Rehabilitálom a muffint II., avagy csodálatos egyformaság

Mielőtt belefogtam volna a Rehabilitálom a muffint II. forgatókönyvébe, össze kellett szednem, mit nem szeretek ebben a sütiben, biztos, ami biztos, ezt kell majd elkerülni. Hát, mint kelt tészta rajongó, elsősorban ugye azt, hogy ez nem az, de ezen lehet segíteni. Aztán, a sült tészták szélét szeretem, ami ropogós, ahova odagurul a gyümölcs, vagy ahova kibuggyan a töltelék, és karamellizálódik. A papíros muffinnak legfeljebb csak a teteje ilyen, az is csak akkor, ha elrontom, mint az első fordulóban. Több helyen is olvastam, hogy egy nyugis, hétvégi reggelihez milyen kiváló lehet a muffin. Nem vagyok egy nagy reggelis, de ha mégis sort kerítek rá, akkor sem sütivel kezdem a napot. Összefoglalva: meg kell próbálnom kelt tésztával, mindenképpen papír nélkül, és lehet, hogy sósan.
Persze ezen a ponton már felmerül a kérdés, hogy miért erőlködöm annyira. Két okból: Még a muffin-mánia indulásakor kaptam egy hatos sütőformát, amiről rögtön látszott, hogy kevés lesz - akkor még bizakodtam -, ezért vettem egy tizenkettest, aztán egyszer valahol nagyon akciós volt - hurrá, sok vendégnek sokat lehet sütni egyszerre -, hát vettem mégegyet, és mire éppen lankadni kezdett a lelkesedésem, kaptam egy negyediket is, ez már majdnem nagyüzem. Most pedig - mielőtt palántázótálca lesz belőlük - kapnak még egy esélyt. Na, annak talán mégsem jó, és különben is tetszik a sütőforma szép rendje. Elképzelem, hogy a reggelinél csak belenyúlok a kosárba, vakon, csak úgy a kendő alól kiveszek egy kis kelt muffint, és mindegy, hogy az épp melyik. Nem fontos, hogy az enyém legyen a süti sarka, vagy épp egy középső szelet, nem fontos, hogy azt választom-e, amelyiken több a mogyoró, vagy azt amelyik olyan viccesen formátlanra sikerült, nem kell szisztémát követni, hogy először azok fogyjanak, amikre már nem jutott csoki... A muffin a csodálatos egyformaság, az első olyan, mint az utolsó, nem kell választani, csak enni. 
Még szerencse, hogy rossz idő van, van idő - ez jó kis fordulat - bent szöszmötölni, és ki lehet bírni a sütő mellett. Két formám van itt, és két tésztával kezdtem a kísérletezést, de nem akartam rögtön 2 X 12 muffint sütni, ezért csak egy formát töltöttem meg a két tésztával. Ilyen kis adagokat viszont már nem tudok készíteni, ezért fél-fél adag tészta ment a hűtőbe.
Gondoltam, lesz, ami lesz, ha mégsem jön be, akkor az olivásból készítek valamilyen sós lepényt, a vajasat meg legfeljebb megtöltöm valamivel, de ahogy a képből is látszik, most úgy néz ki, reggel mindkettőből muffin lesz.
    
              
Így készültek:
           
      
A tészták:
  
ami mindkettőbe került:
30 dkg liszt
1 kávéskanál só
1 tojás (nagyon kicsi, ha nagy a tojás, akkor elég a fele is)
1 dkg élesztő
   
amiben eltértek:
I.
1 dl langyos víz benne 1 csipetnyi cukor
1/2 dl olivaolaj

II.
1 dl habzó bor
3 dkg olvasztott vaj
    
   
Mindkettő ugyanúgy készült. A dagasztótálba szórtam a lisztet és a sót. A folyadékban elmorzsoltam az élesztőt, majd a zsiradékkal és a kissé felvert tojással a lisztre öntöttem, és beindítottam a gépet. A kis mennyiségű tészta miatt nem volt épp a toppon a keverőgépem, ezért egy kicsit kézzel is dagasztottam, majd fél órára félre tettem kelni. Ezután jól átgyúrtam a tésztákat, mindkettő felét a hűtőbe tettem, a másik részüket pedig 6-6 részre osztottam. A forma mélyedéseit kiolajoztam, illetve kivajaztam, megszórtam liszttel, és a deszkán megformált, a tetejükön bemetszett apró cipókat belerakosgattam. Elsőre elég kicsinek tűntek, de egy negyed óra alatt megnőttek. Ekkor az olivás tészta tetejét ecsettel megvizeztem, és megszórtam magokkal (szezámmag, lenmag), a vajas tészta tetejére pedig egy egy apró vajdarabkát ültettem, és finoman megszórtam sóval. A sütőben szinte szemlátomást dagadtak ki a formából, a tészta alul és körben is szép pirosra sült.
                

1 megjegyzés:

  1. Próbáld ki a Yorshire-pudingot, nemrég kóstoltam életemben először, és bele vagyok zúgva. A vendéglátóm, akinél kóstoltam, Jamie receptje alapján csinálta, de a mi főzős blogunkban is szerepel. Az nem kelt tészta, de annyira megdagad és lyukacsos lesz, talán szeretnéd te is.

    Szépek lettek ezek is!

    VálaszTörlés