Kenyér, körte

A házban már nincs mit pakolni, ha elviszik a bútorokat, lesz annyi idő, hogy lekapjuk a két maradék függönyt, már csak ez maradt vissza, de addig jó szolgálatot tesz. Bár nem tudom, mikor érkezhetett meg, valahogy már tegnap úgy tűnt, hogy Zsazsi itthon van. Persze hiába meresztettem a szemem a sarokszobából, egyébként sem nagyon mozog a teraszon, a kertben meg pláne. Néha kisétál a kapuig, vagy a sarokra a szódásüvegekkel, egyébként bent üldögél egész nap. Igaz, ha jó idő van, akkor nyitva szokta hagyni a konyhaajtót, felakasztja a rúdra húzott függönyt a félfa feletti kampókra, és ha mégis magára húzza az ajtót, akkor gyakran a függönyre csukja rá. De most nincs kint a függöny, tegnap is folyton itt bóklásztam a szobában, hátha, és reggel is zörögtem már egyet a kapuval, semmi, lehet, hogy tévedek.
Emlékszem, hogy egy reggel, málnaszedés közben - úgy 20 éve lehetett nagyjából, vagy több - mama elkezdett beszélni valamit Zsazsiról. Nagyon sok málna termett, és előző este nem szedtük le, ezért még a meleg előtt gyorsan nekiálltunk. Rendes nyári reggel volt, épp csak mocorgott az utca, Zsazsi kijött a kapuig, megnézte, van-e posta, és levéllel a kezében visszasietett. Mama épp csak felpillantott, és grimaszolva kibuggyant belőle a vélemény, nem is nekem szánta, csak úgy hangosan összefoglalta a megállapításait. Szórakoztató volt ez a hozzáállás, reggel még a foga alatt eldünnyögi, hogy milyen bolond ez a Zsazsi, ebéd után meg jól eldiskurálnak a kávé mellett. Nem állítanám, hogy rögtön figyeltem is arra, amit beszélt, mi dolgom nekem a szomszéd nénivel, de aztán csak meghallottam, amit puffogott:
... most jön megint a jó világ, csak nézzem majd meg ezt a bolondot, hogy fog sertepertélni egész nap, főz, süt, söpröget, meg szellőztet, ha kell, ha nem, csak úgy viszi a szél a függönyöket, na, csak figyeljek, majd jön a lánya, viszi vásárolni, és lesz majd még tejszín is a kávéba, na csak menjek át vele egyik nap, meglátom, pénzt kap ez ilyenkor, vagy mi a frász, ezt bezzeg nem köti az orrára, pedig összehord mindent, de ő tudta már, hogy ez jön, ő már látta, mert már nagyon odavolt a szomszédasszony, már meg sem fésülködött rendesen, úgy csoszogott a konyhában, abban az ócska mamuszban, ez nem normális, ezt elhihetem...
Akár így volt, akár nem, nem sokat számított nekem, de néhány nap múlva tényleg láttam lebegni a függönyöket a szellőztetni kilógatott párnák felett, és egyik nap a kávézás után Zsazsi küldött át egy kis tál őrületesen finom babapiskótás, gyümölcsös nyalánkságot. Amikor este a tálkát illedelmesen visszavittem, vagyis pontosítok, amikor este mama átlökdösött a tálkával, hogy csak nézzem meg, minden úgy van, ahogy mondta, úgy éreztem, mintha nem is ugyanabba a házba lépnék be. A kapu, az összes szobaajtó és abla tárva volt, fény és levegő járta át a házat, és a kredencen több üveg lekvár is állt kibontva, Zsazsi egy kiskanállal hadonászott, és közben egyfolytában beszélt. Akkor láttam, hogy milyen fiatal, még alig őszült, és nem ám mamusz volt rajta. Jött velem, miközben kifelé araszolgatva próbáltam lerázni, az ajtóból még visszalépett egy üveg lekvárért, és kikísért a kapuig, közben meg lekvárt nassolt.
Amikor visszaértem, mama a sarokszobában állt az ablaknál, és valami olyat dünnyögött, hogy ugye, hogy ugye. Azt hittem, ezzel le is zárta a témát, de amíg Zsazsi el nem tűnt a házban, nem mozdult az ablaktól. És ez eltartott egy ideig, úgyhogy csúszott a vacsora, már sötétben ettük meg a teraszon, nem kapcsoltunk villanyt, hogy ne lepjenek el a szúnyogok. A menü: egy jókora karéj kenyér / fő és málna. Gyakran ettük ezt este, éppen olyan gyümölccsel, ami volt, ha eperrel, akkor volt még hozzá cukor is.
            
Ezt eszem este én is: kenyér, körte, csak kicsit megvariálva.
  
                    
Így készült:  
     
   
Túrós, körtés, sonkás szendvics
  
A túróhoz:
(4 szendvicsre elég)
10 dkg túró
5 dkg vaj
15 szem kapribogyó
friss kapos és petrezselyem
egy kis lilahagyma fele
egy csipetnyi cukor
  
A tetejére:
szeletelt sonka
2 körte (nem túl érett)
(díszítésnek egy kis összevágott petrezselyem, lilahagyma karikák)
   
Apróra vágtam a hagymát, a kapribogyót, a kaprot és a petrezselymet. A túrót és a vajat öszedolgoztam egy villával, majd belekevertem a többi hozzávalót.
Megkentem vele a kenyereket (rozskenyeret), és a tetejére soroztam a sonkába tekert körteszeleteket. Megszórtam még egy kis petrezselyemmel, és rátettem néhány félkarika lilahagymát.
 
Egy főre elég lett volna két szendó.

1 megjegyzés:

  1. Mi kizárólag csak a dinnyét (görög) ettük kenyérrel, a többi gyümölcsöt nem. Ez a szendvics viszont eléggé jól hangzik, az az igazság.

    VálaszTörlés