Fecnik

Múlt héten egy kicsit el voltam havazva, a családi zsibvásárra azért készítettem egy nagy tepsi körtés-szőlős kevertet, de nem volt idő a fényképezésre. A gyümölcsöt már előző nap előkészítettem - a szőlőszemeket félbe vágtam, kimagoztam, a körtéket meghámoztam, és összedaraboltam, meglocsoltam őket borecettel és mézzel, megszórtam fahéjjal és szegfűszeggel -, és mire másnap a tésztára potyogtattam őket, szépen levet eresztettek. Nagyon sajnáltam volna kiönteni ezt az illatos gyümölcslevet, ezért begyúrtam gyorsan egy tésztát, folyadéknak ezzel a löttyel, és még mielőtt megkelhetett volna bedugtam a mélyhűtőbe. Ma aztán volt végre megint egy kis időm, reggel kivettem a tésztát, és kakaóscsigát sütöttem belőle. Ahhoz képest, hogy az újrahasznosítás jegyében készült, első osztályú lett.
   
   
Egy kicsit késésben voltam, de Zsazsi eddig is mindig megvárt a kávéval. Az első adag csigát gyorsan lefotóztam, majd tányérra halmoztam, a második adagot papírral együtt lekaptam a forró tepsiről, és már zártam is az ajtót. Zsazsi a kapuban állt, és amint meglátott, már integetett, hogy nézzük meg a dobozokat, persze csak, ha ráérek. Úristen, hát persze, megfordultam, befutottam az egyik dobozért, de mire felkaptam, és bezártam volna újra a konyhát, már Zsazsi is átért, a kis kiöntővel egyensúlyozott fel a teraszra. (Elképzeltem, hogy festhetett ez a jelenet az utcáról.) Leültünk a lépcső tetején, és hátra fordulva a terasz kövére rakosgattuk ki a kis üzeneteket. A papírokon keveredett a magyar és az olasz nyelv, rajzok, történetek néhány vonalból, olyan képregényfélék, mindez belekomponálva a jegyen a pecsétek, a szalvétán az étterem sirályt formázó emblémája, a szövegek és számok köré, közé. Zsazsi tudta a sorrendet, némán rakosgatta le őket egymás mellé, alá, rendezgette, igazgatta őket nem szűnő mosollyal az arcán. Az írás ugyanaz volt, csak a papír változott. Volt ott félbehajtott, és felcsavart papírlap, amiken női szemek kacsintottak, ha elég gyorsan mozgattuk egy ceruzával. Meg cukorkapapírok, amik copfos női fejekké lényegültek, egyik mosolygott, másik sírt, egy meg - ahogy Zsazsi mondta - háttal duzzogott. (Cukorkás papír, a két végén megcsavart rész a copf, háttal duzzogás: a papír közepső részén nem az arc, hanem a kétfelé választott haj látszott.) A legjobb az a széttépett boríték volt, amire utólag került szöveg, és az egyik fecnin hajladozó margaréta lehulló szirmait a másik papíron sodorta tovább a szél. Jegyek, amiken nyomon követhető volt az idő múlása, és az utolsó egy kávéscsésze kerek, papír alátétje megcímezve Zsazsinak, a kávéfolt átrajzolva bélyeggé, a rajzolt pecséten dátum: 2011. augusztus 2.
  
   
Azért itt a csiga receptje is:
  

Fahéjas-szegfűszeges kakaós csiga


A tészta:
20 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiörlésű liszt
7 dkg cukor
2 dkg élesztő
csipet só
1 tojás
1,5 dl mézes, fahéjas, szegfűszeges, borecetes gyümölcslé (egyébként lehetne fele víz, fele fehérbor is)
7 dkg olvasztott vaj


A töltelék:
10 dkg olvasztott vaj (Soknak tűnik, de nem az!)
kakaópor és cukor ízlés szerint

A gyümölcslében feloldottam az élesztőt, a liszteket összekevertem a cukorral és a sóval, majd a kissé felvert tojást, az olvasztott vajat és az élesztős levet ráöntöttem a lisztre, és bedagasztottam. A tésztát fagyasztás után használtam fel. Miután felengedett, és másfélszeresére kelt, jól átgyúrtam, és két részletben nyújtottam ki nagyjából 20 X 30 cm-es lapokká. A vajat csak félig olvasztottam meg, jó vastagon megkentem vele a tésztát, megszórtam kakaóporral és cukorral, és ecsettel mégegyszer átkentem. A tésztát feltekertem, és mindkét rudat 16 részre vágtam. Felfordítva még egy fél órát pihentettem a tepsin, majd ment a 200 fokos sütőbe. A második adag egy kicsit jobban megkelt, de hát több ideje volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése