Akár

Nézzétek el nekem, hogy ma csak ilyen röviden foglalom össze magam, de a tortát még le kell írnom, és még aludoznom is kell egy kicsinykét.
     
          
Mire megjött a tavasz, Zsazsi szép lassan kipörgette a nyári emlékeket, és mire újra biciklire lehetett ülni, és nem kellett reggelente a téeszbuszra - így egyben volt ez fogalom nekem gyermekoromban, mert egy évig azzal jártam, mint protekciós még iskolába is -  felkéreckedni, az egészet már csak egy kis, buta félreértésnek titulálta. Még mindig rosszul aludt - okot már nem érzett rá, ezért azzal viccelődött, hogy már csak megszokásból nem jön álom a szemére -, és ezeket az üres órákat arra használta, hogy felidézzen néhány emléket, és jól lerágicsálja azokat, csontig. Amikor egy éjjel már képes volt a tábort is feltálalni magának, érezte, hogy ezen is túl van.
Májusban aztán jött a volt férj egy halom levéllel Teotól, és el tudta tolni magától anélkül, hogy elolvasta volna, azzal, hogy elkésett. Volt helye az életében de már nincs, ne kapadozzon most már azért, ami elszaladt. És ekkor egyszeriben kinyílt a szeme, úgy érezte, nem kell borítania mindent ahhoz, hogy az életébe valami színt vigyen. Persze nem könnyű megítélni, mi a normális, és mi a hülyeség (ma azt mondanám, mi a gáz), de akkor Zsazsi be volt zsongva, vitte az ár. Nehéz lenne leírni (oké, bevallom nem akarom leírni), milyen hülyeségekbe ment bele, de miközben mesélte, röhögött - nem nevetett, szépen konszolidáltan, konkrétan rázta a röhögés, így nyersen -, de valamit azért éreztem ebben, valami hiányt, ürességet. Egy ideig jól elszórakozott félrecsúszott kalandjain, aztán csak elkezdett vágyakozni azok után a levelek után. Valami igazit akart, nem csak megrázkódtatást és botrányt, hanem vágyakozást és beteljesülést, mindenféle elkötelezettség, jelen-élet-borítás nélkül, egy kis boldogságot abba, ami van.
Ezt egyszer meggyónta Endrének, aki elébe tolta újra Teo leveleit, ugyanúgy átkötve, felbontatlanul. Nézték a leveleket az asztalon, és hallgattak. Endre aztán megunta a várakozást, akár fel is bonthatnád, mondta félszegen. Akár, mondta Zsazsi.
Na, akkor kezdődött az ő történük. Pont, pont, pont.
    
Tudom Fernel, háttal nem kezdünk mondatot, de én akkor is:
Hát, itt a kijevi torta:
   
Kijevi torta
  
A tésztához:
40 dkg finomliszt
4 tojás sárgája
10 dkg cukor
20 dkg vaj
3 evőkanál tejföl
csipet só
2 teáskanál sütőpor
   
A habhoz:
4 tojás fehérje
10 dkg cukor
  
A szóráshoz:
vágott dió (kábé 10 dkg)
   
A krémhez:
3 dl tej
3 evőkanál finomliszt
3 evőkanál kakaópor (nem cukrozott)
17,5 dkg cukor
3 evőkanál kávé (főtt)
10 dkg vaj
  
A lisztet összekevertem a sütőporral, a sóval és a cukorral, majd elmorzsoltam a vajjal. Végül a morzsára öntöttem a tejföllel elkevert tojássárgájákat, és egy nagyon frankó linzer tésztát gyúrtam belőle. (Kitettem az erkélyre. De lehet a hűtőbe is:-)
A fehérjéket felvertem a cukorral. A diót összevágtam.
A tésztát fél óra pihentetés után három részre osztottam, majd 1 cipót 30 cm átmérőjű lappá nyújtottam. Megkentem a hab harmadával, és megszórtam a dió harmadával. (Aki akarja, tudja, használjon kesudiót, én se nem akartam, se nem tudta, és különben is...) 200 fokos sütőben megsütöttem, majd mindezt megismételtem még kétszer.
A lisztet és a tejet kikevertem, majd sűrű krémet főztem belőle. Amíg hűlt, a vajat kikeveretem a cukorral. A kihűlt krémet kanalanként kevertem a vajas habhoz, majd belekanalaztam a kakaót és a kávét, és készre kevertem a krémet.
A kisült lapokat hagytam kihűlni, majd összeraktam a tortát. Az első lapot alulra, rá a krém felét, aztán egy újabb lapot, a krém másik felét, és a tetejére a legszebb lapot. :-)
A tetejére 5 dkg olvasztott étcsokit csorgattam.
Bár a régi receptből kihagytam úgy 15 dkg cukrot, az enyém még így is egy 30 cm átmérőjű óriási, RETTENETESEN TÖMÉNY VIGASZTALÓ torta lett.

6 megjegyzés:

  1. Hááát, micsoda torta! :) Kávés, diós, isteni lehet! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon finom volt. Szerintem az a legjobb benne, ahogy a hab ropog. :-) Mivel egész hadsereg ácsingózik most egy kis szeletkére, hétvégén megsütöm újra. Nem elég kávés a krém, lehet, hogy megpróbálkozom por kávéval, főzött helyett, és még kilopok belőle némi cukrot, hogy könnyebb legyen. Majd felteszem azt is. :-)

    VálaszTörlés
  3. A tortád fantasztikus, elmentem a receptet!
    Zsazsira viszont mindig túl sokat kell várni...:)

    VálaszTörlés
  4. Köszi, majd próbálok fegyelmezettebben állni a témához. :-)

    VálaszTörlés