Rehabilitálom a muffint I.

Tegnap azzal ment el az időm, hogy körbenéztem a blogok között, a megjelenésre koncentrálva - persze nem túl szigorúan csak arra -, és meg kellett állapítanom, hogy van még mit tanulnom. Addig próbálgattam ezt-azt módosítani a megjelenésen, amíg teljesen töröltem az eddigi beállításaimat, úgyhogy kezdhettem elölről mindent. Ehhez jött még néhány nagy felismerés, például hogy bannert kell készítenem, meg majd egy rendes fényképalbumot, aztán az ötletelés..., szóval ezzel el is ment a napom. Sokkal előrébb nem vagyok.

Ma kaptam kölcsön egy muffinos könyvet (pontos hivatkozás a bejegyzés végén), átlapozgattam, megállapítottam újfent, hogy ebben a műfajban a variációk végtelenek, de mivel eddig ezt a sütit nem sikerült megszeretnem, gondoltam, akkor ennyi, vissza a feladónak. De aztán mégis elolvastam az előszót, és ebben két dolog is megragadott: egyrészt a tésztakészítés menete - eddig totál másképp csináltam -, és az, hogy erdetileg kelt tésztából készítették.
Mindent egybevetve elhatároztam, hogy ünnepélyesen rehabilitálom a muffint, vagy mondjuk inkább, hogy megpróbálom. Persze mindjárt két receptet is választottam, és rögtön el is tértem a leírtaktól, mert össze akartam hangolni őket, az egyikbe ment három tojás fehérje, a másikba a sárgája.
    
         
A képen nagyon szépek a sütik - rájöttem, hogy este nem érdemes fotózni, a napfényben minden olyan ragyogó lesz -, de még mindig vannak kifogásaim. Igen, variáltam az összetevőkkel, igen, rátettem még azt a fél kanál masszát, annak ellenére, hogy csak háromnegyedig szabad tölteni a formát... De esküszöm, hogy éppen az volt a legjobb a sütikben, amit elrontottam!
A meggylekváros-kakaós muffin (az eredeti receptben szilvalekváros) sütés közben kimászott a formából, elterült a tetején, és nagyon finoman karamellizálódott, alul a tészta viszont rugalmas és puha maradt. Olyan lett, mint egy kalap!
               
           
A túrós-eperlekváros (az eredeti receptben málnalekváros) sütibe egy kicsit több túrót tettem, ezért kellett egy kicsit több liszt is, így aztán szintén sok lett a tészta, de jusztis beleerőltettem. Szinte olyan lett, mint egy omlós tészta, sütés közben elveszítette tekercs formáját, viszont már töröm a fejem a kelt tésztás változaton. Mert most még nem adom fel.
                            
                     
Íme a két süti:
  
   
Túrós-eperlekváros muffin:
 (12 süti lesz belőle)
  
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
3 tojás sárgája
10 dkg cukor
25 dkg túró
10 dkg vaj vagy margarin
eperlekvár
 
A lisztet a sütőport és a sót összekevertem. Egy másik tálban - kézi habverővel - kikevertem a tojást a cukorral és az olvasztott vajjal, majd belekevertem a túrót. (Nekem épp az tetszett benne, hogy darabos.) Ráöntöttem a lisztre, és összekevertem. Mivel ezt a tésztát két 20 X 30 cm-es lappá kellett nyújtani, ezért a deszkán még kellett hozzá gyúrnom egy kis lisztet, és így sem volt egyszerű feladat. A lapot megkentem eperlekvárral, a rövidebb oldalától feltekertem, és hat részre vágtam. Alaposan kilógott a papírból, de mivel elég linzeresre sikerült a tészta, sütés közben megtartotta a formáját. Van ugye az a bizonyos tűpróba (nálam késpróba), hogy ellenőrizzük, legbelül is megsült-e a tészta. Nos, szerintem, miután erről megbizonyosodtunk, ezt a sütit még tovább kell sütni, hogy szép piros legyen a teteje, és ne legyen olyan nyers hatása. Hidegen jobban szerepelt.
  
Meggyes-kakaós muffin:
(12 süti lesz belőle)
  
10 dkg liszt
5 dkg keményítő
3 evőkanál kakaópor
1 csipet só
1 csomag sütőpor
3 tojás fehérje
10 dkg cukor
5 evőkanál (elég híg) meggylekvár
10 dkg vaj vagy margarin
  
A lisztet, a keményítőt, a kakaóport (nem cukrozottat), a sót és a sütőport összekevertem. A tojásfehérjét - kézi erővel - felvertem, aztán elkevertem benne a cukrot, a lekvárt, majd az olvasztott vajat. Ráborítottam a lisztes keverékre, és gyorsan összevegyítettem. Elosztottam a formákban, és már mehetett is az épp elkészült túrós-lekváros helyére. 20 perc után a muffinok szépen megsült pereme láttán, késpróba nélkül kivettem. Melegen és hidegen is jó volt, de főleg a ropogós teteje.
   
Jön, jön, jön...
Rehabilitálom a muffint II. - A kelt változat
   
Most már csak a poén kedvéért is trilógia lesz.
   
[Péter, KORPÁDI, Árpád, PATYI, Muffinok, Alexandra Kiadó, 2006]

1 megjegyzés: