Farkas és hulla a konyhámban

Elkezdődött a karácsonyra hangolódás, nálam persze szokás szerint már augusztusban azzal a néha-néha átsuhanó aztademesszevanmégkarácsony érzéssel. Most, hogy már az üzletekben is beindult a karácsonyi hajrá, és ma nálunk is elkezdték építeni az adventi vásár bódéit, végre én is megvettem az első apróságokat az ünnepi hangulathoz. A táskáim kezdenek szemeteshez hasonlítani, egyre gyűlnek a jegyzetek és fecnik ajándék és süti ötletekkel meg persze bevásárlólistákkal. Karácsonyra megvannak a tuti biztos receptjeim, de mindig kell valami új a fa alá, amit azért érdemes időben kipróbálni, nehogy aztán beégjek vele. Ennek szellemében tegnap nekiálltam diót pirkálni a karácsonyi (elő)sütéshez.
  
   
Gyermekkori allergiám miatt nem kedvelem túlzottan a diós süteményeket, de azért vannak kivételek. A pirított cukros diót például imádom, a sütőben megpirított diót is nagyon bírom, mondjuk sajt és bor mellé, és a linzerek tetején ropogósra sült tört dió ellen sincs semmi kifogásom. Szóval, csak pirítva legyen.
Ma farkaséhesen és hullafáradtan estem haza. Farkas és hulla a konyhában így együtt nem jelentett túl sok jót, de még sütnöm kellett egy kekszet a teadélutánra, ezért próbáltam koncentrálni. Közben persze valami jó kis kelt tésztára vágytam, és a dió jó ötletet adott, ha már úgyis sütök, miért ne kettőt... Elütöttem az éhségemet egy banánnal, bedagasztottam egy tésztát, és félretettem kelni, aztán begyúrtam egy másikat. Mire kisült három tepsi keksz, és mind a negyvennyolcat megkentem csokival, meg is kelt a tésztám.
Foccaciat sütöttem ismét, mert ez nálunk nagyon bejött. Eszembe jutott, amit itt írtam a diós foccaciáról, amit Olaszországban ettünk a nyáron. Olyan sok diót nem akartam belenyomkodni, ezért gyorsan körbenéztem a hűtőben, mivel lehetne házasítani az ízét, és nagyon jót találtam: brie sajtot daraboltam közé. Egyébként szinte teljesen úgy készült, mint a korábbiak, csak a tésztába 2,5 dl víz helyett 1,5 dl vizet és 1,5 dl kaukázusi kefírt tettem, és a kisült tészta tetejét még jól megkentem olivaolajjal (ez a képen már nem látszik, mert a tészta beszívta).

2 megjegyzés:

  1. Jól hangzik, ki fogom próbálni! És az olívabogyós-szárított paradicsomos is nagyon guszta!

    VálaszTörlés