Folyt. köv.

Folytatom, amíg el nem felejtem a részleteket, Zsazsi nem bírja, ha visszakérdezek.
Gyorsan terjedt a hír a faluban, hogy Zsazsi férje börtönben ül, azt sem nézte senki, hogy nagy pocakkal költözött haza, szájára vette a falu. De ezzel nem foglalkozott, szülei nagy örömet leltek a fiú unokában, így Zsazsi hamar munkába állhatott, a városban pedig nem kérdezte senki, honnan pottyant oda a raktárba. Azért gyakran eszébe jutott rövidke kis házasélete, az otthonuk, az utcák munkába menet, meg a pékség. Amikor megszületett a fia, írt egy levelet az anyósának, de nem kapott választ. Nem is remélte, hogy bármi is megváltozik, de tudatni akarta, hol van, mégiscsak a fiúk felesége, és van egy unokájuk. Már négy hónapos volt a fia, amikor az apósa megjelent náluk, mindenféle ajándékot hozott, kicsit szabadkozott, hogy eddig nem jelentkezett, aztán azt mondta, hogy jobb, ha Zsazsi itt marad vidéken, aztán majd lesz valami. A kapu felé menet a kezébe gyűrt egy köteg pénzt, és megígérte, hogy a fia megkeresi őket, ha kijön, de akkor még fogalma sem volt, mikor is lesz ez. Zsazsi sosem tudta meg, miért kellett ülnie, néha az volt az érzése, hogy a férje sem, valami számára érthetetlen okból mégis tudomásul vette, hogy ez történt vele. Nem neheztelt rá, sem az apósára - anyósával meg nem is volt soha dolga -, csak valami őrületes hiány maradt benne, belemerítették egy új életbe, aztán hirtelen kirántották belőle, mintha meg sem történt volna...
A férje betegen került ki a börtönből, Zsazsinak ezt is az apósa üzente meg, majd megint kérte, hogy várjon. És ő várt, bár akkor már egy kollégája udvarolt neki, sürgette, hogy váljon el, és ígérte, hogy elveszi. Zsazsi ezt otthon el sem mondta, nem akarta tovább bonyolítani a helyzetet, inkább vonatra ült, és felutazott a férjéhez, hogy megkérje, zárják le a közös múltjukat. Alig ismerte meg, a magabiztos, jó kiállású férfi össze volt törve, le volt fogyva, itt-ott már őszült, pedig még csak huszonhét volt. Úgy nézett Zsazsira, mintha az emlékeiben kellett volna kutatnia, ki ez a nő, és szomorúan bólogatott, amikor az apja felajánlotta, hogy elintézi a papírokat. Zsazsi is le volt törve, de csak a vonaton mert sírni. Apósának még mindig voltak összeköttetései - bár Zsazsi nem értette, akkor hol voltak, amikor a fiát lecsukták -, így hamar elváltak. Még egyszer találkozott a férjével, akkor vitte magával a fiát is, aztán jó darabig, egész pontosan '72-ig egyszer sem.
Akkor már régen férjnél volt újra, és volt egy lánya is. Este az üdülő teraszán bagóztak a többi asszonnyal, élvezték, hogy szalmák, meg, hogy egy kicsit kirúgnak a hámból, amikor három - Zsazsi szóhasználatával - illető mászott át a kertésen, hogy cigit kérjenek. A (na ez a másik kedvencem:) palik igencsak be voltak nyomva. Elsőre meg sem ismerték egymást, amikor meg igen, akkor úgy egymás nyakába borultak, mintha mindig is ezt a pillanatot várták volna. Zsazsi azt mondta, hogy ennek meg kellett történnie, mindig érezte, hogy lezáratlan maradt az ő kis diafilmnyi közös életük. Volt pár napjuk, hogy kibeszéljék, amit lehetett, nosztalgiáztak, nevettek, sírtak, de már legalább nem féltek, és nem haragudtak. Zsazsi szerint ők akkor váltak el igazán. A beszélgetéseket meg-megzavarta a társaság, akik a takarodót (ja, ezt nem írtam le: Balaton, tábor, gyerekek, köztük a kilenc éves Zsuzsa is) követően  már menetrendszerűen átmásztak a kerítésen, de főleg az a fiú, aki az első este után meg akart verekedni a volt férjjel, a jelenlegi férjjel (aki akkor nem volt ott), meg különben akárkivel Zsazsiért. Teonak hívták, és eléggé törte a magyart.

4 megjegyzés:

  1. Most vettem észre,hogy még nem iratkoztam fel rendszeres olvasónak,pedig az első írásod óta olvaslak.A receptek is jók,na de a Zsazsi-s beírások....Függő lettem,várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Kotaliza, örülök, hogy itt vagy. Hagyj egy megjegyzét a játéknál, hogy betehesselek a kalapba. :-)

    VálaszTörlés
  3. Egy ilyen Teo nekem is jöhetne...

    VálaszTörlés
  4. Na, most tele vagyok kérdésekkel. Hogy lehet, hogy Zsazsi egyszer sem látogatta meg a férjét a börtönben? Nekem ez annyira furcsa. Persze az egész házasságuk fura volt.
    De a legnagyobb problémám mégis az, hogy ritkán jönnek ezek a Zsazsi sztorik. Szívesen olvasnék egy-egy fejezetet róla minden nap.
    Elképesztően jó stílusban írsz! Írjál sok-sok regényt, és én mindet el fogom olvasni!!

    VálaszTörlés