Farkaséheseknek vagy éhes farkasoknak - sült kacsacomb velesült zöldségekkel és részeges káposztával

  
Ahogy megjött a hideg, hazaköltöztem, mert már nagyon fáztam a házban, fűtés nincs, úgyhogy vége az ajándék magánynak. Pedig úgy terveztem, hogy még egy hetet kibírok, de egyre csak alkudozom magammal. Az egész napomat a konyhában töltöttem, sütöttem, hogy jó meleg legyen, de a második hideg nap után feladtam a harcot, és hazapucoltam. Még mielőtt megígérhettem volna Zsazsinak, hogy majd leugrom párszor a télen, kiderült, hogy őt is beköltözteti a lánya, és csak akkor jön vissza, ha már nem kell annyit fűteni. Na, egyből felvillanyozódtam, bár elég messze fogunk lakni egymástól, de legalább egy városban. Szóval, amíg még otthon lesz, kiugrom hozzá egy párszor, aztán majd meglátjuk.
Szombaton összeszedtem a maradék mogyorót, mindent jól bezártam, leengedtem a redőnyöket - már azt, amelyik működött -, bepakoltam mindent az autóba, és a végén hagytam magamnak egy kis időt még a konyhában nosztalgiázni. Este a száz réteg takaró alól nézelődtem ki az ablakon. Az utca túloldalán, ahol már nincsenek házak, és az út tovább vezet a fenyves felé, foghíjasan ugyan, de még áll a régi jegenyesor. A lomjuk már félig lehullott, így látni lehet a dombot, mögötte meg a fenyves sziluettjét. Emlékszem, hogy a dunyha alatt fekve gyakran képzeltük el - volt, hogy a régi filmek hatása alatt fekete-fehérben -, hogy egy egész farkasfalka rohan le a dombon, mi meg menekülünk be a házba, persze mindenki időben beér, csiszre, de tényleg, komolyan. :-) Akkor ez is elég volt ahhoz, hogy elalvás előtt az izgalom megpörgesse a szívünket, aztán a ház és az ágy biztonságában már nyugodtan aludjunk el. Itthon a fiúkat hallgatva meg kellett állapítanom, hogy a farkas, az farkas, ők is előle, előlük menekülnek fel a teraszra, és verik vissza a támadást képzeletbeli kardjukkal. Van valami megnyugtató ebben a folytonosságban, abban, hogy saját tudattalanunk birtokolja a kollektív tudattalant. Ez összeköt.
Szóval az utolsó éjszaka, majd a fél nap olyan volt, mint egy túl édes, sűrített emlék-konzerv, kinyitottam, meg kellett enni, meg is feküdte a lelkemet. Zsazsi is felpakolt mindenfélével, hazahoztam a dobozait is, megengedte, hogy átnézegessem őket, de most még halogatom. Visszazökkenve a valóságba, az édes után sósra vágytam, valami tutira, ezért tegnap kacsát sütöttem, és hozzá részeges káposztát. Ennek mindig sikere van.
Mindjárt dél. Farkas éhes vagyok.
  
(A fenti képet manipuláltam. Nem hagyhattam ki.)
   
  
Itt a recept:

Sült kacsacombok

Mennyiséget nem adok meg, mert ez ízlés kérdése, tehát a hozzávalók ömlesztve: kacsacomb, sárgarépa, zellergumó, hagyma, fokhagyma, só, bors

A combokkal nem sokat bajlódtam, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben nagy lángon néhány perc alatt lesütöttem mindkét oldalát, aztán egy tepsibe rakosgattam őket. A zellergumót, a sárgarépát és a hagymát megtisztítottam, nagy darabokra vágtam, megsóztam, majd a hús mellé tettem. A serpenyőben összegyűlt zsiradékból egy keveset a húsra locsoltam, majd rászórtam a fokhagymát, és alufóliával lefedve 180 fokos sütőbe dugtam. Amikor már megpuhult a husi, fólia nélkül, magas főfokon néhány perc alatt ropogósra sütöttem.

Részeges káposzta

1 nagy fej lila káposzta
1 nagy fej lila hagyma
0,5 dl olaj
3 evőkanál cukor
3 evőkanál méz
10 dkg aszalt gyümölcs (most mazsola)
1 evőkanál borecet
2 dl vörösbor
só (esetleg bors)

A káposztát összevágtam, és megsóztam. Nem szeretem, ha túl vékonyra van gyalulva. A hagymát összevágtam, az olajon megpároltam, majd rászórtam a mazsolát, és azzal is átforgattam egy kicsit. Ráadagoltam a káposztát, közben folyamatosan kevergettem. Amikor az összes a tálban volt, ráöntöttem 1 dl vörösbort (most cabernet franc-t), egy evőkanál borecetet, és lefedve közepes lángon (vicces, mert villanytűzhelyem van) megpároltam. Közben néha átkevergettem, úgy 5 perc múlva ráöntöttem még 1 dl bort, a mézet és a cukrot, és egy kicsit utána sóztam. Ezután már fedő nélkül pároltam tovább, de csak annyi ideig, hogy még ropogós maradjon.
Készítettem már aszalt szilvával és aszalt fekete cseresznyével is. Utóbbival volt a legjobb, mert a savanykás aszalék jól kiegészíti az édes, boros káposzta ízét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése