pont 5 grammra jött ki. A Korpovitnál ez 3,3 gramm, szóval szerintem jól sikerült a kísérlet. Készítek még néhány változatot. A recept kattintás után olvasható.
