Szagokkal, színekkel, fáradt napfénnyel megjött az ősz is, és ebben az évben igazán nem panaszkodhattunk, igazi, és szép. Egy hete egyszer már kint voltunk a temetőben, a fiamnak elmondtam, hol ki fekszik, és én hogy emlékezem rájuk. Gyújtottunk mécsest, de gyertyát is, mert ez a gyerekkoromra emlékeztet, olyat, ami hosszú lánggal ég a szélben, és percek alatt felemészti magát.
Miközben a gyerekek miatt ötleteket keresgéltem Halloweenre, egy barátom megosztotta velem szomorúságát így Mindenszentek közeledtével, és az egész rémes-vicces Halloween készülődést hirtelen olyan nem valónak éreztem.
Ez a negyedik év, hogy valamit kitalálunk erre a misztikus estére, valami játékot, meglepetést, de azt hiszem, hogy ebben az évben volt bennem először ez a furcsa kettősség. Persze rendületlenül keresgéltem az ötleteket, és meghallottam a fiúk óvatos kérését is, hogy ne legyen túl rémisztő a játék, de közben végig volt bennem egy kétség, hogy kell-e ez.
Végül arra jutottam, hogy kell. Ezen a napon körülvesznek minket a szellemeink, azok, akiket szerettünk, akiket tiszteltünk, vagy azok, akikre egyszerűen csak emlékezünk, emlékezni akarunk. És körülvesznek minket mások szellemei is, és azok is, akikre nem akarunk emlékezni, és ezt a borzongást a toporgó csend után ki kell fejezni egy kis vidámkodó harsogással, persze csak módjával, mert ez így kerek.
A Halloween nálunk nem más, mint viccesen, visszafogottan rémisztő díszletek között egy kis játék és süti. Egyik évben árnyjátékoztunk egy hátulról asztali lámpával megvilágított fekete karton keretbe ragasztott sütőpapír fal mögött pálcikákra ragasztott karton bábokkal. Tavaly a mécsesekkel megvilágított kertben kellett borítékokat összevadászni. Idén - az Addams Family című filmben elhangzott megjegyzést komolyan véve - játszunk az étellel. Péntek estére halasztottuk a játékot, ezért még nem készültem el mindennel.
