Rimini még egyszer - csak a teljesség kedvéért

Nem tudok mindent egyszerre leírni abból, amit Zsazsi mesél, ennek részben az az oka, hogy időhiánnyal küzdöm, másrészt néha fáziskésésben vagyok az összefüggések megértését illetően, nem mindig áll össze a kép elsőre, és Zsazsi sem könnyíti meg a dolgom, talán néha még mulat is ezen. Még mielőtt valaki felhorkanna - ez milyen szó!: hork-hork, olyan, mint a morfondírozom: morfondír-morfondír -, hogy személyiségi jogok, meg minden: tudja, hogy írok róla, nem bánja, magyaráztam, hogy ez mit jelent, erre azt mondta, csak öreg, nem hülye, megértette, és szerinte senkit sem érdekel az, amiket itt róla összeírogatok (!), egy csomóan már nem is élnek, aki meg él, az csak a rendes Zsazsit ismeri. Egyszer belenézett a blogba, de csak a vállát vonogatta, hogy szerinte szép, de ő ehhez nem ért, és kinevetett, hogy csak hárman (most már négyen) olvassák, amiket összeírok. Megegyeztünk, hogy csere-bere fogadom, neki jár mindenből, amit sütök. Örült, mert jó üzletett kötött, de szerintem én jobban jártam.
Tele vagyok kérdésekkel, de Zsazsiban ennél még nagyobb a vágy, hogy végre valakinek mesélhessen, ezért meg sem kellett kérdezzem, véletlen-e, hogy épp egy rimini szálloda szalvétáját őrizgeti, ahogy felemeltem a kőről, már mesélt is.
Igen, Riminibe azért ment a busz, mert Zsazsi útközben többször elejtette, hogy az micsoda üdülőhely, persze hátsó szándékoktól nem mentesen. Akkoriban Teo ott dolgozott, és Zsazsi azt képzelte, talán megtalálja a kint töltött néhány nap alatt. - Na, erről beszéltem, csak így: Teo, a többit rakjam össze. - Délelőtt értek a városba, ahol már várta őket valakinek a valakije, leszervezték a szállást, aztán ebéd után a társaság egy része kidőlt, a másik fele meg belegázolt az Adriába. Zsazsi is aludt egyet, aztán le akart lépni, hátha megtalálja valahol a sirályos szállodát - ahonnan egyszer kapott egy levelet szalvétára írva -, de még a recepción összefutott a fürdőzésből visszatérő kirándulókkal, így kénytelen volt feladni a terveit. Este buli volt, másnap délelőtt józanodás, aztán városnézés, ebéd, és végre szabadprogram, de hiába bolyongott, a sirályos szállodát nem találta. Estére feladta, és taxival visszaindult a szállásra, hogy éppen beessen a vacsorára. Elsírta magát a kocsiban, és a kedves, fiatal taxis olaszul próbálta vígasztalni. Zsazsi erre toll és papír után kezdett kotorászni a táskájában, és minden tudományát összeszedve rajzolt egy sirályt, és kézzel-lábbal hadonászva próbálta elmagyarázni, hogy egy hotelt keres. A taxis vigyorogva magyarázni kezdett, de ebből Zsazsi egy szót sem értett, erre kivett egy térképet a kesztyűtartóból, és megmutatta, hol a szálloda, elég messze, közben ajánlgatta, hogy elviszi oda. Zsazsi az órájára nézett, és úgy gondolta, ennyi izgalom mára elég volt, megköszönte az útbaigazítást, és kiszállt a kocsiból, de a taxis utána kiabált, és kinyújtotta neki a térképet, mégegyszer megmutatta a helyet, és elhajtott.
Vacsoránál megtudta, hogy másnap délután indul vissza a busz, a társaság ez este kicsit szolídabban bulizott, másnap délelőttre még egy kis fürdést terveztek. Zsazsi első volt a reggelinél, a kávé közben felírta Teo nevét egy papírra, berakta a cuccait a buszba, és lelépett. Taxival is elég messze volt a szálloda, nagyon szép helyen állt, arrafelé alig volt forgalom. A szálloda láttán elbizonytalanodott, jó helyre jött-e, mert sehol még csak nyoma sem volt sirálynak. A recepción kissé bátortalanul azért megpróbált érdeklődni Teo iránt, és úgy tűnt, mégis ez az a hely, mert a hölgy - miután szembesült a nyelvi problémákkal - egyszerűen elővett egy táblázatot a munkabeosztásról, és azon mutatta, hogy Teo bizony csak kettőre jön. Zsazsi megköszönte, kitámolygott az épületből, hogy ne lássák, hogy sír, lejjebb sétált az úton, és leült egy padra. Azon tűnődött, hogy már csaknem 20 éve folyton elkerülik egymást Teoval, szerelmüket barátságnak hazudják, keresik és kerülik egymást, mindent túlélt már a kapcsolatuk, és mégsem tudnak összetalálkozni, pedig mekkora mázli, hogy ő éppen itt van. A recepciós hölgy látva, hogy ott ül magába roskadva, utána jött, és kérdezett tőle valamit, de Zsazsi nem értette, vagyis azt hitte, azt kérdi, hívjon-e taxit, megköszönte, de visszautasította a kedvességet, és elindult kifelé a kertből. Talált egy buszmegállót, de sehogy sem tudta kibogarászni, merre kell mennie, már bánta, hogy nem fogadta el a segítséget, vagy legalább, hogy nem hagyott valami üzenetet. Egyébként is nagyon nagy hülyének érezte magát, hogy itt kóvályog eszeveszetten egy ismeretlen városban a nagy semmiért, és meg is ilyedt, hogy nem talál vissza. Ezen aztán elkezdett mérgelődni, Teora is haragudott, és lassan elszállt az önsajnálata. Vett néhány nagy levegőt, erőt vett magán, szépen visszasétált a recepcióra, és megkérte a hölgyet, hogy hívjon neki taxit. A recepciós nagyon megörült neki, mutogatta, hogy ne menjen sehova, mert Teo mindjárt jön, és annyira akarta, hogy várjon, hogy a pulton átnyúlva még a karját is elkapta. Oké, Zsazsi értett a szóból, szépen, engedelmesen leült az egyik fotelbe, és várt. Negyed óra múlva egyszer csak befutott az előtérbe Teo, középen megtorpant, és a munkatársára nézett, aki a szemével mutatott Zsazsira. Előadták a nagy találkozás jelenetet, és csak szorították egymást, nem is emlékezett, hogy meddig. Volt egy egész délelőttjük, bóklásztak a városban, megebédeltek, és egymás szavába vágva mesélték el, mi minden történt velük az utolsó levélváltás óta. Még az étteremben elváltak egymástól, Zsazsi visszasétált a buszhoz, és sírdogált egy kicsit, amikor elindultak. A cukorkák papírját, amiket még a szállodában ropogtatott el várakozás közben, és amiket Teo aztán az étteremben telefirkált, hazáig szorongatta.  

1 megjegyzés:

  1. Mondd meg légy szíves Zsazsinak, hogy igenis van, akit érdekel a története! :-)

    VálaszTörlés